Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-29 / 24. szám

14 ‘FeendeKi J^ötAR-HIRfrAE 1939 JANUÁR 29. VASÁRNAP AMI ODAÁT MARADT. „ Lőcse# a városba öntött múzeum Sm>HÁzKörtivKujíumA. iwi r"" 1 „Tovább kell építeni a hidat a magyarság és a szlovákság között" # ■ p « \ + I ■ ii* pi « ■ ■ + +1 Karcsú ívben mered az ég felé a lőcsei körtéren a Szent JaA'aö-templom magas tornya. A 13. század első évtizedeiben,- mindjárt Lőcsének a tatárjárás utánni keletkezese első idejében kezdték meg Lőcse egyházművészeti kincsestárának, a Jakab-tem pl ómnak az építést és a 16. század elejéig > dolgoztak rajta, építési periódusa tehát 300 évre tehető. Háromhajós nagy Istenháza ez, amely­nek legrégibb részei a középső hajója és a kórus. A templom sekrestyéje valami­kor a bélpoklosok kápolnája volt. erre vall az az ősrégi cibórium, amelynek latin felirata így hangzik: Ad cape Ham leprorosum pertines. A déli kapu fölötti jVáíí/ás-kápolnát Mátyás király építtette lőcsei tartózkodásának emlékére 1475- bem, míg a nyugati oldalán van a II. László és II. Lajos címerévéi ellátott orgonaszínpad, az architektúra mester- műve és északi részén a György-kkpolna Georg v. Ulebach és a müncheni bibo ros, Faulhaber ősének síremlékével. Az oltárkészítő Lőcsei Pál A templom tizenöt hatalmas oltára között a legragyogóbb és legművészibb a 23 méter magas főoltár, amelynek mesterei Veit Stoss iskolájában tanulták az oltárfestés művészetét, sőt hagyomá­nyok szerint maga Veit Stoss, a nürn­bergi mester is dolgozott rajta, aki Lő­csén jártában meglátván az oUárkészitő Lőcsei Pál mester szépséges leányát, annak a kedvéért négy éven keresztül tartózkodott a patríciusok városában. Az oltár főalakja Mária, jobbján Szent Jakab, balján Szent János apostol. Az oltárszárnyakon az apostolok életéből vett jeleneteket ábrázolt a mester. A szekrény oldalán Szent Tamás és ifj. Jakab áll, a külső lapon Krisztus szen­vedéseit látjuk. Az oltár oromdísze csúcsíves formákból áll, szobordíszíté- eek-kel. Körülötte, a szentély falán két sor faliképen a Hiszekegy ágazatai lát­hatók ó- és újszövetségi alakokkal jelké­pezve, közben az oltári szentségre és Krisztus életére vonatkozó képek, a szentély északi falán a vérző szent ostya csodája van megörökítve, a Melkizedek áldozata, Krisztus születése és szenve­désének közös képe és a Szenthárom­ságé. Mindez a legművészibb fafaragá­sokban, az Úrvacsorát ábrázoló szobor- csoportozat egy darab fából van ki­metszve. A sekrestye melletti falon egy képcso­port az irgalmasság testi cselekedeteit és a hét főbűnt ábrázolja. A templom falain és oszlopain számos epitáfium van elhelyezve, amelyek lelkészek, kiváló patríciusok és főurak emlékezetére ké­szültek. Az orgona előtt van a barokk- stilusu Bct/tíen-karzat, amely 1626-Dan Bethlen Gábor emlékezetére készült. A déli mellékhajóban elkülönítve áll a T A wrző-k ápol na, amelynek közepén egy 14-ik századbeli szepesi ércöntésű keresz­telőmedence van. A kápolna oldalfalán vannak úgy a katolikus, mint a protes­táns Thurzók síremlékei. A fehér asszony háza Lőcse valóságos muzeális értékű város: lépten-nyomon mutatkoznak a nagy és dicső múlt emlékei. Az evangélikus temp­lom kincse között van két, a 17-ik szá­zadból származó antipendium, a körtéri Szenovitz-ház valamikor a lőcsei fehér asszonyé, Korponayné Ghéczy Juliannáé volt. A J/áridss.v-palota a