Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-29 / 24. szám
1939 JANUÁR 29. VASÁRNAP TEHTOÍfct MaflÓXBHTOTlM} 17 R szlovákiai magyarság a Felvidék hazatérése után Irta: Brogyányi Kálmán A bécsi döntés valóra váltotta a magyarság álmainak egy részét: a trianoni békediktáummal szétda. abolt magyarságból majdnem egymillió újra visszatérhetett az anyaországba. A Cseh-Szlo- vákiában visszamaradt magyarság életében ez a változás mélyreható-átalakulást idézett elő. Nemcsak az államko- ret, amelyben élt, alakult át marxista- demokrat-'1 .. szeren felépült nemzeti állammá, de a saját elhelyeződóse és viszonya a hatalomhoz is megváltozott. Ez a változás nem mindenben szolgált előnyére a visz- Sízamaradt magyaroknak. A visszacsatolás előtt egységes tömböt alkotott a magyarság, amelyet csak a Csallóközön túl szorított vissza az előrenyomuló szlovákság. Ez az etnikailag és politikailag kedvező helyzet a visszacsatolással megszűnt. Maradtak .a szórványok, amelyek sem kultúráiig, sem pedig politikai szempontból nem képesek a régi eredménnyel ellenállni az előrenyomuló más nemzetiségek előtt és ide sorolom a németeket is. A szórványok mellett, egymástól etnikailag teljesen elszigetelve három etnikai csoport: 1. Pozsony és a Felsőcsallóköz három ittmaradt színtiszta magyar falva; 2. Nyitra vidéke, az etnikai szempontból végtelén gazdag, ősi magyar településű zoboralji falvakkal és végül 3. Téeső vidéke Kárpátalján. Ezek mellett Hto.tt elég sűrűn szegélyezi az- új határt az átkerült magyar etnikumhoz tartozó, de a döntés következtében Szlovákiában maradt magyar^ falvak sora. A visszamaradt magyarok számára nézve eltérők a vélemények. Magyar részről közel 100.00Ü-re becsüljük. A hivatalos statisztika úgy 60.000-t ismer eh Itt különösen nagy eltolódásra lehetünk elkészülve. Amíg egységesen cseh-szlo- vák állampolgárok voltak az egykori kisebbségi magyarok, a cseh-szlovák állampolgárság inellett az illetőség másodrendű szerepet játszott. Most, a lecsatolt területekre való illetőséggel állampolgárságot is cseréltek. Az állami és nagyobb vállalati alkalmazásban levőknél ez nem járt nagyobb megrázkódtatással. De a szegénység nagy tömegében, a kis alkalmazottak, nemkülönben a szabadfoglalkozásúak között annál nagyobb katasztrófát jelentett. Máról holnapra hontalanokká lettek. A retorziós kiutasítások során százával voltak kénytelenek 24 órán belül elhagyni eddigi otthonukat. Az otthon változása a kenyér elvesztését is jelentette. Megrázó tragédiák zajlottak le a pozsonykör- xiyéki nyomortelepen, a hirhedt Dorn- kappelen. Ezek a szegények a Hodzsa- féle fold bi rtokreform áldozataiként kerültek fel Pozsonyba. Szegény zsellérek, béresek és munkások, kihullva az egykori birtokból, feljöttek a városba szerencsét' próbálni. Itt a város és a ma gyár párt könyöradományaiból és alkalmi munkákból tengették életüket. A döntés után majdnem mind magyar állampolgárokká váltak. Épp karácsony estéjén érte el őket akiutasítás végzete. Hónuk alatt a magyar párt karácsonyi ajándéka, ruha, élélmiszer, asszonyok, síró gyerekekkel, elkeseredett férfiak rongyos cókmókkal vonultak éjjel a havas országúton gyalog a magyar határ felé. A magyar földmunkások egy másik csoportja Ligetfalun, került a német megszállással német uralom alá. Zabos, Aulisel és Elizium többségében magyar nyomortelep, a ligetfalusiakka együtt kb. 9000 magyar lelket számlál. Az iskolakötelesek száma eléri a 600-at. Jelenleg iskola nélkül állanak. A po zsonyi magyar párt kultúr referálása többször interveniált már érdekükben, eredmény nélkül. A válasz az volt, a viszonlagosság elve alapján, .ha a magyarországi németek megkapják iskolai követelésüket, a német hatóságok sem fognak elzárkózni a magyar kérés teb jesítésétől. A pozsonyi magyarság i- jét fokozná, ha az anyaország