Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-31 / 25. szám

TT Iff állóképesnek kell lennie nemcsak ki­felé, az ellenség felé, hanem meg kell birkóznia a belső infekciókkal és bacillusokkal is 8 ezért van szük­ség a fajvédelemre. (Hosszantartó taps.) A fajvédelem kér­désével kapcsolatban merül fel az, hogy a magyarság vérkeringésén belül él év századok óta és a legutóbbi évtizedek­ben állandóan növekvő számban a zsidó­ság, mint a nemzet testétől idegen elem. Ez a zsidóság nem tudott velünk töké­letesen azonosulni, még hogy ha át is vette azokat a külső életformákat, ame lyek a magyar életet vonzóvá teszik. Nem szükséges, hogy a zsidóság problé­májával szenvedélytől átfűtött indula­tos hangon foglalkozzunk. Ehhez a kér­déshez hidegen és öntudatosan kell nyúlni. Aki a magyarság mindenkori életórdekeinek tekintetbevételével, hideg ésszel, meggondoltan és következetesen oldja meg ezt a kérdést, azt nem lehet befolyásolni valutasíbolással, szaboíálás- sal és semmiféle sajtóhadjárattal. A zsidóság és a zsidó sajtó tüzérsége elő­ször a miniszterelnök személye ellen volt beállítva és azt mondták, hogy ezt az embert el kell távolítani és akkor megbukik a zsidótörvény. Ezután előál­lottak azzal, hogy itt van ez a felvidéki miniszter (A nagygyűlés közönsége olyan viharos tapssal ünnepelte Jaross minisztert, hogy hosszú percekig nem tudta folytatni bestédét), aki nagyon kellemetlen ember, mert olyan tapasz­talatokkal ' rendelkezik, hogy ha leleplezi a felvidéki zsidóságot, akkor ezzel lelep lézi az egész világ , zsidóságát és ez ne­künk nagyon kellemetlen, mert hiszen nem „szent egységet“ akar, hanem jobb oldali összefogást, nacionalista Magyar- országot és a munka Magyarországát. Amikor ennek a tábornak a lapjai fog lálkóznak a felvidéki magyar zsidóság szerepével, kérdezzék meg, vájjon mit mondott Eeisz Gyula, a felvidéki zsidó ság volt képviselője, Pozsonyban más­fél évvel ezelőtt. Ez a képviselő úr Pozsonyban kérte a cseheket és szlovákokat, hogy ne bántsák a zsidókat, mert „mi zsidók, voltunk azok, akik segítettünk nek­tek, hogy Pozsony, Kassa, Ungvár, Munkács, Rozsnyó és más városok elveszítsék magyar jellegüket, mert mi, zsidók eseh-szlovákoknak val lőttük magunkat.“ (Viharos pfujolás.) Figyelmeztetem tehát ezt a sajtót, hogy ebben az esetben mindig mélyebb ingo ványba kerülnek, míg végre eljutnak abba az ingoványba, ahonnan többé soha fel nem támadnak. (Viharos taps.) Felhívás a történelmi osztályhoz • — Amikor a zsidó problémáról van szó, akadnak tisztes keresztény erkölcsi elve­ket valló férfiak, akik azt állítják, hogy a zsidókérdés törvényes úton való meg oldása beleütközig a keresztény erkölcsi elvekbe. Ez súlyos tévedés. Nem keresz­tény és zsidó probléma van, hanem ma­gyar és zsidó probléma. Harcos evangé­liumi szellemre van szükség. Éppen Jé­zus Krisztus adott példát arra, hogy vannak szentélyek és szent helyek, ahon­nan a kufárokat ki kell korbácsolni. . A miniszter ezután részletesen foglal­kozott a kormányra váró hatalmas szo­ciális feladatok megoldásával, majd a földbirtokpolitikai kérdésekre tért át és hangoztatta, hogy a földbirtokmegoszlást igazságossá kell tenni. A magyar történelmi osz­tály— folytatta a miniszter — év­századokon keresztül felelősségtuda­tot hordozott