Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-29 / 24. szám
6 TFPTctmwYrr. Áfa 1939 JANUAR 29. VASÁRNAP Csöbönyei Náci húsz év után Irfa: Nehéz Ferenc Csöbönyei Náci bátyám megrögzött agglegény volt. Pedig nem lehet mondani, hogy utálta volna a nőket, sőt szeretett velük el-eldiskurálni, ha mulatság volt például, akkor még táncra is kerekedett egy-egy szép leánnyal vagy esi nps- menyecskével. A legutóbbi búcsú alkalmával az is megtörtént, hogy Bog nár’ Margitkat hazakísórte az öreg-utcára, amiért aztán húzták is eleget, de sikertelenül, mert Náci bátyám csak mosolygott a bajusza alatt. — Én már csak magyar leányt veszek el, — mondta s óriási-nagy kezével fity tyet legyintett a leányok felé. —. Hát mi nem magyarok vagyunk? — kérdezte Szabó Zsuzsi méltán való megrökönyödéssel, annyival is inkább, mert ez a beszélgetés azon a napon történt, amelyiken a lányok a magyar ruhát kezdték már varrogatni, illetőleg csak a zöld kötényt a ruhához, mert á piros mellény, tóeg a fehér szoknya régen meg volt, kötényt azonban csak kéket, avagy rózsaszínt lehetett hordani... Ez volt az a nap, amelyiken a magyar fel*, támadás hajnala mindegyre jobban rozs áll ani kezdett már s persze, hogy ez a rózsaszín ott ragyogott a mócsi lányok arcán is. Kis híja, hogy neki nem támadták Csöbönyei Nácinak, Asztalos Erzsiké azt a gyűrött kék kötényt úgy vágta a fejéhez, hogy alighanem bele is szédült őkelme. Az öreg prüszkölve fútta le magáról a kéket, azonban megint csak mosolygott s mielőtt kilépett volna a szobából, azért ia ezt mondta: — Csehek vattok! Az én párom magyar lesz! ...Aztán napok múltak el. A faluban egymást érték a csodák. Például a Szekérék orgonafaján virágfürtöt látott a kis Vörös Jancsi. Azt mondta, hogy el , is hozta volna, de olyan fent van, hogy nem érte el. Megígértük a gyereknek, bögja-agyoncsapjulí,. ha, hazudott. Odamentünk s Csöbönyei Náci mennyei lajtorja-alakjával könnyedén lejutván az örgpnalombok közé, valóban letépte a virágot. — Tavaszodik, gyerekek! — mondta az öreg s láttam, ahogy a virágot babrálta, könnycsepp buggyant a szemébe. Aztán úgy volt, hogy Mindszentek napja közeledett, meg halottak napja. Virágdíszben állt a temető. De ahogy végigmentünk a Belső-falun, meg az öreg- utcán; az összes kiskert Is tele maradt virággal. Az Úristen még sose teremtett ennyi virágot egyszerre. Máskor a temetőbe' is alig tudtunk elég virágot vinni. Most oda is jutott rengeteg s még a kertekben is maradt tengersok... A Belső-faluban egy szőke kislány haj- l'á'dozott az egyik kerítés mögött. Őszirózsát szedett. Halottak délutánja volt s Uramfia, a kislány magyar ruhát viselt. A hajában is piros-fehér-zöld szalag volt. — Késő már azt a temetőbe vinni! ~ kedveskedett be hozzá persze megint Náci. — Nem is oda viszem, — mosolygott vissza á kislány — a magyar honvédeknek Szánom! Náci bácsi egy őszirózsát hízelgett ki magának s mialatt a kalapjához tűzte, ezt mondta nekünk nagyon halkan, remegő hangon: — Ilyet se értünk még, gyerekek. Az őszirózsa tavaszi virág lesz!... .. . És, hogy mennyire igaza lett, azt mindnyáján tudjátok már. A novemberi őszben csakugyan tavaszt hozott ránk a Jóisten, legyen Néki érte hála! .