Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-08 / 6. szám
TFMjmvta 1939 JANUÁR 8. VASÁRNAP 18 ideába; eh, nem erről van szó. Lassan rájött ,hogy valami tompa, félig öntudatlan nyugtalanság élt benne, aggódásféle talán; vájjon csakugyan fog-e igazi megindulást érezni a sír előtt, amelyben anyja pihen már negyvenhét év óta, maradt-e még valami a régi-régi fájdalomból, egy egész élet bolyongásai után? Milyen szép, milyen megható volt a falusi temető, a fehér kőkereszttel, milyen őszinte és mélyrőlfakadó volt minden, amit átérzett. Mennyire oda van kötve az ember a kis földdarabhoz, amelyen született, élt, amelyben az anyja porlad... Evelin is mintha ugyanezt érezte volna, pedig őt seimmi- féle közvetlen emlék sem köti ide. Evelin ... Szép pár ez a két fiatalember, mind a kettő magas, karcsú, barna és milyen jól mozognak együtt. Ekkor jött rá, hogy már jó ideje figyeli őket a táncolók között, szinte öntudatlanul követi őket a tekintetével. Elmosolyodott, kissé zavartan, hogy ilyen furcsa, szórakozott hangulatai vannak mostanában, amilyenekről nem is hallott régebben. Igazán szentimentális lesz az ember itthon, az óhazában, gondolta, azután a poharáért nyúlt, ivott egy kortyot és erőltetett jókedvvel fordult az amerikai asszonyhoz, aki vele szemben ült az asztalnál. Well, here it is for our music! Cherio-o-o. • Gálos mérnök tulajdonképen nem bízott már abban, hogy megtalálhatja Magyarországon a derítőföldet, ö maga megnézett mindent, amit érdemesnek tartott és másoktól sohasem várunk olyat, amit magunk nem tudunk elvégezni. Majdnem csoda volna, ha mégis akadna valami. Ez volt az érzése, mégis elindult másnap, hogy megkérdezze az itteni szakembereket, utánanézzen a derítőföldnek az irodalomban. Talán mégis észrevett valamit, egy halvány nyomot, bizonytalan útmutatást, amit más eddig nem vett tekintetbe. Kint a tudományos intézetben sokat kellett magyarázni, hogy miről van szó, mit keres tulajdonképpen. A derítőföldről alig hallottak még, nem is találkoztak olyan anyaggal, amelyet annak tekintettek volna. Elmondták a mérnöknek, hányféle agyag és lösz található nálunk a felszíni rétegekben, milyen agyagok fordulnak elő vékony sávokban mészkő, kréta vagy homokkövek közé beágyazva, de egyik sem látszott érdekesnek. Megmutatták azután a hatalmas gyűjteményt, amelybe már a harmadik geológus-generáció hordja a kőzetmintákat. A mérnök napokat töltött el azzal, hogy minden agyagmintát szemügyre vett, megtapogatott, meg is vizsgáltatott egy csomót a laboratóriumban, de semmit sem talált. Végül kitűzött tízezer pengő jutalmat annak a geológusnak, aki felvételek, kutatások közben derítőföldet talál. de nem keltett vele különösebb érdeklődést. Elindult még néhány kirándulásra olyan agyagminták nyomán, amelyek esetleg mégis jelenthettek valamit, seholsem talált derítőföldnek minősíthető agyagot, akkor azután abbahagyta a kísérletezést. — Várok még egy ideig — magyarázta a leánynak olyan hangon, amelyet nagyon vidámnak képzelt, amelyből azonban igen érezhetően kicsengett a csalódása. — Addig még egyszer körülnézek Toronyén, talán meg is építem a házacskámat. Semmiképen sem árthat, nyári laknák, pihenőhelynek jó lesz, ha pedig megtalálom a derítőföldet és megcsinálom a telepet, ott csak kis lakásra lesz szükség. A főjegyző hosszú levélben nyolc különböző eladó földecskéről számolt be, amely többé-kevésbé mind alkalmasnak látszott. Egy reggel megint lementek Evelinnel és hosszas habozás, alkudozás