Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-01 / 26. szám
Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség V., Honvéd-utca 10. Tel.: 125-350 Kiadóhivatal: Budapest, Vili., Józset-körút 5. sz Telefon, kiadóhivatal és hirdetési osztály 1-444-00 CHAMBERLAIN NYILATKOZOTT az angol alsóház külügyi vitája során Hitler beszédéről, a magyar-csehszlovák határincidensek békés elintézéséről, Mussolini béke- politikáláről és az afrikai határ■ módosításról Hiller beszéde után Európában ismét régen nem volt oly feszült a hangulat, mint azon a aapon, amikor Hitler kancellár hatalomraj u- tásának hatodik évfordulóján elmondotta két és félórás beszédét a világ- helyzetről. A beszéd után és a beszéd következményeit nézve ma már megállapíthatjuk, hogy a feszültség teljesen indokolatlan volt és a német Führer nyilatkozata méltóan illeszkedik Chamberlain két nappal előbb elmondott béke nyilatkozata mellé, mintegy kiegészíti azt és összhangba hozza az európai történésekkel. A legjobban talán a gazdasági világban bekövetkezett visszahatásból ítélhetjük meg a beszéd békejelentőségét. Valamennyi tőzsde, de főleg az amerikai tőzsdék, amelyek napok óta feltűnő depressziót mutattak és Chamberlain megnyugtató szavai sem tudták eloszlatni aggódó helyzetmegítélésüket, január 31-e óta ugrásszerűen javul, mindenütt vállalkozási kedv uralkodik, az értékek szilárdulnak s a közgazdasági élet nem fel többé bonyodalmaktól. Az a mesterségesen szított propaganda, amely ismét igyekezett az ördögöt a falra festeni és pánikhangulatot terjesztve bejósolta, hogy Hitler beszéde a világkrízis új kezdetét jelenti, hamisnak és indokolatlannak bizonyult. Az angol és a francia sajtó egyöntetűen elismeri a Führer békekészségét és találgatja, hogy miért volt a használt hang ez alkalommal any- nyira enyhe és jóindulatú? Egyesek az angol-francia fegyverkezés következményének tekintik a német engedékenységet, mások szerint Anglia és Németország titokban már megegyezett a gyarmatok kérdésében s ebből magyarázható az angol és a német államférfiú beszédének feltűnő összhangja. Bárhogy van is, valamennyi lap hosz- szú békeperiodust jósol, s azon a véleményen van, hogy a közeljövőben meginduló gyarmati tárgyalások békés úton elintézik a birodalom kívánságait. Meglepő a feltűnő egyöntetűség is, amivel a külföldi lapok igyekeznek visszautasítani Hitler legnagyobb vádjait a demokrácia ellen. A Führer ugyanis azt állította, hogy a nyugati nagyhatalmak, főleg Amerika mindent elkövetnek, a nemzeti szocialista és fasiszta államok megfojtására, egyenesen kiéheztetik és kirabolják őket s gazdaságilag tönkre akarják tenni a diktatúrái. Ez nem felel meg a valóságnak, hangoztatják a nyugati újságok, sőt ellenkezőleg: a demokrata államok örömmel veszik tudomásul, hogy Hitler a nemzeti szocializmust „nem exportárunak“ nevezte el és kijelentette készségét a demokráciákkal való együt I működésre. Ilyen körülmények között a január 30-i Hitler-beszéd után tényleg általános megnyugvás és optimizmus keletkezhetett, azaz éppen ellenkezője annak, ami a tavalyi Hitler-beszéd után. Mindazonáltal a kancellár nyilatkozata nem nélkülözte a pozitívumokat sem. Fejtegetéseinek középpontjában a német gyarmati kérdés állott. Teljes részletességgel, a gazdasági és a politikai érvelésnek mesteri fölépítésével igyekezett bebizonyítani, hogy mekkora igazságtalanság érte a birodal- tnat a gyarmatok elvételével s menyLondon, január 31. Kedden az angol alsóház újból összeült, először a karácsonyi szünet óta. Arra a hírre, hogy a ház nagyfontosságú külügyi vitát folytat, a képviselők zsúfolásig megtöltötték a termet. Chamberlain miniszterelnököt megjelenésekor a kormánytámogató pártok melegen ünnepelték. Sir John Simon kincstári kancellár White képviselő kérdésére röviden ismertette a cseh-szlovák kölcsönegyezményt és hangoztatta, hogy a tárgyalások során szó volt a menekültek deviza szükségletének fedezéséről i$. nyíre összefügg az expanzióra és dinamizmusra ingerlő német nyomor • a gyarmatok elvételével. Kiérezni szavaiból, hogyha Németország nyersanyagot és gazdasági prosperitást kap a gyarmatok révén, megszűnik a birodalomnak az a nyugtalan feszítő ereje, amely ma. lázban tartja Európát. Viszont beszéde oly nyugodt és annyira mérsékelt volt, hogy közelfekvő a feltevés, hogy a gyarmatokról