Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-06 / 5. szám
Ma: Rádtómelléklef Ára^lOjiilér II. évfolyam 5. szám. Budapest, 1939 január 6. Péntek Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő egyes szám ára 10 <illér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség V., Honvéd-utca 10. Kiadóhivatal Budapest, Vili., József-kőrút 6. Telefon, kiadóhivatal és hirdetési osztály 1-444-00 Magyar (d) A felvidéki magyar tanítóság nagymultú egyesülete komáromi értekezletén gyönyörű hitvallást tett a „felvidéki szellem“ mellett. Ez a testület, amelynek tagjai az elnyomatás esztendei alatt külsőleg a csehszlovák szellemiség hirdetésére voltak kötelezve, de belsőleg a magyar nemzet hűséges névtelen katonái voltak, úgy határozott, hogy Pozsonyban fölépítek; otthonát, a Tanítók Házát a pozsonyi magyarságnak ajándékozza kulturális célra. A felvidéki magyar tanítók ezzel a gesztusukkal példát szolgáltattak arra, hogy miképpen szolgálhatja ma bármelyik jó magyar a Cseh-Szlovákiá- ban maradt kisebbségi magyarság ügyét. Teljesítették azt a fölhívást, amelyet Esterházy János, a csehszlovákiai magyarság vezére, a Magyar Házak kiépítése érdekében kibocsátott. Esterházy, mint mindnyájan tudjuk, a magyar Felvidék visszacsatolása után az ottmaradt magyarok első szükségletének azt jelölte meg, hogy egy év leforgása alatt valamennyi városban, Pozsonyban, Nyitván, Nagyszombatban, Eperjesen és valamennyi magyar községben kultúrház létesüljön. Esterházy ehhez a föladathoz nemcsak a cseh-szlovákiai, hanem az anyaországi magyarok támogatását is kérte. Istenem, van-e a magyar nemzetnek olyan része, amely érzésben és lélekben közelebb lenne a Cseh-Szlovákiában maradt magyarokhoz, mint éppen mi, visszacsatolt felvidéki magyarok? Hiszen mi húsz esztendeig teljes sorsközösségben éltünk ottmaradt testvéreinkkel, ők egyszerűen továbbélik azt a sorsot, amelynek mi is részesei voltunk. Nem csoda, hogy e lelki közelség miatt éppen a visszacsatolt felvidéki magyar tanítók voltak azok, akik elsőkül siettek Esterházy nagyszerű gondolatát valóra váltani és hatalmas értékű otthont ajándékoztak a magyar kultúrának Szlovákia fővárosában. Nálunknál jobban senkiseim tudja, mit jelent a kultúrház a kisebbségi sorban élő nép számára. Mi tudjuk, hogy ez a második templom, az iskolán kívüli nemzetnevelés temploma. A nemzetmegtartás szentélye. A kisebbségi sorsban élő nép minden egyes tagjáért, minden legkisebb lélekért külön harc folyik. Lélekhalászat. Minden egyes magyar egyednek öntudatosan külön-külön meg kell harcolnia a maga harcát magyarságáért. Ha nem öntudatos, ha nem eléggé művelt, akkor közömbössé válik és ha közömbös, akkor gyermekeit könnyen elragadjak a Slovenská Liga lélekhalászai és szlá- vokká nevelik gyermekeit. Ezért a kisebbségi sorban élő embernek több kultúra kell, hogy a több és magasabb kultúra segítségével gazdaságilag erősebb s gazdasági erejénél fogva nemze- tileg ellenállóképesebb legyen a lélekhalászat minden formájával szemben. Erre a szellemi fölvértezésre szolgálnak a kisebbségi kultúrházak. A kul- túrházak nem politikai centrumok, hanem a művelődés fészkei. A kultúr- házakban ismerkedik meg a legutolsó kis falu magyarja a magyar irodalom örök értékeivel és ezeken keresztül ismeri meg a magyar anyanemzet örök arcát: az ezeréves Anyát. A kultúr- házban olvasott magyar könyv és «jaá& a kultúrház színpadán elhangImrédy Béla nagyszabású magyar fajvédő mozgalma pénteken bont zászlót a pesti Vigadóban Megindult az újeszfendő mozgalmas politikai élete — Főispáni és miniszterközi értekezlet — A Nemzeti Egység Pártjában Teleki Mihály gróf ismertette a földbirtokpolitikai javaslatot Imrédy miniszterelnök és Hóman Bálint bejelentette az új mozgalom megindítását A karácsonyi szünet után az újesztendő politikai élete teljes erővel megindult. A rövid szUnetet a kormány a további reformok, főleg a földbirtokpolitikai reform érdekképviseleti tárgyalásával töltötte s ezenkívül Imrédy Béla miniszterelnök alkalmat talált arra, hogy az ónodi kerület jelöltségének elvállalásával kapcsolatban fontos politikai nyilatkozatot tegyen. A most következő, várhatóan élénk ütemű politikai kampány megindulásakor két nagyszabású esemény > áll előtérben. Az egyik a Nemzeti Egység Pártjának csütörtök esti értekezlete, a másik a pesti Vigadóban pénteken délután tartandó politikai gyűlés, amelyen Imrédy Béla miniszterelnök magyar fajvédő mozgalma bontja ki zászlaját és lép a nyilvánosság elé. Úgy a pártértekezlet. mint a vigadói nagygyűlés politikai jelentőségében méltó bevezetése lesz az elkövetkező eseménynek. Ugyanis a ma esti pártórtekezleten jelentette