Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-21 / 17. szám

L 1939 JANUÁR 21. SZOMBAT temjideTki J^öfc^RHIRBAB Húszezer egyakaratú magyar táborozása a komáromi nagy napon FöSdmívestömeg, iparosok, munkások, hivatalbeliek és intelligencia az egész magyarság felé dokumentálta a felvidéki magyar szellemet és egységet — Komárom újra a magyarság nagy szívdobbanásá­nak lázában égett Komáromi. (Kiküldött munkatársunk­tól.) Ezt a napot leírni alig lehet. Ezt a napot át kellett élni, hogy újból egy he­tekre, hónapokra, talán az egész életre szóló nagy magyar élménnyel gazdagodjunk. Á hangos híradó ott volt Komáromban és szorgalmasan készítette fölvételeit. Láttuk, hogy a Jupiter-lámpák ragyogó fényözönében ráirányult a fölvevő ka­mara lencséje a nagyszerű zászlódíszbeu pompázó szónoki emelvényre, a dobogóra, amelyén a felvidéki magyar párt vezér­kara ült, a közönségre, amely sűrű töme­gekben töltötte meg a hatalmas lovardát, talán a legnagyobb befogadóképességű épületet az egész felszabadult területen, a künt szorultakra, akik kétszer annyian voltak, mint azok a szerencsések, akik odabenn kaptak helyet és mégis példa­adó türelemmel, kisebbségi magyar sors­ban megtanult fegyelemmel állották vé­gig a gyűlés hosszú óráik Szorgalmasan készültek a híradó fölvételei és rövid né­hány nap múlva az egész országban, min­den mozgószínház fehér vásznán fölt i- rulnak a komáromi nagy nap seregszem­léjének lelkesítő, megragadó jelenetei. De tartunk tőle, hogy bármilyen tökéle­tes is a technika, bármilyen ügyesek a filmiroda művészszemű emberei, és bár­mily tehetséggel és- érzékkel válogatták .is ki a megörökítendő jeleneteket, az, ami a vászonra kerül, csak megsejdíti a való­ságot, de tökéletes képet mégsem adhat. Mert ezen a gyűlésen a felvidéki magyar szellem egységes flulduma áradt el, ez a gyűlés nem volt egy egyszerű pártkongresszus, ez egy testvéri nagy táborozás volt, a felszabadult magyarságnak első nagy találko­zása, kézfogása, egy mámoros nagy ölelkezés, egymásraborulás, nemes szándékoknak, nagy építőakaratnak kitáruló megnyilat­kozása, sírva-vigadás, magyar fogadal­mak napja, frigy pecsételés, múltra einlé kezes és az igaz magyar jövő akarása, szent fogadalomtevés: ez a magyar jövő ígérete és biztos záloga volt. Si1 pen ezért inon Íjuk, hegy a legtöké- tesebb tollal sem tudnék még csak meg­közelítőleg sejtetni is, hogy mi történt Komáromban. Ezt végig kellett élni, végig kellett lelkesedni, itt a helyszínen kellett, volna befelé könnyeket ontani, lángokat vetni, beleolvadni a nagy ma­gyar testvéri közösségbe, hogy azután hazatérjünk hittel, bizalommal és azzal a biztos tudattal, tettekre sarkaló önér­zettel, hogy vagyunk, leszünk és a ma­gyar életbe teremtő értékeket hozunk. A nagy tanulság Az a nagy tanulság, .amit Komárom az egész magyar élet felé jelent, röviden abban foglalható össze, hogy igenis történelmi tény és valóság, hogy örök időkre szóló érvényességgel meg lehet valósítani egy nemzettest ke belén belül a magyar egységet. Egy milliónyi magyar megvalósította. Kellett hozzá egy nagy történelmi élmény, az idegen elnyomás húsz eszten­deje és egy milliónyi magyar — Turchá- nyi képviselő szavai szerint — a szenve­dések kohójában úgy koVácsolódott ösz- sze egy- test-lélekké, mint ahogy az acél edződik elpusztíthatatlan anyaggá a gőz