Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-08 / 6. szám
20 telvideKi Ä\G^ARHIR!iAB 1939 JANUÁR 8. VASÁRNAP Mit Mutat a divatszalon tükre, ha — nem n — Asszonyom! pardon egy pillanatra! Mielőtt rátenné kiskezét a kilincsre és belépne az elegáns belvárosi divatszalonba, álljunk meg egy percre! Ön végignézte a téli divat legújabb párizsi modelljeit, fazont, anyagot is választott, megalkudott az árban is (nem tudom mit szól majd otthon a kedves férjet) láthatta, hogy a főnökök, a manekenek, a direktriszek, a pénztárosnők, az üzletvezetők egytől egyig olyan szívesek voltak, hogy az a két óra, amit itt-ott eltöltött, röpke percnek tűnt fel csupán. A velencei tükörben megcsodálhatta alakját, ragyogó fiatal szépségét. Tündéri két órák voltak ugyebár? Most méltózttíssék még megtekinteni a divatszalonok leg- féltveőrzöttebb titkát, amit halandó nőnek soha el nem árulnak, ezeknek a bűvös két óráknak — visszáját. — Vessen egy pillantást a szereplőkre. A főnök, a manekennek, a direktrisz- nek, a pénztárosnőnek, a cégvezetőnek immár a mosoly egyetlenegy sugara sincs az arcán. Testtartásuk, járásuk, mozdulatuk, arcvonástik fáradt, sőt melancholikus. Tudjuk meg • mi az oka? „Ember küzdj, hogy meg ne hízzál.. A beszélgetést a királyné koronázási ruháját készítő divatcég tulajdonosával folytattuk. •*— A modellbevásárlásnál, a divat tanulmányozásánál idegölőbb és kimeri több elfoglaltság nincs a világon! -- mondja. — Nem hiszi? Képzelje el, naponta két nagy modellház kollekcióját kell megnéznem, ami azt jelenti, hogy négy-ötszáz ruhát kell komoly figyelemmel tanulmányoznom s eldöntenem, hogy Válasszunk — A hölgyeket egyébként rendelés ezempontjából három csoportba oszthatom: könnyen, nehezen és keservesen rendelőkre. A könnyen rendelő hölgyek cső portja jelenti a női ideált. A nehezen rendelők a purgatóriumot, a keservesen rendelők ... pardon, vevőm érkezett! —- Jónapot, jónapot! — bólint kedvesen a bárónő az altalános bókoló és hódolatteljes üdvözlésre. Alkalmi ruhára volna szükségem. Feketére? Nem, nem éppen feketére, lehet színes is, a fő, hogy valami eredeti legyen, hódítóan szép. Olyasvalami kellene, amit délután, de este is fel lehet venni, de azért ne legyen túl délutáni, ne is túl esti es. Ami azért táncra is alkalmas. Barátnőm meséli, hogy Mis- tinquette valami csodás kreációban jelent meg a deauvillei kaszinóban. Talán valami olyasfélét mutassanak. A manekenek megadón Indulnak az öltözők felé s pár perc múlva a báróné elé libbennek. Egyik sem tetszik. — Ez a fazon egy kicsit kövérít! — jegyzi meg. — Ez nem slankít. Nem. ez a harmadik, ez nagyon komoly. — Óh — kacag fel kedvesen egy kámzsabarna ruha lattan — ezt ráérek száz év múlva hordani. A kék. nem mondom, csinos, de kissé emlékeztet arra a Patou-modellre, amit tavasszal az unokanövérem sógornőjének a húga rendelt. Ez a strasszos ez túl vicces! Ez a bársony nem elég praktikus. Ez igen! — lelkesül egy pillanatra egy türkiszkék kreáció láttán — ez tetszik. — De ezt nem tudom eléggé kihasználni és azt hiszem hamar ki fog menni a divatból! Közben új vevő jön. Kegyelmes asszony, nyugalomba vonult kegyelmes férjével. A bárónő tanácskozásra vonul egy sarokba a személyzet többi részével. — Lássa — mosolyog a főnökre a kegyelmes asszony — szótartó vagyok. El hoztam a férjemet. Nem tudok nélküle választani. Az ő ízlésében feltétlenül megbízom. Mutassa csak be kérem azokat a modelleket, amelyeket a múltkor néztem. A közben már levetkőzött és átöltözött manekenek hada megadó fejtartással újra