Szenovitz-ház­zal és a T húr zó-házzal együtt Lőcse leg­tipikusabb épülete. Mert Lőcsén nem csupán a középületek, de a régi házak is olyan építkezések, amelyek művészi becsű, értécks, érdekes és szép látnivalók. A Körtér 15. számú háznak rendkívül Ízléses barokk frontja van, a szépfara- gású kapuboltozat a 17-ik századból való és ugyancsak ebből az időből származik a kézzel . kovácsolt értékes felső vas- rácsozat, is, amely reneszánszstílusú. A kapubejárat még a 15-ik századból való, alatta rcneszánszlépcső vezet az eme­letre, amelynek balusztrádját és oszlopo­kon álló figurális díszét 1684-ben készí­tették. Az emeleti szobák domborulata* Stukkatur valamint címerek es emblé­mák díszítik. Több ilyen háza van még ma is Lőcsé­nek, ahol az őslakosság erélyéből szigo­rúan vigyáznak a műemlékek védelmére és megóvására Fabricius lány a pellengéren A körtér közepén áll a nemesveretű, ősi német stílusú, oszlopos városháza, amely a JaAab-templommal és az evan­gélikus Istenházával együtt a nagy tér­nek különleges jelleget ád. A városháza ülésterme maga is nagyszerű művészi látványosság, sok értékes régi festmény, több évszázados csillár díszíti, ablakából letekintve látjuk a Ketterhäus"hent. amelyben pellengérre állították azokat a lányokat és asszonyokat, akiket este. kilenc óra után az utcán találtak. Magá­nak a büszke városbírónak, Fabriciusnak lánya se menekedett, amikor este elfog­ták, amint Korponaynénak egy levelét vitte Andrássy gróf generálishoz. Lőcsét legnagyobbrészt még ma is kö­rülveszik a széles várfalak, mögöttük a 4-6 méter széles Zwinger, amelyből a bástyák nyúltak az árokba. Több kapuja még ma is teljesen ép, így a Probstner- átjáró is, amelynek baloldalán lépcső visz a várfalra, amelyen egy, a Zwin- gerre vezető ajtón a lőcsei fehér asszony képe van megfestve. A fehér asszony habkönnyű pongyolában áll ott, egyik kezében a város kulcsát tartja, másik kezével hivogatólag int az ellenség felé. Beszédes illusztrációja Lőcse nagy és iz­galmas történelmi múltjának az érdekes és szép, mint műemlék szintén nagy beccsel bíró városi muzeum is. Ahol a Szent koronát őrizték A sok műemlék mellé néhány évvel ez­előtt felfedezték azt a házat is, amely­ben 1622-ben a magyar koronát őrizték. A nikolsburgi békének, amelyet Magyar- ország királya és a császár, II. Ferdi­nand Bethlen Gábor erdélyi fejedelem­mel kötött, egyik főfeltétele volt Szent István koronájának visszaadása. Kétszáz polgár, köztük 75 lőcsei patrícius vette át Kassán a magyar koronát és Eperjesen, Lőcsén át Trencsénbe vitte, ahol Ferdi- nánd képviselőinek adta át. Útjuk során a magyar korona három napig Lőcsén volt őrizetben, a körtér akkori Wiesen- berg-háznak egyik szobájában nyugodott a Szent István-korona. Éjszaka érkezett a kétszáz polgár Lőcsére, zászlók alatt és fáklyákkal mentek elébük Lőcse pol­gársága. Másnap, husvét vasárnapján, a JaAafe-templomban mutatta meg a kirá­lyi komisszárius a lakosságnak a ma­gyar koronát. Később feledésbe ment, hogy melyik volt az a ház, ahol a ma­gyar koronát őrizték, mig nemrégiben Kőszeghy Elemér mostani kassai mu- zeuinigazgató, Lőcse szerelmese fölfe­dezte azt a kőkoronát, amelyet akkor a szoba ablaka mellett a magyar szent ko­rona őrzésének emlékére a falba véstek. Lőcse ma csendes város, amelybe élénk­séget csupán a sok műemléket áhítattal és tisztelettel néző idegen visz. A műem­lékek híre nem csupán azokat az idege­neket vonzza Lőcsére, akik a Magas Tátra fürdőhelyein tartózkodnak, hanem a műértők számára is alkalmat adnak arra, hogy a Szepességre menjenek. Ma már nemcsak Magyarországon, de a messzi külföldön is tudományos kutatás tárgyai a lőcsei műemlékek, amelyek egy nagy, gazdag, történelmi magyar mull és s cípszerek művészetszejetetének te !