Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-03 / 2. szám
193S JANUÁR 3. KEDD TEKTOfla 5 Nyilatkozatok és cikkek a magyar politika sorsdöntő kérdéseiről A tengely problémája — Az ukrán kérdés — A magyar gazda* sági politika viszonya Nyugateurópához A népszámlálási puccs Szombaton néy&á mlálási puccsot rendeztek Szlovákiában. Nem lenne semmi baj, ha ez a népszámlálás egy közigazgatási aktus lenne minden politikai és nemzetiségi politikai tendencia nélkül. Abszolút rendezett és jogilag kiegyensúlyozott államban a nép- számlálás egy olyan közigazgatási művelet, amit lehet órák alatt is végrehajtani, ha a számlálást intéző statisztikai hivatal erre szakszerűen felkészült s ha a népszámlálás alapelvei és módszerei az államstatisztika szempontjából tu dományosan és praktikusan leszögezést ■nyertek. Ebben az esetben a megszámlálandó polgárnak mindegy lehet, hogy őt mikor és milyen körülmények kö zött számlálják meg. Nem lehet azonban ez az állammatematikai művelet az állómban élő nemzetiségi tömegre sem közömbös sem érdektelen akkor, ha ennél a matematikánál nyilván valóan túl akarnak menni az összeadás természetes műveletén és ha olyan rendszerrel vagy rendszertelenséggel ejtik meg ezt a műveletet, amely jo gossá teszi annak föltevését, hogy itt az egyszerű matematikánál ravaszabb képletekkel akarnak dolgozni. A népszámlálás az adott középeuró pai helyzetben kimondottan politikai és kisebbségpolitikai kérdés is. Uj államkeretek és új államrendszer mellei' nyer elsőízben megállapítást az államban élő nemzetek számaránya és ez az arány nem mint matematikai vagy statisztikai fogalom fog és akar érvénye sülni, de mint jogok kiindulási pontja és elkövetkező jog szabályozás mér féke. Ilyen körülmények között a minden hivatalos előkészület, a népszámlálás tudományos és technikai részét elvégző statisztikai hivatal nélkül, nem lehet sem törvényesnek, sem jogosnak, sem jogok tekintetében normativumnak te kinteni azt a népszámlálási komédiát, amit szombaton órák alatt Szlovákiában végrehajtottak. Nem lehet sem magyar, sem német részről hitelesnek és érvényesnek elismerni azt az eredményt, amit ma még nem ismerünk, mert a megszámlálandók azt sem tudták, milyen elvek szerint rubrikázzák őket s a számlálóbiztosok kijelölésénél a kisebbségi jogérvényesí tésnek semmiféle szerepe sem jutott Pozsonyi hírek szerint a miliciai fel adatok elvégzésére szánt Hlinka-gárda ■is aktív szerepet töltött be a népszámlálásnál, amit úgy hajtottak végre, hogy sok helyen a házmester adott valló mást a ház lakóinak nemzetiségéről. Ez az erőszakosan előránciaált, pucs esős és nem komoly népszámlálás, úgy látszik, komoly politikai következmé nyékét involválhat. A népszámlálás ellen kemény és erélyes tiltakozás tör tént ama szlovákiai német párt részéről, amely mint a Tiso-kormány támogatója, nemcsak belső konszolidációs látszatot adott az új rendszernek, de külpolitikai tekintetben is az útmuta tás és útegyengetés feladatát töltötte be. Ez a német tiltakozás az adott körülmények között fontos hatóerőt ad annak a nyílt panasznak, amit a szlovákiai magyarság is tiltakozásként szögez le, mert bizonyítéka annak, hogy az a közös eljárás és közös érdekvédelem, amely két évtizeden át érvénye sült a csehszlovákiai közéletben a magyarok és ,németek között, az újabb közös sorsban és helyzetben ismét egy síkon találkozik. Ez a találkozás az új szlovákiai helyzetben a jövő lehetőségei. és kilátásai szempontjából sorsdöntő és egy új esztendő első óráiban komoly konstatálást érdemel. (el). Budapest, január 2. Az újév alkalma I bői a magyar politikai élet több kiváló I sága nagyjelentőségű vezércikkekben • A Függetlenség újévi vezércikkét Csáky István gróf külügyminiszter irta. A nagyszabású cikk a magyar politika alapjait — „szilárd alapjait“, ahogy a magyar külügyminiszter cikkének cínn mondja — világítja meg. A vezércikkben Csáky István gróf megállapítja, hogy a berlin—római tengely az elmúlt világtörténelmi jelentőségű 1938-as évben erősen előretört, de még nem olyan mértékben, hogy elérte volna hatóerejének azt a tetőpontját, amely megfelel e két nagy nemzet erejének és életérdekeinek. Tévesnek