be Teleki Mihály gróf, — aki betegségéből nemrégiben gyógyult fel, — az új földbirtokpolitikai törvény- javaslatot, illetve ismertette annak rendelkezéseit, továbbá Hóman Bálint pártvezérhelyettes számolt be arról a szervezési munkáról, amely- lyel őt annakidején Imrédy Béla miniszterelnök megbízta, zott magyar szó ezernyi ezer értelmi és érzelmi szállal köti a falu fiataljait és öregebbjeit a magyar kultúra egységéhez, ahhoz a magasabbrendű szellemi közösséghez, amely erősebb minden földrajzi megkötöttségnél és minden mesterséges országhatárnál. Megmaradásunk egyik titka az volt, hogy a Felvidéken már nagy tradíciója van a falusi kultúrházak építésének. A falvak népe és egyes jó magyarok építették a kultúrházakat. Emlékezünk apostoli lelkű magyar papokra, akik a saját összekuporgatott pénzükből a saját költségükre emeltettek híveiknek kultúrházat, emlékezünk például a királyiak hősi erőfeszítésére, akik esztendők gyűjtésével, két kezük ingyen munkájával kalákában emeltek maguknak kultúrházat, de a bécsi döntéskor éppen csak a puszta falak fölépítéséig jutottak és most határunkon kívül maradva, csüggedt lélekkel, de mégis bízó magyar hittel legalább a magyar kultúrába akarnak bemenetűin! s annak világában akarják tartani magyarságukat. A Felvidék sűrűn be van hálózva kultúrházakkal, s az úgynevezett' felvidéki szellem sok tekintetben azonos a kultúrházak szellemével. A kultúr- házakban egyszerűen magyar szellem volt s a közös nyomás közelhozta a társadalmi rétegek képviselőit, itt alakult ki a kisebbségi bajtársi szellem. A kultúrházakban végzett közös kulturális munka eltörölte a kasztszellemet, elősegítette a magyar népen beüli belső demokratizálódást, fejlesztette a népi kollektivitás érzését. Ennek az egészséges népközösségi szellemnek kell otthont biztosítani az Esterházy kívánta új kultúrházakban. A Felvidék magyarsága bizonyára a legsúlyosabban érzi azt az anyagi megrázkódást, amely a visszacsatolás természetes és elkerülhetetlen következménye volt, hiszen a gazdasági élet és a felvidéki termelés kizökkent húsz esztendős kerékvágásaiból, nehéz a munkaalkalmakat és a béreket, nemkülönben az árviszonyokat a megfelelő színvonalra és terjedelemre visszaállítani, de ennek ellenére mégis elsősor- ban a visszacsatolt Felvidék szívére apellálunk, amikor a cseh-szlovákiai magyar kultúrházak támogatására gondolunk. A magyar postatakarékpénztár külön számlát nyitott a kultúrházak alapjának, reméljük, hogy ezt a llll-es számú számlát minden felvidéki testvérünk megkeresi adományával, aki erre képes. Mi mindig a filléres adományokat becsültük a legtöbbre, mert nem egyesek adományát, hanem az egész nép önkéntes adóját, egy mozgalom megnyilvánulását láttuk benne. Kérjük ezért felvidéki testvéreinket, hogy a régi népi szellemben, a százezrek filléreinek ösz- szeadásáva] járulianak hozzá ebhez a szent kultúralaphoz. A felvidéki kul- túrrendezések ezidei bevételeinek bizonyos jelentős százalékát minden esetben erre a számlára szániák. Legyen ez az adomány a fölszabadult felvidéki magyarság testvéri adóia a visszamaradt kisebbségi testvérek számára. Azonban ne feledkezzünk meg a mi saját kultárházainkról sem. Nemcsak a kisebbségi sorban van szükség megtartó kultúrára, de többségi sorban is. A kisebbségi helyzet súlyos megpróbáltatásaival sok politikai tapasztala tot, eredményes politikai nevelés adott népünk legszélesebb rétegeink nek. Legalsóbb néprétegeink politikai lag fejlettebbek, mint magyarország néptest véreink azonos rétegei. De kul furában és gazdasági felkészültségber igen sok behozni valónk van. A kultr rában érezzük a kultúrzár súlyos k< vetkezményeit, gazdasági szervezet; ségünket tovább kell építeni, szövetk* zeteink életképes hálózatát teljessé ke tennünk. Az kell legyen a célún! . hogy minden felvidéki ember egyúttr! szövetkezeti tag is legyen s a né maga ne csak szenvedő tárgya, hane cselekvő alanya is legyen a gazdaság; életnek és a gazdasági élet szervezés nek. Ma is szent legyen régi jelszónl . hogy több kultúrával gazdasági mer erősödéshez, a gazdasági megerősödő révén nagyobb nemzeti ellenállóképes séghez kell jutnunk. Mi. északi ma gyarok céltudatosan haladtunk ebben, az irányban, amikor politikai, kultu rális és gazdasági elnyomás alat' nyögtünk, annál céltudatosabban kel továbbjutnunk ezen az úton most. ami: kor tulajdon nemzeti államunkban r politikai szabadság mellett a kulturá lis és gazdasági fejlődésnek korlátla- lehetőségei nyiltak meg számunkrr. Ennek a szellemi és anyagi megúiho dásnak az iskolája és temploma a kn1 túrház: emeljünk tehát kultúrházaka minden egjes legkisebb magyar falcban.