\cpitinényei. Nemén y yilnips. Üj erővel és lendülettel indul útnak az anyaországba került Üj Élet, a felvidéki fiatalság eg-yik legjellegzetesebb és legje­lentősebb orgánuma. Tartalmára rá­nyomja bélyegét a nagy élmény: a haza­térés. A nagy élménnyel szemben is ugyanaz jellemzi a lajjot, amit eddig ta­pasztalhattunk nála: a .nyíltság, el nem homályosítható tárgyilagosság. „Kérdé­sek vonalán“ című rovatiban figyelmez­teti olvasóit a változás nagy emberi és nemzeti tanulságaira: a .magyarnak to­vábbra is kötelessége tanulni azt, amit oly nehezen tanul meg: sajut sorsa irá­nyítását kezébe venni. A lap vezető cik­két Sinkó Ferenc írta „A visszacsatolt Felvidék problémái* címen. Ffelsorolja azokat a gazdasági, társadalmi, társada­lomlélektani körülményeket, meljyeket fi gyelembe keli vennie a Felvidíékre ke­rült magyar közhatalomnak és társa­dalmi szervezeteknek. A gondofotkört to­vább folytatja Pfeiffer Miklósi dr. cikke: „A Felvidék kettős lelke“, melyben éle­sen r&jzolja meg anak a két szellemnek körvonalait, mely egymással küzdött a Felvidéken. Esterházy Lujza, a folyóirat szlovákiai munkatársa „Onszágépítés— hídépítés“ címen az ottmaradt és vissza­került magyarok feladatairól ír, a nagy feladatról: tovább építeni a hidat a ma­gyarság és a szlovákság között. András Károly „A fiatalok találkozása“ című cikkében azokról az alaptörvényekről ír, melyeken megindulhat a kapcsolódás az anyaország és a Felvidék fiataljai közt. Spalek Loránd, a prohászkás mozgalom Szlovákiábah maradt részének egyik ve­zető egyénisége összefoglalja a mozgalom eddigi munkáját. Janics Kálmán a fel­vidéki magyar nemzeti tartalmáról ír rövid, de a kérdés lényegébe vágó cikké­ben. — A lap egyik fontos programm- pontja: tudományos alapossággal nyúlni hozzá a Dunamedence északi részén élő népek életéhez. Bevezető gyanánt részle­tes történelmi tanulmányt közöl Gömöry János tollából „Harc a középső Duname- •denee birtokáért a 9. században“ címen. Ugyanő írt részletes ismertetést Kniezsa István hasonlótárgyú könyvéről. Halten- berger Ince, a FEMKE keleti főtitkára ír figyelmeztetésképp a magyar fiatalok­hoz azokról a feladatokról, melyeket a fiatal magyar értelmiségnek a népért el kell végeznie. A bő széniéből kiemeljük egy szlová­kiai magyar diák levelét, valamint a .gazdag könyvrovatot. A könyvismerteté­sek közül kiemeljük Czuszor László és P. Haynal András dr. írásait Illyés Gyula, illetőleg Kecskés Pál legújabb könyvéről. ■ Magyar művészek a Stefano Ussi pályázaton A firenzei Szépművészeti Akadémia immár hetedszer írta ki a Stefano Ussi festészeti pályázatot, amely a résztvevők közül a legkiválóbb művészi alkotást 50.000 lírával jutalmazza. A firenzei aka­rói, hogy a magyar művészek figyelmét ról, hogy a magyar művészeek figyelmét a szóbanforgó pályázatra felhívják. A részvétel összes körülményeiről az Orszá­(*) Karlovszky Bertalan és Zala György emlékkiállit&s. A budapesti Mű­csarnok téli tárlatát — keretében Karlovszky Bertalan és Zala György