tekintem azt a felfogást is, — folytatja Csáky István gróf, — mintha az idő a tengely ellen dolgoznék: a tengely mindinkább berendezkedik rendfenntartó és rendező szerepére és egyre nagyobb tért nyer. Az események megmutatták, hogy a tengely hatalmi szférájának kiterjesztése szempontjából a bensőleg erős és független államok őszinte barátsága nagyon hasznos lehet. Kölcsönös és teljes bizalom nélkül azonban a baráti államok sem erőtartalékot, sem pedig több erőt nem jelentenek. Szilárdság a külpolitikában és belpolitikában Mi által teremtheti meg és tarthatja fenn azonban egy kis állam a bizalmat! — kérdi ezután Csáky István gróf cikkében — Mindenekelőtt szilárdsággal. Szilárdság és állandóság kell ehhez a külpolitikában éppen úgy, mint a belpolitikában. Külpolitikai szilárdságunkat már bebizonyítottuk: a legnehezebb időkben, amikor még gyengék voltunk, félelem nélkül állottunk azoknak a hatalmaknak az oldalára, amelyekhez bennünket érzelmek vagy érdekkapcsolatok, sőt a közösen ontott vér emlékei fűznek. Kötelességemnek tartom, hogy a magyar közvélemény figyelmét ismét felhívjam, menynyire helytelen volna nagy barátaink érdekeit vagy érzékenységét könnyelműen sérteni. — Belpolitikai szilárdságunkat az jellemzi, hogy húsz esztendő óta minden kor feltörekvő nép voltunk. A magyar nemzeti társadalom mindig arra törekedett, hogy az állam belső kialakításában helyet adjon az új gondolatoknak is és ezeket jellegzetesen magyar formába öltöztesse. Szent István óta mindig arra törekedtünk, hogy a magunk nemzeti módszereivel minden olyan eredményt átvigyünk a nemzet életébe, amely kül földön hasznosnak bizonyult, belföldön pedig alkalmas arra, hogy a magyarság szellemi és anyagi erőforrásait gazda gítsa, Minden másirányú kísérlet ma is gyengítené a nemzet öntudatát és a ina gyarság ütőerejét. A magyarországi kisebbségek Komoly zavaró mozzanat lehetue mind a bel-, mind a külpolitikában — szól to vábbá Csáky gróf cikke — a magyaror szági kisebbségekkel való bánásmód is. A magyar közvélemény figyelmét már teljes nyíltsággal felhívtam és igyekez tem mind a határokon innen, mind azo kon túl világosan megmagyarázni, hogy ezt a problémát felfogjuk és következe seit teljes megértéssel le is tudjuk vonni. De más tekintetben is megértettük az idők szavát: tudjuk, hogy a bizalom megőrzéséhez nyilvános manifesztáeiókra is szükség van. Ismerjük és nagyrabe csüljük az anti-kominternpaktum hord erejét. Sajnálattal állapítottuk meg már jó idővel — több mint egy évtizeddel foglalkozott az aktuális magyar kórdé sekkel. ezelőtt a Népszövetség állandó süllyedő sét. A világ közvéleménye két egymással ellentétes eszme körül kezd kikristálym sedni. Tudatában vagyunk annak, hogy ugyanazzal a meggyőződéssel senk* sem vall hat két hitet egyszerre. Magyarország viszonya szomszédaihoz — A belénk helyezett bizalom egyik előfeltétele, mint már említettem, hogy akcióinkban a róma-berlini tengely le bégjén szemünk előtt s emellett ne fe lejtsük el azt a tényt, hogy- a Német Bi rodalomnak Középeurópában földrajzi fekvése, terjedelme és lakosságának tö Bethlen István gróf a Pesti Napló-ban írt vezércikkében mindenekelőtt összefoglalja az 1938-as év fontos eseményeit, majd arról a sorsdöntő fordulatról emlékezik meg, hogy Németország elképzelhetetlenül nagyarányú megerősödése és a katonailag is újjászületett Olaszor szággal való összefogása kikényszerítette a békeszerződések intézkedéseinek felszá molását. Megállapítja Bethlen István, hogy Csehszlovákia kiesése folytán a kis- antant lényegileg megszűnt; az orosz— cseh és orosz -francia segélynyújtási szerződések nem funkcionáltak többé Majd így folytatja: „Közép-Európában a francia kisantanti hegemóniát 1938-ban a Berlin—Róma tengely hegemóniája váltotta fel és nem kétséges, hogy ezt a hegemóniát belátható időkig ez a tengely meg is fogja tartani, mindenesetre mindaddig, amíg Oroszország belső állapotai folytán az európai sakkjáték tábláján gyakorlatilag nem képes szerepet játszani.