Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-04 / 28. szám
Ma: Rádiómellélilei Ára: 10 fillér Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő egyes szám ára 10 fillér vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség V, Honvéd-utca 10. Tel.: 125-350 Kiadóhivatal: Budapest, Vili., Józset-kőrút 5. sz Telefon, kiadóhivatal és hirdetési osztály 1-444-00 A Roosevelí- viQar Míg Németország és az európai demokráciák viszonya München óta nyugodt, sőt állandóan javulóban van és Hitler január 30-iki beszéde még jobban megerősítette ezt a megnyugvást, addig a német birodalom és az Amerikai Egyesült Államok viszonya jóformán hétről-hétre változik. A fordulat az amerikai politikában körülbelül egy évvel ezelőtt következett be. Első jele Roosevelt köztársasági elnök csikágói nyilatkozata volt, amely élesen megállapította a választóvonalakat a demokratikus hatalmak és az autoritativ hatalmak között, s bizonyos figyelmeztető és fenyegető hangokat használt Németország ellen. Azóta az amerikai kormányhoz közelálló körök jóformán minden alkalmat megragadnak, hogy kifejezésre juttassák ellenszenvüket a német rezsimmel szemben és burkoltan bizonyos fenyegetéseket intézzenek Berlin címére. Az elmúlt napokban Roosevelt az amerikai szenátus hadügyi bizottságában olyan- beszédet mondott, amely nyílt szakítást jelent az Unió híres semlegességi politikájával .és csaknem olyan határozottsággal Franciaország és Anglia mellé áll, .mint amilyen határozottan a. német kancellár beszédében megígérte, hogy háború esetén Olaszországot okvetlenül támogatni fogja. „Az amerikai Unió határai Franciaországban vannak, ott, ahol a világháború alatt küzdöttünk.“ Roosevelt e kijelentése félreérthetetlen. A mondottakat pedig tettek követik. A washingtoni kormány elhatározta, hogy a demokráciák és a diktatúrák háborúja esetén a hatalmas amerikai ipart az európai demokráciák szolgálatába állítja s már most, a békében, pompás hadirepülőgépekkel látja el Franciaországot és Angliát. Az uralmon lévő amerikai demokrata párt sohasem rokonszenvezett Németországgal. Emlékezetes, hogy az Uniónak a világháborúba való beavatkozását a demokrata Wilson elnök erőszakolta ki, aki „világveszedelemnek“ bélyegezte Vilmos császár uralmát és hadba szállt „az emberi szabadság megmentésére“. A világháborút az antant az amerikai csapatok segítségével ugyan megnyerte, de a világszabadságból nem lett semmi és az amerikai nép csúfosan megbuktatta Wilsont. A demokraták uralmát 1920-ban a köztársaságiak uralma váltotta föl s a németbarát, mérsékelt, semlegességi politikát hirdető republikánusok csak akkor szorultak ismét a háttérbe, amikor az Amerikára szörnyű erővel rázúduló vi- lágkrizis indokolttá tette a kormányzat megváltoztatását és a demokraták tizenöt év után ismét a hatalom nyergébe lendültek. Ugyanekkor Németországban az ellentétes fejlődés diadalmaskodott ö Hitler legyőzte a demokráciát. Roosevelt első elnöksége alatt a kétségtelenül tehetséges amerikai államfő annyira az Unió belügyeivel volt elfoglalva, hogy nem igen foglalkozhatott a külfölddel s minden erejét a gazdasági válság leküzdésére fordította. A második elnökség elején a. japán kérdés befolyásolta Amerika magatartását. Minél több európai baloldali emigráns érkezett azonban Amerikába, minél inkább az Unióba szorult a néImrédy miniszterelnök nagyszabású beszéde a zsidó javaslat bizottsági vitájában Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter ismertette a zsidó javaslat módosításait A bizottság általánosságban megszavazta a módosított javaslatot ■ A képviselőbáz együttes bizottsága Péchy László elnökletével pénteken délután öt órakor folytatta a zsidójavaslat általános vitáját. Az egyesített bizottság tagjai igen nagy számban jelentek meg, tekintettel arra a bejelentésre, hogy a mai ülésen válaszol a miniszter- elnök a vita szónokainak, az igazságügyminiszter pedig ismerteti azokat a módosításokat, amelyeket a kormány a javaslat egyes rendelkezésein kíván végrehajtani. A mai ülésen a kormány részéről / mrédy Béla miniszterelnök, Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter. Kun- dér Antal kereskedelemügyi miniszter, Teleki Mihály gróf földmível-ésügyi miniszter, Vay Miklós báró miniszterelnökségi és Antal István igazságügyi államtitkár vett részt. Az ülés megnyitása után Rómán Bálint személyes kérdésben szólalt fel és visszatért Gratz Gusztávnak a bizottságban tett arra a korábbi kijelentésére, hogy a magyar közéletben nem*alkalma- sak a vezetésre azok, akik idegen származásúak, de megmagyarosodtak, akik egyik oldalról .idegen, a másik oldalról pe;dig magyar származásúak, s ezek