bevonul az öltözőkbe és a kegyelmes asszony elé libbennek. — Egy-o fiam, ez praktikus? Egy-e ez apart? Ugy-e, —- hogy ez nekem roppant előnyös? Nézze ezt gondoltam! De csak, ha magának is tetszik! Ehhez kiválasztunk majd egy remek kalapot. Ugy-e veezek közül a divatálmok közül melyik számíthat sikerre itthon? — Egy-cgy modell ára 3000—6000 frank között változik. Ha megvannak a modellek, keresztiil-kasul rohanhatom Párist a kellékekért, anyagért. Mondhatom, kimerültén érkezem haza, pedig előbb pihennem kellene, mert itthon már vár az ostrom. — Hazaérkezésem előtt is már állandóan csengett a telefon s vár a tenger telefonüzenet: amelynek mindegyike egyöntetűen így hangzik: Az új kollekciót én akarom megtekinteni elsőnek. „Első vizitre“ minden hölgy egyedül jön. Aki másodmagával, az már gyanús. A barátság ugyanis a divatszalon küszöbén rövid időre megszakad. A legjobb barátnő sem kisérhet el ide senkit, mert hátha a barátnő lebeszéli a legszebb fazonról, csakhogy ő csináltassa meg! Aki mégis barátnővel jön, az kétszeresen gyanús. Először is lehet, sőt valószínű, hogy a barátnő nem is barátnő, másodszor pedig azért, mert — nem fog rendelni. A barátnő pedig nem más, mint a házivarrónő, akivel őnagysága a nemes cél, a modell — lenézés érdekében egy félórára hajlandó — tegeződni is! A kollekció ,,elsőnek“ történő megtekintése körülbelül két hétig tart. Közben az ember pontosan imformálódik az érzelmi kapcsolatokban beállott változásokról. A kegyelmes asszony újabban neheztel a méltóságosra, pedig a méltóságos most is csupa búj hozzá. Még bókol is, hogy pompásan nézel ki, lefogytál és a többi. A kegyelmes asszonynak mégis sietnie kell a fodrászhoz, vagy bárhová. Alig, hogy behúzta maga mögött az ajtót, a méltóságos asszony csak ennyit mond: — Drága asszony, csak nem lapozgat Madáchot, pedig az ő számára mondta a költő: „Ember küzdj, hogy meg ne hízzál!“ egy ruhát 'em jön? Magának olyan jó meglátásai vannak. Mondja, milyen cipőt kellene eb hez venni? Na, majd azt is kiválasztja. És nem is nagyon drága. Igaz? A kegyelmes úr nem szólt semmit. A vállát vonogatta, néha bólintott, összesen két alkalommal nyitotta szólásra ajkát, akkor is annyit mondott: Ahogy gondolja! Kis kombináció Az irodában szól a telefon. — Ieen. a próba kész! — nyugtatja meg az aggodalmaskodót a főnök és siet vissza a kegyelmeshez. A kegyelmes úr előleget ád és látható megkönnyebbüléssel siet az ajtó felé, a szabad levegőre. Rémesen unta az egészet. — Na, mi is megállapodtunk közben! — újságolta a báróné. — A felsőrész olyan lesz, mint a türkiszkéké és az alsó része eredeti átmenettel olyan lesz, mint a feketéé. Az ujja fölül a kámzsabarnára emlékeztető, de az alsó része pontosan olyan lesz, mint a liláé, azzal a különb seggel, hogy a díszmegoldást a barnáról kopírozzák rá. A hát felső része hasonló lesz ehhez a zöldhöz, az alsó része megmarad a modellé, azzal a változással, hogy... Már nem tudom figyelni. Félek, hogy belezavarodok. De nini, már megy is. Szeretném megkérdezni, hogy most már milyen is lesz végül az a ruha, amelyet tíz modellről állított össze, nem lehetetlen, hogy a legelőnytelenebbül, de nem kérdezhetem meg a főnököt, mert közben megérkezett próbára, aki az előbb telefonált. Gyönyörű, fehérarcú, szőke hölgy, csupa szelídség, csupa báj. A háttérben az üzletvezető egy eddig nem látott alkalmazottal disputái heve sen. Kiderül, hogy a szabásznővel tárgyalt. A szabásznő a világ minden kincséért nem hajlandó a „próbát lefolytatni“. Karján ott van a gyönyörű eperszínű