Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-25 / 46. szám

U3I FEBRUÁR 25. SZOMBAT

TTOlDEXl i^fx^ARHTRMf»

kezd diákok száma és újból meg leheteti nyitni, mert elég jelentkező volt, a pol gári iskola továbbképző, negyedik évfolyamát. Ma már, a magyar oktatás széles, szabad lehetőségében talán nem is tűnik olyan jelentősnek ez az eredmény, különösen az anyaországbeliek számára, de mi, akik megdolgoztunk érte, akik reszkettünk minden veszendő magyar leiekért, legnagyobb fontosságúnak tartjuk most is, a jövőben is.

Úgy érezzük, hogy a magyar önsegély, amely fájdalmas körülmények között született meg, ezentúl fog nagyranőni, a szabod ság boldog korszakában. A ni- „yar önsegély gondolatát tartjuk ama sokat vitatott felvidéki szellem egyik legfontosabb megnyilatkozásának, amit szeretnénk átplántálni az egész országba.

Jól tudjuk, hogy az anyaországban is rendeznek jótékonycélú bálokat — ma úgyszólván minden bált jótékony célra rendeznek —, de mi valahogy másképpen érezzük és értelmezzük a mi Magyar Bálunkat, illetve most már Felvidéki Bálunkat. A mi rendezésünkben nem indokolás, magyarázat és mentőkörülmény a jótékony cél, hanem az egyetlen indítóok és az egyetlen igazi cél. A nagy

ARTIN dragée^h^l^oUsof

5

szükségből fakadt a magyar élniakarás e fényes dokumentuma, a pusztulástól való félelem hozott össze bennünket a ragyogó bálteremben. A táncmulatság nekünk valóban csak eszköz, kiindulási pont egy hosszú, kitartó, szociális építő- munkára: a magyar tanulóifjúságnak, a magyar oktatásnak, a magyar kultúrának a magunk, nem pedig az állam erejéből való megsegítésére. A mi Magyar Bálunk a dokumentálása annak a kívánságnak, hogy ne csak jómódéi úrigyerekek járhassanak, középiskolába, hanem tehetséges m agyar gyermekek anyagi módra való különbség nélkül.

A mi bálunk a magyar önsegély megszületésének örömünnepe, a Felvidéki Bálnak minden évben való megismétlése áhítatos visszaemlékezés a nehéz időkben való helytállásunkra és önvédelmi harcunkra. Ebben a történelmi, szinte vallásos jelentőségében tárjuk a mi ünnepünket az egész ország magyarsága elé.

Megkezdte a képviselSház a zsidójavaslat vitáját

Mokkái János előadó és Krúdy Ferenc nagy beszéde Kedden folytatják a javaslat tárgyalását

M magyar önsegély ünnepe

(s. i.) Kassa, február 24. Az élet korsza kos ütemében egymásután ismétlődnek meg az események és élmények. A felszabadult Felvidéken is naptárszerű következetességgel ismétlődnek meg olyan események, amelyeket többször átéltünk a cseh megszállás alatt és nemcsak ön- kénytelenül kínálkozik az összehasonlítás alkalma, de nagyon fontos is az összehasonlítás, mert így vethetünk számot lelkiállapotunkról, így készíthetünk pontos mérleget tudatunkról a felszabadulás életreszóló élményében. A múltkor az első magyar kassai kiállítás adott rá 'módot, hogy összehasonlítást tegyünk, most pedig a ragyogóan sikerült Felvidéki Bál kötelez bennünket hasonló egybevetésre.

Az idei Felvidéki Bál tradicionális folytatása volt az eddigi Magyar Bál- nak, amelyet két éven át rendeztek meg Kassán a cseh megszállás alatt a szegény magyar középiskolások támogatására. Már az első Magyar Bál is több lett, mint aminek készült. Arról volt szó, hogy a növekvő magyar szegénység miatt egyre apad a kassai magyar középiskolák növendékeinek száma és már úgy látszott, hogy az egyik magyar intézet, a felsőipariskola magyar tagozata teljesen elsorvad, mert a túlnyomórészt vidéki növendékek már semmiképpen sem tudják fenntartani magukat távol a szülői háztól. Koch Vilmos, az intézet érdemes tanára — jelenleg igazgatója — jelentette a veszedelmet az Egyesült Magyar Párt vezetőinek és ekkor Tost László polgár- mester felvetette a menzabál gondolatát. A menzabálból lett azután a Magyar Bál, a magyar összefogás nagy társadalmi reprezentációja és az éledő magyar önsegély impozáns külső megnyilvánulása.

