Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-05 / 29. szám
20 TEWIDEta J^írVxR-HTR&Afi 1939 FEBRUÁR 5. VASÁRNAP történeti szempontjairól. — Okos cikkben világít rá llékdsi Géza (Többségi-kisebbségi magyarság) a felvidéki magyarságnak az anyaországra való hatására: az alulról felfelé építő munkára. — Hód Gyula a román helyzetet vizsgálja. — Bodnár István: A Felvidék mint hatalmi ütközőpont. — Gombos Gyula: Egy református pap címére. — Beszámoló az erdélyi művészek budapesti kiállításáról. — Aprily Lajos, Reményűt Sándor és Tompa László — versek. Magyar Szemle A magyar honvédelem újjászületését jelenti a honvédelmi törvény, erről ír behatóan Szentgyörgyi Lajos. — Tanulságos képet nyújt Rónai-Horváth Jenő a magyarság szociális tagozódásáról. .— Duka Zólyomi Norbert a szlovákiai magyarság mai nehéz, szinte kilátástalan scrsáról ad beszámolót: az anyaországnak minden erejével támogatnia kell a határontúli magyarokat! — Sötér István Franciaország válságát vizsgálja a szellemi elit tükrében, az Ecole Normale Su- périeure humanisztikus inétzményén keresztül. — Reznák Aladár: A táplálkozás új tudománya. — Horváth Henrik románkori művészetünkről ír Gerevich Tibor legújabb munkássága nyomán. — Hű beszámolók a jugoszláviai választásokról, a brazíliai magyarok életéről. — Makay Gusztáv érdekes cikke fájdalmas társadalmi kérdésekre hívja fel az olvasó figyelmét: A tanári rend emelkedése a társadalomban. Egy egészségesebb közép osztály erőteljes rétege és kovásza lehetne a tanári rend, ha anyagilag is se gítenének rajta. Nouvelle Revue de Hongrie Szvatkó Pál az új Szlovákiát mutatja be, történeti kialakulásán keresztül minden problémájával és hibájával együtt: egyensúlyozott létét és minden szomszédjával szembeni függetlenségét Szlovákia csak úgy tudja megőrizni, ha új határain belül tiszteletben tartja nem zetiségeinek minden kulturális és gazda sági jogát. Ha hű marad Hlinka András szelleméhez. — A francia katolikusok modern társadalompolitikáját G. Pemot ismerteti. — Kása János a magyarországi német kisebbség régebbi bevándorlásáról ír, a budapesti könyvtárakat Zichy P. Edina grófnő mutatja be a francia olvasóknak. — A. Sandoz mnltkori kitűnő Prohász-ka-tanulmánya után Tóth Tihamér szónoki portréját rajzolta meg. — Kardos Tibor: A magyarországi renais sanoe. — S. Lemaitre: A szkíta művészetről. — Gabriel Marcel meghatóan emlékezik meg Kosztolányi Dezsőről az Öz* vegy könyve alkalmából. — Miskolczy A.; Magyarország osatlakozása az antikom' intern-egyezményhez, sth. KASSAI DIÁKOK Iskolai jelenet a Változás előtti napokból Irta: Egy kassai diák Szereplők: Tanár, diákok: Taf"Jcz} Lajos, Száraz Béla, Forgács László és Nádasdy Imre. (Szín a tanterem, melyben a jelenet kezdetén tökéletes a rendetlenség. A padok heresztül-kasul egymáson. A katedra köztük, a szék annak a tetején. A diákok szaladgálnak, kiabálnak.) — Kitolunk az öreggel! Jó az, hagyd ,tné?MÓgy! Szép kis magyar óra lesz! (Nagy a zaj. Abban a pillanatban belép a tanár.) Tanár (Erélyesen, de harag nélkül): — Mi ez1 Hát már sehogy sem férnek a bőrükbe! Rakjanak mindént a helyére vissza! TaUóczi: Vissza!