Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-09 / 32. szám
mt FEBRUÁR 9. CSÜTÖRTÖK ■tewideh •i'toöíARHIRIiAÉ $ A Felvidék kettős lelke Irta: Dr. PFEIFFER MIKLÓS kanonok (A* Érsekújvár és Vidéke legújabb számában írta ezt az időszerűen érdekes cikket Pfeiffer Miklós dr. kassai kanonok, a felvidéki ifjúság kitűnő lelki vezetője.) Sokat hallani ma a Felvidék lelkiségéről. Sokan a magyar anyaország részére is várnak tőle értékeket. Ha azonban az anyaországi magyarok a visszakerült felvidékiek közé mennek, — utóbbiak lelkiségét nagyon is külöh- bozok^ftpen látják és ítélik meg. Sokszor egészen más benyomást kapnak, nÚtit amit vártak. Megzavarodnak. Tájékozatlanabbaknak érzik magukat, mint a felvidékiekkel való kapcsolat felvétele előtt. Nem ritkán bizonyára csalódást éreznek. Ennek egyik oka, hogy a felvidéki magyarság lelkúlete csak részben egységes./Részben azonban egymástól nagyon is 'különböző. ■ Minden felvidéki magyarban, aki magyarságához hű maradt, erős, mert nehézségekben kipróbált és megedződött a magyar nemzeti öntudat. Ebben mindnyájan , egyek. '£ mögött azonban olyan differenciáló: das van, hogy méltán lehet a felvidéki magyarság kettős lelkületéről, illetőleg két egymástól nagyon is különböző lelkületű típusról beszélni. Ennek szeín- elqfetartása nélkül a felvidéki magyar súg érthetetlen marad. E különbség lényege abban rejlik, hogy a kisebbségi sors másképp hatott az idősebb generációra, amely már felnőtt, érett, új benyomásokra kevésbbó fogékony életkorban esett kisebbségi sorsba és máskép a fiatalokra, akik a kisebbségi adottságba már beleszülettek, vagy gyermekkoruk óta belenevelődtek. A régi generáció magyarja húsz év előtt, a kisebbségi sorsba való süllyedéssel állásában, vagyoni, társadalmi és politikai helyzetében meggyengült. Meg gyengült sokszor végzetés mértékben. Számára — itt az értelmiségi, ú. n. „úri“ asztalyra gondolok — a kisebbséggé válás legtöbbször állás, rang. anyagi jólét elvesztését jelentette. A kisebbségi helyzet sóvárogva várt, valamikor majd bekövetkező megszűnése pedig azt a reményt jelentette. számára, hogy ő, vagy legalább is gyermeke újra visszakerül régi, vagy azzal körülbelül egyenértékű állásba, rangba, vagyoni helyzetbe. E régi generáció nagy része a húsz év előtti es altaiaban századvégi társadalmi elgondolásban élt, mely erősen megkülönbözteti & vezető, intelligens, ú. n. núri“ osztályt a széles néprétegtől és a „nemzetiben és annak célkitűzéseiben sokkal inkább csupán az úri osztályra gondol, mint a nemzet széles népi rétegeire. E generáció hajlamos arra, hogy a legszerényebb népjóléti szociális törekvés mögött is felforgató „kommuniz must“ lásson. Széles néprétegek kultúrájának komoly emelését feleslegesnek, ha nem veszélyesnek találja. Olvasmá nyaiban szociológiai művek úgyszólván nem szerepelnek. Ha teszem a „Rerum Novarum“, vagy ..Quadragesimo Anno“ szociális pápai körlevelek puszta szőve gét annak egyházi kitételei nélkül olvasná, tartalma alapján kommunista iratnak minősítené. A kisebbségi magyar nép kulturális és gazdasági felemelésének fontosságát csak kevéssé látta. Sőt ellenzéki elkeseredésében azt nem is kívánta, gondolva, hogy minél több a baj és enpek nyomán az elkeseredés, annál tarthatatlanabb a politikai helyzet. Te hat annál nagyobb lehet a remény az államjogi helyzet megváltoztatására, revíziójára. Előttünk, felvidéki magyarok ■ előtt nem elszigeteltek és nem kivételek az olyan esetek, mint niikor a magyar párttitkár a magyar kultúregyesületi titkárnak azt mondta: nekünk nem kul- túregyesületek kellenek, hanem kultúr- sérelmek! Egészen más volt a gondolkodása a fiatal magyar generációnak, mely a kisebbségi helyzetben született, vagy legalább is nevelkedett. A magyar anyaországtól való lészakitottságát ez is épp úgy természetellenesnek, igazságtalannak ’és nem örökkétartónak látta, mint az idősebb generáció. Az'onban fényes úri pozíció, rang és mód a magyarság részére előtte (nagyon kevés