nélkül megvették az egyiket, a legkedvezőbb fekvésűt a hegyoldalban. ötholdas nagy gyümölcsöst és szőlőt kaptak a pénzükért, kis falusi ház is volt a középen, meglehetőesn elhanyagolt állapotban. — Szőlősgazda leszek. — mondta a férfi mosolyogva. — Jó foglalkozás nyugdíjas öregurak számára, szépen elbibelődik az ember a tőkéivel. A következő két hét betegeskedéssel telt el. A mérnök meghűlt, meglepően soká volt lázas, amikor végre felkelhetett az ágyból, kedvetlent!! őA^ngött a szállodai szobában. De nehezen heverem ki az ilyen . apró meghűlést, gondolta, saját szervezetére neheztelve és egyáltalán nem érdeklődött közben a derítőföld iránt. Most már igazán reménytelen a dolog: milyen szép lett volna pedig ... Evelin egyszer tervrajzokkal jelentkezett, lerakta őket az asztalra az apja elé és részletes magyarázatok kíséretében megmutogatott mindent. Szép, vidéki úri ház tervét hozta, magyaros stílusban, de igen modem felfogásban készült, a tervező impozánsan, de nem hivalkodó módon helyezte el a házat egy hegyoldalban. A férfi idegenkedve nyúlt a rajzok után, azután mind nagyobb érdeklődéssel forgatta a lapokat. — Szép, — ismerte el végül. — Nagyon érdekes. Az a fiú csinálta, akivel néha együtt vagyunk? — Ő, — bólintott a lány nyugodtan. — Mezei Feri terve, én vittem le a múlt héten Toronyára, alaposan körülnéztünk a helyszínen. Azt mondja, könnyű és olcsó lesz az építkezés. Kő van a hegyoldalban akármennyi, téglát is kapni a közelben, a munkabér olcsó, akármikor hozzáfoghatunk. Egy hónappal azután már meg is indult a munka a hegyoldalban. Vidéki pallér vállalta az építkezést, természetesen a fiatal mérnök tervei szerint és az ő felügyelete alatt. Míg a földmunkát végezték, az alapokat kiemelték, Gálos Kdlman a belső berenclezést tervezgette Evelinnel. Kényelmes, modern bútorokat kerestek minden helyiségbe, lakályossá, kedvessé akarták tenni az egészet. — Nem kell különösen takarékoskodnunk, — mondta a mérnök a lányának. — Befektetésre most már nem igen kell tartogatnunk a tőkénket, a szőlőből pedig dől majd a jövedelem. Ezen nevettek, azután a mérnök megjegyezte: — A te szobádat úgy rendezzük be. hogy később ketten is megférjetek benne, időnként csak eljöttök hozzám. Nem csinálunk tiszta leányszobát. Evelin helybenhagyólag bólintott hogy érti és igazat ad neki, azután mentek a bútoroshoz, keresgélni. Amikor a pallér jelentette, hogy az alapozáson túl vannak már és megkezdték az alapfalak felrakását, a mén jetiit az autójába és leszaladt egy délelőttre. Körülnézek kissé, mondta a Iá nyának és Evelin nem jelentkezett hegy elkíséri. Megérezte, hogy ezútta. kivételesen egyedül akar maradni az öregúr. Húsz vagy huszonöt ember dolgozott a hegyoldalban, magas tégla- és deszka- rakások között. A nagy terméskövekbőj összerakott alapfal éppen kiemelkedett a pincemélyedésből a felszín fölé. Gálos mérnök elnézte, hogyan kapaszkodnak él a domboldalon a szekeresek apró. sovány lovaikkal, alig néhány követ szállítva egy-egy fordulóra, hogyan rakják a köveket talicskákra és gurítják tovább félmeztelen, izmos, szikái emberek a kőművesek felé. Furcsa volt. hogy ilyen primitív kézimunkával ké szül az ő villája. Mintha a múlt században élnénk, gondolta a mérnök és bágyadtan elmosolyodott. Közelebb ment az épülő falakhoz és ott is körülnézett. Nagyjából, csak éppen érzés szerint megfaragott köveket rakosgattak egymásra a kőművesek. Habarcsot, cementet seholsem kevertek; hosszú, keskeny deszkaládák