Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-10 / 33. szám

19;t» FEBRUÁR 10. PÉNTEK „Uj revíziós dal születik" A Slovensko Politika „Uj revíziós dal születik“ című cikkében rovigiós verset közöl, amelynek refrénje és jelszava a kö­vetkező: „Amit elveitek, vissza is fogják adni.'“ A dalt először Tátralomnicon éne­kelték el Háchu elnök előtt. Nagy tetszést aratott; különösen Sidor miniszternek tetszett. Egy pozsonyi cég mind ezt a dalt, mind egy hasonló másikat, ki fogja adui és egész sorozatot készít hasonló dalokból. A Zsarnov-féle híres költeményt is meg­zenésítik „Surdny“ címmel. * Revíziós verset és dalt nyugodtan sze­rezhet a Tátrában vagy a Tátra alatt bárki, erre megvan a szabadsága, de már más dolog az, hogy ezt a revíziós dalt, amelynek refrénje „Amit elvettek, vissza is fogják adni“, ami viszont azt akarja mondani, hogy Cse\-Szlovákia vissza­igényli a bécsi döntéssel visszaigényelt magyar Felvidéket, nem a saját mulat­ságára adja elő, hanem azt maga Hácha köztársasági elnök és Sidor államminisz­ter is nyilvános hangversenyen meghall­gatja és megtapsolja, ez már a leghiva­talosabb körök hivatalos jellegű revizio­nista tüntetése Magyarország ellen és egyben tiltakozás a bécsi döntőbírók, Olasz- és Németország küljigyminiszic veinek ítélete ellen. A leghivatalosabb jellegű provokáció a középeurópai újjá rendezés ellen, Magyarországon is voll revizionista mozgalom. De ennek erkölcsi alapjai össze nem hasonlítható módon szilárdabbak voltak, mint a mondva csi­nált új csch-szlovák revizionista mozga lom. Mert Magyarország egy egyoldalúan rádiktált területi fölosztás ellen emelte föl szavát, Cseh-Szlovákia pedig egy olyan határrendezést opponál, amelyet az általa fölkért döntőbíróság hozott meg s amelyet ünnepélyes nyilatkozattal előre kötelezőnek ismert el magára nézve. Für csa erkölcs: előzetesen helyeselni a dön­tést, utólag berzenkedni ellene. Egy csöp­pet sem különbözik a benesi erkölcstől, amelyet ma Prága is perhorreszkálva említ. De még súlyosabb a bécsi döntés elleni áskálódús akkor, ha figyelembe vesszük annak előzményeit. Ki kezdemé­nyezte a bécsi döntést? Senki más, mini Cseh-Szlováklq. Magyarország mást ajdn lőtt. Először* közvetlen barátságos meg­egyezést s amikor vitás pontok merültek föl, akkor a vitás területeken népszava pást javasolt. A legdemokratikusabb, leg erkölcsösebb megoldást, mert hiszen a döntőbírói szerepet így maga az érdekelt fél, a nép tölthette volna be. De Prága elvetette a nép döntőbíráskodását, inkább a tengelyhatalmakat* kérte föl döntőbíró­kul. És most már ezt a fórumot is oppo­nálja utólag. Eddig Prága tüntetőén Közép-Európa szívének nevezte magát. Ezzel az új sliklijével azonban inkább Macedóniába tartozónak bizonyul. Vagy éppen csak az a célja, hogy Macedóniát varázsoljan Közép-Európába? A WssKSOtsP Felvidék Kézség! EléljMgOlW figyelmét felhívjuk a m. bír. beliigy miniszter ár 2S0/1988. B. M. bz. rendele tével beszerzésre ajánlott, Novák Jeuö dr. összeállításában megjelent Községi polgári bíráskodás című jogi könyvre. Régi hiányokat pótló munka a községi bíráskodásra vonatkozó jogszabályokat tárgyalja, egységes szerkezetbe foglalva. A könyv használhatóságának előnyére szolgáinak a szakaszokhoz csatolt jegy zetek, melyek az egyes szakaszok össze­függésére