kalapácsok pörölycsapásaira. És való­ban Mohács és Trianon kell ehhez? Úgy hisszük, hogy ha, Komárom tanulságait és szellemét megérzi az egyetemes ma­gyarság, akkor 1939 január 19. az egész magyar történelem emlékezetes nagy napja lesz. Komárom nevét sokszor je gyezte be Klió a magyar történelem ha­talmas fóliánsaiba, bizonyos, hogy ez n fcap is megfelelő, méltó helyet kap. De az én feladatom ennék a cikknek keretében nem az, hogy publicisztikai eszmefuttatást folytassak. Illetékeseb­bek, avatottabbak tették ezt meg és fogják még bizonnyal megtenni. Az én szerepem a sajtó egyszerű, szürke mun kásáé. Ott állok az újságírók asztala mellett, közelemben a filmiroda emberei dolgoznak és míg ők a tökéletes lenese segítségével örökítik meg a történelmi jeleneteket, addig én ceruzával vetek papírra egymásután felötlő színképeket. Húszezer ember táborozása A város is átérzi ennek a napnak tel­jes . jelentőségét. Komáromnak a hétköz­napon is ünnepe van. A házak lobogó- díszben, mint amaz emlékezetes napo­kon. Az üzletek kirakataiban fehér papír szalagok, rajtok vastag betűkkel: Éljen Jaross! A vármegyeház elől zászlók alatt egyre újabb és újabb csoportok indul­nak. Az utak tömve vannak a lovarda felé igyekvőkkel. Kocsink a hídfőtől kezdve állandó tülkölés közben csak lépésben haladhat. Az autó nagy zökkenéssel áll meg a sárban, még csak féltizenegy van, ami kor a lovarda elé érek, de szinte kilátás­talannak látszik a helyzetem. Ezen az embertömegen ugyan hogyan is vergőd­hetnék át? A lovarda tágas, hatalmas udvarát máris szinültig megtöltötték az embertömegek. Zászlókkal, táblákkal sű­rűn tarkított csoportok állják körül a hatalmas faalkotmányt és amint előre .iígyekizém,* möea~ííC ..önnäu. is hallom, hogy odabenn már egy talpalatnyi hely sincsen. Ám azért megkísérlem a lehe­tetlent. Amikor előretörve hangoztatom, hogy a Felvidéki Magyar Hirlap-ot kép­viselem, szeretettel nyitnak előttem kes­keny rést, amelyen előrefurakodhatom, de a gombok leszakadnak kabátomról és folyton ki kell szabadítanom vissza­maradó kabátszárnyaimat. Mégis átve­rekszem magam a széles előcsarnokig és itt is szinte kézről-kézre adnak előre, míg a rendezők és rendőrök tiltó sorfala is megnyílik előttem és rajta vagyok a másfél méternyi széles korridoron, amely a hatalmas alkotmányban utat nyit az embertömegen keresztül a dobogóig. Első impresszió: nagyszerű rend. Kristóf Sándor pártigazgató kitűnő gárdája élén remek munkát végzett. Impozáns kép, ami fogad, zsúfolt az egész épület. Megtudom, hogy a lovarda befogadó- képesség% hétezernyi, még jó félóra van «■■HaanBRmiKsanv« a gyűlés megnyitásáig, de már zsúfolt a helyiség. Odakünn éppen kétszer any nyírni vannak, tehát több mint húszezer ember gyűlt ösz­sze ezen a nagy magyar táborozáson és ahogy Szőny felől autón jöttem, lát­tam, hogy az úton sűrű rajokban özön­lenek a tömegek. Érdekes és a jövő szem pontjából is sokat jelentő, hogy nemcsak o> felszabadult területről, hanem Dunán túlról is eljöttek a magyar tömegek. Tatatóvárosról és még nagyobb körzet­ből özönlöttek a népek a nagy testvén találkozóra. * Nem lehet megállapítani, hogy hányi falu küldötte el képviseletét. De ahogy az egymás mellé került táblákról betű* zöm, Beregszásztól Vágfarkasdlg itt van a felszabadult magyarság egész kép­viselete. Ilyen táborozásunk, ilyen seregszemlénk