Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-27 / 22. szám

10 ' TETOrom J^bUvVsR-HIREffi 1939 JANUÁR 27. PÉNTEK AMI ODAÁT MARADT... ^^^=^========r:" ■■ . Varázslatos, ragyogó Tátra ' A Magas Tátra... Fagyos fenséggel ágaskodnak csipkés ormai felhők feletti magasságba. Gránitfala őrt áll a Szepes- fcég fölött, de egyszersmind ráüti bélye­gét. A szepességi nép mindannyia fana­tikus szeretettel gondol a Tátrára és akárhogyan alakulnak is életkörülményei, bárhová veti is a sors, a világ minden részéből visszavágyik a tájékára. Minden évszakban gyönyörű a Tátra. És mindig, szinte naponta, szinte óráról- órára új és új alakban, új és új formában mutatkozik. Hogy is van, mikor csak a hegyek legfelsőbb ormán vannak már hósávokí A tarpataki völgyben dübörögve morajlik a vízesés, fönt a magasban ját szí napsugár hámozza ki a ködfelhők mö­gül a lomnici és a gerlachfalvi csúcs hó­tól megőszült fejét. A Tengerszemcsúcs­nál föltárul a Tátra rejtélyeinek világa íaz ámuló szemek előtt: megmutatja a feketén meredő gránitfalakat, a csillogó hófoltokat, a virágos réteket, szédülve néz le az ember a tengerszem és a Halas­tó síma tükrére, amely nagy mélységből .villan a turista felé és messze kíséri te­kintetével a habos felhőket, amelyek lom­hán úsznak a lengyel síkon át. A szár- mata síkon át, amely valaha tenger volt lés ennek a tengernek a Magyar Tálra hegyláncolata vetett gátat. Este a zöld tó partján Megismerni ezt a világot, egyenlő azzal, x fcó.gT rabjává lenni. Elképzelhető-e szebb, mint az este a zöld tó partján, amikor !"iaikony borul a tájra és fehér ködök ölel­getik a karbunkulustorony mondaövezte csúcsát? Amelyen valaha gyönyörű sma­ragd ragyogott, amíg el nem jött a sze­relmes ifjú és szíve bálványának le nem törte, hogy azután a smaragddal és tün­dérével együtt a mély vízben lelje halá­lát. Azóta a mélyből ragyog fel éjsza­kánként a karbunkuluskő vakító fénye. [Az ember ott ül a tó partján a harmatos fűben és nem tudja, vájjon a Karbun kulustorony karcsúságában gyönyörköd­jék-e, vagy pedig a Késmárki csúcs ret­tentő fekete falát bámulja? És a Halas tónál ott őrködik a kővévált Barát, a hegyek kincsei fölött. Az égi hatalmak ítéltek erre a sorsra, mert röghöz kötött ember létére megkísérelte a madárhoz hasonlítani és a Koronahegyektől a Halastóig repült. A Koprovavölgy zúgó fenyveseiben ezer méternyire ágaskodik a völgy fölé a vén Kriván, a királyi alakú Tátracsúcs négyágú koronájának millió gyémántját csillogtatja meg a Vsorbai-tó tükrében — és mindez csak kevés részlet abból az ezernyi képből, amelyet a Tátra a szemlélőnek mutat. Vannak napok, amikor felhőnek még nyomát se látni a sugárzóan kék égen- Szinte izzik a szikla, amikor a turista perzselő napsugárban mászik a hegy­gerinceken. És amikor a csúcsra ér, messze kalandozhat a tekintet: a Tiszá­tól a Visztuláig és csak a magyar Al­föld és a lengyel síkság párába vesző távlata szab határt a nagyszerű kilátás­nak. Néha sötét felhők borulnak a Poprád völgye fölé, zuhog az eső és az emberek sajnálkozva gondolnak a hegy­mászókra, akik ilyenkor odafönt járnak a csúcsokon. A turista azonban ilyen időben is megismerkedik a hegyek fen­ségével. Volt már úgy, hogy melegen tűzött a nap, kék volt az ég a hegymá­szók fölött, a csúcsok tisztán emelkedtek a magasba egy végtelennek tetsző szürke tengerből, de már viharfelhő ült a turis­ták fölött és lent égiháború dühöngött. Pedig a felhőtenger, amely a csúcsok ta­lapzatát nyaldosta, szelídnek és ártatlan­nak látszott Egyszerre csak cikkázás törte meg a csöndet, villámokat szórtak és vizet zúdítottak lefelé a felhők. Ne­gyedóra múlva azonban már ismét sütött a nap és a vizes sziklákon verte vissza aranyos sugarait, elképzelhetetlenül gyö­nyörű látványt nyújtva. Tél-apó varázslata Szinte leírhatatlan az a tündéri pompa, amelyet télapó, a természetnek ez a nagy művésze varázsol a Tátra fensé­ges, misztikus hegyvilágába. A csúcsok homlokán ilyenkor jégdiadém csillog, melynek millió gyémántján szikrákat hány a napsugár. Mezítelen