emlékkiállításával — szombaton délben mutatták be meghívott közönség jelenlétében. A megjelent előkelőségeket a Képzőművészeti Társulat részéről Nékám Lajos dr. és Hül ti Dezső dr. alelnökök fogadták a Műcsarnok nagy­termében. A kultuszminisztérium részé­ről megjelent a megnyitáson vitéz H a á s z Aladár miniszteri tanácsos, Sav Géza dr. min. oszt. tanácsos, az Irodalmi és Művészeti Tanács részéről Tihamér Lajos dr. miniszteri tanácsos, a főváros részéről Karafiáth Jenő dr. főpolgár­mester, továbbá Schuler Dezső dr. és Bódy László dr. alpolgármester, F e 1 k a y Ferenc dr. tanácsnok. A mintegy háromezer főnyi előkelő közönség a kora délutáni órákig gyönyörködött a nagy és gazdag kiállításon. (*) Pintér Jenő nyelvvédő könyve a férfi iparágakra. Pintér Jenő dr. tanke­rületi királyi főigazgató a magyar nyelv tisztasága érdekében és az idegen sza­vak kiküszöbölésére nyelvvédő könyvso­rozatot adott ki, amelynek legújabb száma a férfi iparágakra vonatkozóan most jelent meg. Ez a könyv az összes férfiak által űzött iparágakban előfor­duló, idegen hangzású szakkifejezésekre ad megfelelő magyar szavakat. A köny­vecske 80 fillérért megrendelhető a szer­zőnél. (*) Marinetti Belgrádban. Pénteken érkezett Belgrádba néhánynapos tartóz­kodásra Marinetti olasz író, a futuriz- mus vezetője. Marinetti újságírók előtt kijelentette, hogy utazásának célja Jugo­szlávia megismerése, valamint az olasz és jugoszláv írók közeledésének létre­hozása. (*) Magyar-lengyel felolvasás. A Ma­gyar-Lengyel Szövetség és a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége 1939 ja­nuár 30-án 18 órakor a Baross Szövetség Baross Club-termében ("Budapest, VIII., Múzeum-utca 17., I. em. 27.) együttes fel­olvasó ülést tart. Előadást tart francia nyelven Polakiewicz Károlyné, a Lengyel Asszonyok Országvédő Szövetségének el­nöke a Nő szerepe a honvédelemben pímjnel.. Vendégeket szívesen látnak­gos Jrodálmi és Művészeti Tanács nyújt felvilágosítást. A pályázat rendkívül nagyjelentőségű a magyar képzőművészek szempontjából, mert a jiáború óta eltelt években kevés alkalom kínálkozott arra, hogy a magyar művészek, nemzetközi pályázatokon ve­hessék fel a versenyt. (*) A legújabb tánc — a „Magyarka“. A divatos táncok sorába most egy magyar szer­zeményű új tánckreáció vonul be, amelynek összeállítója Róka Gyula, a magyar tánctaní­tók elnöke. Az új magyar szalontáne, mely stílusban és ritmusban is magyar, bizonyára rövidesen népszerű lesz a táncoló ifjúság min­den rétegében, a báltermekben és a táncisko­lákban egyaránt. A „Magyarka“ a szalontáne- jelltgű. Róka Gyula vezetésével valamennyi budapesti tánciskolában megkezdik a „Ma­gyarka“ népszerűsítését. Az új tánc zenéjét Dobó Sándor tanár szerzetté. A ,,Magyarka“ hét részből, jlletve fordulóból áll és pedig: séta, tétovázás, forgás, enyelgő, andalgó, an- dalgó-keresztczés, friss. A „Magyarkában“ van egy kis bokázás és a magyar tánctanítók sze­rint sokkal több figyelmet érdemel, mint a Isimbelh Wulk. A Kormányzó Űr Ófőméltósága mélynyomásu arcképe 63 95 cm. méretben P 1.40 + portóköltségért, valamint a legúiabban megjelent Csak ez a x eresztünk 0 a ml vezérünk Ez a mi hazánh feliratú fenti nagyságú, de háromszín nyomású képek P 1.50 + portóköltségért megrendelhetők STADIUM SAlTßUfilLflLAT RT női Budapest, VI., Rózsa-utca 111. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom