Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-12 / 35. szám

« TEKHWlCI 1939 FEBRUAR 12. VASÁRNAP FELVIDÉKI SZEMMEL Kassai hullámhossz 3. a köztársaságpárti vezérek, akik el akarják hagyni az országot, szabad el­vonulást kapjanak. Miaja meghallgatása után Negrin el határozta, hogy a feltételeket a központi kotzet köztársasági vezetőinek tanácsa elé terjeszti. London és Párís egyídőben Ismeri el a Franco-kormányt Paris, február 11. A szombat reggeli párisi lapok értesülése szerint most már semmi kétség sem férhet ahhoz, hogy a. keddre összehívott államtanács Végleg elhatározza a Franco-kor- ihány elismerését. Franciaországgal éjgyidőben Anglia is elismeri a spa­nyol nemzeti kormányt. Rögtön a keddi államtanács befejezése után Burgosba utazik a francia kormány í-enjdkívüli megbízottja, Bérard szenátor, aki' már a múlt héten is tárgyalt a spa­nyol nemzeti kormánnyal, hogy elő­készítse a normális diplomáciai viszony helyreállítását. Bérard második burgosi útjának az lesz a célja, hogy megegyezzen Franco tábornokkal 1 burgosi francia nagykövet,- illetve a párisi nemzeti spanyol nagykövet sze mélyét illetően. '1 '' ....- —■ • i Gyűjtsük az állati csontot! Azok az államok, amelyek nem bővel­kednek ipaji nyersanyagokban, így Né­metország és Olaszország az utóbbi években igen széleskörű tevékenységet fejtettek ki olyan irányban, hogy nyers­anyagszükségletüket részben a hulladék­anyagok összegyűjtésével fedezzék. Ma- gyárországon a vegyi nyersanyagok kö­züli, különösen az állati csont az, amc bet a belföldi hulladékanyagok gyűjté­sével eredményesen használhatunk fel önillátásunk céljára. Az állati csontból a vegyiipar sok olyan anyagot gyárt, csontenyvet, csontzsírt, csontolajat, csontlisztet sbb., amelyet szappan és mezőgazdasági műtrágyagyártásra hasz­nálnak: fel és a robbantóanyagoknak is alapanyaga. Németországban a háztartások hulla (lékcsontját kitűnő eredménnyel gyűjtik össze az iskolák útján. A magyar racio­nalizálási bizottság az iparügyi minisz­térium felkérésére a kultuszminisztérium hozzájárulásával próbaképpen megindí tóttá a főváros környékének és a vidék több nagy városának egyes kijelölt is kóláiban a prólx.'gyü}tést, amelynek eréjdménye azonban messze alattamaradt eddig a németországi hasonló gyűjtés nelp Ebnek egyik oka az, hogy a szülők nem ismerték fel kellően a gyűjtés fon­tosságát. A racionalizálási bizottság ezért ezúton is felhívja mind a szülők, mind az egyes iskolák vezetőségének figyelmét erre az ipari nyersanyagellá- tádímk szempontjából nagyjelentőségű kérdésre. A kuItuszmIni«ztérIum a gyűjtés ellen­értékét a Horthy Miklós repülöalap ja váia ajánlotta fel. Megalakult a Felvidéki Egyesületek Hölgybizott­ságénak gömöri csoportja A Felvidéki Egyesületek Hölgybizott­ságának gömöri csoportja megalakult. A csoport Vezetését Szent-Iványi Józsefné, Tasnádi Nagy Elemérné, Saldos Béláué és Qálné Kerekes Ara vállalta. Ezúton kérik a Gömörből származó aäz- szonyókat, hogy címüket jelentsék be a „A Gömöri csoporténál, Budapest, Rá- kóczi-iít 36. sz. I. 4. az. A gömöriek minden hónap utolsó pén­tekjén tartják összejövetelüket a Felvi­déki Egyesületek Szövetségében (Rá- kóczi-út 36. sz.). Helyőrségi bál Kofnáromban A kedve«, halk .belvárosi étteremben finomarcú, tiszta fehérhajú matróna ül a rézsútosan szembenlevő asztalnál. Vacsora közben szívesen felejtem sze­mem a finom jelenségen. A feketeru­b.