Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-22 / 43. szám
Ara; 10 fillér •!0 Sf II. évfolyam 43. szám. Budapest, 1939 február 22 Szerda Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség. V, Honvéd-utca 10. Tel.: 125-350 Kiadóhivatal: Budapest, Vitt., József-körút 5. sz Telefon, kiadóhivatal és hirdetési osztály 1-444-00 TELEKI PAL GRÓF:- ’ ' ' ’ * * v " . - - ' U . t , ' ; 5” - ‘ 'ír Tudom,nem könnyű a vállalkozás, de ha egy szép már betetörtem magamat, akkor állom is M miniszterelnök elfoglalta hivatalát resztény nacionalista Magyarország gondolatát, — minden akadályt elhárítva és minden küzdelmet vállalva — valóra válthassa. A sxegedi program — Nagytnéltóságod tehát nem elsőízben jön ide — folytatta Vay államtitkár -r ós nem is új gondolatot hoz magával, hiszen a szegedi gondolat minden magyar számára kikristályosodott programm és ez az oka annak, hogy a magyar társadalom már előre is a legnagyobb bizál- mat előlegezte. Nagyméltóságodat a keresztény nacionalista eszmékért való küzdelem egész múltját képviseli és hozza magával, de ugyanígy magával hozza és képviseli, mint az ifjúság lelkes barátja a legújabb generációt, a dolgozni vágyó, tisztult felfogású magyar ifjúságot is. — Minden biztosíték megvan arra, hogy az ellenforradalmi gondolat, az Teleki Pdl gróf: Nem i>áltoxtam meg Báró Vay László államtitkárnak lelkes tapssal fogadott szavaira Teleki Pál gróf miniszterelnök a következő beszéddel válaszolt: Igen tisztelt Barátaim! — Csupa ismerős arc. Alig van közte- tek olyan, akit némesak hogy ne ismernék, hanem akivel ne dolgoztam volna együtt hosszabb-rövidebb ideig valamilyen funkcióban, valamelyikében, azoknak a feladatoknak, amelyek itt. összefolynak és ismét szerteágaznak az országban. — Báró Vay László barátom azt említette az imént, hogy húsz évvel ezelőtt új magyar állam felépítésének Szegeden elhatározott bérré maradékta- T* ,- lapul megvalósul. 7% A megszakadt szegedi fonalat vette fel 1933-ban Gömbös Gyula, ezt munkálták tovább Darányi Kálmán és Jmrédy Béla áldozatos munkával, hívő lélekkel, fanatikusan. Tudjuk, hogy Nagyméltóéágod bölcs vezetésével is ezen az úton fogunk tovább haladni és ezen az úton Nagymél- tóságod maga mögött fogja találni teljes egészében a nacionalista, építeni vágyó magyar társadalmat — A mai. idők rendkívül nagy nehézségeket rejtenek magukban és épen ezért ez a tisztviselői kar összedohbant szívve . egységes lelkesedéssel ajánlja fél a maga odaadó támogatását' ahhoz a munkához és ahhoz a küzdelemhez, amely Nagyméltóságodra vár. Isten bőséges áldását kérjük Nagymél tóságod nemes szándékaira és munkásságára. már működtem ebben az épületben. Ha azóta el is telt közel húsz esztendő, bizonyos, hogy ugyanazzal a lelkesedéssel és változatlanul ugyanazzal a meggyőződéssel jöttem ide, mint annakidején, Szegedről. , — Messze vannak az akkori tapasztalatok, mégi6 hasznosak. [ A szoros barátság, amely Magyar- ország különböző miniszterelnökeihez és közvetlen elődeimhez is fűzött, mindig magával hozta azt, hogyha távol is a politikától, azért mégis elég közelről kísérhettem figyelemmel az ország fejlődését Amerika útja (sp) —- Az ellenzék megmozdult Amerikában. Ugyanakkor, amikor Roosevelt még döntő > győzelmet aratott a reprezentációs háziban, kint, az országban föláledt a köztársasági propaganda. Hoover beszélt, Nye szenátor nyilatkozott, s mintha az amerikai közvélemény nem volna többé holtbiztos abban, hogy Roosevelt tényleg a helyes utat választotta a külpolitikában. Az elnök helyzete egyre jobban hasonlít demokrata elődjének, Wood- row Wilsonnak helyzetéhez. Wilson is csak a németellenes agitáció bűvös eszközeivel tudta fantasztikus lelkesedésbe rázni Amerika népét és biztosítani a demokraták uralmát, Roosevelt is egyre vadabból hajszolja a németgyűlöletbe népét, hogy a megrészegített tömeg a közeledő elnökválasztáson azt a pártot válassza, amely németellenes és így vélje szolgálni hazája ügyét. Wilson esetében Amerika népe csak későn ébredt rá, hogy menynyire fölösleges volt a wilsoni irányt követni, s mennyire nem sikerült elérni áz ideális célt, amivel vezetője kecsegtette, Roosevelt esetében a neun *et lelkiismerete és józansága, ügylét- szik, előbb: jelentkezik, még mielőtt az elnök fölösleges megpróbáltatásokba sodorná az Uniót. ; Ma világosan látni már, hogy Roosevelt a „fasizmus elleni harc“ jelszavára akarja hangolni a küszöbönálló elnökválasztási propagandát, ugyanúgy, mint Wilson 1916-ban a „német abszolutizmus elleni harc4 jegyében indult a választásokba s ezzel a biztosan ható, olcsó jelszóval szédítette meg a választókat. A demokrata párt a propaganda kedvéért igyekszik a legsötétebb színekben feltüntetni az európai helyzetet, mintha ádáz összeesküvés keletkezne az ókontinensen a demokrata Amerika ellen, s figyelmezteti Amerika népét: légy résen, sorakozz a demokrata párt zászlaja alá, mert egyedül ez a párt vigyáz emberi szabadságodra. Az elnök is beleszólt a propagandába, amikor a flottagyakorlatokra induláskor kijelentette, hogy „intézkedett a gyors visszatérésről, ha Európában kitörne az esedékes komplikáció“. Nyilvánvaló, hogy az amerikai nép megretten és védekezésre gondol, ha elnöke ennyire kozel- esőnek látja a bonyodalmakat. Szívesen sorakozik a demokrata párt zászlaja alá, ha Roosevelt mondja, hogy „a haza veszélyben van“. A köztársaságiakat és a nyugodtabb amerikaiakat nyugtalanítja a fasizmus elleni harcra hangolt demokrata politika. Attól tart, hogy az ördögöt Roosevelt addig festi a falra, amíg tényleg eljön. 1916-ban is így volt: a németellenes választási propaganda olyan lelki magatartást eredményezett, amelyből lehetetlen volt visszatérni, s Wilson kénytelen volt a harcias propagandától fanatizált tömeget tényleg á háborúba vezetni. Most könnyen meg- törtónthetik ugyanez, — már pedig Amerikának valóban nem érdeke, hogy egy távoli s kizárólag ideológiai célokért folyó kiprovokált háborúba beavatkozzék. A köztársasági párt tehát kezd ugyanolyan eTéllyel riadót fújni a „veszedelem“ falrafestése ellen, mint Roosevelt és Hitler-gyűlölő tanácsadói mellette. Ha Roosevelt beavatkozást hirdet, a köztársaságiak a teljes semlegességet követelik, ha a demokratáik A miniszterelnökség tisztviselői kara kedden délelőtt üdvözölte Teleki Pál gróf miniszterelnököt hivatalbalépése alkalma? ból. A miniszterelnöki palota sárgaszaíon- jában összegyűlt tisztviselők meleg ünneplésben részesítették Teleki Pál gróf' miniszterelnököt, amikor' a terembe lepett ( A tisztviselői kar nevében Vay László báró államtitkár köszöntötte a