Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-08 / 6. szám
1939 JANUÁR 8. VASÁRNAP TEü!m>tfFn. ffcirhmw TOTiM> Az ot ran tói Kassán élő matróza elmondj<ffi&& élete nagy élményét torpedórorabolók és hidr^^^Traja követte. Kivouult a Cattaróban állomásozó egész flotta. Egy állástalan kassai magántisztviselő, akinek Horthy Miklós volt a parancsnoka a „Novara“ hajón — Reggel öt órakor már messze kint voltunk a nyílt tengeren. Ekkor a parancsnok, aki állandóan távcsővel vizsgálta a láthatárt, angol és olasz hajókból álló halászflottát vett észre. Utasítására Kassa, jan. 7. (Kassai tudósítónktól.) 'Az anyaországhoz visszatért Kassa, az ősi magyar város kiapadhatatlan szeretettel gondol vissza azokra az örömteljes napokra, amikor Horthy Miklós kormányzó látogatása megpecsételte a húszéves szenvedés után boldografordult sorsát. Ez a szeretet a mindennapi munka légkörében úgy él a lelkekben, mint soha ki nem alvó örök mécses s erről az eseményről úgy beszól Kassán mindenki, mint az életnek soha el nem felejthető gyönyörű élményéről. A kassaiak legnagyobb része a bevonulás alkalmával látta először Magyarország kormányzóját, de volt az örömujjongó tömegben olyan is, — egy emberről tudunk Kassán, —- aki az ő parancsnoksága alatt harcolt a világháborúban á legendás li í f íl “„No var a“ hajó fedélzetén, a diosőséges otrantói ütközetben. Ezzel az emberrel ülünk szemtől szemT be a kávéházi asztalnál, ez az ember mondja él újra életének nagy élményét, a szorongatott órák történetét, amiket az otrantói szorosban töltött dicsőséges harcban Horthy Miklós vezetése alatt. Teljesedik egy kalandos ifjú vágya Klein Sándor, jelenleg állástalan kassai magántisztviselő, 1916 áprilisában, tizenhétéves korában, önként jelentkezett tengerészeti szolgálatra. A romantikus lelkű, német származású fiatalember lebben az időben ismerkedett meg egy kadett-aspiráns tengerésszel, aki szabadságát töltötte Eperjesen a szüleinél. Az alig tízperces beszélgetés döntő hatással volt reá. Másnap már elküldte kérvényét a polai parancsnoksághoz és néhány napra meg is érkezett a várvavárt válasz. Az eperjesi hadkiegészítőnél kellett jelentkeznie az írás értelmében orvosi vizsgálatra. A vizsgálat jól ütött ki és az erőteljes, kalandvágyé fiatalember Útnak indult Pólába. Ami ettől kezdve történt egészen addig, hogy Klein Sándort a kiképzés után behajózták őfelsége Novara nevű hajójára, bőséges napló- jegyzetek örökítik meg az eseményeket. A legérdekesebb események azonban csak ezután következtek. 1917 február 16-án kapta Klein Sándor a parancsot, hogy szolgálatra jelentkezzék a Novara gyorscirkálón, amelynek parancsnoka Horthy Miklós sorhajókapitány volt. Amint a naplójegyzet mondja, Horthy Miklós „bátor, hidegvérű, kiváló parancsnoka volt a redbízatt Novara gyorscirkálónakA hajó legénysége élt-halt parancsnokáért, mert tudták róla, hogy nemcsak hős katona, nagyszerűen képzett tengerész, hanem igazi atyai jóakarója alantasainak. Szolgálatban a legszigorúbb fegyelmet követelte meg, de szolgálton kívül minden módja meg volt rá a legénységnek, hogy méltóan képviselje a legveszedelmesebb, kiváltságos fegyvernemet. A Novara egykori elsöoszt^- .lyú matróza, akivel most meghitten