magában és fel tudta áldozni a saját egyéni és családi ér­dekeit a nemzet oltárán. — Én innen felhívom a magyar törté­nelmi osztályt, a magyar mágnásokat és a magyar nemességet, hogy a természe­tes folyamainak ne akarjanak gátat emelni, sőt ellenkezően, a magyar tör­ténelmi osztály — úgy amint 1848-ban — áldozatosan segítse azt a törvényalko­tást, amely alkalmassá akarja tenni a gazdasági helyzetet arra, hogy a földet minél több kisember kezébe juttassuk és ezzel erősítsük az egyedeket, családokat és rajta keresztül az egész magyarságot A miniszter végül felolvasta a Magyar TEWmwflCT. Élet Mozgalom összesűrített programm- ját, amelyet a nagygyűlés közönsége utánamondott. Amikor Jaross Andor beszédét befő jezve elhagyta az emelvényt, a nagygyű­lés közönsége felállva viharosan ünne­pelte; folytatódott ez az ünneplés, ami­kor Jaross Andor kilépett a mozgószín­ház épületéből és szembetalálta magát a téren összegyűlt hatalmas tömeggel A miniszter és kísérete ezután a Városi Kaszinó nagytermébe ment, ahol Cserey- Pechány Albin igazgató-főorvos a Kecs kémé ten lakó felvidékiek nevében üdvö zölte meleg szavakkal a felvidéki ma­gyarság vezérét. Jaross Andor miniszter meghatotta« köszönte meg az üdvözlést, majd hossza sári elbeszélgetett a kecskeméti felvidé­kiekkel. A Magyar Élet Mozgalom zászlóbontó nagygyűlése, után közebéd volt, amelyen az. első pohárköszöntőt Kiss Endre fő­ispán mondotta a kormányzóra. Ezután a város különböző társadalmi réte­geinek képviselői üdvözölték pohár- hárköszöntőben Jaross Andor mi­nisztert. Felszólaltak az ebéden Matolcsy Mátyás, Várady László és Csík József ország­gyűlési képviselők is- A közebéden Jaross Andor minisztert lelkesen ünnepelték. Ebéd után Jaross Andor kíséretével a Kecskeméti Gazda­sági Egyesület helyiségébe ment, ahol az egyesület vezetősége feketére látta ven­dégül. A miniszter hosszasan elbeszélge­tett a megjelent gazdákkal és az egyesü­let vezetőségének tagjaival, majd az esti órákban visszatért a fővárosba. Vitéz Iliig Jen© zászlóbontó beszéde Miskolcon Miskolc, január 30. Miskolcon vitéz Rátz Jenő nyugalmazott honvédelmi mi­niszter hatalmas beszéddel bontotta ki a Magyar Élet Mozgalom zászlaját. Beve­zetőben idézte a miniszterelnök vigadói beszédéből azt a mondatot, amely kifejezi a teendőket: „Magyar földön magyar életet aka­runk élni, ősi magyar földön új ma­gyar életet.“ Kifejtette vitéz Rátz Jenő, hogy egysé­ges, mindent lenyűgöző akarat fogja megteremteni az új magyar életet. Át kell formálnunk önmagunkat, le ' kel’ küzdenünk az önzést, kényelemszeretet, kritizálási hajlamot, fegyelmezetlensé­get. Az új magyar életben csak egyetlen rangadó lehet: ki mennyi és milyen hasznos munkát végzett a közösségnek. A társadalomtól nacionalista öntudatot, faji öntudatot, fegyelmet, tettrekészséget követelünk. — Tudnia kell minden magyar ember­nek — mondotta — mi itt nem lehetünk senkinek sem a jobbágyai, ti&rn lehetünk senkinek szolgái, vagy uszályhordozói. Mi itt, a Kárpátok medencéjében csak urak lehetünk. Csak az ön cél ű függet­len magyar állam lehet a magyar élet alapja. Tudja ezt az egész világ és tudják különösen a mi nagy bará­taink: Németország, Lengyelország és Olaszország és hirdetik: nélkülünk, vagy ellenünk tlt nem lehet politikát csinálni. Kifejtette