vállukról hermelinpalást omlik, puha redőkbe szedve a lábukig. A völgy ölén hatal­mas pántjaival erős páncél tartja fogva a hegyi patakot, mely nyáron oly rakon­cátlanul ugrándozik. Még a zúgását is beléfojtja. A fenyves is alszik, haragos­zöldjét szürkére tompítja az ezüstös zúz­mara. Roskadoznak a vén fák ágai a reájuk terhelt hópárnák súlyától. Sár­gásán szűrődik be a napsugár és hosszú kék árnyékokat rajzol a fák mögé. És este, amikor felfelé indul már a völgyből hódító útjára a sötét éjszaka, ott fönt, a fehér csúcsokon, fölragyog mégegyszer a nap, kigyúl a tűz és lobogó lánggal ég- Mintha vér folyna a csúcsokról a völgyek lila árnyéka fölé, téli estéken úgy ég, úgy vörösük az alkonypír. A téli Tátra panorámája sokkal impozán- sabb és karakterisztikusabb képet nyújt, mint a nyári Tátráé. A fenyvesek ágait nehéz hótömegek húzzák le, koronáju­kon pedig jégkristályok csillognak. Az erdőben mélységes csend, csak egy-egy ág törik le a rája nehezedő hótömeg súlya alatt nagy reccsenéssel. A puha erdei talaj magas, több méteres hóval van fedve, rajtuk kis erdei vadak szám­talan nyoma. A sziklákról gyönyörű, a nap sugaraiban aranyosan csillogó jég­vonalak zuhognak le és különböző for­májukkal varázslatos, fantasztikus képet alkotnak. Beszédes csönd Télen még van a tátrai hegyekben ma is valami abból a magányból, abból a beszédes csöndből, abból az elhagyatott- ságból, amelyet nyáron a legtöbb helyen hiába keresünk már. Elűzte az ember, ki­szorítottá a szepességiek által a hegyekbe plántált kultúra, amely persze éltetadó ereje a cipszereknek. Vannak azonban még nehezen hozzáférhető völgyek, eldu­gott sziklakatlanok a Tátrában, ahol ős­eredeti állapotában, meg nem zavart har­móniájában élvezhetjük a magashegyi természetet. Alulról vadaskert zárja el a feléjük vezető utat, míg fölöttük ledönt- hetetlen bástyákén merednek a Tátra fő­gerincének sima táblákban letörő falai. Ezek a völgyek megőrizték érintetlen szépségüket, szűzi varázsukat. Csak vad­nyomok mutatják, hogy itt is élet van. Aki közel akar lenni az Úristenhez, aki részesévé akar válni annak a sokatmondó, nagy csöndnek, amelyben a hegyek szív­verése lüktet, az oda megy el, ezekbe a völgyekbe. Elvándorol a Zöldtó völgyébe, a Kopahágón át fölzarándokol a Jávor ina ősrengetegeibe és onnan a Fekete tóhoz, amely a jégvölgyi csúcs mérhetetlen fala tövéből mosolyog az ég felé. Emberi zaj ide nem hatol, legfeljebb a Siroka felől hangzik át mélán a pásztorfurulya. Vagy Bukarest, január 26. A rendőrség gyujtóbombaraktárt fedezett fel egy me­chanikai műhelyben. A műhely tulajdo­nosát letartóztatták. Kihallgatása alap­ján egy hadnagyot, egy káplárt és tizen­hét más embert letartóztattak. Vala­mennyiük azzal gyanúsíthatok, hogy a műhelyben terrorista cselekményeket ké­szítettek elő. A hadnagy bevallotta, hogy á bombákkal fel akarták gyújtani a posta- és távirdapalotát, a rádicépii- letet, a villanytelepet. A hadnagy, azután egy őrizetlen pillanatban öngyilkosságot követett el. A merénylettervről a félhivatalos Orient-Radio-iroda a következőket je­lenti: Január 7-én Bukarest egyik külváro­sában robbanás történt, amelynek kö­vetkeztében egy vasgárdista meghalt. A vizsgálat megállapítása szerint Duniitrescu Nicola hadnagy, aki a katonai vegyészeti intézet igazgató­ságához volt beosztva, anyagot szál­lított és műszaki előkészítéseket vég­zett terrorista légionáriusok akciója számára. Kisebb csoport légionárius akarta azt végrehajtani, akik a volt mozgalom ve­zéreiül tolták föl magukat, Az‘említett hadnagy a robbanást követő napon nem a Javorina-csúcsok komor, nedves falai alján elterülő omladékmezők közül, vagy a varangyos tó partjáról. Aki ide eljut, az elmegy a Podvisoka szarvasbőgéstől hangos erdeiből a Vadkacsavölgybe, ahol hatalmas hótömegek ölelik körül a kacsa. völgyi zöld tó jéggé fagyott tükrét és el­megy a szmrecsini völgybe is, ahol úgy, hevernek a hótakaró alatt a vén cirbo- lyák korhadó törzsei, ahogyan valamikor ledöntötte őket a vihar. Ezek a helyek ma is mind valóságos