ás, pirosarcú idős hölgy, csöndes, meghiggadt, öntudatos életörömöt su­gárzó nemes öregasszonyarc remek je- lemkép a helyiség számára, ahol sok­szor fordultam meg valamikor állandó pesti lakos koromban is, ha viharmeh- tes, békés estét akartam mágányosan eltölteni. A hölgy többször néz rám, néha mintha mosolygós, kutató volna a pillantása. Most rögtön indulok va­csora után, — társaságba várnak — elhaladok a hölgy asztala előtt és... csoda történik. A szép öregasszony megszólal, hozzám szól: — Hát nem ismer meg, Kőszegi úr? Zavart mosollyal állok meg. — Nem vagyok Kőszegi, nagyságos asszonyom. A hölgy úgy néz rám, mint akivel kellemetlen tréfát űznek. ~ Lehetetlen. Ez a hasonlatosság! Enyhíteni próbálom a helyzetet: — Hová való az a Kőszegi úr? — Kassára. — Én is kassai vagyok... Csodálko­zunk, azt hiszem én jobban csodálko­zom, mint a kassai hölgy. Mert, mint kiderül, ő is kassai. Félreértés egy pesti szálloda csöndes éttermében, összetévesztenek valakivel, engem, a kassait. Nem másvárosbeli­vel tévesztenek össze, nem szegedivel, nem pécsivel, nem temesvárival, nem szabadkaival, hanem kassaival. Meg döbbentő a hasonlatosság, mondják, holott én senkit sem ismerek Kassán, akihez megdöbbentően hasonlítok. Sen­kitől sem hallottam még Kassán, itt kell megtudnom Peéten. Különös \íé- letleh, dö nem tudok belenyugodni a különös véletlenbe. Cikázik az agyam­ban mindenféle magyarázat, indokolás. Misztikus dolog, érzem... és a misz­tikus jelek halmozódnak. Most már élénk diskurzus folyik közöttünk — a hölgy, hogy jobban helytálljon a mon­dottakért, a nevét is megmondja, én js bemutatkozom és szíves engedelemmcl helyet foglalok — s érdekes dolgokat mdok meg a helyiségről. A hölgy el­mondja, hogy minden hétfőn este eb­bén az étteremben találkoznak a Kas­sáról régen elszármazott, immár évti­zedek óta Pesten lakó idősebb urak, itt ül össze minden héten a kassai asztal- társaság. Olyan nevek hordozói, ame­lyeket nemcsak Kassán, de az egész országban jól ismernek, volt miniszte­rek, nyugdíjas főhivatalnokok. Egyszerre varázslat vesz körül. A pesti étterem, a kissé divatból kiment étterem delejes gyűjtőpontja minden­féle kassai vonatkozásnak, véletlen ta­lálkozóhelye nosztalgiás kassaiaknak, akiknek részben az ősi felvidéki város, részben Budapest iránt van érzékeny vágyódásuk. A hölgy itt száll meg mindig a ho­telben, itt költi el az étteremben dól­és estebódjét, noha rokonai vannak Pesten, akik szívesen látnák, a Kassá­ról elszármazott öreg urak itt lebegte­tik maguk között hetenként a régi vá­ros szellemét — és én, aki nem tartom magam öregnek és akinek eddig sej­telmem sem volt e kassai vonatkozások­ról, ide térek be időnként évtizedek óta, ha valami különös esti megszál­lottságban magamra akarok maradni tisztulási és ünnepi órákra. Mi van ezen a helyen, amelyet a pes­tiek évtizedes kitartással elhanyagol­nak és amely valami varázslattal gyűjti ide a kassaiakat? Rendben van, szállodali étterembe főleg vidékiek jár­nak, de miért járnak éppen ide a rég­óta Pesten megtelepedett kassaiak? És miért estem én be, megtérő zarán­dok, már abban az időben, amikor tíz éven át gyakoroltam magam a pesti élet minden zajos és színes változatá­ban? Talán elriasztott volna a tudat, hogy kassaiak járnak ide. Íme, nem tudtam s íme végül nem járhattam ide büntetlenül, felfedezetlenül. A szép matróna, Kassa jóságos szelleme meg­állított, maga elé idézett, felelősségre vont. Hasonlítok egy Kassán élő ember­hez? Nevetséges. Minden Kassán élő emberre hasonlítok, valamennyien ha­sonlítunk egymásra, mi kassaiak. Bi­zonyára nem az arcvonásaim egyeznek Kőszegi úr arcvonásaival, aki évekkel ezelőtt megnősült és utoljára akkor ta­lálkozott