Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-12 / 35. szám
Ma: Képesmelléklet Ára: 20 fillér II. évfolyam 35. szám. Budapest, 1939 február 12. Vasárnap Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— P. negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség: V„ Honvéd-utca 10. Tel.: 125-350 Kiadóhivatal: Budapest, Vili., József-körút 5. sz Telefon, kiadóhivatal és hirdetési osztály 1-444-00 Vasgárdista összeesküvés Caiinescu eilen Február 2ú-án, a román alkotmány évfordulójának ünnepén, akarták elkövetni a merényletet — Letartóztattak Huszonöt vasQárdisiát — Nagymennyiségű katonai gyártmányú kézigránátot és más robbantószert foglaltak le A merényletet február 20-ára tervez-J sérek első évfordulója alkalmából nagy ték, amikor az új alkotmány kihirdeté- I ünnepségeket rendeznek. Illetékes a laboratorium-robbanásró és a letartóztatásokról A zsidóvita felvidéki csattanófa Példátlan gyűlölethad járatnak voltunk szemtanúi az elmúlt napokban. Elvakult szenvedéllyel támadtak Ja- rossra a zsidójavaslat ellenségei, az egész tarka kartell, kezdve a körúti zsidósajtótól egészen egyes újdonsült kegyelmes urakig. Olyan vak dühvei támadták a Felvidék miniszterét, mintha bizony ő lenne a zsidójavaslat szerzője. Pedig mindenki tudhatja, hogy a zsidókérdést nem a Felvidék hozta. Itt megvolt ez a probléma a visszacsatolás előtt is, míg mi annyira kiszolgáltatott kisebbségi helyzetben voltunk, hogy a zsidókérdést élére nem állíthattuk, azzal úgyszólván nem is foglalkoztunk. A zsidókérdést az óhazai belpolitikai fejlődés tette égetően sürgőssé. Itt voltak olyan politikai erőtényezők, amelyek a zsidóság gazdasági és szellemi túlhatalnra elleni harcot politikájuk tengelyébe helyezték és népprogrammá emelték. Á Felvidék visszacsatolása csupán új szemszögibe helyezte ezt a kérdést, amennyiben a visszacsatolt Felvidéken olyan zsidótömegek kerültek az anyaállamhoz, amelyek már nem vallási kisebbségnek számítottak, hanem egyenesen „nemzeti kisebbségnek“ vallották magukat. A cseh statisztika fölállította ezt a nemzetiségi kategóriát és a szlovákiai és kárpátaljai zsidóság óriási többsége élt vele és e kategória segítségével kivált a magyar népközösségből. 1910-ben még 107.314 magyar nemzetiségű zsidó volt a Felvidéken, 1930-ban már csak 15.598. Azóta még kevesebb, mert hiszen a zsidóság a harmadik német birodalom megalapítása óta és annak zsidóellenes irányzata miatt tért át a legrohamosabban a csehszlovákok oldalára. A német revizionizmussal szemben küzdő csehszlovákokban a zsidóság természetes szövetségest látott a maga számára a német antiszemitizmus ellenében. És úgy a német revíziós mozgalommal kapcsolódó magyar revizioniz- must is ellenzéssel fogadták nemcsak a csehszlovák érzelmű zsidók, hanem a zsidó nacionalisták is. Ez utóbbiak tudatosan zsidó nemzeti ügynek vallották a hitleri Németország és szövetségesei elleni küzdelmet. Ezért történt az, hogy a csehszlovákiai zsidó sajtó a legszenvedélyesebben háborúra úszí- tott Németország és minden revizioniz- mus ellen és a zsidóság a legbőkezűbben áldozott az önkéntesen összehozott félmilliárdos mozgósítási alapra. A magyarsághoz hű zsidók száma éppen az utolsó hónapokban erősen összezsugorodott. Mivel a visszacsatolással a kevés hű magyar zsidó mellett igen sok csehszlovák érzelmű és még több nacionalista-cionista zsidó is került Magyarországhoz, ezért a magyarországi politikai tényezők szükségesnek találták a már meghozott első zsidótörvény újabb revízióját. Ily előzmények után természetes dolog volt, hogy a hazatérő Egyesült Magyar Pártnak csatlakoznia kellett a kezdeményezéshez, bár számára számos felvidéki probléma, így elsősorban a földreform, továbbá a szociális biztosítása és a választói jog rendezése — a felvidéki polgárság szerzett jogainak 'éhségben tartásával — éppen olyan Pár is, február 11. Bukarestből jelentik a Havas-irodának: Pénteken összeesküvést fedeztek fel Bukarestben. Azt hiszik, hogy az összeesküvés Caiinescu miniszterelnökhelyettes, belügy- és nemzetvédelmi miniszter személye ellen irányult. A Vasgárda 25 tagját letartóztatták. A részleteket egyelőre titokbantartják. Mindamellett nyilvánosságra jutott, hogy nagymennyiségű robbanószert és részben katonai gyártmányú kézigránátot foglaltak le. Megerősítik, hogy a letartóztatottak között egyetlen katonatiszt sincs. fontos és sürgős. De a zsidójavaslat ellenfelei, akikhez a hatalmi pozíciókért küzdő csáklyás liberalizmus is csatlakozott, valóságos extra bosszú- hadjáratot vezettek a kormány zsidójavaslata mellett síkraszálló felvidéki Egyesült Magyar Párt és annak minisztere, Jaross ellen. Mivel csak most kezdtünk panaszkodni a felvidéki zsidók tömeges hűtlensége miatt, régebben pedig soha, ezért régebbi hállga- tásunkat annak bizonyítékául hozták föl, hogy sohasem is volt okunk panaszra. Sőt a felvidéki zsidóság egyeteme védelmében még attól sem riadtak vissza, hogy az egész felvidéki magyarság magatartásával párhuzamosnak mondották a zsidóság politikai magatartását. A komolynak ismert „Pesti Napló“ vezető helyen azt állította, hogy a magyarságnak 50 százaléka épúgy nem haladt együtt az Egyesült Párttal, mint a zsidók. Ezt a hazúg érvet a múltban csak Benes, Hodzsa és Dérer magyarnyelvű csehszlovák lapjai merték papírra vetni, annál szomorúbb, hogy egy magát magyarnak nevező pesti lap is Benes, Hodzsa és Dérer - fegyvertárából kölcsönöz érveket és pedig régen megcáfolt érveket. Kimutattuk, hogy a hűtlenné vált zsidóság leszámításával a magyarságnak legalább is kétharmada mindig hű volt az egyetlen magyar pártkerethez, a magyar eltévelyedettek hűtlenségét is nagyrészt az emigrációból jött zsidó agitátorok erkölcsi számlájára kell írnunk. Boldogok lennénk, ha a zsidókról is azt mondhatnék, amit a felvidéki magyar népről, nevezeteBukarest, február 11. Az utóbbi napokban országszerte titokzatos letartóztatások történtek, amelyekkel kapcsolatban a legfantasztikusabb hírek keltek szárnyra, annál is inkább, mert hivatalos jelentést ezekről a letartóztatásokról nem adtak ki. Az elterjedt hirek szerint a letartóztatottak valamennyien tisztek sen, hogy legalább kétharmada mindig hű volt s legföljebb egyharmada tánto- rodott meg. Sajnos, ez a zsidóságra nézve nem igaz. Sőt még ennek az ellenkezője sem igaz. Mert a magyar zsidóságnak egyharmada sem tartott ki a magyarság mellett. Hiszen 16 ezer a 107 ezerből, ez csak egyheted. Ez is csak azok közül a zsidók közül volt így, akik 1910-ben magyarnak vallották magukat. Ha a többieket vesszük, akkor a magyarsághoz hű zsidók száma még a felénél is kevesebbre zsugorodik. Hiszen csak a „zsidó nemzetiségnek“ száma tízszerte több volt: 156.640 lélek! De most mi nem rekriminálni akarunk. Épúgy, mint ahogy Jaross Andor sem szemrehányásból foglalkozott az utóbbi időben a felvidéki zsidóság kérdésével. Célja csak az igazságosság és tárgyilagosság volt. Előre leszegezte, hogy a felvidéki magyarság elvben helyesli a zsidójavaslatot, de éppen azért, mert a Felvidéken a húsz év tapasztalatai alapján szinte személyek szerint pontosan lemérhető a zsidóság magyar nemzethűsége, illetve hűtlensége, azt kívánta, hogy legyen egy külön szakasz a zsidótörvényben, amely lehetővé teszi a személyek szerinti igazságos elbírálást. Éppen e külön követelésiben jutott kifejezésre Jaross elfogulatlan tárgyilagossága. Ám a zsidó sajtó, a zsidó és csáklyás-liberális törvényhozók még ebben a jószándékú kezdeményezésben is akadékoskodtak. A tegnapi bizottsági vitában Rupert Rezső, a zsidók nagy protektora töröltetni akarta ezt a pontot. Nem akar corpus s állítólag négy tábornok is lenne közöttük. A letartóztatások állítólag vasgárdista tevékenység címén történtek volna. Olyan hirek is keringtek, hogy a hatóságok felfedezték a vasgárdisták fegyverraktárait s nem kevesebb, mint tizenkét ilyen raktárt foglaltak le. Illetékes helyen szombaton este kiseparatumot a Felvidéktől, s így nem akarja azt sem, hogy a felvidéki magyar zsidókkal bármi kivétel történjék. Értjük: nem akar látni kedvezményezett felvidékit még zsidóban sem. Ez a tegnapi jelenet klasszikus esete a nevetségességig elvakult ellenzékiségnek. Jaross, az antiszemitizmussal vádolt felvidéki politikus — mint hűséges bajtárs a hű bajtársakkal szemben —, tiszteletbeli árjáknak, magyar nemzettestvéreknek kívánja nyilváníttatni a hűséges felvidéki zsidókat s ki akarja venni őket a zsidótörvény megkötései alól. A zsidóságért tűzzel-vas- sal harcoló liberális ellenzéki politikus pedig — mivel ezt Jaross ajánlja —, csak azért is nyepozvolimot kiált a nemes magyar és emberi gesztus ellen. Inkább a zsidók érdekei ellen szavaz, csak hogy Jaross ellen szavazhasson. S vele együtt így szavaz az egész zsidóvédő ellenzéki társaság. Ennek a társaságnak az indulata előbbre jár, mint az esze. Vak szenvedéllyel és szenvedélyes vaksággal csinálnak politikát, nem pedig ésszel. A józan ész megáll az ámulattól, amikor ilyet lát. De le is vonja belőle a tanulságot s megalkotja véleményét erről a társaságról, amely logikátlanságával politikai maskarát csinál saját magából. Még a felvidéki zisdók is inkább bízhatják ügyüket Jaross Andor következetes bajtársi igazságosságára, mint a politikai következetlenség eme világrekordereire. Ez a csá k< lyás internacionále külön logikája. Nem magyar embernek voló. Főleg: nem felvidéki magyarnak.
