Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-26 / 47. szám
20 — - - rajzi ellenőrzése is. A munkát azokkal a faluéi emberekkel kell végezteteli, akik járatosak benne. Érdeklődünk azután a „Gyongyös- bokréta“ felől, amelynek megvalósítását kilenc évvel ezelőtt — tudvalevőleg Győrffy István dr. javasolta Pdidini Bélának: a néppel elsősorban saját hagyományait kell előadatni. — Sajnos, mi, a szakemberek nem voltunk ott az egyes „bokréták“ megszületésénél a faluban s a néprajzilag képzetlen tanító saját fantáziája szerint egészítette ki, vagy tette „látványossá“ a romjaiban levő hagyományt. Paulini Béla természetesen nem az etnográfus szakember, hanem a művész szemével nézte a mutatványt, így aztán a Bokréta számaiban egyre inkább a fantázia lett az irányító, A mi kívánságunk az, hogy szakembereket kellene kiküldeni valamennyi eddigi Bakréta falujába, hogy azok a bemutatott hagyomány hitelességét megállapítsák s ami egyéni alkotás Vagy változtatás, az töröltessék, Ezt auy- rtyival is inkább meg kell tennünk, mert az idő a költött hagyományokat hitelessé avatja s egy emberöltő múlva az ifjabb nemzedék a költött hagyományokban tiszteletreméltó atyai örökséget lát s a jövő etnográfus nemzedék e költött hagyományokat, mint ősi örökséget fogja összegyűjteni, majd pedig tudományos elméleteknek lesz alapja a költött hagyomány. Sietnünk kell* amig nem késő Mit tart professzor úr ma a legfontosabb feladatnak a néprajztudomány területén* — A szellemi néprajzi gyűjtés fokozottabb munkáját! Eltekintve Bartók és Kodály ma is tartó népzenei gyűjtésétől, népünk szellemi hagyatékát csak egy-kéi magányos szakember gyűjti, közgytijte^viDEta 1939 FEBRUÁR 26, VASÁRNAP mény alig törődik vele. Azt hiszem, hogy a Néprajzi Múzeumban s az Egyetemi Néprajzi Intézetben levő kéziratos fol- klofe-gyiijtés együttvéve sem tesz ki többet 1ÖÜ0 oldalnál. Ezekkel széniben az észtek folklore-gyűjtése a félmillió oldalt meghaladja, a íinneké meg kétmillió ol- dalhal Is több. K téren tehát nagyon nagy ’mulasztást követünk el, amit ha hamarosan nem pótolunk, sohasem lesz módunk pótolni, A háború utáni nemzedék Ugyanis a magasábbrendűüek minősített ujság-könyVkultúra tiszteletében nőtt fel, atyái szellemi hagyatékát nem veszi át s az öregek elhunytéval vége szakád a magyai' nép ősi szellemi hagyományainak, vagy legalább is osak törmelékei maiadnak, aminek a jövő tudománya és a népi-nemzeti kutlúra építése mái* nem sok hasznát veszi. Beszélgetéseink folyamán egyre tömegesebben tolulnak elénk a magyar lót gyökérkérdései. Kifogyhatatlan témák, mindegyikről külön-külön lehetne írni beszélni, tárgyalni. Magyarabbá lenni a nemzet életét! — ez az alapja itt minden belső reformnak, amely sokáig már nem késlekedbetik. A nemzet nagy próbák előtt áll, ha belsőleg nein újhodik meg és nem válik magyarabbá, azaz: ha a középosztály nem egyesül lélekben is a nemzet legnagyobb erőtartalékával, a magyar néppel, — akkor nem képes megvalósítani gazdasági és politikai reformjait sem. A néprajz- tudomány, amelynek, ha kevesen is, oly kiváló munkásai vannak, mint dr, Győrffy István egyetemi tanár, — ma mér valóban a legiiemzetibb sorstudo- mány. Nemzeti erőnket, egységünket fokozzuk, há a társadalom és a hivatalos tényezők, Akadémiák, iskolák nagyobb figyelmet fordítanak e sorstüdo- máuy művelésére. Mert elvész az a nemzet, amely megtagadja ősi néphagyományait ... Vass László SÉTA A TÖRTÉNELEMBEN... Régmúlt idők emlékei között a pesti vármegyeházán Budapest, február 25. A főváros egyik legrégibb épületének, a vármegyeházá íiak, Pest Vármegye székházénak egyik részét a közelmúltban átépítették. Az egyik ódon szárnyon vármegyei múzeumot létesítenek — ezzel hódolnak az épület