a-'fehérhajú kassai hölggyel, mikor virágot vásárolt a menyasszo- I nyának. Valami lelki hasonulás tehette I figyelmessé a szép öregasszonyt, valami biztos jeladás, pontos fénycsík a lelki spektrumban, amit ő teljes biztonság­gal ismer fel, hiszen Kassán élte le szép, hosszú életét. Nem volt kibúvó, jelentkeznem kel-, lett rap^öéttai? Él kellett mondanom — minden külön felszólítás nélkül —, hogy ki vagyok, mi vagyok, igazolnom kellett, hogy hűséges fia vagyok a fel­szabadult ősi városnak. Engem valami különös érzékenység hajtott a különös szigetre, amely külö­nös módon visszhangozza a kassai lé­lek hullámhosszát. Az öreg hölgyet ha­sonló érzékenység vezette a felisme­résre, amin később cseppet sem csodál­koztam, mert megtudtam, hogy a hölgy — költő. Igen, versírással is foglalko­zik — mi kassaiak már ilyenek . va­gyunk — és mikor megtudta, hogy tá­voli szaktursak vagyunk, nyomban el­árulta, hogy három verset írt a bevo­nulás emlékére. Kötelesség tudóan je­lentette is a dolgot a vái'osparancsnók tábornoknak. Még a rádióban is verses üzenetet küld haza, úgy az őszi, mint a tavaszi vásár alkalmával. Mondták is neki legutóbb, mikor mogjelent a vásár stú­diójában; „Már vártuk, nagyságos asz- szonyt, a szop versikóvel.“ És ezen nem szabad csodálkozni. Mi kassaiak híres költők vagyunk. Sándor Imre. c 4 budapesti feirsatuj eqt/ik Le.g4ELeMbHie.bb Lesz az idei felvidéki bál A Felvidéki Egyesületek Szövetsége teszi felejthetetlen sikerűvé a felvidéki A felszabadult Felvidék első helyőrségi bálja lesz az a tánccal összekötöttesamerkedési est, amelyet fcbnjAr 16-án remlczmzYijra egyoMleít Komárom in. kif. hörivé(lhe|rőr^pffénck tiszti- karg.- ........ . Áz estélyt a Központi Smttoap összes ter roeihen tartják tíz órakor. Komárom társadalma na írod készül az estre. Á polgári hóban Jelenik rmA, urak javM ymArnagyar ru­Férfi és nail felvidéki nagy közséi Ugyanott idősebb sej Hiräsz-itltefrÄi. (AWezctvc sürgősen eladó. Sd iflLrétctik. Cím a kiadóban. mint minden évben, úgy most is meg­rendezi hagyományos bálját. A tánc­estélyt február 20-án, hétfőn tartják a Baross.Szövetség palotájában (VIII., Múz§«m-utea 18.) este féltíz órai kezdet- teJ/A felvidéki bál ebben az évben azért lönösen nagyjelentőségű, mert ez a táncmulatság lesz a felszabadu­lás óta a Felvidéki Szövetség első társadalmi reprezentációja. Bizonyos, hogy az idén az eddigi rende­zéseket Is messze felülmúló érdeklődés bált. A méltó keretet biztosítja az a körülmény is, hogy Jaross Andor miniszter, mint fővéd­nök, vitéz Inirédy Béláné és Jaross Andorne pedig mint vezető háziasz- szonyok szerepelnek a rendezésben. A rendezőség tisztelettel és szeretettel hívja meg az évi családi összejövetelre a felvidékieket, azok hozzátartozóit és barátait. A bál­bizottság címe: VII., Rákóczi-út 36. Tele fón: 134-177. „Felvidékünk — Honvédségünk" a címe annak a nagyszabású a maga ne­mében páratlanul álló munkának, amely a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja író-mun­katársainak közreműködésével, a közeli napokban hagyja el a sajtót. A ragyogó mű első oldalát Magyaror­szág főméltóságú kormányzójának, a Fi­főzi Rend főkapitányának színes arcképe díszíti. A pompás előszót vitéz Nagylaki Rátz Jenő nyugalmazott honvédelmi mi­niszter írta. A könyv gerincét képező értékes törté- rteipii riport-sorozat az ország legjelesebb katona-íróinak és költőinek tollából szár­mazik. Ebiből a kiváló szakszerűséggel összeállított érdekes anyagból kibontako­zik előttünk a Ferdék dicsőséges vissza­foglalása és annak minden