Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-26 / 47. szám
12 ■eramwm Huszonötödik évfordulóján kísért a debreceni pokolgép véres emléke Rendőrkézre került egy titokzatos ember, akinek állítólag szerepe volt a merényletben — Még negyedszázad múltán is homály takarja a nagy kérdést: ki küldött bombát Csernovicból M i k ló s s v István o üsdöknek Páriából jelentik: Az itteni rendőrség a minap letartóztatott egy idősebb férfit, akivel szemben gyanú merült fel, hogy azonos a Magyarországon, Debrecenben, 1914-ben elkövetett bombamerénylet egyik szereplőjével. Ujságkötet megfakult lapjai idézik fel «egy régi dráma emlékét. A budapesti 'í/irlap ISII február 22-iki száma. Vasárnapi szám. Az oldalakon a napi anyag nagy tömegben elszórtan hírek és cikkek, amelyek között most huszonöt évvel utóbb könnyű — ha nem is megtalálni —-, de keresni az összefüggéseket. A vezércikk a miniszterelnök beszédével foglalkozik, amelyet a magyarországi románok képviselőivel folytatott tárgyalásáról mondott. Másik oldalon ismerteti a Bukarestben megjelenő M i- inerva cikkét, amely a meghiúsult román—magyár paktumot fejtegeti Jíécsi távirat jelenti, hogy Jandrics Cedomir főhadnagyot — akiről kiderült, hogy fontos katonai titkokat árult el Oroszországnak — a bécsi hadbíróság kötél- általi halálra ítélte. Megjegyzi a tudósító hogy a katonai büntetőtörvénykönyv olyan esetben szab halálos büntetést kémekre, amikor a monarchiát valamely külső, ellenség fenyegeti. Ugyanezen az oldalon megemlíti a lap, hogy a susáki határrendőrség négy szerb illetőségű egyént tartóztatott le. Először kémeknek nézték őket? később az a gyanú merült fel ellenük, hogy nagy-szerb propagandát fejtenek ki az Adria partvidékén. Úgy döntöttek, hogy kitiltják őket az ország területéről. Besztercebányai jelentés arról számol be, hogy Zólyom vármegye közigazgatási bizottsága a Felvidéken működő nemzetiségi túlzók egy újabb irányú mozgalmára hívja fel a kormány figyelmét. A mozgalom célja, hogy a szlovák kisgazdákat gazdasági körökbe tömörítse, arra akarják rávenni őket, hogy az egység jelszava alatt Csehországból szerezzék be gazdasági szükségleteiket. Néhány oldallal arrébb közli a B. H„ hogy Scotus Viator megint román túlzók szájaíze szerinti förmed- vényt írt & Westminster Gazette című londoni lapba, a förmedvény állításait azonban egy Kolozsvárott élő angol férfiú, Dempsey, ugyanabban a lapban megcáfolta. A következő oldalon cikket találunk arról, hogy a romániai magyar egysületeket ki akarják forgatni magyar jellegükből. A Casa Centnría, vagyis Központi Pénztár minden magyar egyesületet magába akar olvasztani, amj nem jelentene egyebet, mint a magyar alattvalók évtizedeken át összegyűjtött vagyonának elkobzását. Végül a törvényszéki rovatban megtaláljuk a tudósítást a skizma-perről, amelynek tárgyalása már napok óta folyik a mármaros- sziget itörvényszék előtt. Hétfőre, február 23-ra várják a vádbeszédet a perben, amelynek vádlottjai a ruszofil propaganda szolgálatában álltak, azt hirdették, hogy Magyarországnak a Fehér Tiszáig elterülő része az orosz cáré lesz és híveikkel az orosz cárért mondattak imái Bomba a püspöki hivatalban Hétfőn nem volt újság, kedden az első pldalon ez a vezércikk eime: A debreceni bamba. Belül a lapban pedig ez a részletes tudósítás a merényletről: Debrecen, február 23. A Deák Ferenc-utca. és Verbőczy-utca sarkán van a debreceni kereskedelmi- és iparkamara székháza, amelynek második emeletén tizennégy szobában helyezték el ideiglenesen a hajdudorogi görög-keleti püspökség hivatalát. A tizennégy szobából négy Miklóssy István hajdudorogi püspöknek a magánlakása, a többi pedig irodahelyiség. Ma délelőtt kevéssel fél tizenegy óra titán a püspöki