mutatnak rá és a rendes bí­rósági gyakorlat mellett Ismertetik a hatásköri bíróságnak a községi polgári bíráskodás hatáskörébe utalt kérdések­ben követett gyakorlatát Is. A roö hasz­nálhatóságát az abban közölt *4 Irat­minta, valamint betűsoros mutató Is elő­mozdítják. A könyv terjedelme 173 oldal. ARA 7— PENGŐ. Megrendelhető az összeg előzetes bekül­dése mellett: STÁDIUM Könyvkiadó- vállalatnál, Budapest, VI., Rózsa-n. 111. JAROSS ANDOR MINISZTER: Van ma az országban egy olyan hatalmas szellemiség, amely teljesen azonos a fel­vidéki szellemmel A budafoki keresztény ifjak lelkesen ünnepelték a Felvidék miniszterét Szerdán este tartotta szokásos havi va­csoráját a budafoki Keresztény Ifjak Egyesülete és arra meghívta Jaross An d Ji felvidéki minisztert. Jaross Andor minisztert és feleségét Czcnnann Antal országgyűlési képviselő, az egyesület elnöke pálcás ifjak élén ve­zette a terembe és Záborszky Nándor polgármester üdvözölte a város nevében. Jankovich Lehel, az egyesület dékánja a budafoki keresztény ifjúság nevében üd­vözölte Jaross Andor minisztert. Ezután a miniszter feleségét köszöntötte az if­júság szónoka, majd három fiatal leány virágcsokrot nyújtott át Jaross Andor nejének. Jaross miniszter válaszol az üdvözlésekre fiaász Ágoston kis cserkész verses kö­szöntőt mondott, utána Jaross miniszter válaszolt az üdvözlésekre és kijelentette, hogy ugyanolyan melegséggel kívánja viszonozni a köszöntőket, mint amilyen szeretettel és melegséggel öt fogadták. Magyar ember, ha magyar városba érke­zik, vagy magyarok közé lép egy helyi­ségbe, mindig otthon érzi magát. A visszacsatolt Felvidék magyarjai már három hónap óta érzik azt a sze- retetet, amellyel az anyaország ma­gyarjai őket körülveszik. Örömmel látom itt — úgymond — a kü­lönböző generációkat, akik eljöttek me­legedni az ifjúság leikéből áradó tűzhöz. Ennek az ifjúságnak az erejével akarjuk kivívni a végleges igazságot, ennek az ifjúságnak a tevékenységével, mert a fiatalság maga a cselekvés. Isten áldását kérem erio az egyesületre és azt kívá­nom, hegy legyen továbbra is hűséges a jobb me gyár jövő szolgálatában. Az üdvözlések után kezdetét vette a vacsora, amelyen mintegy négyszázan vettek részt. A vacsora befejezése utáu Czermann Antal országgyűlési képvi­selő, egyesületi elnök emelkedett szólásra és beszédében utalt arra, hogy az egye­sület húsz éve dolgozik a keresztény esz­mék szolgálatában és mindennap el­mondta a magyar imádságot, amely végül is meghallgatást talált, amikor a Kor­mányzó fehér lován bevonult a Fel­vidékre és kiterjesztette Szent István palástját a visszacsatolt területek magyarságára is. Üdvözölte elsősorban Jaross Andor mi­nisztert és feleségét, Fáy István főispánt és az összes megjelenteket, A polgárság áldozatkészsége eredményezte azt — mon­dotta —, bogy az ország ma már kato­nailag is független és boldog hogy kö­szöntheti azt a férfiút, akit a Gondvise­lés arra rendelt, hogy a visszacsatolt felvidéki magyarságot bekapcsolja a ma­gyar életbe. (A megjelentek helyükről felállva, hosszasan ünnepelték Jaross Andor minisztert.) Foglalkozott Czer­mann Antal a Jaross minisztert ért tá­madásokkal és azokat erélyesen vissza­utasította. Az önvédelem szellemisége Az üdvözlés után Jaross Andor minisz­ter mondott hosszabb beszédet, minde­nekelőtt