-Ám folytatom a történetet, még pediglen -ott, hogy másnap, mikor a honvédek bevonulása után a fiatalság a nagy örömre táncraperdült kicsikét, Csöbönyei. bácsit igen mélázó hangulatban találtuk a Tóth-vendéglő belső szobájában. Csak ült az öreg az asztal vé- gpn, .előtte ugyan már a harmadik literes üveg is üres volt. de csak könyökölt és árva szavát se lehetett hallani. Pedig máskor, sokkal kisebb boldogságok a! ka Injával, ilyenkor már régen a cigányt vezényelte s, .egyfolytában tizedszer játszatta . már el a „Mplnárveszedelem“ című országszerte ismert csárdást, ami a kedvenc nótája volt. (Mivel hogy maga is molnár volt, vízimolnár még hozzá!) Csodás mulatóst szokott csapni az öreg ezzel a nótával, mikor a cigány rátette, kiugrott a terem közepére s szó lóban, táncolt is hozzá. Aztán csodálatos módon egy darab mrdomlánc is került mindannyiszor a kézébe, azzal csörgette iszonyatosan a taktust, miközben azt ri koltotta szüntelenül, hogy: „Ereszd le a macskát, Húzd fel a kötelet, hujju-ju-ju-ju-ju-ju!...“ Most azonban csak kussolt a bátyós, mondom, s olyan komoly volt a képe, akárcsak olyankor, ha a Gerecse felől vihar. közeledett és attól kellett tartani, hogy féloldalra fordítja a malmot... összeszedődtünk páran s elleptük a Nácit' — Bizonyisten, a Dunába hajítjuk, ha ilyenkor is búsul! — mondtuk neki. Az öreg megriadt. Mintha álomból éb redt volna. Csodálkozva nézett ránk. majd megintcsak az ökleire helyezte nagy busa fejét. Nem szólt. A lányok egy kosár nemzeti pántlikát borítottak rá, hogy alig látszott ki a piros-fehér- zöldből. Asztalos Erzsi, a cudar, köz ben ezt mondta: — Hagyjátok! Biztosan most dönti el, hogy melyik magyar lány legyen a fo- lesége! Olyan kacagás támadt erre, hogy majd összedült a kocsma. Megsajnáltam Nácit s mellette maradtam. Éreztem, hogy valami komoly oka lehet szokatlan elte- metkezésének. Megsimogattam szelíden: — Mi nyomja a bögyit, Náci bácsi? Fölnézett. Aztán föl is állt. A kalapját is vette. Csak azután mondta, de roppant megindult, remegő hangon: — Átalmegyek Süttőre. Húsz év óta nem jártam ott... — s azzal kifordult u vendéglőből. Másnap az egész falu a Dunaparton volt. A csónakok, dereglyék szakadatlanul hordták át az embereket a túlsó partra, a szemközt való faluba, Süttőre. A mi falunk' és Süt tő azelőtt, húsz év előtt elválaszthatatlan Volt? A Duna se választottá el a két falut, inkább össze kötötte, szeretettel egymáshoz ölelte őket. A két falu népe is úgy- szerette egymást, mint ahogy a Duna szerette a két falut. Egymással örültek, egyjpias- sal. szomorkodtak, egy volt az életük, — olyanok voltak, mint az édes testvérek. A két testvér most húszéves távoliét után ismét megölelhette egymást. És a drága, öreg folyó, a Duna, olyan szívesen, ol^an örömmel és boldogsággal segítette elő ezt az ölelkezést, ezt az egymásra találást... A felvirágzott csónakokat leventék fogadták a túlsó parton, a süttői lányok gyönyörűen hímzett nemzeti zászlót ajándékoztak a nemsokára szintén magyar leventékké váló mocsi fiúknak. Aztán zeneszóval, nótaszóval vonultunk he a faluba, az országzászló elé, ahol a nji aranyszájú papunk könuyeket-fakasztó, szívhezszóló beszéde, meg a Magyar Himnusz eléneklése után leraktuk a magunkkal hozott rengeteg virágot... Boldog nap volt! A boldogságunkat leírni nem is igyekszem, mert úgysem tudnám. De nem tudná senki a világon! ...Estefelé járt az idő, mikor visszaindultunk a ladikok felé. Persze, megint csak nótaszóval haladtunk végig az utcákon, azonban a mi nótánkba az egyik sarkon egyszer csak olyan muzsi! a csapott bele, hogy menten abba kellett hagynunk a magunkét. Csinos, pirostetejű, kis ház előtt álltunk, a ház ablakaiból világosság szüremlett ki az utcára és az ablakok alatt valaki énekelt. Énekelt valami roppant Ismerős hangon, valami roppant ismerős nótát. a nótát hegedű kísérte — és mi a meglepetéstől majdnem kővé meredtüpk. Csöbönyei Náci bácsi mulatott az alatt az ismeretlen ablak alatt, ő énekelte azt az országszerte ismert nótát, azt a bizonyos ..Molnárveszedelem“ címűt, amelynek állandóan visszatérő refrénje úgy kezdődik, hogy: „Ereszd le a macskát, Húzd fel a kötelet, hujjUrju-ju-ju-ju...!