irodában irtózatos robbanás hallatszott, amely oly rettenetes erejű volh hogy még a Nagyerdőben is meghallották. A püspöki hivatal két er- kélyes szobája, fölötte a mennyezet óriás robajjal összeomlott és a robbanás úgyszólván széttépte, kiszakította a falakat, a bútorokat pedig kiröpitette az utcára. A detonáció a szemben lévő törvényszéki palota Verbőczi-utcai részén valamennyi ablakot keretestül kivágta az utcára és a lehulló vakolattörmeléktől, valamint a bezúzott ablakszilánkoktól nagyon sok hivatalnok megsérült. A püspöki hivatalból és a törvényszék épületéből hanyatt- homlok rohantak ki a rémült emberek az utcára, ahol rövidesen ezrekre menő közönség gyiilt össze. A rendőrség kevéssel a robbanás megtörténte után a kereskedelmi- és iparkamara előtt volt és nyomban hozzálátott a vizsgálathoz, hogy megállapítsa, mi történt. Eleinte azt hitték, hogy gázrobbanás vetette szét a palotának egyik részét, majd azt kutatták, hogy nem a ]ég- fütő készülék melegvíz-tartó kazánja robbant-e föl, de nem tudlak semmit sem biztosan megállapítani. A szerencsétlenség helyére hamarosan megérkeztek a tűzoltók is, akik a robbanás után a fölcsapó lángokat eloltották és hozzá akartak látni a rOmok eltakarításához, de ehhez nagyon sokáig nem foghattak, mert a falak még egyre repedeztek, düle- dezteh. A mentő munkálatok közben az a hír terjedt el, hogy nem véletlen szerencsétlenség okozta a pusztulást, hanem az iparkamara kupolacsarnokában egy bombát helyeztek el és az robbant föl. A vizsgálatot ebben az irányban is megindították és csakhamar kiderült, hogy a hír ebben a formában nem igaz. Ekkor még nem. lehetett tudni, hogy a katasztrófának van-e emberáldozata. Életmentő telefon Hogy miképpen történt ez a rettenetes katasztrófa, azt a rendőrség a következőképpen állapította meg: Féltizenegy órakor fölment a püspöki hivatalba a csomagkézbesítő postás’ és jelentette Slepkovszky János dr. püspöki titkárnak, hogy egy 163Ö korona értékűnek jelzett ládát hoz Miklóssy István püspök számára. A titkár átvette a ládát a postástól és a szobában lévő püspökhöz így szólt: — Itt van az a csomag, amelynek érkezéséről már értesítettek bennünket. A postás ezután elment és Slepkovszky titkár hozzálátott a csomag felbontásához. . Mielőtt azonban még hozzányúlt volna a csomaghoz, Miklóssy püspök szobájában megszólalt hosszasan éles csöngetéssel a telefon. Nyíregyházáról keresték a püspököt. Miklóssy István püspök átsietett szobájába, a telefonhoz lépett és értesítette azt a küldöttséget, amely nála akart tisztelegni, hogy mikor fogadja. Amíg a püspök telefonon beszélt, a szomszédos szobában Slepkovszky titkár bontogatta a halálos veszedelmet rejtegető csomagot. Halottak, sebesültek Egyszerre irtózatos robbanás hallatszott. A falak leomlottak, az ablakokat a. légnyomás bezúzta, a bútorok, ablakkeretek valósággal kirepültek az utcára. A püspök titkári hivatalában lévőket a robbanás nyomban megölte. Slepkovszky János püspöki titkárt és Jaezkovics Mihály püspöki vikáriust, aki szintén a titkári szobában volt, a fölrobbant bomba darabokra szaggatta és halálosan megsebesítette Csatth Sándor dr. ügyvédet is, aki valami hivatalos ügyben időzött az irodában. A szerencsétlen embereket a robbanás irtózatosan meg. csonkította, kezük-lábuk szanaszét repült, « romhalmazból csak később került elő egy-egy véres koponyadarab és egyéb testrész. A bárom halotton kívül több veszedelmesen megsebesült áldozata is van a katasztrófának. A sebesültek ezek: Dávid Mihály, Bihon Mihály írnok, Gyúró György hivatalszolga, Kriskó Elek segédlelkész, püspöki fogalmazó és Pecze Miklós törvényszéki hivatalnok, akit a törvényszéki palotában egy bezuhanó ablakkeret sebesített meg