Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-29 / 24. szám

24

■fTTOIDEXl JAwfelRHIRIiAE

CSÖKÖN SZERZETT

KILENCVENÉVES VŐ LEGEM

Örök hűséget esküdött élettársinak Budapest legöregebb koldusa

(Regényes feljegyzés az újságíró naplójából.)

ELSŐ FEJEZET,

melyben az olvasó megismerkedik a

történet hőseivel, a kilencven éves

Brüger bácsival, menyasszonyával és a jegyespár szerény otthonával.

Üres telkek, kóbor kutyák, alacsony hazak, kövezetlén .járda, cipót'űzőárusok. — Angyalföldön járok. Befordulok a Felső Hungária-körút 92. számú ház ajtaján az udvarra. Téglázott gyalogja rón sietek előre, jobbra kerítés választ el az udvartól, balra az alacsony, földszintes ház áll. Az udvar végén jobbra fordulok, elhaladok két-három utcai áru sítóéhoz hasonló bódé mellett, amelyekben — mint hallom — emberek, sőt családok laknak. A legutolsó bódétömko tegben, amely valami halászkunyhó benyomását kelti bennem, megállók.

Bekopogok az első ajtón. Szomorú tekintetű asszony nyit ajtót, O. Anna. budapesti legöregebb koldusának a menyasszonya. Szép rendben tartja szegényes szobáját, törlőrongy van a kézében akkor is, mikor „fogad“. Két ágy, két szekrény, kis takarék tűzhely, asztal, két szék és ócska falióra a szegényes szoba bútorzata. Ablaka nincsen, az ajtón jön be a levegő és a világosság.-— Hát igaz-e, hogy szombaton lesz az esküvő? — kérdem O. Annát, aki özvegy- asszony, amint hogy jövendőbelije sem először lép az anyakönyvvezető elé.

— Ha az Tsten is úgy akarja, nem tőlem függ. — mondja szerényen.

—- Való. hogy 1846-ban született jővén döbelije*

Szótlanul veszi elő a szekrényből a bejelentőlapot. Olvasom: Bürger József, ízületeit Nyíregyházán 1846-ban, álla pota özvegy, foglalkozása gyümölcsárus

— Csak volt kérem, —- mondja O. Anna —- valamikor jómódban élt, háza is volt de már vagy öl éve tönkrement, munkaképtelen lett. Akkoriban halt meg azon uram is, hát magamhoz vettem és azóta ápolom, gondozom. Már vagy húsz éve ismerem. Itt volt üzlete az Angyalföl dön. Lássa, én is beteges vagyok, reuma kínoz 1 ebben a nedves lakásban, pedig 19 pengőt fizetünk érte havonta!

— Aztán mennyit keres Briiger bácsi a koldulással?

— Újév óla nagyon rosszul megy dolgunk. Vannak napok, mikor egy pengői sepi bír összegyűjteni. Néha meg 2—2.50 pengőre is felmegy a napi kér*

ggfif,

— Na és az esküvőt hol tartják meg?

— A hatodik kerületi elöljáróságon. Niesen pénzünk lakodalomra. Csak elmegyünk. összeadnak bennünket, aztán megint visszajövünk. Ahogy szegény emberekhez illik. Mert hát mégis csak úgy való, hogy törvényes házastársak legyünk, ha már együtt, élünk.

Felkel és az ócska faliórára pillant:

— De már nemsokára jönnie is kell.

Kimegyünk az utcára. 0. Anna tovább

beszél:

Délután fél négyig künn szokott ülni a Feídináud-hidon, a Nyugatiaméi lett. Néha korábban jön és ideül az elmegyógyintézet elé. Négyre rendszeriül már itthon van.

Tíz percig várunk. Akkor megpillantjuk Brüger bácsit. Görnyedt háttal csoszog az öreg, egyik kezében ócska cek kér, a másikban bot, a fején sapka. Az elmegyógyintézet előtt kissé leül a ke rítés kiugrójára pihenni.

Oda megyek hozzá:

— Adjon Isten, Brüger bácsi, hallom, szombaton esküszik? — Legyint.

— Nem tudom, kérem, nem az én dolgom, az asszony csinálja az irodai kijá rásokab én meg a kenyérkereset után járok. Ez a munkamegosztás nálunk.

