Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-26 / 47. szám
24 'FEWIDE'KI •Äßfe\RHnaiAE 1939 FEBRUAR 2fi. YASARlfAF olyan méltó és minden Uri rendet illető, hogy enélkül azok társaságában méltatlannak teszi magát, aki azt megvetőképpen nem tudja, azonkívül a tudomány ártatlan és a belsőségét ékesíti a tudásnak“. Kempelen csodálatos sakkozó-gépe Voltaképpen nem tartozik a sakkjáték belső fejlődéséhez, de mégis a magyar lángelmének a sakkal összefüggő terméke Kempelen Farkas lovagnak, Mária Terézia udvari tanácsosának csodálatos alkotása, a sakkozó masina. Ennek a gépnek egész hatalmas irodalma van. a szépirodalomba és a filmbe is diadallal vonult be a téma, a rejtélyt azonban még máig sem derítették fel mindenkit kielégítő módon. Ha el is fogadjuk azt a föltevést, hogy a. masinában ember ült, ha egyik-másik sakk-mester nevét emlegetik is, kik különösen Kempelen halála után a gépet belülről igazgatták, örök rejtély marad, hogy miképpen lehetett az embert a szerkezetijén elrejteni« Kempelen Farkas 17tí9-ben végignézte 'Maria Terézia udvarában Pelletier francia számtudós érdekes mutatványait a mechanikai magnetizmus köréből. A franciának nagy sikere volt és mikor az uralkodó Kempelen véleményét tudakolta meg, a híres tudós nevetve válaszolt, hogy ennél még különb dolgokat is tudna produkálni. Mária Terézia unszolására aztán rövid félév alatt el is készült a sakkozó géppel és azt be is mutatta az udvarnak. Egy íróasztal alakú szekrényke volt a masina lényeges része. 110 cm hosszú, 05 cm széles és 90 erű magas. Az elülső ajtaján hármas ajtaja volt, amelyet a produkció előtt egymásután nyitott ki Kempelen, hogy a szekrény belsejét megmutassa, amelyet teljesen elfoglaltak a szerkezetet alkotó óra- müvek. A szekrény mögött embernagysagú turbános török ült, aki baljában esibukot tartott, ezt a játék megkezdésekor kivették kezéből és ő baljával tette meg a lépéseket. Mondanunk sem kel, hogy a törököt is megnyitották a játék megkezdése előtt, az is üres volt, A török kezdte meg mindig a jftszmát. Ha" ellenfele szabálytalanul lépett, úgy á figurát visszatette és büntetésül nem engedte ellenfelét, lépni, hanem nyomban ő húzott. A játék befejezése után az üres sakktáblán bemutatta az Euler-féle híres lóugrást. (A sakktábla mind a 64 kockáján végigugrálni a lóval úgy, hogy egy mezőre csak egyszer szabad lépni. A feladatnak 96 megoldása van.) Játék közben Kempelen néhány lépésnyi távolságban állott a masinától és gyakran belenézett egy, a sakkgéptől elszigetelten álló kis szekrénykébe. Mondanunk sem kell, hogy a sakkozó automatával szemben értetlenül állott az egész világ. A rejtélyt senki sem tudta fölfedni. Maga Kempelen csak mosolygott, hogy mások annyira megbámulják a dolgot és az egészet csak mechanikai tréfának emlegette. Jó ideig nem is vitte újból nyilvánosság elé, esak amikor 1783- ban Pál orosz nagyherceg meglátogatta Bécset, akkor mutatta be újból az udvarnak II. József kérésére és ugyancsak a császár felszólítására, európai körutat tett meg a masinával. Volt a cári udvarban is vele és .játszott a turbános török Nagy Frigyessel is, aki szenvedélyes sakkozó volt. Nagy Frigyes annyira kérlelte Kempelent, hogy az fölfedte előtte a titkot. A király nevetve jött ki a szobából: „Ezt a gyermek is azonnal megfejthetné“ — mondotta. És — mégsem fejtette meg senki. Talán — Nagy Napoleon, aki pszichológiailag próbálkozott vele. Háromszor lépett szabálytalanul az 1809. évi_ schön- brunni bemutatás alkalmával. Kétízben a bábú visszatette a hibás lépést, harmadízben indulatosan lesöpörte a figurákat. Napoleon jót mulatott és dicsekedve emlegette, hogy még egy automatát is