ruha, de egy talpalatnyit sem jön előre. Ö inkább megválik a cégtől. A disputának a hölgy vet véget, aki felismeri a ruháját és odalép a szabásznő hoz. Kezébe veszi az eperszínt, ugyan akkor az arca zöldre változik. Az első pillanatban azt hittem, hogy csak előny télén színhatásról van szó. Tévedtem. A harag zöldi tette eL — Ez nem az a szín — tört ki vészesen — mint amit választottam. Rémes, mit művelnek! Nem! Ezt a ruhát én nem fogadom el! Mért nem írták fel a selyem számát a rendelésnél? Hogy lehet ilyet csinálni?! A főnök és az egész személyzet hajlandó esküt tenni igaza mellett, de minden eskü megtörik a hölgy lornyettjéEzzol bevonul a próbaterembe. Réveteg, bágyadt mosoly tükröződik a személyzet arcán s titokban az órára néznek. Meddig tart a kínszenvedésnek ez a napja? Néha egy-egy részvétteljes tekintetet vetnek a próbaterem felé. Azt hiszem, a szabásznőt sajnálják. — Hát hol is hagytuk el? — tér vissza hozzám a főnök. Ja igen, a harmadik csoportnál, a keservesen rendelőknél. Ezek... — Köszönöm! — szakítom félbe. — Már tudom. De elég nagy a forgalom! — vigasztalom. — Hol van ez a békeidőktől! — sóhajtja. — Régi időben éjszakákon át dolgoztunk egy-egy bál előtt. A mai bálok divat szempontjából nyomába sem érnék azoknak. Divat szempontjából ma inkább az előkelő házi bálok számíta nak. A felsőbb ezer inkább ezeket knl- tiválja. — Talán a felső tízezer? — Nem. A felső ezer. A tízezerből csak ezer maradt. Megváltoztak az idők. Ma már a Király-díjkor sem esik mindig az eső. Azelőtt biztosan lehetett rá számítani. Az összes, Király-díjra készült toalettek tönkre mentek, újat kellett csinálni. De nemcsak az idő változott meg, a közönség is. Különösen a háború után, amikor megjelentek az ín gazdagok. Kofa — uszályban — Egy téli délelőtt széltől pirosra fújt arcú, lila kezű, vállkendős nő állított be a szalonba. Azt hittem szakácsnő, és ta Ián üzenetet hoz, de magamban máris azon törtem a fejemet, ugyan melyik vevőm elégszik meg ilyenfajta szakácsáéval? — Menyasszonyi ruhára volna szüksé gém! — mondta az asszony. — Majd ha — Hogy védekeznek a divatcégek a modell-lopás ellen? — kédezem. — Sehogy! — hangzik az egyszerű felelet. Nem lehet ellene védekezni. Póriéban is csak abból áll az óvó rendszabály, hogy minden látogatóval alá iratnak egy kötelezvényt, amely szerint az illető köteles legalább egy modellt megvenni. Mi nem tehetjük meg ezt. Sőt az ellen sem tehetünk semmit, hogy néha egy- egy drágán megfizetett modellünket, mire hazaérkezünk, már valamelyik külvárosi boltban látjuk gyárilag megsok szorozva. Búcsúzóul körülnézek az üzletben Megnézem a legdivatosabb anyagot, a glockót, a sanzsán bársonyt, a taftot, ami kis estélyinek jó, a mórként, amely bői a dólutánik készülnek, a gyürhetet len bársonyt, amelynek métere hetvenöt pengő s egy ruha belőle ötszáz pengő. ■ nek haragosan villanó üvegén. — Ez nem az! Amit én rendeltem, az jóval halványabb, sokkal decensebb volt. És nem is az az anyag. Ennek nincs olyan fénye. Még a fogása sem az. Ezt nem fogadom el! A hűvös idő ellenére verejték gyöngyözik az arcokon. A szelíd, bájos hölgy — bocsánat a kifejezésért — már-már fúriává változik, amikor hirtelen fény villan át az arcán. Most jön a trompf, a mindent lehengerlő adu! — Most jut eszembe — kiált fel — itt van a minta a retikülömben. Tessék ösz- szehasonlítani. Az eredmény katasztrofális. A minta es az anyag hajszálra egyezik. — Úgy látszik tévedtem — állapítja meg a hölgy nyugalommal s aztán vi- gasztalólag hozzáfűzi: — Különben sem az