- (-Mind-): Vissza, vissza, mindent vissza, padot vissza, asztalt vissza, Pozsonyt vissza, Kassát visz- sza, vissza, vissza, mindent vissza. (Közben mindent helyre tologatnak, mindenki leül, a tanár kicsit elmosolyodik, de igyekszik komoly maradni. Keresi az osztálykönyvet) Tanár: Hol az osztálykünyv! (Csend, azután valaki bátortalanul): Nincs! (A hátsó padban ülők): Nincs osztályA Visszacsatol! Felvidék Községi ElőIjöríséSainaH figyelmét felhívjuk a tu. ktr. belügy . miniszter úr 280/1938. B. M. ez. rendeletével beszerzésre ajánlott. Novák Jenó dr. összeállításában megjelent KSzséti polgári bíráskodás eímfi jogi könyvre Régi hiányokat pótló munka a községi bíráskodásra vonatkozó jogszabályokat tárgyalja, egységes szerkezetbe foglalva. A könyv használhatóságának előnyére szolgálnak a szakaszokhoz csatolt jegy zetek, meiyes az egyes szakaszok összefüggésére mutatnak rá es a rendes bírósági gyakorlat mellett Ismertetik a hatáskört bíróságnak a községi polgárt bíráskodás hatáskörébe ntalt kérdések ben követett gyakorlatát Is. A mű hasz nálhatóségát az abban közölt 24 iratminta, valamint betflsoros mutató tselö mozdítják. A könyv terjedelme 17S oldal ÁRA 7— PENGŐ. Megrendelhető az összeg előzetes bekül dése melletti STÁDIUM Könyvkiadó- vállalatnál, Budapest, VI, Rózsa-n. lit. könyv, de majd lesz, hogy ha Kosícéből Kassa lesz! (Nevetés láma, a tanár vállatvon.) Tanár: Csendesedjenek le... feleltetni fogok... Diákok (Zúgás): Ne tessék, ne tessék! (Ezalatt Nádasdy besompolyog az osztályba.) Tanár; Csend!... (Meglátja. Nádasdyt-) Hát maga hol kószál! Nádasdy: Tanár úr kérem, kint vol tani... az izénTanár: De hát miért nem tudta ezt a szünetben elintézni! És egyáltalán mi jogon mászkál ki a tanítási óráról! Nádasdy (Nekibátorodva): Az önrendelkezés jogán kérem!! (Nevetés, láma.) Tanár: Menjen a helyére! S maga ott hátul — Pacal — vagy hogyis hívják, legyen már csendben végre! Forgács, jöjjön ki és mondja el a verset! Forgács (Kimégy, útközben jobbra- balra odaszól): Súgjatok!! (Többen halkan): Tudsz! Forgács (Halkan): Nem,.. (Megáll, ránt egyet a kabátján, a torkát köszörüli): Szüléimhez... (Susognak egymás háta megett, nyitva tartják a könyveiket •..) Forgács: Irta Petőfi Sándor. (Fülel.) Tanár: Nos! (A hátsó padban mindenki újságot olvas,) Forgács: Hej, édes szüleim, gazdagodjam meg csak... (Száraz Béla az utolsóelőtti padban fészkelődik, hátra-hátra néz): Add azt az újságot! Forgács: Akkor hiszem Istenem... Tanár (Segít): Nőm pa... Forgács: .. • naszolkodhatnak... (Elakad, súgás-) Tanár: Ne súgjon olyan szemtelenül! Hát ez nem megy, nem megy barátom! Nem tanult! Forgács: Nem ... inert... Tegnap becsukták a bátyámat plakátragasztásért! (Az osztály zúgni kezd.) Tanár (Elmosolyodik): No csak hogy magát be nem csukták. Mit ragasztott a bátyja! Száraz (Felugrik): Ilyet ni, tanár úr! (Mutat egy „Kassa magyar volt és magyar lesz“ cédulát Közben a másik kezével egy ugyanolyat az előtte ülő hátára ragaszt.) (Az osztályban közbekiáltások hallatszanak: „Meg is verték! Donyy is ül! Piszok rendőrök! sth!