MÁSODIK FEJEZET,

amelyben Briiger bácsi géperejű járműbe száll arájával, elhajtat a \ 1.

kerületi anyakönyvi hivatalba és el- rebegi az esküt.

A VI. kerületi elöljáróság anyakönyvi hivatala. A váróteremben egyszerű férfiak’és asszonyok. ;

— Szent Isten! Józsi bácsi! Szegei.y Józsi bácsi! — kiáltanak.

Ügy sajnálkoznak, mintha halottaskocsin látnák Józsi bácsit s nem éppen élete egyik örvendetes percében, az anyakönyvi hivatalban.

Józsi bácsi, teljes nevén Brüger József, — mint említettük — egyike a legismertebb személyiségeknek a Hungária-kör- űton és a Ferdinánd-hídnál. A Hungária- köjrúton azért, mert már ötven esztendeje lakik ezen a részen, a Ferdinád- hidnal pedig azért, mert négy, esztendeje ül ott egy vörössel megjelölt oszlopnál, reggel 6 órától délután 4 óráig és — kéregét.

— Jónapot kívánok, kezüket csókolom, ne feledkezzenek meg az öreg negyvennyolcasról!— kiáltja, nagyokat 'pis-I lógva maga elé , bozontos szemöldöke alatt.

Azért negyvennyolcas, mert még negyvennyolc előtt született. . Két esztendős volt a szabadságharc idején. Mcnyasz- szonya fiatalasszony, legalább is az ő korához mérten. Most múlt Ötven éves.

Miképpen történt.. hogy a kilencven esztendős Józsi bácsi élete alkonyán ilyen nagy fontosságú lépésre szánta el magát? Ne vágjunk elébe az eseményeknek. Most itt vagyunk az anyakönyvvezető eskető szobájában. Amint illik, jobboldalt a menyasszony, baloldalt a vőle gény. hátuk mögött a két tanú és a „Víg kéményseprő“. Az egyik tanú a házmester a Hungária-felsőkörút 92-ből, ahol Józsi báesiék laknak. Suszter és filléres gyorstalpalóműhely van. A másik tanú szintén a ház lakója, a „Víg kéményseprő“ pedig a tehetős polgári osztályt képviseli az esküvőn: jólmenő vendéglője vau ugyancsak a házban.

Alig ülünk pár percet a díszteremben, Józsi bácsi türelmetlenné válik.

— Soká kell még itt áesorogiji? — kérdezi. — Kint vár rám az autó.

Bizony lent az utcán fillért, .fillér után mutat a taxi, sokkal gyorsabb ütemben, mint ahogy a Ferdináiul-hídnál a kalap iába hulllanak. Nem űrizálásból jöttek taxin, muszáj volt, Józsi bácsi, akárhogy' vesszük, már nem mai legény,

A teremben kigyullad a csillár, sőt a falakra szerelt körték is kigyulladnak. Teljes ünnepi világítás. Nagyobb már akkor sem lehetne, ha előkelőséget esketnének.

Feltárni az ajtó, széles piros-íehér-zöld szalaggal övezve jön be az anyaköüyv- vezető-hblyettes. Felolvassa a formulát Jó hangosan, hogy Józsi bácsi is hallja. Az öreg reszkető hangon, a menyasszony, elfogódottan mondja az — igent. Az anyakönyvvezető ismerteti az iratokat s.

aztán aláíratja velük. írni ugyan egyikük sem tud, de még a kereszt rajzolása is nehezen megy, mert Józsi bácsi keze úgy reszket, hogy meg kell fogni a kezét, különben össze-vissza kalandozna a papí- ron.

— Ebből nagy kereszt lesz — jósolja az anyakönyvvezető és hirtelenében azt hisszük, hogy a házasságra érti. Azután sok örömet és boldogságot kíván az „ifjú párnak“. A betódult kiváncsiak könnyeznek.

— Istenem, — szipog egy asszony, — Józsi bácsi! , . i

HARMADIK FEJEZET,

amelyben az ifjú pár lakomát ül a

„Víg kéményseprő“-ben és amelyben a történet véget ér.