nemes, ősi tradícióinak. Másrészt tekintettel arra, hogy változnak az idők — légvédelmi óvóhelyeket építettek a megyeházán. A kétirányú átépítés híre felhívja a figyelmünket a vármegyeházára, erre a hatalmas, szürke épülettömbre a Beivé-, rosban, amely mellett legtöbbször úgy sietnek el az emberek, hogy észre sem veszik, holott sok érdeklődést érdemel Pest vármegye székhaza, amely nemcsak egyike Pest legrégibb épületeinek, é minden kövével együtt értékes műkincs, hanem történelmi emlék is, viharos idők emléke, amely sokat tudna regélni Magyarország és a főváros történetéről, a török hódoltság korától egészen napjainkig. Látogatást tettünk a vármegyeházán és ezzel a látogatással egyúttal néhány rövid negyedóra alatt átéltünk több mint három, nagy eseményekben bővelkedő évszázadot, Á Sethrneltveiss-utcai kapun léptünk be a vármegyeházára, figyelmesen körülnéztünk a gyönyörű barokk kapualjban és beléptünk a virágos udvarra, ahol folyondár nőtte be a hatalmas falakat egészen a legfelső emeletekig. Ennek az udvarnak képe barátságos, mosolygó, külsőleg semmi sem emlékeztet arra, hogy ez volt néhány száz év előtt a legnagyobb magyarországi nagyhatalom székhaza: a vármegyéé. A török hódoltság korának emlékei De nem időzünk soká ennél az épületrésznél, a felépítés időrendje szerint akarjuk végignézni a pesti megyeházát. A középső udvarról bolthajtásokon, sötét sikátorokon, vasrácsos ajtókon keresztül apró kis négyszögletű udvarra erünk. Köröskörlil négy fehérre meszelt fal között vagyunk. A falúkon kis vasrostelyos ablakok, nem is látjuk az utat, amelyen Ideérkeztünk, annyira el van dugva egy sarokban a parányi kapu. Szinte úgy érezzük, hogy fog-agba kerültünk, a tizenhatodik század végének fogságaim, mert ezen az udvaron valóban semmi sem emlékeztet arra, hogy már 1939-et írunk. , . ,, A történelmi hangulat mcgjobbari áthat, amikor megtudjuk vezetőnktől, hogy nz épületnek ez a szárnya már az ezerhatszázas években állt és a török hadsereg pesti épületeihez tartozott. Meredek vas csigalépcsőn mély pince- helyiségbe jutunk. Az egész olyan, mintha földalatti tömlöc lenne és ezért nagyon meglepődünk, amikor megtudjuk, hogy a legutóbbi restauráláskor talált leletek tanúsága szerint ebben a misztikusan elhelyezett pincehelyiségben — pékmü- liely volt. A szomszédságban vezetőnk megmutatja a katonai kenyérraktár helyiségét. Tágas terem, van itt hely sok élelmiszer számára és ha félig-meddig tele volt ez a raktár, évek kellettek volna ahhoz* hogy az épületben tanyázó török katonákat kiéheztesse az ellenség. Kutató szemekkel nézünk körül, mindenáron középkori misztikumot keresünk a külvilágtól gondosan elzárt pincehelyiségekben. Útmutatónk megnyugtat, valóban még néuány év előtt félig-meddig épségben volt a titkos földalatti folyosó, amelyet azonban most már betemettek. Ez a folyosó a külső udvaron lévő kút fenekével kötötte össze a kenyérraktárt. Ma már nyoma sincs ennek a kútnak, amelyen keresztül háromszáz évvel ezelőtt a veszélyben lévő törökök menekültek laktanyájukba, Nagyon megváltoztak az egykori török kaszárnya emeleti helyiségei is. Ahol annakidején fegyveresen őrködtek a török katonák, — ma a Vármegyeház nyomdája van. A muzulmán katonákat felváltják az egyenruhás hajdúk A vármegyeház életének nagy fordu lata akkor következett be, amikor a régi épület, a jelenlegi nagy telekkel együtt Budavára és Pest visszafoglalása után mint hadizsáktnány a budai császári ko- misszárius kezébe került A vármegye annakidején székházat keresett és megvette a koinmisszáriustól az épületet és telket 4000 pengő forintért. Sok pénz volt akkor négyezer forint és keveset ért még a belvárosi ingatlan.,. A régi török kaszárnya sorsát megpecsételte