a következőkben, hogy a zsi­dóság faj, amely nem tart soha szorosabb lelki kapcsolatot azzal a néppel, amely­nek körében él. A kereszlség nem tudja megváltoztatni a fajtát. Az antiszemitiz­musnak maguk a zsidók az okai. Beszélt ezután arról, hegy katonás szellemre van szükség. Kikelt a suttogás, bizalmatlan­ság és rémhírterjesztés ellen. Élesen tá­madta a kútniérgezőkct. Végül hangoz­tatta hogy hadsereget akar olyan emberekből, akik fanatikusan hisznek, akik tud­nak engedelmeskedni és ha kell lelke­sen harcolni a nemzet megújhodá­sáért. A nagysikerű zászlóbontó gyűlés után közebéd volt, amelyen több pohárköszöntő hangzott el. Lichtenstein László a kor­mányzót köszöntötte fel, vitéz Görgey tás»l.ó pádig < é bejelentette a miskolci Nep-szerveze- tek csatlakozását a Magyar Élet Moz­galomhoz. Több felszólalás után vitéz Rátz Jenő I mondott köszönetét az ünneplésért. Nagy részvét mellett temették el Gömör megye nagy halottját, igiéi Szontagh Zoltánt Rimaszombat, január 30. (Tudósítónk jelenti:) A gyász és részvét impozáns megnyilvánulása mellett helyezték örök nyugalomra iglói Szontagh Zoltánt, az újjáéledt Gömör-Kishont vármegye tra­gikus hirtelenséggel elhunyt első al­ispánját a gyász és részvét impozáns megnyilvánulása mellett. A holttestet a rimaszombati vármegyeháza fekete dra périákkal bevont nagytermében ravata­lozták fel, ahol Borsod-Gömör és Nógrád vármegyék hajdúi, valamint a cserké­szek látták el a díszőrséget. A ravatal körül a három vármegye vezető férfiai s számottevő családjai úgyszólván kivétel nélkül megjelentek. A kormány képviseletében Szilassy Béla dr. államtitkár, Nógrád megye részéről Soldos Béla dr. főispán, Borsod megye nevében vitéz Borbély- Maczky főispán és Lukács Endre al­ispán jelentek meg, Gömör megye tisztikara pedig Hevessy László fő­ispán és Horváth Árpád első fő­jegyző vezetésével testületileg sorakozott föl. Szontagh al­ispán nemzeti szinekkef s a megye színei­2 hetes üdülés, téli sport 0- és llltátro- iüreden. Matlärbäzän és Uicsorbatdn Indulások: február 5. és 19. Részvételi dij: l. Hat. 289 pengő, II. kai 242 pengő, III. kai 194 pengő SzáilOk : l. kát. Otátrafüreden: Grand Hotel. Ujtátrafüreden : Palace szálló 11. kát. Matlárházán: Esplanade szálló. Ujcsorbatón: Móry-telep IU. kát. Tátra Otthon: Dr. Reichart penzió. Jelentkezés, felvilágosítás és ismertető; Felvidéki Magyar Hírlap Utazási Iroda Vili., József-körut 5. Telefon: 14—44—00. és IBUSz—Máv. hivatalos menetjegyirodák Vigadótéri főiroda. 1939 JANUÁR 31. KEDD vei díszített és p koszorúk tömegével körülvett koporsója mellett, amelynek baloldalán a gyászoló csaliul foglalt he­lyet. A notabilitások között megjelent Szent-Ivány László országgyűlési kép­viselő, báró Rámos Antal, Tornallay Zoltán egyházker. főgondnok, Fodor Jénő, az OMGE alelnöke, Hisnyay-Hein ■ cselmann Béla dr„ Soldos Árpád, Farkas Zoltán, Farkas Ábrahám, Béelik Elemér és sokan mások. A gyászszertartást Mayer Béla. sajógömöri evang. lelkész végezte, megrázó Szávákkal páron látva el az újjáéledt vármegye első alispánját. Varga Imre rimaszombati ref. lel­kész, miniszteri biztos a vármegye és Rimaszombat polgársága nevében búcsúztatta el a gömöri magyarság nagy halottját, majd Horváth Árpád dr. vármegyei első főjegyző a tisztikar, Csak