álltak a kőművesek mellett, azokban furcsa, szürke lágy anyagot látott a mérnök, abból raktak vakolókanállal jó bőven a kövek közé. hogy a hézagokat kitöltsék. A mérnök megállt az egyik kőműves mellett, lehajolt hozzá és megkérdezte: i — Mi ez itten? Az ember meglepetve nézett rá. Tisztelettudóan megemelte rongyos sapkáját, csak azután felelt: — Agyag. Szürke anyag, nagyon használatos a falazásnál, ne tessék tartani semmitől. — Honnan veszik ezt az agyagot? — kiáltott a férfi és nagy izgalom remegett a hangjában. A kőműves csodálkozott, meg is sértődött, mert azt hitte, hogy a munkáját kifogásolják, tehát nem felelt, csak elfordult mogorván. Akkorra már mellettük állt a pallér és készségeden megmagyarázott mindent. MAGYAR SZEMLE. Súlyos megállapításokkal helyezi a tudományos vizsgálódás lencséje alá Szekfű Gyula a kor uralkodó eszméjének, a népi elv két arcát. A nagy magyar történetíró Bajza József emlékének ajánlja tanulmányát, annak az egy éve elhunyt tudósnak, aki egyéni életében és közéleti munkásságában egyaránt utat mutatott a népi elv magyar értelmű megvalósítására. „. . . a történettel bíró népek tudnak, várni, — fejezi be írását Sz. Gy. — és azt is tudják, hogy az érdekeikkel itt-ott ellenkező elméletek idővel vagy hozzájuk igazodnak, vagy feledésbe merülnek. Az a nép, mely megmarad a történet levegőjében, azaz hű önmagához, végül megéri a beteljesülést.“ — Parecs György a bánsági sváb nemzetiségi kérdés mai állásáról ad kimerítő helyzetképet. — Erdély sorsának ókori gyökereire világít rá tudományos eszközökkel Pannonius: Erdélyben számolnia kell a románságnak a mi ezer- éviinkkel, ámint hogy — akármi lesz is a jövő útja — a magyarságnak is számolnia kell a románság erdélyi térfoglalásával és életével; a jelennek a múltban kialakult gyökerein sem mi, sem ők nem változtathatnak... — Ruisz Rezső a felvidéki magyar területek felszabadulásának gazdasági következményeit mérlegeli. — Barnóthy Jenő a kozmikus sugárzásról, Kecső István iparfejlesztésünk új útjairól írt érdekes tanulmányokat. — Atatiirk halála alkalmából Fekete Lajos az új Törökország képét rajzolja meg — Csiszár Béla a szovjetkülpolitika csődjéről ír. Ferdinándy Mihály az őszi tárlatról ad megkapó beszámolót. — Meleghangú megemlékezés a nemrég elhunyt Ernszt Sándorról. — Observcms külpolitikai szemléje és Koltay-Kastner Jenő az olasz Novecento műveltségi képét vizsgálja és annak mestereit, jelentősebb megnyilvánulásait ismerteti. NOUVELLE REVUE DE HONGRIE. Louis de Vienne volt budapesti francia követ cikket írt a távozó magyar külügy miniszterről, Kánya: Kálmánról. André Beauffitte volt francia kabinettminiszter, a francia kamara hadügyi bizottságának alelnöke, a legutóbbi francia-német nyi latkozat súlyát mérlegeli. — Olaszország és Magyarország diplomáciai kapcsolatait Federico Curato ismerteti. — Len- gyei Tamás eddig ismeretlen történeti anyagot közöl Napoleon, Jeromos herceg és a magyarok kapcsolatairól. — Andrea Lefévre egykori útleírások alapján képet rajzol Magyarországról a török megszól lás alatt. — Jajczay János a magyar történeti vonatkozásokban oly gazdag nápolyi Donna Regina-templom néhány freskójáról ír, melyek magyarországi Szent Erzsébet életét példázzák. A freskók képei illusztrálják a cikket. — A ba latoni vidék egy parasztházának etnográfiai elemzését adja Vajkai Aurél. — — Itt találjuk, kérem, a kőbánya sarkában. Olyan kis pad van belőle a kövek között. Ügy gondolom, benyúlik jó mélyen a