közé tartozik a felszólaló is. Gratz Gusztáv a magyar politika nagy hibájának állapította meg, hogy Bethlen István távozása óta nem tiszta magyarok vitték az ország kormányát. Ö akkor közbeszólt, hogy Darányi Kálmán tiszta magyar vérből származik. Gratz Gusztáv igen lojálisán ki is jelentette nyilatkozatában, hogy ez a megjegyzése tévedésen alapult, ezzel szemben több lapban olyan cikk jelent meg, mely szerint nagybátyja, aki egyúttal Darányi Kálmánmet demokrata intellektualizmus, annál erőteljesebbé vált az Unióban az a propaganda, amely a népet és a kormányt igyekezett aktivan Németország ellen fordítani. Az emigráció elsősorban az amerikai zsidókat nyerte meg. Az Unióban öthatmillió zsidó él, egyedül Newyorkban több mint kétmillió. A zsidóság az iparon és a sajtón keresztül hatalmas befolyással rendelkezik az Egyesült Államokban, de különösen a demokrata pártban. Roosevelt közvetlen környezetének számos tagja zsidó ember és a főbb hivatalokban ugyancsak sok zsidó foglal helyet. Érthető, hogy a német emigráció e befolyásos tényezőket megnyerte és segítségükkel lassan- lassan egyre fokozódó nyomást gyakorol az elnökre és a reprezentációs házra is. A németellenes magatartás első következménye az lett, hogy az amerikai ipar fokozatosan elorientálódott Németországtól és nem vásárolt a Birodalomban. Az Unióban levő német cégeket egymásután likvidálni kellett, míg a közvéleményt állandóan feszültségben tartották a különböző német kóm- pörök s a birodalmi expanzióról szóló mesék. Amikor pedig a német birodalom megkísérelte, hogy a délamerikai államokat megnyerje a német kereskedelem piacának és kiszorítsa az amerikai árut, az ellenségeskedés csaknem nyílttá vált. Az európai semleges lapok éppen e napokban állapították meg, hogy ma a helyzet a birodalom és az Unió között ugyanolyan feszült, mint a birodalom és a szovjet között, sőt az utóbbi talán nem is jelent .oly dinamikus veszélyt manapság, mint az előbbi, A németek a maguk részéről szintén hatalmas propagandát fejtenek ki Amerikában s ezzel még inkább növelik a demokrata párt izgatottságát, mert a demokraták úgy érzik, hogy ellenfeleiket, a republikánusokat elsősorban német erők támogatják. Roosevelt elnökségének ideje hamarosan lejár. Nem valószínű, hogy a köztársasági elnököt harmadszor is elnökké választják, bármennyire népszerű az Unióban. De az sem biztos, hogy a demokraták meg tudják tartani eddigi fölényüket s nem kénytelenek-e átadni helyüket újra a republikánusoknak. A köztársasági párt győzelme a német-amerikai feszültség végét jelentené, a semlegességi politika folytatását és a zsidó befolyás háttér- beszorítását. A demokrata párt köré csoportosuló, rétegek tehát mindent elkövetnek, hogy magukhoz láncolják az ország hangulatát s igyekeznek németellenes rémmesékkel lázban tartani a közvéleményt. A helyzet ugyanolyan, mint 1916-ban volt, mikor csak a legféktelenebb és angol-fra'neia pénzen támogatott propaganda tudta a háborúba belesodorni az érdektelen amerikaiakat. A demokrata párt azt szeretné, ba még az úi választások előtt bizonyos döntést erőszakolhatna ki és a feszültség növelésével olyan lépésekre ragadtathatná az ingerlékeny németeket. amelyek automatikusan maguk után vonnák az amerikai közvélemény haragját és felháborodását s így biztosítanák a német-ellenes demokrata párt győzelmét. Már most látni, hogy a legközelebbi amerikai választások nem is annyira belpolitikai, mint inkább külpolitikai jelszavak alapján fognak lefolyni, ugyanúgy, mint 1916-ban. De addig is sok minden történhet a világpolitikában. Amerika magatartása természetesen nagy mértékben növeli Franciaország és Anglia ellent- álló kedvét is. Ez a két nép könnyebben fordul a birodalom kívánságai ellen, ha tudja, hogy föltétlenül számít., hat az Unió támogatására. A küszöbön álló gyarmati tárgyalásokon a biztonság, amit az amerikai támogatás kölcsönöz, kétségtelenül szerepet játszik és megnehezíti Németország helyzetét. Japán ma kikapcsolódott az európai politikából, mert a hosszúra nyúló kínai háború annyira leköti a távolkeleti szigetlakók erejét, hogy semmiféle bonyodalmat nem kockáztathatnak meg és nrnden törekvésük csak arra irányul, hogy az amerikai semlegességet biztosítsák. A német sajtóból látni, hogy a birodalom közvéleménye egyre nagyobb hévvel fordul Nyugat fele s egyrészt a gyarmati kérdés izgatja, másrészt Amerika magatartása. Valószínűnek látszik, begy 1969 külpolitikáját a gyarmati kérdés elintézése mellett elsősorban a németamerikai feszültség problémája fogja izgatni s szinte úg'dátszik. hogy mind az Unió, mind a Harmadik Birodalom hamarosan dűlőre akarja vinni a kérdést.