az új helyzetben az asszimiláció veszélyének odavetett szegény magyar tömeget z illetőségi helyükön eszközlendő földtr.r- tokrendezés során kenyérhez juttatná. A még ki nem utasított illetőség nélküli szegény .magyarok Pozsonyhoz való ragaszkodásának egyik jellemzőoka, hogy az idő folyamán a város hallgatólagos beleegyezésével Dornkappelen, Zaboson, Aüliselbén és Eliziümban — ezek mind Pozsony város tartozékai voltak — hulladék anyagokból, bontásnál kapott gyen téglákból apró házacskákat építőitek maguknak. S most ezt nehezen hagyják ott. Az illetőségi kérdés különösen Po- . zsony magyarságát érinti. Pozspny mint főváros Szlovákia gazdasági, kereskedelmi, kultúrálni és politikai középpontja volt. A város lakosságának jókora hányadát tették ki a nem pozsonyi illetőségűek. Az itt lévő magyarok között pedig az újonnan lett magyar állampolgárok száma is jelentős. Általános becslés szerint körülbelül 26—28 ezerre volt tehető a pozsonyi magyarok szárba a. százezren felüli lakosságú városban. Ez a szám mint említettem, csökkeni fog. A veszteséget az iskolák képe tükrözi a legszembetűnőbben. Az egyetlen pozsonyi magyar reálgimnázium 19 osztályából visszamaradt 8! A 750 főt ki tevő tanulósereg közül több mint a fele távozott el új állampolgársága következtében. A Szt. Orsolya rend magyai női tanítóképző intézete teljesen megszűnt. Az állami magyar koedukációs tanítóképző tanítványainak hatvan százalékát vesztette el. A magyar állami polgári iskola egész tanítói kara ment át illetősége után. A középiskolák tanári karából 3 távozott el. Igaz, hogy a lecsökkent osztályok száma mellett, a szlovák tanárok távozása után is még mindig fölösleg mutatkozik a magyar tanerőkben. Az elemi iskolák ba sonlóan nagy, átlagban 40 százalékos csökkenést mutatnak ki. Pozsony magyar ^nemzetiségi ügye a visszacsatolásután rendkívül kedvezőtlen helyzetbe került. Amíg egy földrajzi testet képezett a Csallóközzel, a város magyarságának nem kellett félnie a többi nemzetiségi csoportok mellett a háttérbeszorulástól. Csallóköz a város természetes gazdásági és etnikai háttere volt. Már a város földrajzi helyzete is a Csallóköz felé utalta Pozsonyt. Északon a kis Kárpátok hegylánca, Nyugat felé a Duna fogta közre. Ebbe az irányba nem fejlődött. Dél felé a síkság irányában pedig a magyar etnikummal, érintkezett. A lélek-utánpótlás állandó volt. Csallóköz lekerülésével csupán három magyar falu maradt vissza Pozsony és öt német község közé ékelve. Ezek: Szúnyogéi 96%, Püspöki 93% és Vereknye 88%-os magyar többséggel. A német falvak közül egyedül Csölléhek van 25%-os magyar kisebbsége. Etnikai és gazdasági szempontból ez bizony vékony eret jeleni Pozsony számára! A nemzetiségek viszonya is megváltozott. A magyar, szlovák és német ellenzéki és autonomista politikai fegy- verbaratság, amely az egyes csoportok között bizonyos rokonszén vet épített ki még a tavaszi községi választásokon, most .átalakult. Az új állami életre és önállóságra lelt s'zlb\ ákság robusztus lendülettel halad a mag a önállósági és politikai céljai felé. Egy tiszta nemzeti államban pedig a nemzetiségek mindig nehezebb életkörülmények között élnek. S ez áll a magyarságra is. Különösen zavarják a magyar kisebbség és a szlovákság viszonyát, az anyaországból érkező szlovák sérelmek hírei. A németséggel való eddigi viszony is a múlté. A régi pozsonyi németség, a pressburgerek külön speciest képeztek. Lokálpatrióták voltak, türelmesek és megértők mindenki iránt. Az elmúlt húsz esztendő alatt a cseh kormány a pozsonyi magyarságot a szudétanémet területről idehelyezett tisztviselőkkel, tehát a német elem felduzzasztásával igyekezett ellensúlyozni. Ez a szudétanémet réteg azután, a legújabb időben a maga kezébe vette a pozsonyi németség politikai vezetését. Magatartására