Az első bál jelentősége megállapítható abból az ellenállásból is. amelyet soviniszta csehszlovák körökben kiváltott. A helyi cseh-szlovák sajtó vadul uszított a bál rendezői ellen, valósággal pogromhangulatot igyekezett felidézni, mert érezte, hogy a magyar társadalmi megmozdulás egy új korszak kezdete. A cseh elnemzetlenltés ekkor tombolt a legva- dabbul az ősi magyar városban, ez volt az az idő, — a magyar nyelvnek a városházáról és a hivatalos feliratokból való száműzetése után — amikor gazdasági és politikai terrorral akarták eltüntetni a kassai magyarságot a föld felszínéről és mindenfajta hazugsággal igyekeztek megerősíteni a meghamisított népszámlálás külső látszatát. A növekvő magyar nyomor volt a legjobb segítőtársuk és ezért támadt nagy izgalom a sovijiiszfa csehszlovák berkekben, mikor a már ájultnak hitt magyarság éppen a legnagyobb veszedelem, az ifjúsági nyomor leküzdésére indította meg céltudatos akcióját. A sajtóterror eltévesztette hatását, mert felerősítette a „csak azért is!“ összefogást a magyar lelkekben. Az első Magyar Bál minden várakozást felülmúlóan sikerült — a társadalmi kép fölényesen legázolt minden hazug látszatot — és az anyagi eredmény hatása frappáns módon mutatkozott meg: az előző év tizenhat növendéke helyett a következő évben ötvenkét tanuló jelentkezett a magyar, felsőipariskola első évfolyamára.

A közvetlen veszély elmúlt. A magyar önsegély lendületes éledése semmiképen sem tetszett a szervezett munkát folytató cseh elnemzetlenitöknek és ezért új módszerhez folyamodtak. A második Magyar Bál rendezése előtt a soviniszta uszítás helyett a propaganda új módszerével próbálkoztak: azt terjesztették sajtóban és suttogó propagandában, hogy a Magyar Bál a maradi, vidéki magyar urak exkluzív szórakozása, amely arra jó, hogy behunyják szemüket a diadalmas csehszlovák „fejlődés“ előtt. A magyar középosztályt és munkásságot igyekeztek megdolgozni, kiábrándítani vezetőikből, a cél pedig az volt, hogy meglazítsák az egyre életesebb magyar összefogást és így szétzúzzák a magyar önsegély alap ját.

A tavalyi, második Magyar Bál előtt kénytelenek voltunk a magunk sajtójában védekezni a gálád aknamunka ellen és a Prágai Magyar Hírlapban cikkez tünk a Magyar Bál igazi jelentőségével

„Nem a mulatozás az indító ok“, ír luk többek közölt — „a tavalyi bál hatalmas anyagi eredménye megmutatta, hogy nem az. Az indító erő az itteni magyar kultúra megmentése, a magyar tanítás megmentése, a felnövekvő magyar ta nuló ifjúság megmentése. A lélek elő kelőségéhez tartozik, hogy a legsúlyosabb helyzetben is mutatni akarja a maga méltóságát, életstílusának büszke külső képét. A magyar szabadságharcból tud ju.k, hogy a harcba induló katonák, tánc- mulatságot rendeztek, a bálteremből szólította él őket a riadó trombita szava és < sok deli táncos nem tér* többé vissza,.

Most másfajta harcról Van szó, lassú, megfontolt, de nem kevésbbé hősies harcról. A magyar jövőről van szó most is...“

Különös véletlen folytán a Prágai Magyar Hírlap számát, amelyben a Magyar Bált propagáló cikk megjelent, elkobozták és a második kiadást csak az előfizetők kapták meg. Az elkobzás, ami ebben az időben nem volt ritka tünet, egy más, jelentéktelen közlemény miatt történt, valójában azonban sokkal elfogadhatóbb volt az ok, hogy a cseh hatóságnak nem tetszett a Magyar Bál, vagyis a magyar önsegély propagálása. De már meddő volt minden elnyomási kísérlet: a második Magyar Bál még jobban sikerült, mint az első, főleg az anyagi eredmény volt nagyobb. Megalakulhatott immár hivatalosan is a menzaegyesület, meg- kezdőthetett a magyar Ínséges diákok nyílt segélyezése.