az, hogy a vármegye kezébe került. Ezzel biztosítva volt, a fejlődése is. A tarkaruhás muzulmán katonák helyébe egyenruhás hajdúk kerültek, akik nek egyre több és több okuk Volt arra, hogy büszkék legyenek, mert a vármegye hatalma egyre nőtt és ezzel párhuzamosan terjeszkedett a székház épülete is. A tizennyolcadik század végén és a tizenkilencedik elején épült be az egész telek. A régi épület keleti szárnyára, amely a mai Sem me 1 we is s -n te ár a néz, kápolna és kétemeletes épület került, a nyugati szárnyra, amelyik a mai Városház-utcára néz, egyemeletes házat emeltek, ennek helyét foglalja el a vármegyeház mai főépülete. A kápolna a rabok kápolnájául szolgált, mert á keleti épületrészben nagyrészt börtönök voltak. Könyvtárak és irattárak a pincebörtönök helyén A szörnyű pincebörtönökre, ahová megbilincselve dobták be a vármegye híres betyárjait, ma már semmi sem emlékeztet. Irattárakká változtatta az idő ezeket a pincéket, amelyekben ma a leg- példásabb rendben sorakoznak a vármegye jegyzőkönyvei. Az emeleti traktusokban is börtönök voltak és ezek a börtönök ifi könyvtárakká és irattárakká változtak át. Itt azonban egyes helyiségekben még megismeri a figyelmes szemlélő, hogy mi volt eredeti rendeltetésük. Vastag vasajtókőrt keresztül, keskeny Sikátorokba jutunk, majd egy meredek, vasból készült csigalépcsőn megyünk a régi börtönökbe. Ez a lépcső a ,.Sóhajok lépcsőjeSok híres rabot kísértek ezen a lépcsőn keresztül a börtönökbe. Vezetőnk sötét, két méter hosszú, két méter széles, két méter magas, ablaktalan cella ajtaját nyitja ki .előttünk, Ma: tele van a cella régi iratokkal. Akkor a híres fiatal Bclcznay gróf raboskodott benne. Apagjilkosság miatt ítélték el Bfíleznay grófot. Meggyilkolt apja, az öreg Jteléznny Sámuel gróf messze földön hírhedt volt kegyetlenségéről. Rabszolgaként kezelte nemcsak jobbágyait, dö Családtagjait is. Eia egyszer megtagadta egy apai parancs teljesítését, az öreg Sámuel gróf megütötte fiát, mire a hevesvérű fiatalember lekapta a falon függő vadászpuskát és azzal lőtte agyon apját. Ezért raboskodott élete végéig Pest vármegye börtönében. A tömlöc másik híres lakójáról ma már a legtöbben azt hiszik, hogy csupán regényhős. Ez a híres rabi Ráby Mátyás, akiről Jókai Rab Ráby cimeii írt regényt. II. József császár kofában élt Ráby, fanatikus reformer volt és ke- gyence a császárnak. A vármegye a régi tradíciók hű őre, azonban haragudott rá, mert mindenütt újításokkal lépett fel és ezért lecsukták. A császár, amikor megtudta ezt, személyesen intézkedett, hogy engedjék szabadon. A vármegye urai kénytelen-kelletlen, engedelmeskedtek a császári parancsnak. néhány bét múlva azonban ismét, szembeszálltak a .kalapos királlyal“ és újra lecsukták Bábul. Így ment ez hosszú évtizedeken át a Ráby Mátyás csak rövid Ideig tartó vakációkra szabadult a vármegye tömlöcéből. Három nagy öngyilkos emléke A Semmelweis^-utcai, barokkstílusban épült háztömbbel Körülbelül egyidőben emelték a mai Városház-utca felé néző egyemeletes épületet. 1838-ig itt tartották tanácskozásaikat a vármegye urai. Akkor azonban jött a nagy árvíz és elsodorta az épületet* megsemmisítva a vármegye akkori tanácskozó termeit. Ennek helyére emelték azt a nemes korai empirestílusú épületet, amely ma is legfontosabb része a vármegyeháznak. Amint végigjárjuk ezt az épületrészt, ismét mindenütt tör ténelmi emlékekkel találjuk szemben magunkat. Olajfestmények, szobrok, emléktáblák hirdetik a história változásait, A bútorok viszont — csaknem kizárólag korabeli tárgyakkal van berendezve a vármegyeháza — a művészetek és a stílusok fejlődését illusztrálják. A vármegyehaza koronája az empire díszterem. A főfalon Benczúr Gyula hatalmas Ferencz