veszedelmesen. Megsérült még Szívós Zsu- zsánna cseléd és Székely Mibályné, a püspök szakácsnője. Amint a romokat egy kissé eltakarították, Rostás István rendőrfőkapitány. Nagy Kálmán vizsgálóbíró, Publig Ernő 1939 FEBRUÁR 26. VASÁRNAP tűzoltó főparancsnok, továbbá Nagy Gergely tábornok és Nedeczky Ferenc őrnagy megtartották a helyszíni szemlét. A vizsgálódás során megállapították, hogy robbanás történt. A további kutatás során kiderült az is, hogy abban a csomagban, amelyet a postás kézbesített, ekrazit volt és ez végezte a pusztítást. Kovács Anna, Hadikialva A csomag föladója így jelezte magát: Kovács Anna, Ungarische Kolónia, Hadik falva, Bukovina. Bizonyosra veszik, hogy ez a név álnév és az rejtőzik mögötte, aki szombaton levelet írt a püspöknek Csernovicból. Ebben a levélben egy ismeretlen ember közölte a püspökkel hogy nemsokára csomagot fog kapni, amelyben kegyele- tes emléktárgyak lesznek. A csomagban egy leopárd-bőrbe csavart ekrazit-bomba és egy ezüst gyertyatartó volt A darabokra szaggatott püspöki vikárius és titkár holttestét a kórházba vitték. A katasztrófa harmadik áldozata, Csatth Sándor dr. ügyvéd rettenetes égési sebeket szenvedett, őt még élve vitték a kórházba. Itt Nagy Kálmán vizsgálóbíró azonnal ki akarta hallgatni, de a szerencsétlen ember már nem tudott válaszolni a kérdésekre. Csatth ügyvédet a szerte röpködő bombaszilánkok oly irtózatosan eltorzították, hogy nem lehetett ráismerni. Amikor a szerencsétlenségnek híre a városban elterjedt és megtudták, hogy ő is az áldozatok között van, atyja, Csatth Zsigmond nyugalmazott postafőnök a kórházba sietett, hogy fiát megkeresse. Az öreg úr többször elhaladt fia ágya mellett és nem ismerte föl fiát, és csak jóval később, amikor tüzetesen végignézte az egyik holttestet, akkor ismert rá fiára a nyakkendőtűjéről, amely családi ékszer volt. A robbanás részleteit egész pontosan még nem lehetett megállapítani, mert hiszen a katasztrófa közvetlen tanni mind meghaltak. Vallomások A sebesültek közül egyedül Dávid Mi bály joghallgató tudott ősszeltiggő valló mást tenni a vizsgálóbíró előtt. Amikor a postás megérkezett és letette a csórna- .got, — mondta — Miklóssy püspököt a szobájában telefonhoz hívták, őt pedig azzal bízták meg, hogy az inasoktól fe szítővasat kérjen. Kiment, szólt az inasoknak, azok átadták a feszítővasat a titkárnak és a következő pillanatban megtörtént a robbanás. A többi sebesültet is kihallgatták, de vallomásukon nem lehetett eligazodni, mert össze-vissza beszéltek mindent. .A városi tanács éppen ülést tartott, amikor a robbanás történt. A tanács, mikor értesült a történtekről, nyomban részvétét fejezte ki a katasztrófa fölött egyben pedig örömét nyilvánította Miklóssy István püspök szerencsés megmenekülésén. Domahidy Elemér főispán a katasztrófáról hosszabb táviratban tett. jelentést a belügyminiszternek, akit a polgármester is értesített a szerencsétlenségről. Telefonon érdeklődött a hadügyminisztérium sajtóirodája is. A rom- badőlt épület köré katonai kordont állítottak, hogy senki az épület közelébe ne mehessen, mert attól tartanak, hogy .a ház beomlik. Miklóssy István püspök jelentéktelenül megsérült a kezén. A telefonnál állt, mikor a szomszédszobában fölrobbant a pokolgép. A püspököt a légnyomás a falhoz szorította és a sarkaiból kiszakadt ajtó rádőlt, de csak a kezén sértette meg, máskülönben az ajtó, mint egy nagy pajzs, megvédelmezte testét a leomló közfal szétrepülő tégladarabjaitól. A püspök egy ideig nem mozdulhatott a szobából, mert a kijáratot cltorlaszolta a leomlott fal, de csakhamar kiszabadították. Elfogták,,. Megszöktek... A következő napokon ismét részletes tudósításokat találunk a merényletről. A vizsgálat kettős irányban