kivételtől eltekintve) ismeretlen volt. Az ő. a ma gyár érában tán előkelő pozíciót betöltött atyja, nagyatyja a kisebbségi helyseiben lényegében épp úgy volt kénytelen a mindennapi élet kenyér- és egyéb gondjaival viaskodni, mint a kisebbségi magyar paraszt, vagy városi és falusi proletár. Midőn ő gondolkodni és az életre felfigyelni kezdett, a kisebbségi helyzet közös nehézsége folytán a ma ífyar társadalomban amúgy nagyon is kidomborodó különbség, az 5. n. „úri“ osztály és nép között erősen lecsökkent, szociológiai hatóerővel már alig bírt. A csehszlovák állam demokratikus berendezéseiből pedig egy szerény töredék a magyar kisebbség számára is adódott, például aránylag nagyon olcsó iskoláztatás alakjában. Ez a legtöbbször elszegényedett régi magyar úri család sarját a falusi, vagy városi magyar proletár fiával ugyanazon iskolapadra helyezte: az elemitől az egyetemig a legtermészetesebb kollégialitásban, testvériségben. Ehhez a társadalmi • nivelláláshoz já rult a minden kisebbségnél természet szerűen felfokozódó összetartás!, közös ségi, egymásrautaltsági tudat; nemkü lönben a nemzet legszélesebb, legszegényebb rétegét is teljesértékűen a nemzeti életbe és nemzeti javakba bekapcsolni akaró népi szociális eszme, amely korunk egyik legvezetőbb eszméje. A felvidéki magyar ifjúság egy nagy részénél e szociális népi közösség gondolatát ideológiailag erősen alátámasztotta a pápai körlevelekre hivatkozó ke resztény szociológiai elgondolás is. Ezen ifjúság nagy része távol áll minden osztálykizárólagosságtól, osztály- elkülönözéstől, osztálygőgtől. A kisebbségi sors megtanította, hogy az összetartásban, a nemzeti közösség gondolatában van az erő, hogy ebben rejlik a boldogulás útja az egyén számára is. A nemzeti közösségből kihulló kisebbségi egyén (akit a többségi közösség, bármennyire is dörgölődzik hozzá, igazában be nem fogad), szükségszerűen egyedül és elhagyatottan marad és elpusztul. Ezért a kisebbségi ifjúság életében individualista elkülönözésről szó nem volt. Nem individualista, hanem kimondottan közösségi embertípus. A kisebbségi sors keményítő hatása és a népi szociális célkitűzés komoly és fiatalon érett (ami nem azonos a koraérettel!) embereket faragott ezen ifjak ból. Komoly munkát végeztek a népmíve- lés, nép jólét és népkutatás terén r kultúr egyesületekben, ifjúsági nyári táborokban, külvárosi nyomortanyákon, falu kutatásban stb. Szánakozva tekintenek oly hazai diák- egyesületre, mely az osztályelkülönözés csükevényeként megmaradt párbajjal, vagy neobarokk, különösképpen kihang súlyozott „úri“ beállítottsággal dokumentálja, hogy a nemzet jövőjét egyedül biztosítani tudó nópközösségi gondolatol még meg nem értette. Komolytalannak, akadémikusokhoz méltatlannak tekintik azt, ha a diákság tüntetésben, nem pedig komoly hivatásra készülésben és népi munkában próbálja kiélni tetterejét. Ez a lényegében generációk szerint differenciálódó felvidéki kettős lelkű let. Ennek szemelőttartása nélkül a Felvidék meg nem érthető. Lássuk befejezésül röviden ennek hatását a magyar anyaországhoz való visszacsatolás után. Felvidéki magyarságunk régi generá ciója, amelyre újabb élmények már nem voltak képesek igenlően hatni, amely szellemiségében húsz esztendő előtt megállt, tehát húsz esztendeje stagnál, nagyon is hajlamos arra az elgondolásra, hogy mindent pont ott kell elkezdeni, ahol húsz esztendeje abbamaradt. Eszerint a szociális népi közösség gondolata és az ezzel járó szélesen népi művelődési. gazdasági és egyéb törekvések naív túlzások, utópiák, vagy feleslegesek, sőt veszélyesek. Ennek megnyilvánulása az, midőn a húsz esztendő után reaktivált pedagógus a régi, feszes, nem őszinte és külsőséges iskolai tekintély-módszereket akarja újból behozni, midőn a tankönyvet vásárolni nem tudó szegény tanulóknak azt mondja, hogy ne tanuljanak tovább, hisz a felsőbb iskoláknak az a feladatuk, hogy „úri“ gyermekeket ne vei jenek. Ennek megnyilvánulása a visz- szaesatolás