Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-25 / 20. szám
Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség V, Honvéd-utca 10. Tel.: 125-350 Kiadóhivatal: Budapest, Vili., József-kőrút 5. sz Telefon, kiadóhivatal és hirdetési osztály 1-444-0Ó Francia- ország a vátaszűío JAROSS ANDOR erélyes nyilatkozata zsidójavaslat vitájában a személyét és a felvidékieket ért támadásra Rassay Károly támadása laross Andor ellen — A Ház egyesített bizottsága folytatta a zsidójavaslat tárgyalását A bépviselőház egyesített bizottsága Péchy László elnöklésével kedden délután folytatta a zsidójavaslat általános tárgyalását. A kormány részéről Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter, Jarass Andor felvidéki- miniszter, Antql István igazságügyi, Stolpa József kultuszállamtitkár vett részt az ülésen. Kertész Miklós (szociáldemokrata) azt fejtegette, hogy a zsidókérdés valójában szociális kérdés és arról van szó, hogy egy társadalmi gazdasági rend a maga igazságtalanságaiban megkövesedett. Ezeken a súlyos bajokon kellene segítenünk, ezekről elterelik a figyelmet a zsidókérdéssel. A zsidóság nem felelős a magyar kapitalizmus hibáiért, hanem éppen úgy áldozata annak, mint a keresztény munkásság, tehát védelmet és igazságot kér. A jogegyenlőség elvét nem töri át a javaslat Pinezich István hangsúlyozta, hogy maga a zsidóság nagyban oka a javaslatnak, mert az első javaslatot nem a megfelelő megértéssel fogadta, nem alkalmazkodott állami akarathoz, hanem azt sok tekintetben kijátszani igyekezett. A kérdést nem lehet érzelmi húrok megpendítésével elintézni. Nem áll az, hogy a javaslat a jogegyenlőség elvét áttöri. A jogegyenlőség azt jelenti, hogy a törvényadta kereten belül mindenki szabadon kifejtheti képességét és a kérdés csak az, hogy ez minő fegyverekkel történt. A jogegyenlőség érvényesülésénél az erkölcsi momentumnak is érvényesülni kell s kérdés, hogy ez egyformán érvényesül-e a zsidók és nemzsidók oldalán. A zsidóság erkölcsi felfogása más, mint a keresztényeké és nem lehet a jogegyenlőség sérelme, ha azon az oldalon, ahol kevésbbé érvényesül az erkölcsi felfogás a gazdasági és üzleti életben, ezt bizonyos intézkedésekkel akarjuk kiegyenlíteni. A zsidótömeget különösen abban a munkaköri elosztásban, amelyben elhelyezkedett, a magyar gazdasági és társadalmi élet nem bírja el. A zsidóság csökkenése az utóbbi években csak lélek- számban mutatkozik, a gazdasági téren (sp) — Amikor e sorokat írjuk, a francia parlamentben háborúról és békéről vitatkoznak. A béke győzni fog, mert Franciaország gyenge, de az országot most talán még nagyobb megrázkódtatás éri, mint München napján, amikor a franciák kénytelenek voltak először fogcsikorgatva belenyugodni a béke győzelmébe. Két ilyen egymásután kapott csapást nehezen heverhet ki világhatalmi ambició. Münchenben Franciaország kénytelen volt lemondani Középeurópáról, a dunai be folyásról, s engedni, hogy Hitler birodalma oly mértékben megerősödjék, mint békés úton még soha nagyhatalom- , Andre Fribourg könyve» a „legyőzőitek győzelméről“ ezen a napon vált valósággá, s a legyőzött németség tényleg legyőzte legyőzőit. Alig ocsúdhatott föl Páris a müncheni megaláztatásból, eljött a második csapás. A francia kamara a baloldal lázadása ellenére kénytelen eltűrni Franco győzelmét, Olaszország határtalan megerősödését, s lemondani Barcelona megsegítéséről, mint lemondott Prága védelméről. Most Negrin sóhajt majd föl, mint hónapokkal ezelőtt Benes: a francia barátság értéktelen. Pedig Negrint épp úgy a franciák (és az oroszok) biztatták az ellenállásra, tüzelték és lelkesítették, mint annakidején a cseheket. Most visszavonulnak tőle. Vájjon tudatában van-e Francia- ország, mit jelent a franciák számára, ha ellenséges érzelmű erős uralom lendül hatalomra az ibériai félszigeten? Most nem akarunk történelmi példákra hivatkozni, nem elemezzük, miként sújtotta le Ferenc király Franciaországát ötödik Károly, amikor a spanyol— német—olasz egységgel bekerítette és tehetetlenné tette, nem hivatkozunk arra, miiként törte meg Tizennegyedik Lajos dicsőségét a pillanat, amint Spanyolország és Németország egymásra talált, s.nem ecseteljük Napoleon bukásának okait sem, mert köztudomású, hogy a hatalmas császár diadalútja először Spanyolországban torpadt meg s ott kezdődött a lefelémenő széria. Franciaország szempontjából majdnem. mindig végzetessé vált, ha Spanyolország ellentétes táborban volt, — most pedig ott van. Kizárólag a franciák ügyetlenségéből van ott, illetve annak a borzalmas uralomnak hibájából, amely az elmúlt négy év alatt letaszította a nagyszerű francia nemzetet a hatalomról, aláásta belső rendjét, legyengítette, sorozatos ügyetlenségével hátrányos helyzetbe kergette s Anglia vazallusává tette. A francia népfront most bűnbánatot tarthat azért, amit a múltban tett. Ritkán uralkodott