lélekzetfoátó előzménye. Látjuk: Ausztria csatlakozását Német­országhoz; szemünk előtt vonulnak be ai német csapatok a szudéta-fölűre; megis­merjük a magyar kormánynak Prágába. küldött jegyzékét é- azt a drámai jegyző­könyvet is, amelyet a nagyhatalmakhoz intézett; tudomást szerzünk a mozgósí­tásról és felemelkedik a lelkünk, amikör látjuk a dübörgő honvéd-ezredeket, a sokszázezres, nagyszerűen felszerelt had­erőt, amely napok alatt nőtt ki a földből, hogy tanúságot legyen a magyar élni* akarás és a nemzeti erő mellett. Halljuk vitéz Imrédy Béla rádiószózatát és ebből megtudjuk, hogy a magyar nemzeti esz­me győzött: visszakapjuk a magyar Fel­vidéket! Majd szívszorongva, ám daops büszkeséggel a szívünkben, követjük a dicső honvédek felszabadító előnyomulá­sát. Ott vagyunk azután Komárom s a Csallóköz visszahódításánál, bevonulunk Léva, Losonc, Rozsnyó és Kassa váro­sába és együtt masírozunk a honvéd-csa­patokkal, amikor Munkács, Ungvár és Be­regszász váro okat is visszaszerezték az anyaországnak. Lélckze4elállító, vérpezs­dítőén fenséges történelmi film pereg l0 előttünk — e remek könyvnek minden hasábjáról! De nemcsak élvezetes e mű tartalma, hanem a művelt ember számára egyúttal élmény és nélkülözhetetlen kútforrás is. Ugyanis megismerjük belőle - azokat a. csodálatod erőfeszítéseket, melyekkel ha­zánknak meg kellett küzdenie, hogy a Fel­vidék visszacsatolását kierőszakolhassa: ennek a harcnak kulisszatitkait eddig nem Fmertük és csak találgatásokra szo­rítkozhattunk. Ám belső értékén és remek tartalmán felül — még egy rendkívüli szempontból kell méltatni és pártfogolni ezt a gyö­nyörű könyvet. Mégpedig azért, mert a Vitézi Bend Zrínyi Csoportja minden megvásárolt példányért ajándékba ad egy albumot a leszerelő honvéd legény­ségnek, és a szegénysorán vitézeknek, hogy a magyar katona-szellemet ébreu- tartsa és ápolja. Felemelő cselekedet. A Vitézi Rend Zrínyi Csoport jártak. megbízásából a legnagyobb magyar ke­resztény sajtóvállalnt, a Stádium. R. T. nyomdai műintézeto készíti el ezt az egészvászonkötésű. 320 oldalas, csodaszép munkát, amelynek 80 oldalán mélynyo­másos fényképek és térképek teszik szí­nessé ezt a minden ízében magyar-szel­lemű könyvet. A Stádium teljes biztosí­ték arra, hogy kií'ső formájúban és anya­gában a tavaszi könyvpiac királya le­gyen! Külföldi adományok a „Magyar a magyarért" mozgalom javára A külügyminisztérium a külföldön székelő külképviseleti hatóságok útján a „Magyar a magyarért“ mozgalom javára gyűjtést rendezett. Eddig a varsói kö­vetségen 2572.84 P, a brüsszeli . követsé­gen 392.53 P, a szófiai követségen 1147.43 P, a berni követségen 5968.77 P, a newyorki főkonzulátuson 5929.41 P, az isztanbuli főkonzulátuson 2620.28 P, a milánói főkonzulátuson 1055.18 P, a bécsi főkonzulátuson 2391.09 P, a zágrábi kon­zulátuson 1077.48 P, a trieszti konzulátu­son 2391.87 P, Lehel Jenő Olaszországban élő hajózási vállalkozótól 248.43 P, Lusz- tig Ignác pozsonyi lakostól 500 Ők, Ben- esik János pozsonyligetújfalui lakostól 200 Ők, Singer Aladár dr. pisai lakostól 50 líra, Radnóti Géza ospodaletti-HgUrei lakostól 500 líra és Kiima József gaiaci lakostól 30 P összegű adomány folyt be. A „Magyar a magyarért“ mozgalom­nak technikai okokból el kellett tekin­tenie attól, hogy a végeredményben 26.054.39 P-ős gyűjtési eredmény nemes­lelkű adakozóinak névsorát hírlapilag közzétegye. Vitéz Imrédy Béláné, a munkabizottság elnöke, az adakozók hazafias áldozatkészségéért ezúton is hálás köszönetét mond.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom