Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-27 / 22. szám

Ára: 10 fillér á*f Hi® Ví } II. évfolyam 22. szám. Budapest, 1939 január 27. Péntek Előfizetési ár évente 36.— P, félévre f8.— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség: V, Honvéd-utca 10. Tel.: 125-350 Kiadóhivatal: Budapest, Vili., József-kőrút 5. sz Telefon, kiadóhivatal és hirdetési osztály 1-444-00 Csáky István gróf külügyminiszter beszámolója a külpolitikai helyzetről Barcelona elesett Franco tábornok csapatai élén csütörtökön délután bevonult a katalán fővárosba — A lakosság nagy lelkesedéssel fogadta a nemzeti sereget négyhatalmi értekezlet össze­hívását tervezi A Felvidék ellenségei A visszacsatolás utáni szent öröm­mámorban azt hittük, hogy a Felvidék sokat szenvedett népe az anyaország­ban minden oldalon, a kormánytöbb­ség és az ellenzék oldalán egyaránt csak testvérekre, barátokra és jóaka­rókra fog találni s ilyen körülmények között fölöslegessé válik minden olyan politikai szervezet, vagy szerv, amely kizárólag csak a visszacsatolt felvi­déki terület érdekeit szolgálná. Azon­ban már az első napokban meg kellett érnünk, hogy a kormánypárt konzer­vatív része éppen azért vált ki a több­ségből, mert ellenezte a reformokat és mert az általa „benesi szellemnek“ bé­lyegzett felvidéki reformszellemtöl fél­tette Magyarországot. Azóta az elle­nünk lezajlott sorozatos támadásokból alaposan meggyőződhettünk, hogy eb­ben az országban nemcsak testvérekre, hanem kicsinyes, önző, de engesztelhe­tetlen ellenfelekre is találtunk. Éppen tegnap voltunk szemtanúi az egyik legkíméletlenebb támadásnak, érdemes ebből az alkalomból végigpillantani a gazdag és hosszú láncolaton. A támadások sorozata igen gazdag skálájú volt. Finom fuvolahangoktól piaci hordóhangokig mindenféle árnya­latot hallhattunk. Különösen az első támadások csoportjában, amelyek a felvidéki szellem ellen szállottak fino­man ravasz, vagy brutálisan nyílt harcba. A lágy • fuvolahangok azok vol­tak, amelyek kedvesen azt ajánlották, hogy hagyjuk abba a felvidékiséget, ne csináljunk táji színezetű politikát, hanem egyetemes magyar politikát, Vagyis olvadjunk bele — kiki egyéni ízlése és osztályelhelyezkedése szerint — a trianoni Magyarország világné­zeti és osztályalapon álló pártjaiba, ezek majd gondoskodnak a felvidéki szellem gyors szétszedéséről. Főleg a nagybirtok és a liberális nagytőke, egyszóval a reformoktól fázó és a mai gazdaságpolitikai aránytalanságok to­vábbi megtartásáért küzdő nagyha­talmú körök eregették felénk ezeket a megejtő szirénhangokat a régi híres osztrák recept értelmében, divide et impera. De eddig eredménytelenül. Épp olyan eredménytelenül, mint az a nyílt támadás, amely Benes nevével igyeke­zett fémjelezni felvidéki szellemünket. Az időrendben második helyen jött támadócsoport már nem volt olyan finom hangú, mint az első. A felvidéki szellem elleni harcát személyi térre te­jelte. Jaross személyét igyekezett ki­kezdeni. Elsősorbán a parlamentben. Ebben a csoportban előkelő pártonkí- riili, illetve helyesebben pártnélküli oolitikusok egy vonalban álltak a zsidó iberalizmns és az internacionalista narxizmus szóban nem válogatós szó­vivőivel. Szenvedélyes szavakat hallot- unk, dühös ökölrázást láttunk a par- amentben, mialatt Jaross mosolygó zoborként állott a vihar központjában, lallottuk azt is, hogy egy marxista zónok Csehországba küldte vissza a felvidék első polgárát, Jaross Andort. 5z a személyi hajsza még a család zentségét sem kímélte. Az anonim sut- ogók propagandájának még az olyan larlamenti öreg rutinié is odaadta ma­ját, mint Rassay Károly, s családi igyeket szeretett volna fölhánytor- ;atni a parlamentben. Ráfogta Jaross Mussolini Burgos, január 26. Csütörtök délben a nemzeti csapatok befejezték Barcelona bekerítését. A marokkói hadtest, a na- varrai hadtestek és a „nyíl“ hadosztály megkezdte a bevonulást Barcelonába. A katalóniai arcvonalról délután két órakor érkezett jelentés szerint a spanyol nemzeti csapatok csütörtök délben meg­kezdték bevonulásukat Barcelonába, mi­után befejezték a bekeritési műveleteket,. A lakosság ujjongva fogadta a spanyol nemzeti csapatokat. A csapatok lényeges ellenállás nélkül vonultak be Barcelo­nába. Amint elterjedt a nemzeti csapatok be­vonulásának híre, a barcelonai