“ Ott álltunk az utca közepén, némán, boldogságba merült szívünk mintha abba- ■ hagyta volna most a dobogást is, Süttő falu felett, ragyogott a hőid, csillagok gyulladoztak szerteszét-az égen, a hegyek felől Olyan pirinyóka széllő lengett, hogy csak arra volt elegendő, hogy a pántlikáinkat meg a zászlónkat meglengesse. És Csöbönyei Náci bácsi csak énekelt, gyönyörű basszushangja búgott a hegyek alatt, mint az öregharang szava, mígnem cgyszorosak kinyílott a kisház ablaka és az ablakban megjelent egy női fej. Náci bácsi ekkor abbahagyta a nótát s azt mondta csöndesen: — örzsike! Meggyüttem! Örzsike is csöndesen válaszolt, érződött a hangján, hogy előzőleg sírt: — Jósókára gyűltél, Ignác... — Húsz esztendő... subix az egészl Annyi csak, mint egy hosszabbfajta álom. — De rossz álom! — Férhez mentél... — Öleget vártalak. Ríttam is sokat... — Nem gyühettem. Nem lehetett... — Aztán megkért ez a szegény Tóth Andris. Jó ember volt, hozzámentem .. — Szegény. Hallottam, a Dunába fulladt... — Ö is molnár volt. A malommi esett a vízbe... Pillanatra csend lett. Mi is úgy áll* tunk csak, mintha árnyékok lettünk volna ott az utca közepén. Aztán az asszony hangját hallottuk: ' —‘ No, kerülj hát beljebb, Ignác. Szívesen látlak... Ablak csukódott s ajtó nyílt. Náci bá- esi eltűnt a kisházban. Egymásra néztünk s ballagni kezdtünk a rév felé. Csak igen sokára találkozott új nóta az ajkunkra s érdekes, a mocsi lányok se igen keresgélték egy darabig a .nótát. Süttő felett boldogan mosolygott ■a hold ... Titkos írással leveleztek egymással az űzér konzorcium tagjai Aranycsempészés Jugoszlávia és Magyarország között A Szabadkán lakó Mansfeld Dániel, továbbá Kaufmann Ferenc és Kerényi Sándor éveken át valutanzérkedést folytattak olymódon, hogy Jugoszláviában dinárért aranyat vásároltak, ezt magyar területre csempészték és itt nyereséggel eladták. Az így szerzett pengőösszegekkel tovább manipuláltak. Ez a konzorcium apró részletességgel kidolgozott tervek szerint dolgozott és titkos írással érintkeztek magyar ügyfeleikkel. A megindított nyomozás kiderítette, hogy budapesti megbízottjuk volt Sóti Imre István földművelésügyi minisztériumi díjnok és Gonda Gyuláné dr. magánzónő. A konzorcium külföldön lakó tagjai ellen nem indulhatott érdemleges bűnügyi eljárás, hanem csak nyoniozó- levclet bocsátottak ki ellenük, ellenben Sóti Imre Istvánt és Gonda Gyuládét fizetési eszközökkel elkövetett visszaélés miatt vonta felelősségre az uzsorabíróság. A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján Sóti Imre Istvánt egy évi börtönre ítélték, míg dr. Gonda Gyuláné héthónapi börtönbüntetést kapotC Az uzsorabíróság ezenkívül Kerényi Sándort, az általa kiajánlott és elkobzás, valamint zár alá eső értéknek megfelelő 297.400 pengő megfizetésére kötelezte. Az uzsorabíróság ítélete ellen az elítélt vádlottak semmiségi jxanaszt jelentettek be és ennélfogva a Kúria elé került az ügy, ahol Bolla Árpád dr. tanácselnök