hegybe, vagy a mélységbe, igen jó, friss szürke agyag. Mindig ezzel dolgozunk itt ezen & környéken. A mérnök akkor már az ujjai között morzsolgatta az agyagot, érezte a zsíros tapintást, a könnyűségét. Egy piü lanatig sem kételkedett: tudta már, hogy a derítőföldet tartja a kesében. Kiegyenesedett, hirtelen egy fejjel magasabbnak látszott, mint azelőtt, olyan öröm és diadalérzet sugárzott az arcáról, hogy a körülötte álló emberek értetlenül, csodálkozva bámultak rá. — Vezessen el oda, ahol az agyagot találják, — kérte a pallért, aki azt mondta: igenis, és sietve indult előtte. A mérnök ruganyos, fiatalos léptekkel haladt utána, közben csak úgy kavarogtak a fejében az új gondolatok, amelyek mindenfelől megrohanták. — Mégis csak van itt vulkáni tufa. Nagyon messziről jöhetett, legalább százötven-kétszáz kilométer távolságból, de igaz, a szél sokszor száz kilométerekre elhordja a vulkánok hamuját. A szarmata-tenger partvidéke lehetett itt és a szél szakadatlanul hordta ide a vulkánok hamuját. Furcsa, érthetetlenül furcsa az élet; amiért a félvilágot bejárjuk hiába, néha itt van egészen közel, a kezünk ügyében. Szép, nagy, modem telepet építek ide egy éven belül... A krónikában Gyömrei Sándor cikkét olvassuk Baross Gáborról. — Egy kiváló francia hídépítő szakember, René Philippe az új budapesti Horthy Miklós- hídról ad leírást. — Birkás Géza „Kis faludy Sándor a Provence-ban“ címmel közöl adatokat. — A keleteurópai rovatban Gilberto Primi törökországi levelet közöl és Szende Zoltán folytatja érdekes cikksorozatát a magyar-osztrák hadsereg utolsó napjairól. — Szépirodalmi közleményt Dallos Sándortól, a nagysikerű fiatal regényírótól ad a NRH januárt száma. NYUGAT. Cs. Szabó László folytatja érdekes napló jegyzeteit 1938 viharos őszéről; naplója fölött szegény József Attila „dunai verse“ borong a népek jobb, igazibb jövőjét takargatva... A tanulmány, számunkra, felvidékiekre különösen ott válik izgalmassá, mikor a prágai és pozsonyi rádió ferde híreivel polemizál higgadtan és bölcsen. Október 28-án az „Uj Szellem“ utolsóelőtti prágai számát idézi. — Illés Endre öt új magyar regényt bírál kitűnő tanulmányában. — Hadász Gábor az újabb angol líráról ír Jékely Zoltán remek versfordításaival.— Orlutay Gyula a karácsonyi könyvpiac legsúlyosabb értelmű munkájáról, Illyés Gyula „Magyarok“ című könyvéről ír hosszabb tanulmányt. — Nagypál István és Kosztolányi Dezsőné novellákkal, Illyés Gyula, Weörös Sándor, Jékely Zoltán, Szemlér Ferenc és Berde Mária versekkel szerepelnek. Azonkívül Figyelő anyag és Őrjárat. VIGÍLIA. A magyar katolicizmus nívósán szerkesztett folyóirata gazdag számmal zárta le negyedik évfolyamat. Ezúttal a modern francia lírának szenteli ünnepi hasábjait: Rónay György fordításaiban G. Apollinaire, J. Supervielle, J. Cocteau, L. le Cardonnel, V. Larband, M. Chevrier és G. Mange versei jelennek meg magyarul. —, Gátffy László S. J.: A gyermek misztériumából, Schütz Antal: Az Eucharisztia-alapító krisztusi tanúság gyökerei és ereje: Remény János feltűnően szép, víziója: Fehér Buda; Kézai Béla: Szökés a Pan- theonból, Hodinka László tanulmánya Huysmansról, a századforduló misztikusáról; Baráth Ferenc finom vonalú portréja Juhász Gyuláról és két középkori legenda képviselik a prózát. Magyar költők közül Sik Sándor, Mécs László, Horváth Béla és Takáts Gyula, a külföldiek sorában G. K. Chesterton és Francis Thompson szerepelnek Horváth Béla művészi tolmácsolásával. FOLY ÓIRATSZEMLE