Józsi bácsi és 'fez újdonsült menyecske beülnek a taxiba és hazahajtatnak. Követjük őket, hogy jelen legyünk az esküvőt követő lakodalmon.

A lakodalom a Víg Kéményseprőben zajlik le, a vendéglős gavallériájából. A poharakban bor, a tányéron pogácsa. Jönnek az ismerősök, gratulálnak, sok örömet, boldogságot kívánnak az ifjú párnak, tréfálkoznak velük. Józsi bácsi állja a tréfát.

— Bizony nagyon vicces volt, — beszélik. :— Azelőtt, gyümölccsel kereskedett Mikor bement egy nagy házba, így kiáltott: „A negyedik emeletről is gyűjjenek le a szép leányok és nagyságák. Vegyenek citromot, narancsot, mert itt van a Józsi bácsi.“

Ilyen vicces ember volt.

Most, ha felveszi a poharat, két idegen kéznek is kell segíteni, hogy inni tudjon.

Szereti a bort?

—“ Hát, nem tartom a számban, — mondja

Eredeti foglalkozása kazánkovács volt. Azt mondja, ütötte a vasat, nemcsak amíg meleg volt, hanem sokszor reggel háromtól e te 8-ig. Szerzett két kis házat is. Egyet Pestújhelyen, egyet Újpesten. Elkövette azt a könnyelműséget, hogy a fiára íratta, a fia pedig eladta — fehérpénzért. És most már hosszú idő óta eleikerülgeti még a házatáját is, merthogy Józsi bácsi már négy esztendeje lakik együtt mostani feleségével, anélkül, hogy megesküdtek volna. Neme. ak a fiú, a rokonok is rossznéven vették ezt az állapotot.

‘Az.esküvő azonban még sem kizárólag „társadalmi okok“ miatt történt. Szinte furcsán hangzik, ha azt mondjuk: anyagi

Magyar a Magyarért í

Ez a minden magyart lelkesítő akció, a nemes ügy szolgálatában művészi kiviteli- a Felvidék térképével ellátott - cigarettadobozt

hozott forgalomba, mely gyönyörű emlé ke lesz minden hazafias magyar embernek.

Ennek a szép és hasznos, ajándéknak is különösen alkalmas ajándéktárgynak megvásárlásával a nemes, jótékony célt is szolgáljuk, mert úgy jegyirodánk, valamint az összes eladással foglalkozók, az eladást haszon nélkül, teljesen önzetlenül , végzik, ezért a teljes összeg a kitűzött jótékony célt szolgálja.

Egy doboz ára huzatban) 7.- pengi

Kapható egyelőre a következő helyeken:

Lapunk jegyirodájában: VII!., József-körűt 5. Hadtest- parancsnokság (Állomásparancsnokság) IV., Veres Pálné-u. t

(

Hivatalos órák: 9—2. Pfeifer Ferdínánd-féle könyv- kereskedésben : Kossuth Lajos u. 5. Az „Erka“ kötelékébe i tartozó 140 fővárosi előkelő cég központi irodájában IV., Esküüt 6. Klotild palota, valamint az „Erka“ összes megbizoltaínál

L_

_________'

1939 JANUAR 29. VASÁRNAP

——■■■»■————-H

érdekből. Érkezett egyszer Józsi bácsi címére egy hivatalos írás, amelyben a főváros arról értesítette, hogy töt veszik a szegényházba. A jogahap erre az volt, hogy J6 évig fizetett adót.

— És iáiért nem ment a szegényházbal

— kérdezzük.

— Mert nem ismerem én ott a járási. Azt sem tudom, hol van — tréfálkozik; bortól kipirult arccal.

A komoly ok pedig*.az, hogy nem akarta magára hagyni az asszonyt, aki már négy; éve mosott, vasalt rá, főzött számára és ápolta. Nem volt szíve ahhoz, hogy magának gondtalan életet biztosítson, ugyanakkor hűséges élettársát magára hagyja. Most, hogy elvette feleségül, ha meghal, özvegye örökli a jogot, hogy felvételét kérhesse a szegényházba.

Ilyen „anyagi érdek“ játszott közre a házasság létrejöttében.