jellemző, hogy a pressburger Grenz- bote c. napilapot felvásárolva a párt eddigi hivatalos lapjai mellett, az új lapot a régi pressburger mentalitás szétbomlasztására és a magyarság rendszeres kritikájára állította be. A következő és jelentőségben legfontosabb magyar tömb a nyitravidéki. Ezek a nyitrai, verebélyi és aranyos- maróti járások itt maradt magyar községei. Az új szlovákiai magyar kultúráiét ide fog koncentrálódni. Magyar gazdasági élet is csak itt, a magyar* falvak erejéből lehet kialakitani.. A. városok magyarsága ingó elem mindenütt. Bástyát csák ott jelent, ahol magyar falvakra tud támaszkodni. Ezért nem is lehet, — még ha mint kultúr- fogyasztót számbavesszük is, — a szlovákiai magyarság komoly nemzeti energiái közé számítani a szórványok urbánus magyarságát. Majdnem minden szlovákiai városban találunk magyarokat több-kevesebb számban, a régi idők emlékeiként és nemzeti jelentőségük napról-napra fogy. Az idegen etnikai tengerben nem jelentenek sokat. Ez különben a megváltozott viszonyok között többé-kevésbbé az egész ittmaradt magyarság sorsa, a Kárpátalján, Técsö környékén maradt számottevő harmadik tömbbel együtt. A csehszlovákiai magyarság a bécsi, döntés előtt, jelentékeny belpolitikai tényezőt jelentett a Köztársaságban, különösen Szlovákiában. Ellenzéki maga- tartású volt. A törvényes keretek között, a köztársaság első percétől kezdvo a visszacsatolásig, egy pillanatra sem szűnt meg az önrendelkezés elvét hangoztatni. Hirdette, hogy a szlovákiai magyarságot 1918-ban a népek önren- deklezési elve ellenére, megkérdezése nélkül csatolták az új államhoz. A magyar ellenzéki párt tudomásul vette ugyan a kényszerhelyzetet, de a törvények szigorú keretein kívül nem volt hajlandó együttműködni az államhatalommal. Sőt, minden legális eszközzel, a Népszövetségnél, az Interparlamentáris Unió gyűlésein, külföldön: harcolt is ellene. A bécsi döntést a magyar állam eleve . elfogadta. Ezzel. együtt feladta az itt,- maradt magyarság az államhatalommal való ellenzéki álláspontját. Az ák- tivizmus — politikai közreműködése a hatalommal — ami ellen a magyar ellenzéki párt. kíméletlen szigorral harcolt az elmúlt húsz év alatt, most program lett. A december 18-i szlovák választásokon az itt maradt magyarság egyhangúan, minden feltétel nélkül.a szlovák államhatalom mellé állt szavazataival. A visszamaradt magyarság lelki éleiében is nagy törés keletkezett. Nehéz nagyon a kisebbségi élet. És legyünk őszinték: demoralizáló. Eddig könnyebben bírta minden magyar az élet nehézségeit. A feltámadás hite olyan élő volt mindegyikben, hogy erőt tudott nyújtani a terhek elviselésére. Ez a metafizikai erőforrás egy este, a döntés kihirdetésével elapadt. Kisebbségi problémáink elfakultak. Az egykori erőt és önbizalmat adó magyar kisebbségi közösségből quantité negligeable-Iá zsugorodott össze. Az anyaország belső válságai csak fokozzák a bizonytalanságot. Mi legyen most az a hit, az a bizonyosság, amely erőt tud adni a megváltozott élet terhei elviselésére, amely bizalmat tud adni minden, a jövőbe tekintő magyar lelkének1? A szlovák-magyar kulturális kölcsönösség, mint a sorsközösség beláttatá- sának egyik hídja az eddigi formák között nem sok reménnyel kecsegtet. Mindaddig, amíg rendszeresen, a szlovák politikai vonalvezetés beleegyezésével nem munkálkodnak ezen a téren mindkét részen, tehát a szlovák oldalon is, addig a mi részünkről egyoldalú szerelem marad minden közeledés. Ezt a missziót csak a két állam közötti politikai harmónia megteremtése után tudja vállalni az itt maradt magyarság. A bécsi döntést a visszamaradt magyarok mégis vállalják, mert úgy érzik, nem az ő sorsuk a döntő, hanem a magyar nemzet jövő boldogulása! Ez a tény azonban nem csökkenti az anyaország kötelezettségeit az ittmaradot- takkal szemben!