“ Közben a többiek is mindenféle röpcédulát szednek elő és a padok oldalaira 'ragasztják. A ta- nr átvesz egy ilyen cédulát és nézegeti. Nem figyel az osztályra. Azalatt a diákok összesúgnak: A számokat! Mindegyik nagy kartonszámokat húz elő és a nyakába akasztja. Taraír (Felpillant a felelőre): Menjen a helyére. (Az osztály felé): Legyenek csendben ottan. (Megdöbbenve.) Hát ez miféle ötlet! Mind: Mi rabok vagyunk! (Hátul.) •(Kórusban.) Rabok legyünk vágj- szabadok, ez a kérdés, válasszatok! Tanár (Mosolyogva, fejcsóválva csendet int): De hiszen nekünk tanároknak is ilyen cédulát kellene viselni. TaUóczi (Felugrik): Tessék parancsolni, tanár úri (Nyújt egy számot.) Tmiár (Elhárító kézmozdulatot tesz): Mi éppen úgy rabjai vagyunk, mint maguk, ez épületnek és.., (Kórusban közbevágnak): Ezen államnak. (Mialatt a tanár tovább beszél, az osztály elcsendesedik.) Tanár: Én megértem, hogy maguk most ilyeneket tesznek, én megértem, hogy azok az események, amelyek most egyik napról a másikra lejátszódnak, sokkal, de sokkal fontosabbaknak látszanak, mint az, amit mi itt csinálunk. Igen, ezek valóban világrengető események, melyek nem engedik, hogy ugyanakkor a mi rendes, megszokott kerékvágásban folytassuk életünket; fölöttük valóban nem lehet a napirendre térnünk. De jegyezzük meg jól, hogy bárhogyan is fordul a világ, bármikép is alakulnak ezek az események, az, amit mi most itt tanulunk, az nem fog soha megváltozni. Mert mig a politika nagyonis nem állandó valami, addig az anyanyelv és az irodalom tanulása szent ég örök kötelességünk, mellyel főleg nemzetünknek tartozunk, de nem csak nemzetünknek, hanem az egész társadalomnak. Gondoljanak arra, hogy az emberi értelem, a lélek kifinomítása és kiművelése sokkal fenségesebb dolog, mely magasan ezek felett áll. S jegyezzék meg. hogy a magyarság kérdése kultúra-kérdés, minél műveltebb egy nép, annál jobban állja meg helyét az európai nemzetek nagy versenyében. A magyarságra óriási feladatok várnak és maguknak éppen ezekre a feladatokra kell felkészülniük. Nem elég csak lelkesedni, dolgozni is kell, céltudatosan és eredményesen. „Alszik nagy erő minden nemzetben“ frta Eötvös József, de alszik s csak a kultúra ébresztheti fel. Felébred-e a magyar nemzetben is ez a nagy erő! Barátaim, ez önöktől függ. (Az osztály halálos csendben hallgatja, csend van még akkor is, mikor a szava elhal. Pillanatnyi szünet után a tanár nyugodtabb hangon folytatja.) Tanár: Ezt csak azért mondtam, hogy megértsük egymást. Én is olyan izgalommal várom az eseményeket, mint maguk, én is ugyanazt remélem, viszont nem szeretném és nagyon sajnálnám, ha ez az idő, melyet így várakozásban töltünk elveszne számukra. (Megáll, majd egész közömbös hangon folytatja): Nos hát,' hogy valamit végezzünk! Nádasdy! Mondja el a vers gondolatmenetét! (Nádasdy feláll és elkezdi iskolai hangon.) Nádasdy: Petőfi ebben a versében elmondja, hogy mi mindent fog megszerezni az ő szüleinek, ha majd meggazdagszik. Ez ábránd, mert amint tudjuk, nem sok reménye volt, hogy meggazdagodjék ... Tanár: (Csodálkozva néz rá.) Nádasdy: ... — mert ő is olyan zordon időkben élt, mint mi.. .