Géza dr. feledi ügyvéd a feledi járás közönsége és a já­rási pártszervezet nevében mondottak búcsúbeszédeket, Fodor István abafalvi földbirtokos pedig mint az Egyesült Ma­gyar Párt bősi halottjától búcsúzott el Szontagh Zoltántól. A gyászszertartás alatt a rimaszombati Magyar Dalegylet férfikara id. Halász József karnagy “ ve­zetésével gyászdalokat enekelt. A nagy halott koporsóját délután két órakor autón szállították el Sajókirályi községbe, ahol a családi sírboltban he­lyezték el örök pihenőre. A gyász jeléül a temetés idejére az összes rimaszombati üzletek bezártak s az utcákon mindenütt égtek a fekete flórral bevont villany- lámpák. A poporsót vivő kocsit egész; autósor kísérte s ahol a menet a közsé­geken áthaladt, a falusi lakosság, iskolás gyermekek kai aple véve, az útvonalon felsorakozva tisztelegtek a nagy halott előtt, miközben a községek harangjai messzehangzóan hirdették azt a mér he < teilen gyászt, amely Szontagh alispán tragikus elhunytával a megye egész la­kosságát érte társadalmi különbség nél­kül. A sajókirályi temetőben, szemergő esőben ment végbe az utolsó gyászszer­tartás. Mayer Béla sajógömöri lelkész imája és Sajógömör, valamint Sajó­királyi községek képviselőjének gyász­beszédei után a kriptába vitték be Szón, tagh alispán koporsóját. Katonai össsseeslcüvés Sxiámban London, január 30. Bangkoki jelen­tések szerint Sziámbán katonai összees­küvést lepleztek le. Több katonatiszt hétfőn hajnalban pucesot akart végre­hajtani, amelynek az lett volna a célja, hogy megbuktassa a kormányt és a há­rom évvel ezelőtt lemondott Prajadhipok császárt helyezze vissza a trónra. Egy másik verzió szerint a forradal­márok Prajadhipok öccsét, Nagor Svar- gát akarták kikiáltani császárrá. A kor­mány ártalmatlanná tette az összeeskü­vőket s a kompromittált tiszteket kikö­zösítette a hadseregből. A hétfőn délben kiadott hivatalos jelentés szerint a kor­mány mindenütt ura a helyzetnek. ——. Budapest polsármestere átadta Breslau városának Mátyás kiráiy szobrát Breslau, január 30. A breslaui középkori vá­k rosháza gótikus dísztermében a dicső magyar múlt és a közös történelmi emlékek megbecsü­lésének megható ünnepsége zajlott lo szomba­ton délelőtt, amikor felavatták Mátyás király carrarai márvány mellszobrát, Antal Károly szobrászművész kitűnő alkotását. A szobrot Budapest székesfőváros ajándékozta Breslau városának abból az alkalomból, hogy a kor­hűen és pompásan helyreállított városháza dísztermében megörökítik a történelem nagy alakjait. Mátyás király szobrának ünnepélyes felava­tására Budapest képviseletében Breslauba ér­kezett Szendy Károly polgármester, Némethy Károly kulturtanácsnok, Keit Tibor dr. fő­jegyző, gróf Lázár Imre tanácsjegyző és a szo­bor alkotója, Antal Károly szobrászművész. A magyar vendégeket a breslaui pályaudvaron ünnepélyes külsőségek között fogadta a város vezetősége. A szombaton délelőtt megtartott szoborfel- avatási ünnepélyen a magyar főváros nevében Szendy Károly polgármester mondott beszédet, méltatva a két nemzet közötti sok évszázados kapcsolatok jelentőségét. Breslau város nevében Fridrich breslaui fő­polgármester vette át hálás szavak kíséretében Mátyás király gyönyörű márványszobrát, amely a városháza egyik legszebb dísze.

Next

/
Oldalképek
Tartalom