vezetés mellett tartott tárgyalás után a vádlottak részéről bejelentett semmiségi panaszokat elutasították és így az uzsora- bíróság--ítélete jogerőssé v-ált.A geológia a szolgálatában A baditiidományok egyik legfontosabb segédtudománya a földrajz. Földrajzi, illetve katonaföldrajzi ismeret nélkül már az ókorban sem lehetett hadseregeket vezetni, mert azt a területet, ahol a hadseregek mozognak és harcolnak t a hadvezérnek ismernie kell. Az elmúlt nagy világháború azonban már nemcsak a föld felszínén, hanem részben a levegőben, a víz alatt, sőt a föld alatt is folyt s így bosszú ideig tartó állásharcok alakultak ki. Az állások kiválasztásába a felszíni terep-alakulaton kívül a talajviszonyok is befolyást gyakoroltak. Véd a föld Az állásharcokban a jól kiépített és jól megrakott harcállásokat a legnagyobb tüzérségi pergőtűz után sem lehetett eredményesen megtámadni. A tűz alatt a védő fél óvóhelyekre vonult és a tűz megszűnése után előbújva a támadót óriási veszteségekkel és véres fejjel verte vissza. Az ilyen jó védőállásokból azonban a hóolvadások, vagy nagy esőzések következtében az állásokba befolyó vizek, esetleg talajvíz is egy-kettőre kiverték a hősiesen védekező csapatokat. Még mólyebre került a földbe a harcoló katona, az akna-harcnál, hol a szembenálló félek műszaki csapatai a föld alatt, ásták magukat előre az ellenséges állások alá, hogy azt felrobbantsák. Ennél a harcmodornál az a fél győzött, amelyiknek előbb sikerült a föld alatt az ellenség aknászait robbantás által megsemmisíteni. A védőállások kiválasztása is megkívánja a talaj ismeretét. Például erősen köves talaj védőállások kiépítésére ke- vésbbé alkalmas, mert a becsapódó gránátok robbanása következtében szerterepülő kövek rengeteg embert megsebesítenek. Világosan látható, hogy a katonai vezetőnek a földrajzon kívül a geológiával, magyarul: a földtannal is foglalkoznia kell. Ez a tudomány nem a föld felszínével, hanem annak belsejével és múltjával foglalkozik, A hadigeológia katonai szempontból tárgyalja a talaj ismeretét, továbbá azok rétegezödését, a talajvizek elhelyezkedését, a felszínen lefolyó árvizek, az ivó- és főzővizek beszerzését és a háborúban nehezen beszerezhető, de nélkülözhetetlen nyersanyagok bányászatát. Tanács — térképpel Feladata továbbá a háborús geológia alapelveinek lefektetése, annak megszervezése, a szükséges segédletek, térképek és eszközök előkészítése, valamint hadi- geológusok kiképzése. Igen fontos feladata még mindazon nyersanyag-lelőhelyek felderítése, melyekben az ország szegény és háború esetén, külföldtől elzárva, el nem érhető. A háborús geológia háborúban történő alkalmazása a seregtestekhez beosztott hadigeológus-törzseken nyugszik. Ezek a törzsek a harcoló csapatok területét felderítik és geológiai térképek alapján a katonai vezetőnek földtani szempontból adnak szakvéleményt. Véleményadásuknál nem a tudományos fejtegetésnek, hanem a katonai szempontoknak kell érvényesülniök, tehát a talaj milyenségére kell szorítkozni, milyenné válik esőzések után, lehetnek-e rajta árvizek, van-e feltörő talajvíz, alkalmas-e az harcállások, óvóhelyek, betonépítmények építésére, lehet-e aknaharcot folytatni, van-e elegendő ivóvíz. Ezenkívül minden elfoglalt területről nyomban geológiai segédeszközöket, térképeket készítenek. Kötelességük továbbá ezeken a területeken található é$ nélkülözhetetlen nyersanyagok kiterme» lésének megkezdése. .................