(Kuncogás-) Tanár (Csendet int): Lám, az ifjúság már akkor is a szélsőséges irányt képviselte. No, folytassa! Nádasdy: Ez olyan érzés, mely mindenkiben megvan, aki a szüleit szereti. Mindenki azt képzeli, hogy mindent meg tudna szüleinek ventii, ha gazdag volna... Tanár (Közbevág): Maga például, mit venne meg elsősorban? Nádasdy (Rávágja): Nagymngyaroszé- got! (Az osztály felnevet: Ejha!) Tanár: Talán csak nem? (Szünet.) Hát nem megy, nem megy ez sehogy, barátaim. Maga is csak halandzsázott valamit, de nem azt mondta, amit kérdeztem. (Fel-alá sétál, látszik, hogy nem tud mit kezdeni.) Tanár: A maga bátyját is becsukták talán? Nádasdy: Be bizony, el is ruházták! Tanár: Micsoda? Elruházták? (Az osztály figyeli és halk megjegyzésekkel kíséri a párbeszédet.)Száraz (Belekottyan): Ez, tanár úr, kérem, az „elnadrágol“ ige divatosabb alakja! Tanár: Ahá! S őt miért vitték be? Nádasdy: Mert lehúzott egyet a plöc- kösnekTanár; No! Lehúzott... plöckös... elruház... (méltatlankodva) maguk úgylátszik, Csáki szalmájának nézik ezt a mi szép anyanyelvűnket. Száraz; De tanár úr, kérem, néha így kell beszélnünk, nem lehet máskép! Tanár: Ugyan, miért? Száraz (Feláll): Hát, hogy a plöckösök ne értsék. Tanár (Kedélyesen): Mondja csak, mi az a plöckös? Többen: Rendőri (Mcgbotránkozott morgás az osztályban): No, hát ezt nem tudni! Tanár (Kap rajta): Ugy-e, hogy milyen érdekes dolog ez! Hát, hogy a dolognál maradjunk, ez, úgy-e, aminek most pár szavát hallottuk, az úgynevezett jassz-nyelv. Múlt órán már tárgyaltunk a nyelvrétegekről, Mondtam, hogy ilyen van többféle: Irodalmi nyelv, szaknyelv, köznyelv vagy utcanyelv, népnyelv, no és nMM ismerünk egy újat, a jassznyelvet. Amint azt Száraz barátunk nagyon helyesen meg is jegyezte, ez nagyon egy* szerű lélektani oknak köszönheti létezését, a titkolódzásnak. Olyan népréteg ajkán keletkezett, mely nem szereti, ha (megnyomja) a plöckösök értik a beszédét, Maguk bizonyára számtalan példát tudnának mondani. Én csak egyet említek: a katonaságnál mi magyar fiúk, hogy a csehek ne tudják, hogy róluk beszélünk, következetesen svédeknek hívtuk őket- (Morgás keletkezik: Á, már nem úgy hívják őket.) Tanár: Tessék? Tallóczi (Feláll): Már nem svédeknek hívjuk a cseheket. Tanár: Hát? (Az osztály figyeli, hogy hogyan fog elsülni a dolog.) Tallóczi: Norvégeknek! Tanár: Norvégeknek?... Miért??? (Nem érti.) TaUóczi: No mert már oszlóban van- nnk. Tanár: Tényleg? (Nevet:) (Zajos nevetés szerte!) Tanár: No, látják, nem is tudtam, (Megvárja, míg kissé csillapul a zaj, azután az osztály felé.) Tanár (Csitítva): No, elég már a nevetésből. (Nyugodtan.) Múlt órán kezdtem már beszélni n nyelvjárásokról, csaknem fejeztem be. Mondtam már, bogy mi a nyelvjárás, ma már nem ismétlem, de nehogy aztán valaki összetévessze a nyelvréleggel! Nyolc