kihozott a sodrából. Kempelen gépe később Amerikába került és Philadelphiában 1851-ben elégett. Magyarország hercegprímása és egy pozsonyi jogtanár a sakk szenvedélyes hívei A század végének közeledtével egyre több a feljegyzésünk a kiváló sakkozóról. A történelem is megemlékezik róla, hogy a nagy magyar főpap, Batthyány dózsef gróf, II. József és II. Lápot idején Ma- gyarország hercegprímása, szenvedélyes sakkjátékos volt. Európának abban a kor* ban legnagyobb pletykamestere, a francia Gorani malieiózus nyelvével kifigurázza a főpapnak ezt a szenvedélyét. Képes volt egész Európát beutazni, hogy jó ellenfélre tegyen szert. Sokan persze kihasználták ezt a szenvedélyét, nagy ösz- szegbo játszottak és vagyonokra menő pénzt nyertek el tőle. Hoffmannsegg gróf 1793—94-ben beutazta hazánkat és leírta élményeit. Jellemző adalékokat- hoz fel a századvég műveltségi viszonyaira. Pécsett gyakori vendége volt Czinderyné asszony házának. Ez a tekintélyes úrinő kitűnő sakkjátékos volt s vendégeit rendszerint legyőzte. A pozsoyi születésű Fáber Antal, aki életét latin hexameterekben leírta, kitűnő sakkozó volt. Pesti egyetemi hallgató korában Spittler egyetemi tanártól tanult sakkozni és hamarosan a művészetig fejlesztette tudását. Megemlíti, hogy a 19. század elejének Pestjén rajta kívül a híres tudós Jurkovics és Farkas volt igen kiváló sakkozó és egy Dávid nevű zsidó, akit emiatt a képessége miatt Schach Dávidnak neveztek el. Fáber később pozsonyi jogakadémiai tanár lett és játékszenvedélyét élete végéig megőrizte. A nagy pesti triász Közeledett az az idő, amikor a magyar sakkozás európai hírűvé vált. A harmincas években tűnt fel Szén József pesti levéltáros nagy játéktudása. Vele egy időben Grimm Vince és Löwenthal Jakab, aki 1846-ban Amerikába vándorolt ki, voltak a magyar főváros legjobb mesterei. Szén különösen a végjátók-ve- zetésben volt erős és ezért a középjátékot gyorsan leegyszerűsítette, hogy a végjátékot aztán a saját javára döntse. 1836- tól 1839-ig külföldi úton volt és Paris, London, majd Berlin legkiválóbb játékosaival sikerrel mérkőzött. Ekkor mutatta be híres végjátékát, amely azóta is a sakk egyik legszebb gyöngye. (Az állás ez: Világos király dl, gyalogosok a2, b2 és c2. Sötét K e8, gyalogosok f7, g7 és h7.) Erről az állásról az hitték, hogy döntetlen. Szén bebizonyította, hogy aki kezdi a lépést, az nyer. Nagyon sok fogadást nyert meg, mert minden esetben bebizonyította igazát. A két évig tartó levelezési játszma Szén 1839 tavaszán tért haza és külföldi mintára megalakította az első magyar sa/üeört, amely nemsokára nevezetes haditettel terelte magára a sakkvilág figyelmét. Ebben az időben megfordult Pesten egy Alexandre Áron nevű francia mester, aki azt hitte, hogy a pesti sakkozókban könnyű ellenfelet talál, de csakhamar rájött arra, hogy a pestiek erősebbek nála. Indítványára a pesti sakkor kihívta levelezési mérkőzésre a párisit, amely hét évvel ezelőtt legyőzte a londoni Clubot. A párisi sakk-kör a híres Cafe de la Rengece-ben volt, amely a 18. század végétől máig törzstanyája a francia sakkozóknak. Szén és társasága a Dorottya-utca. és mai Wurm-utca sarkán álló Wwr m-káv éházba n játszottak, ahol gyakori vendég volt Kossuth Lajos és megfordult ott többször Széchenyi is. A Café Regence és a Wurm-kávéház mérkőzése 1843 májusában kezdődött. Két jászmát váltottak, a franciák 1250 frankot, a magyarok 500 pengőt tettek tétül. A lépéseket postakocsi vitte. A franciákat a nagy sakk-király: Des Chapellcs már a második lépésnél otthagyta, mert nem fogadták el indítványát, hogy 1. e2— e4, e7—e5 2. Hgl—f3 lépés után Páris f7— f5-tel feleljen. Ezen megsértődött