A magyar önsegély támadt életre a legnagyobb elnyomás idején a magyar stílus díszes köntösében: ez adott történelmi jelentőséget a Magyar Bálnak, ez termelt ki rövid két év alatt olyan tradíciót, ami elmúlhatatlanná válik. Az első bál titán háromszorosra emelkedett a felsőipariskola magyar tagozatára jelentA képviselőház pénteken általános érdeklődés közben kezdte meg az úgynevezett második zsidótörvényjavaslat tárgyalását. A javaslat előadója, Makkal János igen nagyhatású beszédben ismertette és indokolta meg a törvényjavaslatot és annak szükségességét. A mai vitában kívüle csupán két szónok szerepelt, az ellenzék oldaláról Púpért Rezső, a kormánypárt oldaláról pedig Krúdy Ferenc, aki nagy elmélyüléssel ismertette főleg a

Szinnyei-Mcrse Jenő elnök tíz órakor nyitotta meg a Ház ülését.

Tóth András a mentelmi bizottság jelentését terjesztette be. Ezután az elnök jelentette, hogy Makkal János következik szólásra.

Makkai János: Amikor van szerencsém beterjeszteni a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló törvényjavaslatot, meg kell állapítani, hogy ezzel a lépéssel olyan javaslat került a magyar törvényhozás elé, amelyhez hasonló, kihatásaiban súlyos törvény- javaslattal ritkán foglalkozott még a parlament. Ez a törvényjavaslat felfogásunk szerint kétségtelenül a modern faji gondolkozás útján az első csapás. Azért rendkívül furcsa a mi helyzetünk ennek a törvényjavaslatnak jelenlegi tárgyalásánál, mert

ilyen nagy horderejű intézkedés parlamentáris úton még Európában sehol sem valósult meg.

Olyan sajtó ellenőrzése mellett folyik a törvényjavaslat politikai vitája, amely sajtó szintén érdekeit, a helyzet tehát kétszeresen súlyos a felelősség szempontjából a mi számunkra, akik ezt a törvényt feltétlenül meg akarjuk hozni, amelynek lényegével magunkat azonosítjuk és amelyért a jövőben a felelősséget vállaljuk (A szónok beszédét a szocialisták részéről sűrű közbeszólásokkal kísérik.) Éppen az előbb elmondottak teszik tehát szükségessé, hogy ezt szenvedélytől mentesen tárgyaljuk.

— Meg kell állapítanunk a törvény- javaslat tárgyalásánál, hogy a zsidókérdés egész Európában élő, ható és majdnem minden országot, amelyben zsidóság él, egyformán érint. Itt rögtön ennek a kérdésnek taglalásánál éles különbséget kell tennünk az európai nemzetiségi kérdés és az egyes államokban külön-külön fennálló zsidókérdés között. Igen sokan azt állították, — többek között Kenéz Béla és bizonyos tekintetben Bethlen István gróf —, hogy mi, ha a zsidótörvényt másodízben a törvényhozás elé hozzuk, esetleg a megszállott területi magyarságot kellemetlen helyzetbe juttatjuk és módot adunk arra, hogy a többségi népek, az utódállamok ezt a magyar kisebbségen megbosszulják.

Meg kell állapítanom,, hogy n nemzetijavaslat gazdaságpolitikai hátterét és várható hatásait.

A Ház folyosóin ma élénken tárgyalták a Hungarista Párt betiltását s érthető, hogy a folyósokon ez a betiltás nagy szenzációt keltett. Politikai pártállások szerint különféleképpen kommentálták a betiltás okát, amely a belügyminiszter hivatalok-jelentéséből is" világosan kiderült.

A zsidójavaslat vitáját kedden délelőtt tíz órakor folytatják, a mai ülésről pedig itt számolunk be.

ségi és a zsidó kérdésnek eme különállása ezt a felfogást egyáltalán nem teszi indokolttá. A zsidókérdés nemcsak Magyar- országon, hanem a velünk szomszédos államokban is megvan, ahol a közvélemény mindenütt tisztában van a két probléma egymástól való különbözőségével, hiszen látjuk, hogy a zsidókérdés törvényes megoldási módszereit kezdik Csehszlovákiában s a szomszédos Lengyelországiján is bírálni.

Az előadó utalt ezután arra, hogy azo kát a fai védelmi intézkedéseket, amelye két most egyes európai államokban a szidósággal szemben alkalmaznak, a zsidóság a múltban maga is alkalmazta a tár sadalmába b ' rült idegen népelemek ke' szemben.

—- Azok a következmények, amelyek nálunk ma jelentkeznek, a liberalizmus korára vezethetők vissza. A XVIII. és

XIX. század fordulóján készült az első olyan statisztika, amelyet tudományos szempontból megbízhatónak lehet nevezni. E statisztika szerint ebben az időben a magyar birodalom területén száztizenkétezer zsidó élt.