magyar nyelvjárás van, melyek többé-kevésbbé különböznek egymástól és az irodalmi nyelvtől. Amint megígértem, hoztam is térképet, melyen nagyjából megmutathatom a nyelvjárások földrajzi helyét. (Középcurópa térképét veszi elő és mutogatni kezdi.) (A magyarázatot alig figyelik, sokan az előttük ülők háta mögött melapulva újságot olvasnak.) Tatiár: Nőst hát a legfontosabbak: itt, Erdélyben van a székely nyelvjárás... (A hátsó padban ülők zúgni kezdenek): Erdélyt vissza, m.ndont visszal Tanár: Legyenek csendben végre ott hátúi!,t. (Folytatja) Itt ezen a tájon a palóc nyelvjárást beszelik... Száraz (beleszól): Rossz az a térkép, tanár úr! Tanút: Ne szólj bele!... Miért volna rossz a térkép? Száraz (feláll): Már elavult. Tanár: De hisz egész új. Száraz (hitetlenkedve): No, lehet az már egy hetes is! (Nevetés, lárma.) Tanár: Hát, amint látom, barátaim, nem igen tudunk ma tanulni. Az osztály (össze-vissza kiabál): Ki tud ma tanulni! Nem lehet ma tanulni! Tegnap riadó-készültségben voltunk! Újságot árultunk! Himnuszt mentünk énekelni! stb. (Ezalatt a tanár visszateszi az asztalre a térképet, aztán előlép és csendet int.) Tanár: Nos hát igen, szeretném, ha megértenék egymást. Ne higyjék, hogy én nem látom, vagy nem akarom meglátni azt az igyekezetét, amellyel maguk részt akarnak venni a politikai életben. Én tudok minden tettükről és el kell ismernem, becsületre méltó dolog, hogy ilyen lelkesedéssel harcolnak a magyar ügy mellett. A jöv-jtikért harcolnak, barátaim! Úgy a saját, mint mindnyájunk jövőjéért. És ebben a jövőben az iskolának is megvan a maga szerepe. Ne vessék hát meg ezt a fontos intézményt és ne gáncsolják munkáját! Hiszen itt érik az, ami népünket vonzóvá és erőssé teszi: a magyar műveltség. Csak az a nemzet önálló, amely műveltség dolgábau független. Nézzétek, a nyugati nemzétek-* nek nem nehéz nagy kultúrát felmutat- niok, mert kiterjedtek és nagyok. Nekünk, magyaroknak, ki oly kevesen vagyunk, épp ezért kell törekednünk kultúránkat magas színvonalra emelni, hogy azt a hiányt, mely mennyiségben mutatkozik, minőségi töblettel pótoljuk. Jusson el a műveltség minden egyes emberhez, még a legegyszerűbbhöz is, finomítsa ki mindenki lelkét és tanítsa meg megértésre és becsületességre. Ezért lelkesedjünk és harcoljunk! De ne legyen ez a jövő zenéje. Már most, mikor a világ igy forrong körülöttünk, kell hozzálátnunk, hog'y azok az események, amelyekre befolyással lehetünk, úgy alakuljanak, ahogy az egy jobb jövő érdeke. Ezt tartsák szem előtt... (Kis szünet.) Én bízom magukban s hiszem, hogv ha erre fognak gondolni, mindig úgy fognak viselkedni, ahogy az az életcélja tudatában lévő, önérzetes magyar ifjúsághoz illik! (Csengetnek. Az osztály a beszédet a legnagyobb csendben és feszült figyelemmel hallgatja és csend van még akkor is, mikor a tanár elhallgat.) Tanár: Álljanak fel! (Felállnak.) Tanár: Imádkozzunk 1 (Az osztály halkan összesúg.) Tanár: Hálával emelem... Az osztály (belevág): Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltám adásában.