még nem volt. Minden magyar lélek megérezte, hogy miről van most szó és amint Jaross miniszter mondotta, szinte egyszerű hívó szóra, minden nagyobb toborzás nélkül eljött ide az egész fel­szabadult Felvidék. Jarossfalva küldöttei A dobogó tövében ott áll az udvarai Pintér Béla szálfamagyar-alakja. Évek­kel ezelőtt szoríthattam vele ui-oljára ke­zei dö jól esik, hogy most újból látha­tom! Elmondja, hogy Udvardról különvonaton 1850 ma­gyar jött el, de még itt van félezer, akik biciklin kerekedtek útra. Pintér Béla mellett magasra nyúlt legény, kezé­ben a táblán olvasom: Járossfalva. Ma­gyarország helységnévtárába új község­név került! A hodzsafalvák eltűntek és a régi telepeknek új nevek adódnak. Udvard közelében a régi Mihályi-major. terén a cseh földreform maradék-birto­kot létesített az udyardi földmives-sze- gónység ki semmizó«: vei és a falu népé­nek állandó sérelmére és nagy keserűsé­gére. Brose/c-f alvónak nevezték a birto­kot és a melléje kerekedett idegentelepefc az udvardiak. A Brusekéket elsöpörte a nagy történelmi forgószél és most már 560 udvardi földművessze­gény jutott új élethez, ötszázhátvao magyar család honfoglalását jelzi ez a tábla. amely a felvidéki magyarság vezetőjé­nek nevét kapcsolja egy történelmi nagy tényhez. Festői dobogón o magyarság vezérei A hatalmas dobogón legalább kétszáz embernek van férőhelye, szolid, biztos munka, mint amilyen szolid, biztos ala­pokon nyugodott kisebbségi életünk egész szervezete. A háttérben egymás mellé so­ra koznak a zászlótartók, zöld és magyár nemzeti színű lobogók. az egész terem színhangulata a zöld szín, az egységes párt jelvényének a színe, a zsendülő magyar élet, a lel­kekben égő örökös remény színe. T szezer ember viseli ezt a jelvényt, egyébként nincs uniformis, minden külsőség nélkül áll itt a felvidéki magyarság egységes lelki uniformis­ban, ahogy Jaross miniszter beszédé­ben mondja. A dobogó közepén a nemzeti zászlóval bevont, korlátdeszkáján fenyőgallyal be­futtatott szónoki emelvény. Somorja le- gényk ü 1 d ött ségenek jutott a dicsőség, hogy az emel vény mellett díszőrséget álljon. Festői ez a tíztagú legénycsoport, amint két sor ezüstpitykcvel borított feketedolmányokban, fehér nyakkendő- csokorral, fekete pörgekalappal állanak feszesen, mint a férfierő és méltóság fa­ragott szobrai. Élükön mindkét oldalon a barnaprémsüvegű, virágos buzogányt, tartó legényt)írák. A dobogó bal oldalául helyezkedik el a tatatóvárosi levonták nagyszerű fúvószenokara, amely Db$r megjárta Komárommegyé felszabadít It. részéit és mindenütt nagy sikert aratott fegyelmezett játékával. A jobboldalon Tíz érsekújvári iparos cserkészek fúvószene­kara áll, mögöttük pedig a derék negyedi cigánymuzsikusok. Felváltva játssza a pattogó indulókat a három zenekar és amikor a negyedi cigányok vonója alól. felsír a ,,Kossuth Lajos azt üzente“ dal­lama, a tömeg egyik részében új szövegű ének szárnyal: „Jaross Andor, arra. kérünk, Légy tovább is a vezérünk! Te vezettél szabadságra. Vezes Nagymagyarországra. Éljen a magyar szabadság. Éljen a Haza!“ A dobogó fölött a magasban jelzőtáb­lák népszerű jelszavakat hirdetnek: .,Ma­gyar gazdasági hatalmat építünk. Mert ez az élet útja“ — „A Kárpátmedence né­peinek életbiztonságot csak Szent István arét> YnPV/N VÁSÁRT jan.3 0.-ig kai!

Next

/
Oldalképek
Tartalom