beszélgetünk a kassai kávóházban, minden második nap teljesített szolgálatot a Kővárán és gyakran volt alkalma, hogy személyesen tegyen jelentést a hajó nagynevű parancsnokának. — Jó ellátásunk volt, havi 30 korona zsoldot kaptunk, ezenkívül bőven do- hánynemüt. Vasár- és ünnepnapokon délután szabadságot kaptunk, ilyenkor motorcsónakokon vittek ki bennünket Cass- tellnuovoba. Esténkínt, szolgálat után a hajón valóságos hangversenyeket csaptunk, kűlön-külön csoportokban, nemzetiségek szerint. Magyar, német, szlovák, román, cseh, h orvát és olasz nemzetiségűek voltak a legénység tagjai. Nagyszerűen megfértünk egymással minden nemzeti gyűlölködés nélkül. A tisztek minden nemzetiségi csoporthoz a saját nyelvükön szóltak, ha parancsot adtak, vagy lelkesítő beszédeket tartottak. Elhárított légitámadás Klein Sándor közlései alapján megismételjük: a Novara gyorscirkáló 180 méter hosszú, 12 méter széles hajó, 18 méter magas árboccal. A szomélyzet száma tisztekkel együtt 230. A hajón 9 darab 10 centiméteres ágyú, két légelhárító ágyú, négy reflektor és hat darab torpedó volt, ez utóbbiak állandóan kilövésre készen, Manlicher-fegyver és muníció bőségesen. — 1917' április 2-án este ellenséges repülők tűntek fel a láthatáron. Nyomban parancsot kaptunk, hogy készüljünk fel az ellentámadásra. En a fényszórónál voltam szolgálatban és sikerült rövid keresés után egyiket a másik után megvilágítanom. A többi hajóról is bevilágították az eget a fényszórók, a légelhárító ágyúk egyik lövést adták le a másik után. Megrendítsen szép látvány volt a csatakép a fényes keresztcsíkokkal teleszántott éjszakában. A szolgálatos tiszt minduntalan elldáltotta magát: „Vigyázat,' bombái“, nyomban utána ’repülőboin- bák Suhantak a tengerbe alig tiz-húsz méteres távolságban a Novarától. A legénység ilyenkor meglapult a különféle fedezék mögött. Az olasz repülők eredmény nélkül térték'Vissza, öli pedig csónakba ültünk, hogy learassuk a légi támadás gyümölcsét: rengeteg hallal tér tünk vissza, amelyek a robbanások következtében haltak „hősi halált“. — A cattaroi kikötőben sűrűn adódtak az ilyen repülcítámadások, de csak jelentéktelen károkat okoztak, emberáldozat nélkül. Felkészülés a tengeri csatára 1917 április 12-én parancsot kaptunk. . hogy szenelnünk kell. A hajót már elő- \ zőleg felszerelték a támadáshoz szüksé ges minden eszközzel és a következő napon már tudtuk, hogy ütközet van kilátásban. Ellenséges hadihajókat jeleztek Korfu sziget irányából és Horthy Mik lós kiadta a parancsot, hogy 14-én hajnali két órakor kifutunk a nyílt tengerre. Már korábban el voltunk készülve az igazi tengeri ütközetre, de a bizonyosság hallatára valamennyiünkön erőt vett a megillotődött hangulat. A matrózok búcsúztak egymástól, egymásnak adtuk szüléink, vagy más hozzátartozóink címét, hogy éftésítsék őket, ha elesünk. Indulás előtt, kékbe öltöztünk és bőven kaptunk italt. A jelzett időben a Novara kifutott a nyílt tengerre, előzőleg felhúztuk a horgonyokat és azokat, valamint a Csónakokat befordítottuk a hajó fedélzc téré. — Lassan haladtunk ki a kikötőből. A Novara parancshajó haladt elől, két oldalt követte a két testvérhajó, a „Saida“ és az „Admiral Span“. A három hajót az ágyúk nyomban