és ettől kezdve Saint Amant lett a párisi vezérkar feje. A magyarok két bizottságban dolgoztak. Egy előkészítő hármas bizottság megtárgyalta a. lépéseket, az indítványok aztán a nagy hármas elé kerültek és az döntött. Két évig tartott a mérkőzés, a magyarok mindkét játszmában győztek. „Sakkarszlánjaink legyőzték a párisia- kat“ — írta dicsekedve a Honderű. Szétszóródik a pesti nagy triász A nagy triász megbomlott. Löiventhal kivándorolt. Grimm Vince, aki a szabadságharc idején az államnyomdát igazgatta ós a Kossuth-bankj egyeket nyomatta, emigrált. Egyike volt azoknak, akik Világosnál elásták a koronát. Törökországba ment, török hitre tért és Murad bey néven a török hadsereg őrnagya lett. Csak Szén maradt Pesten és játszott húszasokba komoly küzdelmeket a jelentkezőkkel, akik között hamarosan feltűnt egy nagyszerű fiatal sakkozó: Erkel Ferenc. Szón 1851-ben nagy dicsőséget szerzett a magyar névnek. Ebben az évben rendezték meg Londonban az első nemzetközi sakkversenyt. Kilenc angol, négy német, egy francia mellett a magyar Szén is meghívást kapott, és játszott Löwenthal is, aki már Amerikát képviselte. Ezt a versenyt nem a mai módon ’'onyolííották le, hanem összesorsolták az ellenfeleket, a párok egymással három játszmát váltottak, nyolc kiesett és a további nyolc újabb sorsolás alapján játszott a díjakért. Az első menetben Szén két játszmában legyőzte az angol Newham-ot. A második menetben azonban szerencsétlenségére a kor legnagyobb sakkozójával: a német Andcrssenncl sorsolták össze. Derekasan megállta a helyét, Anderssen 3, ő két játszmát nyert, a hatodik volt a döntő. Ezt Iovagias érzése miatt vesztette. Az angolok neki drukkoltak és a szomszéd teremben elemezték az állást, majd visszatértek a táblához. Szén volt lenesen, elmerülten nézte a táblát, amikor az. egyik kibic olyan hangosan, hogy Szén is meghallhatta, társához szólott: a magyar ezzel a lépéssel nyerhet. Szén rosa- szalólag megcsóválta a fejét és mást lépett. Játszma után megmondta, hogy a jót akarta játszani, de meghallotta a. bemondott lépést és azért mellőzte azt. Most már csak az 5—8. helyért küzd - hetett. Miután Horwitzot és Kennedy t, legyőzte, ötödik lett, megnyerve a húszfontos dijat. Tizenhat játszmából csak négyet vesztett, ami 73.5 százalékos eredmény. Anderssen csupán 71 százalékot ért el és mégis ő lett az első. Londonban érte a magyar sakkozást az első siker és amikor 1927-ben a magyar sakkcsapat a londoni olimpián a nemzetek versenyén világbajnoki címet nyert, az egész világ előtt tanúságát adta, a magyar sakkozás hallatlan életerejének. Szén kora óta nem telt el egy század, és ma a magyar sakkozás világviszonylatban is a legelső helyek egyikén áll. Széntől, Erkeltől kezdve Jakobyn és Makowetzen vezet az út Charosekig és a ma is teljes életerőben lévő Maróczinkig, aki 1895 óta, 44 éven át a világ legelsői között áll. Mi a százéves fordulón a magyar sakkozás kezdeteire akartunk rámutatni: a pesti sakkor megalakítását megelőző korszakra. Ami utána következett, talán egy későbbi összefoglalásunk tárgya lehet. Vécsey Zoltán. A militarizmus nem ~ imperializmus E két fogalmat külön-külöu kell taglalni, hogy helyes értelmükkel tisztában legyünk. A militarizmus nemzeteknek katonás szellemben történő nevelését jelenti, előkészítését a harcra, de nemcsak a fegyveres harcra, hanem a mindennapi élet harcára is. Az emberiség egész élete egy küzdelmes harc a létért a természet, romboló elemeivel, egymással és erősebbekkel szemben. Az Isten az embereket csoportokban, nemzetekben való együttélésre rendelte, hogy igy egy-egy nép nemzet- szervezetben éljen, teremtsen kultúrát és gazdasági