lakosság hatalmas csoportokban nagy lelkesedés­sel járta be a főbb útvonalakat. Alig tíz perc alatt valamennyi ház nemzeti zászló- díszben pompázott. Barcelonából érkező hirek szerint a katalán főváros lakossága a bevonuló felszabadító csapatokat rendkívül lelkes fogadtatásban részesíti. A Navarra-had- osztály osztagai, továbbá marokkói és légionárius csapatok voltak az elsők., amelyek Barcelonába bevonultak. Vala­mennyi házra kitűzték a fehér és nem­zeti spanyol zászlót. A lakosság ellepte családjára, hogy egy tagja, bizonyos Jaross Béla orvos állítólag szlovák nemzetiségűnek vallotta magát az or- voskamarában. Azt remélte Rassay, hogy tán így sikerül Jaross makulát­lan tiszta hazafiasságára némi árnyé­kot borítani. Vesztére tette, mert a szó­ban forgó orvos annyiban rokona Ja- rossnak, hogy — névrokon. De még ha rokon volna is, az ilyen nemzetségku­tatás akkor is rémrossz fényt vett Ras­say és vele az ellenzék parlamenti mód­szereire, mert Jaross egyáltalán nem is ismeri ezt a nyakába varrt „rokont“ és éppen ezért semmi köze az illető val­lásához és nemzetiségéhez, mint ahogy például a magyarországi Odescalchiak magyar hazafiságára sem vethet ár­nyékot az a tény, hogy volt egy Odes- calchi Livió, aki Csehszlovákiában szlovák nemzetiségűnek vallotta ma­gát. A komáromi pártkongresszuson az utcákat és éljenezte a bevonuló csa­patokat. Az Estremadura-harctérről érkező je­lentés szerint ott is sikerült a nemzeti csapatoknak a köztársasági arcvonalat Paris, január 26. A Matin értesülése szerint Barcelona eleste után Mussolini francia-angol-német-olasz négyhatalmi értekezlet összehívását javasolja a hatal­maknak. Ez az értekezlet Spanyolország jövőjét vitatná meg. A lap londoni tudó­sítójának az a benyomása, hogy ezzel a tervvel angol részről már Chamberlain római látogatása óta komolyan foglal­koznak. Mint Londonból jelentik, a Daily Mail levelezője megbizható forrásból úgy ér­résztvett tízezrek fölháborodása gyö­nyörűen illusztrálta, milyen hatást ér­tek el az ellenzékiek Jaross személyé­nek sorozatos megtámadásával. Ugyan­így visszafelé sült el a Rassay-féle utolsó roham is. A támadások harmadik legfrissebb sorozata már nem személyi természetű. Nem nyílt nekilovaglás a felvidéki szellem, vagy az Egyesült Magyar Párt ellen, sem pedig Jaross személye ellen, hanem támadási célpontul a Fel­vidék egyetlen közjogi szervét, a tárca­nélküli minisztériumot választották. Ezt szeretnék eltüntetni a világból igen sürgősen. Mert érzik, hogy amíg a Felvidéknek látható szimbóluma van egy központi hivatal alakjában, amely központi egységszerven keresztül vala­mennyi felvidéki aktának keresztül kell mennie, addig lesz felvidéki öntu­dat és politikai összetartás is. Addig a áttörni és visszaszorítani. A nemzeti csapatok ellenállás nélkül foglalták cl Barcelonát. Franco tábornok csapatai élén diadalmasan bevonult a ka­talán fővárosba. • tesül, hogy Mussolini Barcelona eleste után négyhatalmi értekezlet összehívá­sát fogja sürgetni, hogy Anglia, Francia- ország, Németország és Olaszország fő­ként a következő három pontról tanács­kozzék: 1. Mentsék meg Spanyolországot a to­vábbi vérontástól. 2. Olyan helyzetet teremtsenek, hogy a spanyol nép ura legyen saját sorsának. 3. Négyhatalmi megegyezés annak megakadályozására, hogy kommunista divide et impera elve nem érvényesül­het. Ezért tehát kikezdték Jaross mi­nisztériumát. Jól jött nekik ehhez két kis affér, két előkelő úrnak afférja, de nem a minisztériummal, hanem egy — félreértéssel. Mint Bethlen és Rassay lapjaiból megtudtuk, egy előkelő úr járt a minisztériumban és észrevette, hogy a minisztérium épületében bizo­nyos márványtáblákat lefödtek. Lesza­kította a fedő papirost s a táblán Fe- rencz József nevét fedezte föl. Mint jó hazafi és jó habsburgista megbotrán­kozását fejezte ki a tábla letakarása miatt. Később ugyanez az incidens megismétlődött egy másik igen előkelő úrral, aki megbotránkozása jeléül név­jegyét helyezte el a letakart tábla előtt. A Rassay-sajtó nagyon fölfújta az ese­tet, de rövidesen tisztázódott, hogy nem Ferencz József magyar király ké­pét takarták le a minisztérium lépcső­Mussolini négyhatalmi értekezletet Javasol a spanyol kérdés megoldására és a földközitengeri béketerv kidolgozására

Next

/
Oldalképek
Tartalom