szentélyei a hegyi ma­gánynak. Vannak más hegyek is, a Tátránál sok- kalta magasabbak, hatalmasabb hegy­tetők, félelmetesebbek, gigászibb ará­nyúak. De a Magas Tátra mégis szebb, érdekesebb, csodálatosabb, mert azokból a hegyekből hiányzik az a varázslat, ami a Tátrával oly szorossá, oly bensőségessé teszi mindenki kapcsolatát. Ezért tér min­denki mindig újra és újra vissza a Tát­rába ezért búcsúzik mindenki tőle min­dig azzal, hogy: a viszontlátásra! Nemény Vilmos jelent meg munkahelyén, január 24-én azonban rátaláltak egy műhelyben, ahol a bűntársakkal együtt huszonkét lángszórót gyártott. Ezek mindegyike húsz liter tartalmú volt és húsz atmoszférikus nyomással száz méter t.ávolságra tudott hatni. A láng­szórók benzin, petróleum és mazut keve­rékét tartalmazták és akként voltak szer­kesztve, hogy háton ^vihetők . jeg-yaijek. Tizenegy ilyen lángszórót külön ko­csikon ismeretlen helyre vittek, ötöt egy cementgyár raktárában sikerült felfedezni. Huszonegy leartóztatás történt. A letar­tóztatottak beismerték részvételüket a terrorista vasgárga tevékenységében. Dumitrescu hadnagy kijelentette, hogy szándékában volt felgyújtani a posta- és a telefon-palotát, a villany telepet,, a rá­dióállomást és más középületeket; mind­ezt részletes terv alapján, amelyet a lé­gionisták vezérei dolgoztak ki, Dumit­rescu hadnagy január 25-én reggel fel- akasztota magát. A letartóztatott és öngyilkossá lett Duniitrescu hadnagy Joncscu Mátéi mér­nök álnéven dolgozott abban a műhely­ben, ahol a lángszórókat gyártották. A műhely tulajdonosút ée öt alkalmazottját a rendőrség őrizetbe vette. A tulajdonos vallomása alapján a volt vasgárda húsz tagját sikerült letartóztatni, köztük a hadnagyot is, akik terrorista jellegű szer­vezetbe tömörültek. Mindannyian beis­merték, hogy a vasgárda-mozgalom hívei és terroristái. A középületek megtámadására pon­tos tervet dolgoztak ki. Először kézi­gránáttal akarták megrohanni a köz­épületeke! majd az így támadt zűr- za‘aiban lángszóró készülékeikkel akarták lángra gyújtani. Dumitrescu hadnagy, miután teljes be­ismerő vallomást tett, a csendőrségi épü­let egyik félreeső helyén, ahová kérésére az őr elkísérte, derékszíjjal felakasztotta magát. A többi 19 terrorista kihallgatása tovább folyik. A letartóztatottak lakásán házkuta­tást tartottak és nagymennyiségű vas- gárdisa feljegyzést s a támadások végre­hajtására vonatkozó pontos terveket ta­láltak. A nyomozást tovább folytatják. Feloszlatják a török nemzetgyűlést Ankara, január 26. A Török Távirati iroda jelenti: A köztársasági néppárt igazgató tanácsa elhatározta a nags nemzetgyűlés feloszlatását, s egyszers­mind az általános választások időpontját január 25-től számított 59. napra tűzte ki. A nagy nemzetgyűlés csütörtökön sza­vazta meg a szükséges kölcsönöket. A pénteki ülésen a miniszterelnök fel­olvassa a kormánynyilatkozatot és fel­veti a bizalmi kérdést. Magyar a Magyarért í Ez a minden magyart lelkesítő akció, a nemes ügy szolgálatában művészi kivitelű- a Felvidék térképével ellátott - cigarettadobozt hozott forgalomba, mely gyönyörű emlé ke lesz minden hazafias magyar embernek. Ennek a szép és hasznos, ajándéknak Is különösen alkalmas ajándéktárgynak meg­vásárlásával a nemes, jótékony célt is szolgáljuk, mert úgy jegyirodánk, vala­mint az összes eladással foglalkozók, az eladást haszon nélkül, teljesen önzetlenül végzik, ezért a teljes összeg a kitűzött jótékony célt szolgálja. Egv doboz ára (külön védő­huzatban) 7.- pengő Kapható egyelőre a következő helyeken: Lapunk jegyirodájában: VIII., József-körút 5. Hadtest­parancsnokság (Állomásparancsnokság) IV., Veres Pálné-u. 1 Hivatalos órák: 9—2. Pfeifer Ferdinánd-féle könyv- kereskedésben: Kossuth Lajos u. 5. Az „Erka“ kötelékébe tartozó 140 fővárosi előkelő cég központi irodájában IV., Eskü­ül 6. Klotild palota, valamint az „Erka“ összes megbizottainál —■ ■ i—■mmi o—inni Kézigránáttal és lángszórókkal akarták megostromolni Bukarest tontos középületeit a leleplezett vasgárdisták

Next

/
Oldalképek
Tartalom