óta az, hogy egy vallásos szervezeti gyűlésen az egyik résztvevő azt mondta, hogy a „demokrácia“ ideje lejárt és ezentúl az illető vallásos egye Rületbe már csak „úri“ hölgyeket szabad félvenni. Ennek megnyilvánulása, hogy ma, amidőn a Magyar Állam az értelmi ségi ifjúság egy nagy részét ipari és kereskedelmi, pályára akarja átcsoporto sitani, az egyik felszabadult felvidéki város báljáról húsz esztendő óta először zárták ki az iparos családokat. E régi generáció régi emlékei alapján- az anyaországhoz való visszatérést is néha biz elsősorban mint a régi pozíciókhoz való visszatérés lehetőségét tekinti. Eb.beli személyi törekvéseivel az illetékes tényezők idejét és' fi gyei ínét darab női P 1.20, -.85, -.65, -.45 nri P1.90,1.60,1.20, -.85 3 darab gyermek, vagy intézeti P —.85, —.65, —.45 1 darab tisztöselyem muszlinzsebkendő P 1.45, —.65 Méteráru-maradékok a 14. emeSefen annyira leköti, hogy ez a visszacsatolt Felvidék egészséges gazdasági, kulturá lis és közéleti újjászervezésének fim toes sürgős munkáját bizonyára hátráltatja. A fiatal felvidéki generáció szélesen népi magyar és erősen szociális elgondolásától és cletkomolyságától — ha sikerül fenntartani és szóhoz juttatni — sokat várhat uz egyetemes magyarság. A Ruszinföld Magyarországhoz csatolása felel meg legjobban a ruszinok, a magyarok, sőt a csehek és szlovákok érdekeinek is C. A. Macartney oxfordi egyetemi tanár érdekes előadása „Magyarország és a válság“ címmel London, február 8. C. A. Macartney oxfordi egyetemi tanár, a ■ dunavölgyi kérdések egyik legalaposabb angol tudományos ismerője, nemrégiben előadást tartott „Magyarország és a válság“ cím alatt az Angol Királyi Külügyi Társaságban. A társaság „International Affairs“ című folyóiratában most teljes terjedelmében közli az előadás szövegét. Macartney kijelentette előadásában, hogy ha 1919-ben szabad népszavazást tartottak volna, akkor a szlovákok nem váltak volna ki Magyarországból. A szlovák nacionalisták számát még legbuzgóbb pártfogóik is nagyon alacsonyra becsülik. A legmagasabb Seaton Watson becslése, amely legfeljebb ezerre teszi számukat. A magyar rendőrség a háború előtt csak 526 szlovák nacionalistáról tudott. A ruténeket 1919-ben csak harcászati okokból csatolták Csehszlovákiához, hogy a cseheknek folyosót adjanak, amelyen át barátaik: Románia és Oroszország katonai segítségei nyújthassanak. Azóta eltűnt a keletgaliciai folyoso és Lengyel- ország egyébként sem tűrné szovjetcsapatok átvonulását, Romániát r/edig a kellő vasúti összeköttetés hiánya akadályozza. A rutén • folyosó Csehszlovákia számára kezdettől fogva értéktelen volt, a mai v iszonyok között pedig határozott veszedelem Csehszlovákiára nézve. A Rutén föld gazdaságilag g magyar Alföldre van utalva, amelynek fát ad el magyar búzáért . Az összes rutén völgyek a magyar sík ság felé nyílnak. Ellenben Csehszlovák ii még a szlovák erdők fakitermelését i csak nagy keservesen tudja foglatkov tatni, nem is szólva a Ruténföldrő Csehszlovákia számára Ruténföld mii dig gazdasági és pénzügyi teher vol amelyet most legértékesebb gazdaság erőforrásainak elvesztése után még ni kezebben tud elviselni. A rutének sokkal szívesebben választanák a .visszatérést Magyarországhoz, mint a Csehszlovákiában marti dást. Ha teljhatalmú határmódosító diktáto volnék, mondotta az előadó, a Ruténfül det Magyarországhoz csatolnám vissz, azon az alapon, hogy ez a megoldás felt meg legjobban mind a rutének. mind i magyarok, sőt a- csehek és szlovákok ér deliéinek is. Kifejti az előadó, hogy teljesen ért bető, hogy Magyarország külső és bels helyzetét szükségképen a békemódosítá kérdése uralja. Semmisem történt a tó ború óta, ami elfogadhatóbbá tette volii; Magyarország számára a revízió melle zéséi A határok „átszellemülésé“-nek ki -vel-mes jóslata egyáltalán nem teljese"* A kisaníant hajszálnyit sem enr dett, csak az ellenállhatatlan tű1 vei szemben mutatott némi er kenységet és ha koronként emlegette í« ■