megköszönte az ünneplést, majd arról beszélt, hogy az a történelmi tény, hogy a Felvidék egy részét visszacsatol­ták az anyaországhoz, új politikai gon­dolatot indított el. Meg kell állapítani, hogy a csonkaország nem tudta átalakí­tani a magyar társadalmat. Mindeuki megállapíthatja ezt, aki azon dolgozik, hogy most hús* év után rohamlépések­ben oldja meg a magyarság életkérdé­seit. A pénzügyi viszonyok, — hála a je­lenlegi kormányelnök munkásságának —• kétségtelenül konszolidálódtak. De fennáll a kérdés, hogy el tudja-e hor­dani a mai társadalom a ránkváró fel­adatok megoldásának súlyos terhét. Mi a Felvidéken az elnyomás alatt, igen ne­héz viszonyok között, egyre szegényeb­ben, csak a magyarság melletti kitar­tásban erősödtünk. Megszűnt — sajnos — a Felvidéken a magyar nagytőke, a nagybirtok. Ilyen körülmények között kitermelődött a Felvidéken az önvé­delem szellemisége. A magyarság érzése fogalommá vált és ez azt je­lentette, hogy egyenlő mértékkel mértük a földművest, a zsellért és a szellemiség! munkást. Emberközös- ség alakult ki, a szegény egyenlő értékűvé vált a leg­gazdagabbal. Kialakult a kölcsönös fele­lősségérzet, mint ahogyan a harctereken, a gránát.tölcsérmezőkön is kifejlődött a közösségi felelősség érzete. Itt példákat sorolt fel a miniszter en­nek a közösségi érzésnek kialakulásáról, majd folytatva beszédét megállapította, hogy különösen az ifjúság volt az, ame­lyik márciusi hévvel vonult az utcára és támasztotta alá a Felvidék magyar politikusainak elgondolásait. A magyar megújhodás — Nyilvánvaló volt, hogy a felvidéki magyarság nem tud súrlódás nélkül be­kapcsolódni a csonkaország életébe. De örömmel kell megállapítani, hogy van ma az országhan egy olyan ha­talmas szellemiség, amely teljesen azonos a felvidéki szellemmel. Ez a szellemiség napról-naprt növekedik és jelenti a jobboldali, keresztény gondo­PESTRE UTAZIK? A város közepén, tökéletes / kényelemmel berendezett fuxusszobét kaphat a HUNNIA PEHSIQ­Budapest, mi Aggíelekí-Mc^ 8, szám (A Nemzeti Színháztól Z perc) Telelőn: 330-608 * ................. ...............T— latv'ilágot, amely át akarja alakítani a nifgyar életet. De vannak sokai, akik megfeledkeznek arról, hogy húsz év telt el és hegy a visszatért magyarság egy megmásult magyarság és olyan tapasz­talatokat szerzett, amelyek ma ráég nem uralják az egész vonalon a magyar éle­te. Pedig a kisebbségben élő magyarság mindenhol ezt a szellemiséget ’érzi, amely a radikális nemzetközöeséget hirdeti, a keresztény, fajszerető szellemet. Rájött ez a magyarság arra, hogy milyen fon­tos a kisemberek felemelése és az élet színvonal nivellálása. Mi, felvidékiek tudjuk, mit jelent például a földreform, mit az egyszerű élet. Tudjuk, hogy csak akkor erősödhe­tünk, ha minél több embert tudunk bi­zonyos életszínvonalra emelni, még ak­kor is, ha ez a nagyobbjövedelműek ro­vására történik. Veszélyes játék a törvényhozás mun­káját akadályozni, amikor a szüksé­ges reformokat akarja megoldani. Ha nem tudjuk befejezni kielégítően a Felvidék egy részének visszacsatolását, akkor elmúlik a lehetősége annak, hogy a többi kisebbségi sorsban élő magyarok visszavágyjanak az anyaországhoz. Vét­kezik az, aki egyéni érdekeket tartva szem előtt, akadályozza a reformmunka keresztülvitelét, — Mi, felvidéki