Brügerné asszonynak nem ízlik a bor. Kiderül, hogy a reggeli kávé óta nem evett semmit. Az udvar egyik sarkában levő kis szobájukban szerénykedik ugyan egy kis disznósajt, de azt egy félliter bor kíséretében a másik tanúnak szánta. A második tanúnak, aki nem jött be a vendéglőbe áldomásra.

— Ebédet nem eszünk, este meg letek* 6zünk — viccel megint Józsi bácsi.

— Majd estére főzök valamit — vigasz* talódik Brügerné, akinek vállán a kis háztartás nagy gondja nyugszik. Mert kereset az gyéren van. Nyári időben mégcsak összegyűl naponta egy pengő, de télen nem igen van pénz, nem szívesen gombolkoznak ki a munkába siető emberek. Néha harminc fillér Brüger bácsi egész napi keresete.

— Szerencse, hogy igénytelen vagyok

— mondja Józsi bácsi. — Nem kívánok én holmi pecsenyét, beérem krumplipaprikással is.

Igényekről nincs szó itt az egész kör* nyéken. Ma, az esküvő napján Józsi bácsi nem megy „hivatalba“. Nagy szerencse, hogy esik az eső, így legalább nem bántja az elfecsérelt idő. Nagy hidegben, nagy esőben otthagyja a hivatalt.

A régi időre terelődik a szó. Bizony, Józsi bácsi alig emlékszik valamire. Kő- nigrätzet emlegeti, a ferenejózsefi koronázást, meg a négykra jcárost.

— A négykrajeárosra én is emlékszem.

— szól közbe a felesége. — Emlékszem rá, mert egyszer lenyeltem egyet.

Hát ez elég élénk emlékeztető. Józsi, bácsi pedig úgy nyelte le az életet, ap- ránkint, hogy észre sem vette, azért emlékszik homályosan a dolgokra. Egy-egy motívum azért megmaradt benne tisztán így például ez: háromért tepertő, ötért melegsonka.

Ez az elmúlt, gondtalan jólét vezérmottója. Aztán egyszer farkasok elől menekült fel a tara. Ez Kassa környékén volt. Szerencsére fáklyás szánkó jött. az azon ülők mentették meg. A bort azóta szereti, amióta nem kell megrágni. ,

Rapszódikus a beszélgetés menete, mert most váratlanul azt mondja:

Öreg asszony nem vén asszony,

Ha férjhez megy, hát menyasszony.

A keze reszketéséről is tréfál:

— Ha meghalok, nem fog reszketni, ezzel bíztatnak az orvosok.

LTjra a hivatásról, a napi gondokról beszélgetünk, ekkor kiderül, hogy a koldusnak is megvannak a koldusai. Még tőle is kéregéinek.

— Ha néha kenyeret kapok, odajön egy-egy munkanélküli és elkéri. Odaadom, egyen szegény.

Érdekes vendég érkezik a söntésbe.

Az újdonsült asszony első vőlegénye.

Baj azonban nincs. Az első vőlegény nem Göndör Sándor és az asszany nem Bátki Tercsi. Nincs színpadi jelenet.

Brügerné azonban mégis eltűnik. Azt mondja, megy vásárolni.

A söntésben valaki bekapcsolja a rádiót. Gramofonlemezeket játszanak. Általános derűre, éppen ez a dal hangzik fel:

„Asszony, mit csináljak veled, Elmúltak a mézeshetek ...“

Józsi bácsi is kászálódik a helyéről, megy aludni. Ma úgyis szünnap van, meg az eső is esik. Holnap azonban korán kezdi, mert a házbér még nincs kifizetve.

Holnap talán meg sem ismerik, mert az esküvő napjára leborotváltatta fehér körszakállát. Ha megkérdezik, hova tette, majd azt feleli, — zálogházba,

Ilyen vicces ember a kilencven éves Józsi bácsi...

Máriáss Imre

Felelős szerkesztő: POGÁNY BÉLA

Felelős kiadó: NEDECZKY LÁSZLÓ

STÁDIUM SAJTÓVÁLLALAT RT., BUDAPEST, VIIL, RÖKK SZILÁRD-UTCA L FELELŐS: GYŐRT ALADÁR IGAZGATÓ