életet és ezeket fejlesztve, minél szebb példáját szolgáltassa a teremtés koronájának, az embernek szánt földi hivatás teljesítésének. Egy népcsoport, egy nemzet kultúrában, gazdaságban naggyá csak úy lehet, ha, együttes munkát fejt ki a közért, az összességért és a munka gyümölcsében az egyesek tehetségük és szorgalmuk szerinti igazságos mértékben részesülnek. Ahhoz, hogy egészséges és eredményes munka biztosítható legyen, a nemzetet eszméknek kell áthatnia, amelyek, a közös munkába értelmet, lelket öntenek. Ilyen eszmék a fajszeretet, wmzetszeretet, hazaszeretet. Ezeket az eszméket helyesen csak keresztény erkölcsi alapon álló népnek lehet szolgálnia. Ezeknek az eszméknek középpontjában a kollektivizmus, a közösségi érzés áll. A közösség szolgálatára a nemzetet rá kell nevelni. A közösségi munkának alapja a fegyelem, az engedelmesség, a testvéri együttérzés, a bajtársiasság, a tettrekész munkakedv, a fajszeretet és a hazaszeretet. A nemzetnevelésnek legnagyobb iskolája a hadsereg, ahol mindezeket a mun- kakelelékeket nevelik bele a legjobb nemzet építő anyagba, az élet kezdetén álló ifjúba. Itt nevelik bele a közösség fontosságának felismerését, védelmének és biztosításának szükségességét, ismertetik meg vele a védelem eszközeit és ölik ki belőle egyben az önzést, mint a közösség legnagyobb ellenségét. Tehát a militarizmus helyes értelemben a katonás nemzetnevelés, ahol a hedsereg a testvériségnek, a közös építőmunkának és a nemzet erejének kifejezője. Nem azonos azonban a militarizmus az imperializmussal, mint ahogyan nemzetközi körökben előszeretettel azonosítják a két fogalmat. Az imperializmus nagy fegyveres erőt, követel meg, anélkül, áogy szükségesnek tartaná a néphadsereget és a nemzet katonás szellemben való nevelését. A történelem számos esetben bizonyítja, hogy imperialista államok legtöbbjének hadserege zsoldos volt. A. két fogalom tehát haladhat párhuzamosan, de nem szükségképpen és a céljaik feltétlenül mások. Az imperializmusé az erőszakos ‘terjeszkedési vágy, hódítás, a militarizmusé a nemzetnevelés, a nemzet kulturális és gazdasági fejlesztése és ennek a fejlődésnek biztosítása. Ezzel szemben a pacifizmus nem a keresztényi békeszeretetet jelenti, nem a hu-< mánus testvéri együttélésre való törekvést az egész világon, hanem a nemzetnek, a közösségi harcnak, a közösségi gondolatnak a feladását. Nem kíván harcolni a közért, a nemzetért, akkor sem, ha az létkérdés, csak az ént, az önzést, a, szent egoizmust ismeri. Mindenki boldoguljon úgy, ahogyan tud, ne törődjék mással, de őt is hagyják békében, nem a haza a fontos, hanem az egyén. A pacifizmus eszménye az individualizmus, aki erősebb, az tapossa el édes testvérét is, az eszközökben ne válogasson. Erre az önző, végeredményben nemzetközi életszemléletre tanít a pacifizmus, amely szószólóinak csak egy Istenük van s az Mamimon, a titokzatos, amely népek verejtékén hízik naggyá a. kiválasztott kevesek számára, nyomorba döntve és rabszolgasorsban tartva emberek százmillióit. A pacifistának nem kell katonás szellem. A pacifista nem akar katonát látni ós beledobja a világ közvéleményébe a „leszerelés“ hamisan csengő humanista, jelszavát. Ez a „nagy és nemes“ gondolat a genfi népszövetségből indult ki azoií jóllakottak részéről, akik nyugodtan és zavartalanul akartok ülni mások vére árán megszerzett zsákmányukon. S nemzetek élniakarása és az idő azonban megcáfolta. ezen .jelszó helyességét és Genf megbukott halálos csapást mérve a pacifizmusra is. Felelős szerkesztő: POGÁNY BÉLA Felelős kiadó: NEDECZKY LÁSZLÓ STÁDIUM SAJTÓVÁLLALAT RT* BUDAPEST, Yin* BÖKK SZILÁRD-UTCA 4, — FELELŐS: GYŐRT ALADÁR IGAZGATÓ