József portréja függ. A többi falon is csupa életnagyságú portré, békésen megférnek egymás mellett a Habsburg császárok, királyok, Kossuth Lajos egyik kevéssé ismert képe, valamint Deák Ferenc és a vármegye egykori irányítóinak portréi. A legtragikusabb része a teremnek a baloldali fal: „a három öngyilkos fala“. Gróf Széchenyi István, gróf Teleki László és Ny dry Pál, a negyvennyolcas főispán a bárom öngyilkos, akiknek arcképe itt függ. Talán ők hárman tettek legtöbbet Pest megyéért és Budapestért. Mind a hárman önkcziikkel vetettek véget életüknek. A patinás muíttóí — az automata telefonig A díszteremből ugyancsak tiszta stílusban épült, kisebb tanácskozóterembe lépünk, majd meglátogatjuk az alispán! és főispáni hivatal helyiségeit. Az alispán szobájában függ Földváry Gábornak, az egykori alispánnak arcképe. Földvári) nemcsak mint vármegyei politikus volt nevezetes. Egyik alapítója és később igazgatója volt a Nemzeti Színháznak is. Földvári) után sokáig a megye alispánjai hivatalból igazgatói voltak aZ ország első színházának. A főispán szobúAZ IGAZI VADÁSZ ÖRÖMEI Kérdi vásárhelyi BENK4 PÁL: A vadássat AZ IGAZI VADÁSZ ÖRÖMEI címfi gyakorlati vadászati szakkönyve Felöleli a Magyarországon előforduló fontosabb vadfajok ismertetését, azok telepítését, gondozását és vadászatát. Tartalmazza a vadászati fegyvertant, bemutatja az összes modem fegyvereket, a különböző államok fegyvertípusait. Leírja a hatósági fegyvervizsgálat, belövés, puskavásárlás, célzó-távcső Stb. stb. nélkülözhetetlen ismertetését. A lőszerekről szóló fejezetben a lőporok, golyók, sörét, fojtás és tölténykészítés részletes leírását nyújtja, majd a fegyverrel való lövés elméletét adja a belső és külső ballisztika kimerítő ismertetésével együtt. Végül a lövés művészete, a vadász felszerelése, a hajtó, a vadászkutyák, a solymászat, falkavadászat, uhuzás, vadászatrendezés, vadásztársaságok, vadorzók stb. stb. ismertetése után tartalmazza a vadásztörvényt és az idevonatkozó réndéletéket is. Ara díszkötésben 10 pengő Megrendeléseket utánvéttel, vagy az összeg előzetes beutalása ellenében forduló postával intézünk el. Ha ajánlott küldést kíván, úgy 50 fillér beutalását is kérjük. Az utánvételes küldés 90 fillérrel drágítja a könyvet Pleifer FerdSnánd (Zeld!@p Teslvéreh) nemzeti könyvkereskedése Budapest, IV., Kossuth Lafos-uíca 5. Telefon: 18-57-30,18-74-00. .iában akasztották fel a Vármegyeház lég- értékesebb képét! Ferencz császár arcképét. idősebb Kraft alkotását, eme egyike a Magyarországon található legbecsesebb festményeknek. A sok történelmi emlék, az elmúlt idők felvonulása után szinte aímchronisztiku- san hat a látvány, ami elénk tárul, amikor belépünk egy vasajtón: a vármegyeház automata telefonközpont jábdm vagyunk, amelyet a technika legújabb vívmányai szerint rendeztek be. Nagyot bámulnának, ha feltámadnának és idekerülnének azok a régi nagy magyar urak, akik évszázadokkal ezelőtt, székeltek a pesti vármegyeházban. Amikor lemegyünk a főépület empire lépcsőin, kísérőnk felhívja figyelmünket arra, hogy a legutóbbi restauráláskor, a múlt század végén milyen barbársággal csúfították el a vármegyeháza gyönyörű előcsarnokát: a márványoszlopokat és terméskőfnlakat cgytől-cgyig szürkére vakolták. Hasonló durva hibák ezen kívül is tömegesen történtek. Még súlyosabb baj, hogy az épülettömb egyes részei, amelyek sokszáz évesek, már olyan rossz állapotban vannak, hogy teljesen használhatatlanná váltak. A tervezett restaurációra tehát sürgős szükség van, nemcsak azért, hogy megfelelő székháza legyen az ország első vármegyéiének, hanem azért Ls, hogy megőrizhessék azt a nemes stílusokban készült épületet, amelynek minden köve históriai korok emléke. G. £ . t