“ Megállapítja ezután, hogy Magyarország a róma—berlini tengelyre tette fel n sorsát már hosszú évek óta. Róma és Berlin felé orientálódtunk, mért arra építettük számításainkat, hogy Közép- és Délkelet-Eurépában az olasz és német nagyhatalmak túlsúlyra kerülnek és „Mi a csehszlovák állam likvidálását az őszinte barati viszony folytán, mely Németországhoz kapcsolt, de azok után a nyilatkozatok után is, amelyeket erre nézve felelős államférfiak tettek, moild juk meg őszintén, máskép képzeltük.“ „Jóhiszeműen reméltük, hogy, arneny- nyire elismerjük mi magyarok Németország jogát a szudétanémet vidékre és arra, hogy a cseh korona történeti orszá gai. területén praedominans befolyást gyakoroljon; éppen úgy bízhattunk abban, hogy azon a területen viszont, amely valaha Szent István koronája alá tartozott. Németország respektálni fogja azt a mi jogunkat is, hogy az új területi rendezésnél elsősorban a magyar érdekek érvényesüljenek és a magyarlakta területek visszacsatolásán túlmenően, »menynyiben -például, a rutének hozzánk csatlakozni akarnának, ez ellen mesterséges akadályok nem fognak emeltetni.“ „Villámcsapásként hatott jóhiszemű várakozásainkra már. Magyarország tömege folytán gazdasági tekintetben bízói» nyos előjogai vannak. — Az erős és független Magyarország — ismétlem — a tengelyhatalmak szempontjából: hatalmi tényező. Ereje azonban, hála a tengelyhatalmakkal való barátságnak, megsokszorozódik. A kölcsönös támogatás tehát kölcsönös érdeket jelent, annak ellenére, hogy a kölcsönös bizalmi és baráti viszony senki ellen nem irányul. Célja csupán saját erőnk és barátaink erejének növelése. Szerencsére, barátaink száma az új év küszöbén növekedni látszik. — Lengyelországhoz való barátságunk szilárd alapokon nyugszik. — Az őszi válság óta mind észrevehetőbbé válik a magyaroknak a jugoszláv; nép iránt tanúsított nagyrabecsülése. — Általánosságban hangsúlyozni kívánom ez alkalommal, hogy az egyéb szomszéd országokból való viszonyunk alakulása* elsősorban a magyar kisebbségek sorsától és irántuk tanúsított bánásmódtól függ. Nem lehetetlen, hogy az új év még számos nehézséget hoz, de legmélyebb meggyőződésem — fejezi be cikke gondolat- menetét a magyar külügyminiszter —, hogy egy nemzedék, amely átélte az általános háborút, nem akar még egyszer ilyen szerencsétlenségbe sodródni. velük egyetértésben mi is résztvehetünk a Dunamedencc térképének átalakításán ban. Magyarország jogos követelései „Hogy mik voltak Magyarország jogos követelései, aziránt Európában senkinek kétsége nem lehetett, legkevésbbé a tengelyhatalmaknak, amelyek különben a müncheni sorsdöntő megbeszélésen ezeket Mussolini sürgetésére, expressis verbis tudomásul is vették.“ „Ennek ellenében Magyarország két követelése közül eddig csakis a magyarlakta területek visszacsatolására vonatkozó első követelés teljesült, míg a másodikkal szemben, a mai napig elháríthatatlan akadályok tornyosultak, sőt minden megtörtént, hogy például a kárpát- alji rutén földnek Magyarországhoz való vissza csatlakozása, ami pedig már a megvalósulás útján volt, belátható időró meghi úsíttassék.“ „A magyar közvélemény előtt nem maradhatott titok, hogy az események ilyen, reánk nézve sajnálatos alakulásának oka Németország velünk szemben változott magatartásában keresendő. rületéből a csehszlovák állam részére csak Trianonban elszakított Pozsonyli- getfalunak német csapatok által bekövetkezett váratlan megszállása is; fokozták az aggodalmakat később, egyfelől annak kategorikus kijelentése, hogy Pozsonynak Csehszlovákiánál kell maradnia, holott az 1910 es népszámláláskor csak 18 százalék volt a szlávok aránya Pozsonyban; másfelől a belvedereí döntést megelőző tárgyalásokról kiszivárgott egyes részletek, amelyek bizonyítékai voltak annak, hogy Németország kezdi többre értékelni a csehek szolgai pálfordulását és évszázados lakáji szerepének újabb, most már a német viszonylatban való vállalását, a szabad és öntudatos magyar nemzet független barátságiinál; míg végre, bevágta a hordó fo- nekét a német külügyi kormány érthetetlen és velünk szemben barátságosnak valóban nem mondható magatartása a rutén kérdésben, annál inkább, mert az egész rutén nép a Magyarországhoz való Csáky István a magyar politika „szilárd alapjairól“ Bethlen István a Róma-Benin tengelyről Magyarország és Németország viszonya