Ez a 112.000 főnyi zsidóság 110—120 ér alatt egymillióra szaporodott, ami azt jelenti, hegy a zsidóság száma, nyolcszorosára szaporodott, aini egyetlen népnél, egyetlen társadalmi rétegnél ilyen rövid idő alatt nem következett be.

Kétségtelen, hogy a zsidóság nem természetes úton szaporodott egy évszázad alatt nyolcszorosára, hanem egy mértéktelenül nagy bevándorlás útján. Ezzel a bevándorlással kapcsolatban a zsidóság politikai befolyása az 1870—80-as években emelkedett. Nekünk a zsidókérdés megoldásánál azt a feladatot kell elsősorban megállapítani és azt kell szem előtt tartanunk, hogy a magyarságot be kell vezetni a kapitalista életbe.

— Ami most már a jelenlegi törvényt illeti, az körülbelül öt részre tagozható, aszerint, hogy milyen életviszonyokat tud rendezni és milyen módszereket alkalmaz. Most az a kérdés, mely igen gyakran vetődött fel a bizottsági vitában is: mi lesz ennek a törvénynek a hatása. Egyáltalában a legellentétesebb véleményeket hangoztatják ebben a tekintetben. Természetes hogy ilyen esetben azoknak.

a hangját hallja meg inkább a társadat lom akik katasztrófával és megrázkódtatással fenyegetnek.

— A kérdés elsősorban az: mi lesz Magyarország gazdasági, szellemi cs társadalmi életével, a második kérdés, amit figyelembe kell venni: mi lesz a sorsa a törvény után a Magyarországon élő zsidóságnak. ,

— Meg kell állapítani, hogy Magyar- ország a mai Európában meglehetősen védett gazdasági helyzetben van. Az országnak Európában folytatott gazdasági működését az európai vérkeringésben a megkötött szerződések garantálják, amelyek nem valószínű, hogy meg fognak változni e zsidótörvény benyújtása után és egyáltalában nem valószínű, hogy ennek következtében aí országot olyan va- lutáris, vagy gazdasági megrázkódtatás érje, amely elviselhetetlen. Ennek nagyjából az ellenkezője fog bekövetkezni, mert az európaizált zsidóságnak az értékes elemei fognak kivándorolni az országból és azok a rétegek maradnak itt, amelyek még törzsi kultúrában, gettóban, élnek a vidéki falvakban, Észak-Magyar- ország helységeiben helyezkedtek el. Erről mi nem tehetünk és ez a kivándorlási a zsidóság olyan megszervezését teszi, szükségessé, amely lehetőleg az igazságot tartsa be.

— Amikor ezt a törvényjavaslatot most beterjesztjük a parlament elé, a magyar, keresztény társadalomhoz is kell néhány szót intézni. Ez abbau kulminál, hogy a magyar keresztény társadalom, amely két évtizedes eszméinek valóraváltását látja ebben a törvényben, kötelességsze- rűen kell, hogy elismerje, hogy a magyar törvényhozás honorálta a népben, a magyar középosztályban élő vágyakat, a magyar életnek legkényesebb problémáitól sem riad vissza, éppen ezért a magyar törvényhozás és az az irányzat, amelyhez én is tartozom, azt kéri,

megkövetelheti a magyar keresztény

társadalomtól, hogy ebben a nemzetet

átalakító munkájában teljes erejével segítse.

Szükséges ehhez az, hogy az izgatás a zsidókérdés megoldása után szűnjön meg az országban, mert ha ezt a kérdést törvényesen rendezzük, akkor nincs szükség a jövőben arra, hogy a ’zsidókérdés az agitáció színvonalán tartassák. Szükséges azonban az is, hogy a magyar keresztény középosztály és a magyar ifjúság a gazdasági és szellemi pályákra kellő mértékben felkészüljön, hogy ennek a törvénynek esetleges megrázkódtatásait ellensúlyozni tudja az az erő, amely a magyar társadalomnak alkotó elemét képezi.

— A zsidóság jövője e törvényjavaslat következtében mindenesetre nehézzé válik, azonban korántsem olyan tragikussá, mint ahogy azt az érdekeltek beállítják. Ez a második törvényjavaslat, a zsidóság számára igen nagy és széleskörű gazdasági területeket engedélyez.

— A zsidóság kivándorlását igen nagyvonalúan kell megszervezni, nem szabad kicsinyes szempontokat tartani szem.

Makkai János előadó beszéde