anyag a fontos, hanem — a szabás. nyatt estem a meglepődéstől. Valami szép világos anyaga legyen, lehet mintás is, kerül, amibe kerül, csak szép legyen. Kiválasztott egy francia brokátot s egyetlen rendelkezése az volt, hogy nagyon hosszú uszálya legyen. A vételárat aprópénzben fizette. Az esküvőre elküldötfem egyik alkalmazottamat. A hatás óriást volt. Az asz- szony barátnői léggömbként pukkadtak sorra a templomban s ő maga olyan büszke volt, mint legalább — öt vágón pulyka. Azért használom ezt a hasonlatot, mert ez a vevő — kofa volt. „Hagy örüljön az anyjuk!..." — Volt még egy érdekes eset. Ez meg a háború idején történt. A kirakatomba egy szőrme szenzációt tettem ki. Állt ez a kreáció egy hatalmas kep-szerű coboly gallérból, mamut karmantyúból s egy szőrme sapkából. Mind a három gazdagon volt díszítve hermelinnel. A kirakat előtt hatalmas tömeg állt állandóan, de vevő nem akadt, mert bizony nagyon sokba került. Egyik reggel, alig hogy felhúzták a redőnyt, bejött nagy sáros csizmában egy gazdaember és azt mondta: — Adjon Isten jó napot! Hogy az a szőr az auzl ágban? — Nem magának való az talán? — mondottam jóindulatúlag. önérzettel felelt: — Nem azt kérdeztem, hogy kinek való, hanem, hogy mennyi az ára? Mert engem az ára érdekel. — Megmondtam. És akármilyen ma mutárnak tetszett a nagyközönség előtt, belenyúlt a lajbi zsebébe, kifizette s annyit mondott: — Hagy örüljön az anyjuk. feljegyezzük, hogy a legdivatosabb szín a fekete, a borvörös. Mire idáig érek, kinyílik a próbaterem ajtaja és kijön az eperszínruhás hölgy. Mögötte a szabásznő. Már csak árnyéka önmagának. A próbaterem tükrei elhomályosodtak a tükrözésben, a lámpák álmosak a fényszórástól. Csak a hölgy ragyog. — Ha azokat az igazításokat, amiket mondottam, pontosan végrehajtják, — mondja — azt hiszem, elég sikerült ruha lesz belőle... • — Asszonyom, aki láthatatlanul tanúja volt mindezeknek, mit szól a divatszalon fordított képéhez? És ha szabadna érdeklődnöm, mit szól ahhoz a tükörképhez, amely önről készült, anélkül, hogy belenézett volna. Parancsol? Pardon. Azt hittem, azt méltóztatik mondani, hogy — borzasztó! Máriáss Imre AZ IGAZI VAD ASZ ÖRÖMEI AZ IGAZI VADASZ ÖRÖMEI Kézdlvásárhelyl fa _ _ .jw _ __ __ £ című gyakorlati BENKö PÁL: Vm g|?> Jjjgi 8§j vadászati szakkönyve Felöleli a Magyarországon előforduló fontosabb vadfajok ismertetését, azok telepítését, gondozását és vadászatát. Tarjáim azza a .vadászati fegyvertant, bemutatja az összes modern fegyvereket, a különböző államok fegyvertípusait. Leírja a hatósági fegyvervizsgálat, belövés, puskavásár lás, célzó-távcső stb. stb. nélkülözhetetlen ismertetését. A lőszerekről szóló fejezettjén a löporbk, golyók, sörét, fojtás és töl- ténykészités részletes leírását nyújtja, majd a fegyverrel való lövés elméletét adja a belső és külső ballisztika kimefrítő ismertetésével együtt. Végül a lövés művészete, a vadász felszerelése, a hajtó, a vadászkutyák, a solymászat, falkavadászat, uhuzás, vadászatrendezés, vadásztársaságok, vadorzók stb. stb. ismertetése után tartalmazza a vadásztörvényt és az idgvonatkozó rendeleteket is. Ára díszkőiéiben 10 pengő ÍJ/ Megrendeléseket utánvéttel, j vagy az összeg előzetes beutalása ellenében forduló postával intézünk el. Ha ájánlott küldést kíván, úgy 50 fillér beutalását is kérjük. Az utánvétel es küldás 90 fillérrel drágítja a könyvet Ple5?er Ferdfnánd (Zeidier Testvérek) nemzeti' köíiyvkcrofkedése Budapest, IV., Kossuth Lafos-ulca 5. Teletöm: 18-57-30,18-74-00. A felsőbb ezer lopják a Modellt!