folyó tárgyalások a nagyhatalmak között már előbbrehaladottabbak, mint a közvélemény gondolná. Ezt látni a beszédet követő angol és francia sajtóvéleményekből is. A nyilatkozat elhangzása után azonnal megkezdődött Londonban és Páris- ban a német gyarmati követelések konkrét leszögezése és bizonyos kristályosodási folyamat indult meg, amelynek végén feltűnnek a gyarmatokról döntő nagy nemzetközi konferencia összehívásának tervei. A lapok napok óta hangoztatják, hogy hamarosan sor kerül „a második Münchenre“, amely egyetlen délelőtt dönt majd a német gyarmati kérdésről. Ez a döntés is meglepetés lesz a laikus számára, de a beavatottak régen készülnek rá és régen számolnak vele. Az olasz és a német igényeket körülbelül egyszerre elégítenék ki, írják Londonban, hogy milyen formában, azt még korai volna megmondani. Viszont az angol lapok már felállítják az ellenkövetelést is. Ifjabb Henderson Artúrnak Hitler kancellár hétfői beszédére vonatkozó kérdésére felélve, Chamberlain miniszterelnök a következőket mondta: Üdvözlöm Hitler kancellár tegnapi beszédének ama kitételeit, amelyekben hangsúlyozta, hogy az angol és német nép közötti kölcsönös bizalmat és együttműködést kívánja. Örömmel ragadom meg ezt az alkalmat, hogy újból kifejezzem azokat az érzelmeket, amelyekben az angol kormány Junktimba kívánják állítani a tengely hatalmainak gyarmati követeléseit az általános lefegyverezéssel s valószínűnek látszik, hogy a kívánt ellenszolgáltatást a két középeurópai hatalom készséggel megadja, már csak azért is, mert túlszegény a. fegyverkezés mai iramának folytatására és pénzelésére. A világra tényleg hosszú békekorszak virradna, ha egyrészt Németország és Olaszország a gyarmatok visszakapásával megnyugszik, másrészt a lefegyverzés megkezdésével. elmúlik Európa feje felől az irtózatos erővel háborúra törekvő hadseregek Damoklesz-kardja. De bármint fejlődnek is az események, Hitler nyilatkozata után bizonyos, hogy a birodalom érdeklődése némileg elfordult Középeurópáról és a német külügyi hivatal problémáinak középpontjában többé nem a Dunn- medence, vagy a kelet felé irányuló expanzió áll. A beszédben egyetlen Jelentősebb szó sem hangzott el e keleti kérdésekről, pedig az aggódó közvélemény éppen ezen a téren várt döntő bejelentéseket. Ukrániát Hitler meg sem említette, s a dunai államokról is csak úgy nyilatkozott, mint olyan országokról szokás, amelyeket a külügyi expozé folyamán meg kell említeni. Bennünket magvarokat végleg megnyugtathat az az elismerő és tiszteletet, kinyilvánító hang, amivel H;t- ler Magyarországról beszélt. Látszik, és nép teljes mértékben osztozik. Jelenleg az angol és német kormány között nincsen szó tárgyalásokról, örömmel állapíthatom meg, hogy nemrég az angol és német ipar képviselői között megbeszélések folytak kereskedelmi ügyekről. Sir John Nall képviselő megkérdezi, folytatnak-e tárgyalásokat a közeljövőben az angol és német kormány között. Chamberlain: Nem. Malcolm MacDonald gyarmatügyi miniszter bejelentette, hogy a paleszhogy a Führer középeurópai politikájának tengelye még mindig Magyar- ország s mmél inkább irányul a német érdeklődés nyugat felé és az óceánon túlra, annál inkább szüksége van a tengelynek a megerősödött Magyarországra a Duna medencéjében, mint megbízható hátvédre, amelyben nem csalatkozhat. A Führer szavaiból kitűnt, hogy a csehszlovák köztársaság még korántsem lopódzott ennyire a németek bizalmába. Általában véve mintha a németek bizonyos desinteressement-t Jelentettek v Ina be a középeurópai dolgokban s a feltűnő fordulatnak egyik oka kétségtelenül az a megegyezés, amely Ribbentrop varsói tartózkodása alatt a németek és a lengyelek között létrejött. A nyugat felé forduló Németország bizonyos tekintetben szabadabb kezet biztosított a lengyeleknek, kunt eddig tette s főleg egyelőre teljesen lemondott az ukrán tervekről, amelyek úgy sem voltak soha konkrétak. vagy hivatalosak. Mindezekkel a következtetésekkel a világsajtó bőven foglalkozik. Kétségtelen, hogy Hitler beszéde fordulatot ielent a német birodalom nolitikéJá- ban; a germán erő keletről most hirtelen nyugatra, az óceánon túlra fordult s onnan remél gyógyírt gazdasági gondjaira. Az eljövendő hónanok meg fogják mutatni, hogv e számítás menynyiben volt reális és mennyiben vezetett általános kibontakozáshoz.