miniszterelnököt. — A miniszterelnökség tisztviselői kara — mondotta — gyűlt ma itt egybe, hogy a hagyományokhoz híven Nagyméltóságodat mint a kormány új elnökét üdvözölje és felajánlja a maga egész munkakészségét ahhoz a nehéz és felelősségteljes munkához, amely ennek az öreg épületnek a fa* lai között Nagyméltóságodra vár. — Nagyméltóságod nem elsőízben foglalja el ezt a helyet, mert a nagy összeomlás után — Szeged után —, amikor romokban hevert ez a forradalmaktól megtépázott és megcsonkított ország, egyszer már helyt kellett állania ezen az őrhelyen. Azóta majdnem két évtized telt el, mialatt Nagy méltóságod más munkakörben, de ugyanolyan felelősség tudattal vett részt az új magyar élet fel építésében. Mindenki tudatában van annak, hogy Nagyméltóságod azt a munkát, amelyre vállalkozott, mindenkor kifogástalanul teljesítette. De tudjuk ázi is, és tudatában van annak is az egész ország, hogy most, amikor a régi poszton újból helyt kell állni, ugyanazokért az eszmékért, amelyeket Nagyméltóságod Szegeden és Szeged után képviselt, akkor Nagy mél tóságod ugyanazzal a kemény elhatározással, munkakedvvel és energiával áll oda: a számára kijelöli helyre, hogy a szegedi gondolatot, a ke a háborúra készülnek, a republikánusok Chamberlain „minden árán való béke“ elméletét veszik át. Ha Roosevelt az elnökválasztási agitáció középpontjába a fasizmus elleni harcot helyezi, a köztársaságiak a maguk részéről elhatározták, hogy fölveszik az eldobott kesztyűt, s pont az ellenkező elveket helyezik egyre növekvő mértékben a saját agitációjuk középpontjába: a kibékülést a fasiszta hatalmakkal, Franco elismerését, a müncheni megállapodás szellemét — és a keresztes háborút Roosevelt egyéni politikája és tanácsadó-kamarillája ellen. Az ellentét a két elég élesen megfogalmazott magatartás között Roosevelt titkos franciaországi repülőszállítmányai körül pattant H. Ár amerikai közvélemény jelentős része fölháborodva vette tudomásul, hogy az elnök a saját iniciatívájából és az amerikai illetékeseket meg sem kérdezve kiadta Franciaországnak a legkitűnőbb amerikai hadirepülőgépek titkát, azaz úgy ellátja Franciaországot hadianyaggal, mintha már tényleg háború volna, vagy az összeütközés küszöbön állna. Az Unió megrettent attól a tevékenységtől, amely tudatosan a háború felé vezeti. A Roosevelt-ellenes propaganda fölhasználta a kedvező alkalmat és riadót fújt az amerikai békevágyat nem respektáló politika ellen. Két egyforma erős nézet ütközik ösz- sze az Egyesült Államokban. Az amerikai politika évtizedes problémája: a demokraták beavatkozási és a republikánusok be nem avatkozási elve. 1916- ban a beavatkozási elv győzött, 1920- ban a be nem avatkozási. Mint mindig, most is az elnökválasztási harc dönti el majd a küzdelmet. A köztársaságiak ez alkalommal jó előre fölkészülnek, s nem engedik, hogy a beavatkpzási demagógia ugyanolyan egyoldalúan fanatizálja a népet, mint huszonhárom évvel ezelőtt. De Roosevelt is hatalmas apparátussal vonul föl, s mindent elkövet az 1940-es elnökválasztási harc megnyerésére. Viszont, ha megnyeri, tovább kell rohannia elveivel, néni tud megállni, s a fanatizált tömeg követelni fogja a -háborút, aminek jegyében Roosevelt zászlai alá gyűjtötték. S éhben az esetben Isten legyen irgalmas a világnak.