megindították a tüzet a mintegy 5 kilométer távolságban lévő halászbárkákra. Alig egy óra lefolyása alatt tíz bárkát süllyesztettünk el. Egyik találatot figyeltük meg a másik után: az eltalált hajó felbillent, tótágast állt néhány percig, majd lezuhant a mélybe. Röviddel később a hajók felborult roncsai úszkáltak a vízen. Egy súly- lyedőben lévő hajó legénysége mentőcsó-. nakon, menekült. Horthy Miklós parancsára ekkor a Novara a nyílt tengeren megállt és felvette fedélzetére a hajótörötteket. A humánus cselekedet csak még nagyobb lelkesedéssel töltött el bennünket parancsnokunk iránt. Huszonkét menekültet vettünk hajónkra, Klün-külön zárkában helyeztük el őket* Előzőleg Horthy Miklós beszédet intézett hozzájuk olasz és angol nyelven, megnyugtatta őket, hogy nem lesz semmi bán-, tódásuk, a kikötőben fogják őket internálni. — Itt meg kell jegyeznem, hogy parancsnokunk hat nyelven beszélt és számos alkalommal tartott buzdító beszédet matrós zokhoz, mindig az illetők anyanyelvén. Bennünket, magyarokat mindig külön sorakoztatott fel, külön tartott hozzánk beszédet. Figyelmeztetett . berniünket arra, hogy példát kell mutatnunk fegyelemben és kötelességtudásban és elsőknek kell lennünk hősiességben is. A katonás, kemény szavak mögött éreztük a honfitárs megkülönböztetett szeretetét. Büszkék voltunk nagy honfitársunkra és fokozott lelkiismeretességgel teljesítettük a parancsot, álltunk helyt a veszély óráiban. Dicsekvés nélkül mondhatom, hogy a magyar tengerészek teljesítették legpéldásabban és legbátrabban kötelességüket. Az otrantói ütközet — Nem láttunk több halászbárkát az otrantói tengerszorosban és már azt hittük, hogy vállalkozásunk szerencsésen befejeződött. Az el nem süllyesztett halászbárkák elmenekültek és a legénység már azt remélte, hogy a hajóraj dolgavégezet- ten térhet vissza a kikötőbe. Pedig csak ezután kezdődött az igazi ütközet. Alig negyedóra elteltével a megfigyelő altiszt jelentette, hogy ellenséges hadihajó közeledik felénk. Hajónk felkészült a támadásra. Horthy Miklós parancsot adott a tüzelésre. Valamennyi ágyúnk dolgozni kezdett, de csakhamar érezhettük, hogy az ellenség sem maradt tétlen. Mintegy 5—6 kilométernyire közelített meg bennünket az olasz-francia-angol hajóraj és a mi tízcentiméteres lövegeink helyébe tizenötcentiméteres gránátokat kaptunk. Összesen tizennégy ilyen lövedék találta telibe hajónkat. Egy huszonnégycenti méteres gránát közvetlen hajónk mellett csapott a vízbe. Ha e lövedék eltalálta volna a Novara municlós kamráját, úgy levegőbe röpültünk volna. A hatalmas hajó teste recsegett-ropogott a minduntalan becsapódó lövedékektől, ágyúink szüntelenül dolgoztak és a pokoli zajban alig értettük meg egymás szavát, Mintegy ezerkétszáz lövést adtunk le az ellenséges hajókra, ezek közül igen sok talált és több hajót cl is süllyesztettünk. — Az ütközet hevében ismertük meg hidegvérű, hős parancsnokunk igazi képességeit. Vezetése alatt a kis hajóraj bátran haladt előre, nagyszerűen manőverezve. Tüzelésünk egyre hatásosabb volt, a le- j adott lövésekből egyre több találatot fi- I gyelhettünk meg. A megfigyelők egymásután jelentetHorthy Miklós kormányzó a Novaráról irányítja az otrantói tengeri csatát. A Novara