magyarok azt szeret­nénk, ha minden magyar egyesülne a célban és kialakulna az önvédelmi tota litás. Mi — fejezte be beszédét Jaross Andor miniszter —, akik a Magyar Élet Mozgalmába bekapcsolódtunk, azt vall­juk, hogy csak a nemzet közössége lehet az irányadó minden lépésünkben. És ha mi erősek vagyunk, megbecsülnek ben­nünket politikai barátaink is, és rájön­nek arra a velünk most még ellenséges viszonyban élő államok is, hogy az ő ér­dekük is megkívánja a velünk .való együttműködést. Ennek az új magyar megújhodásnak szolgálatába állottunk mi felvidékiek mindannyian és ennek a magyar testvéri szeretetnek jegyében üdvözlöm az itt megjelent bu­dafoki polgárságot és ifjúságot. Percekig tartó taps és ünneplés követte Jaross Andor miniszter szavait, majd az ünneplés csillapultával Kolumbán Virgil premontrei kanonok, a budafoki gimná­zium igazgatója köszöntötte azt a felvi­déki szellemet és lelkiséget, amelyet Ja­ross Andor miniszter testesít meg az új magyar politikai életben. Végül Czer­mann Antal országgyűlési képviselő mon­dott az egyesület nevében köszönetét Jaross Andornak. Megölte a gyermehalál­büntetést kért önmaga elten, de fölmentették Családi öröm érte Gácsi Jáuosné fél- egyházai lakost, legforróbb vágya telje­sült: Kisfia született. A családi öröm azonban hamar véget ért, mert a cse­csemő még a szülőotthonban hatnapos korában meghalt. Az orvosok megállapí­tották, hogy a kisfiú veleszületett, örök­lött baj miatt húnyt el. A kétségbeesett anyát figyelmeztették az orvosok, hogy vesse alá magát egy vértisztító orvosi kezelésnek, mert különben életképes gyermeke sohasem születhetik. Az asz- szony, aki rendkívüli módon vágyott gyermek után, megfogadta az orvosok tanácsát és kezeltette önmagát. Tavaly ősszel aztán egy kis leánygyermeke szü­letett. Az apróság nagyon fejletlen, szü letésekor mindössze két kiló és hetven dekás volt. Az újszülött folyvást sírt, nem aludt és nem táplálkozott. A kétségbeesett anya együtt sírt és ke­sergett a gyerekével. Bánatában annyira ideges volt, hogy szinte hisztérikusan kesergett amiatt, hogy a gyerekét nem tudja fölnevelni. Amikor a kislány húsz­napos lett, az anya hirtelen fölkapta a csecsemőt, a fejét egy vízzel telt vödörbe nyomta és ott tartotta mind addig, amíg a esene- vész kislány meg nem fulladt. A temetés után Gácsi Jánosné elment a templomba és a gyóntatópapnak töre­delmesen elmondotta, hogy ö ölte meg a gyerekét. Még ugyanaznap felfedte ezt a titkát a férje előtt is. Aztán elhatározta az asszony, hogy a rendőrségnél ie be­jelenti az esetet, mert gyermekének elpusztításáért ve kelni akar. A kecskeméti törvényszék tárgyalta Gácsi Jánosné bűnügyét, akit az ügyész­ség gyilkosság bűntette címén vádolt meg. A törvényszéki orvosszakértő sze­rint a vádlottnő lelki kényszer hatása alatt állott. idegeit teljesen feldúlta az a gondolat, hogy gyermekét soha fölnevelni nem tudja. Ez az ideges állapot annyira foko­zódott, hogy a cselekmény elkövetése ide­jén nem rendelkezett akaratának szabad elhatározási képességével, mert elmebán- talomban szenvedett. Gácsi Jánosné a törvényszéki főtárgya­lást végigsírta, majd az utolsó szó jo­gán görcsös zokogás közepette mondotta: — Bűnös vagyok, bűnhődni akarok ítéljenek halálra. A törvényszék aoonbaa magáévá tette

Next

/
Oldalképek
Tartalom