rendszer Európában, amely ügyefogyottabban vezette volna egy nagyhatalom ügyeit, mint Leon Blum rendszere, s hosszú munkára lesz szükség, amíg egy új, friss, tetrekész francia nacionalizmus jóváteszi Hitler és Mussolini szerencsétlen ellenjátékosának, a francia népfrontnak hibáit. Egyenesen humorosan hat, amikor ma Leon Blum föláll a Palais Bourbonban és a spanyol határok megnyitását kövteli. Hiszen a „benemavatko- aási“ gondolat az ő miniszterelnöksége alatt született meg, ő szorgalmazta és kívánta az eszmét, s apaikor a „semle- gességi bizottság“ a németek és az olaszok vonakodása ellenére megszületett, Leon Blum úgy ünnepeltette magát, mint aki nagy sikert ért el s Róma és Berlin ellenére megmentette a békét. Számításai nem váltak be. Vagy tévedett, vagy félrevezették, — politikailag ez egyre megy, sőt a félrevezetettség nagyobb államférfim bűn, mint a fléve- dés. Ma már késő. Barcellona nyilt katonai megsegítése ma már egyet jelentene az olasz—francia háború kitörésével, s ilyesmit Páris Negrin miatt nem kockáztathat. Franco csapatai Barcelona előtt állnak. A nemzeti offenzíva csak úgy állítható meg, ha Franciaország nyiltan a köztársaságiak mellé áll, s az utolsó pillanatban néhány száz repülőgép, ágyú és tank, néhány ezer gépfegyver, katonatiszt és autó, néhány millió lövedék és élelmiszercsomag elküldésével lelket önt a demoralizált kormány- hadseregbe. De ebben az esetben is legfeljebb £ katalón főváros eleste odázható el, s Franco nem győzhető még le. A köztársaság csak úgy győzhet, ha Páris nyiltan háromszázezer jól fölszerelt francia katonát küld Negrin segítségére, megszállja a nemzeti Spanyolország stratégiailag fontos pontjait, azaz tabula rasat jelent be, s fegyveresen beavatkozik a konfliktusba. Franco oly jól áll, hogy ma már a spanyol köztársaság megmentése máskép elképzelhetetlen. — De ha a francia kamara el is határozná ezt a végzetes lépést, nyolc-tíz napig tartana, amíg kivitelezhető volna. Előbb általános mozgósítást kellene elrendelni, a Maginot-vonalat megszállni, az olasz határra csapatokat vezényelni, Franciaország épségének garantálására. S mi történne időközben? Németország és Olaszország maga ellen irányuló cselekedetnek minősíthetné a francia intézkedéseket és beavatkozna. A nyolc nap alatt pedig az olasz flotta megjelenne Barcelona és Valencia előtt, halomra bombázná a. városokat, csapatokat szállítana partra a francia határ közelében, úgyhogy Franciaország Spanyolországban sem érne célt. A katonai beavatkozás őrült gondolatától még a kommunista Thorez is irtózik, nem valószínű tehát, hogy sor kerül rá. Marad a hadiszerrel való segítés. Ismétlem, ez is legfeljebb meglassítaná Franco diadalát, (mint a múltban tette) de nem akadályozná meg. Ilyen körülmények között Francia- országnak számolnia kell azzal, hogy déli határain új katonai nagyhatalom keletkezik, amely ellenséges érzülettel néz Franciaországra, csatlakozik a ko- mintern paktumhoz és erősíti szövetségesének, Olaszországnak helyzetét. A két új „dinamikus“ állam. Spanyol- ország és Portugália 33 millió embert jelent, egy szörnyű háborúban megszervezett. megfegyelmezett és tettre kész embert, akinek értéke Franco egv-két évi katonás továbbszervezése után tízszer annyi lesz, mint az öt év előtti veszekedő és tesnedő spanyol köztársasági emberé. Franciaország helyzete olyanná válik, mint Csehszlovákiáé volt: minden határára ellenség nehezedik. Százhatvan millió ellenség a negyven millióra, — hová vezethet ez, különösen, ha meggondoljuk, hogy a Földközi tenger minden stratégiailag fontos pontja spanyololasz kézbe kerül? Helyes volt ezt az állapotot előidézni? Franciaország józan köreiben tisztában vannak azzal, hogy a spanyol nemzetet kizárólag a francia népfront magatartása kényszerítette francia-ellenes pózba és védekezésbe. Franco szívesen közeledett volna Párishőz. Nem akarták, sőt ráütöttek, „ideológiai“ okokból, s nem nemzeti érdekből. Róma és Berlin kihasználta a mellőzött és hátbatámadott nemzetiek haragját, s olyan megegyezést kötött velük, amelyet lehetetlen hatálytalanítani. A győzelmes Franco kétségtelenül szorosan a tengely politikája mellé áll. Az utolsó pillanatban csak az segíthetne. ha Franciaország még Franco győzelme előtt elismerné a burgoszi kormányt, (eddig csak Franciaország és a Szovjet nem ismerte el az európai államok közül) szigorúan elzárná a pireneusi határt, s ezzel megsiettetnó Franco győzelmét. így talán még elkerülheti. hogy déli határán új, hatalmas ellenség szülessen, s hatalmasabbá tegye a német-olasz frontot. E napokban dől el, vájjon Franciaország le tudja-e rázni a népfront maradékainak gyámkodását és elég erő van-e benne a friss, nemzeti lépés megtételére, vagy nádig mereven elzárkózik a megoldás elől, s a saját hibájából engedi, hogy egyre gyengébb és bizonytalanabb helyzetbe sodortassák.