folyik. A jelek egyfelől orosz merényletre utalnak, másrészt azonban román kezekre mutatnak. A faládában 16—18 kiló súlyú robbanóanyag volt. A bombát orosz mintájúnak mondják, így közel esik a feltevés , hogy a merénylet talá n a skizma- pcrrel áll kapcsolatban. Felbukkan egy nyom. hogy a tettesek Romániából érkeztek Csernovicba. Egyikről úgy tudják, hogy Ma.ndasescu Silvio artista, a másik Avram Tódor kereskedő. Nagy Károly budapesti detektívfőnök vezeti a nyomozást. Nagy Károly Csernovicba utazott, ott dolgozik. A magyar hatóságok érintkezésbe léptek a román rendőrséggel és a megkeresés alapján nyomozás indult Romániában, Bukarestben is. Március 1-én nagy feltűnést keltő jelentés számol be arról, hogy a tetteseket Bukarestben elfogták. Kézkerült Ca- tareau János besszarábiai származású egyetemi hallgató és Kirilov Timov orosz származású bukaresti építési vallakozó. Március 3-án újabb jelentés érkezik Bukarestből, Ez már cáfolja az előbbi jelentést, a bukaresti rendőrség kijelenti, hogy nem sikerült elfogni Catareaut és Kirilovot. Csak Mandasescut és Avramot fogták el, ezeknek azonban csak annyi közük van az ügyhöz, hogy az ő iitlevelü- ket használta Catareau és Kirilov. Imádkozok az áldozatokért 'á* Még beteken át bukkan fel itt-ott hosz- szabb vagy rövidebb híradás a nyomozásról, amely azonban lassan elaludt, azután pár hónap múlva kitört a háború és esztendők során át nem esett szó a debreceni pokolgépes merényletről. A háború utáni években kegyeletes Visszaemlékezések foglalkoztak a tragédiával. Tavaly meglepő eset történt. Amerikából kábelsürgöny érkezett Budapestre. A távirat feladója azt írta: imádkozok a merénylet áldozataiért. Természetesen nem lehetett ellenőrizni, ki küldte a sürgönyt. Most. a merénylet huszonötödik évfordulóján pedig megjött a párisi hír, hogy u hatóságokat újra foglalkoztatja a debreceni bombamerénylet titka. A külföldi háborús uszíték fenyegetéseikkel nem fognak megingatni bennünket — mondotta Hitler kancellár bajtársai előtt München, február 25. Hitler kancellár annak a beszédnek a során, amelyet pénteken este legrégibb bajtársai előtt mondott, többi között utalt arra, hogy az elmúlt évben sikerült megvalósítani az 1920-ban hirdetett cél legfontosabb programpontját: valamennyi német összefogását a Nagynémet Birodalomban. Emlékeztetett ezután arra, hogy az akkor felállított programból már milyen sok élő valóság lett. A zsidókérdés ma már nem német, hanem európai kérdés; a nemzeti szobialista Németország egészen új gazdasági tanokat honosított meg, amelyek szerint a tőke van a gazdaságért és a gazdaság a népért; a németek elsőnek ismerték fel a nemzetek közül annak jelentőségét, hogy a nép munkaereje, zsenialitása és szorgalma minden jólét forrása. Ha a pozitív kereszténység — mondotta — felebaráti szeretetek jelent, tehát a betegek ápolását, a szegények felruházását, az éhezők élelemmel ellátását és a szomjazok szórajának oltását, akkor mi pozitív keresztények vagyunk. A nemzeti szocialista Németország nópközössége ezen a téren is hatalmasat alkotott. — A külföldi hangoskodó háborús usZitákkal — folytatta Hitler — büszke és mcgrendíthetetlen bizalommal nézünk szembe. Fenyegetéseikkel nem fognak megingatni bennünket. Ha azonban a népeket őrült módon mégis háborúba kergetik, akkor mi nem fogjuk megadni magunkat. A német történelemben sohasem ismétlődik meg 1918. Németország most azzá vált, ami mindig szemünk előtt lebegett és az lesz feladatunk, hogy még inkább az legyen, amit mi 19 évvel ezelőtt ebben a teremben programunkba iktattunk. És hogy ezt elérjük, az olyan biztos, mint ahogy cn most itt előttetek állok. Hitler beszédét az egybegyűltek hosz- szantartó viharos tetszéssel fogadták.
