Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-21 / 17. szám
Ma: Rd dióm éllé Jele/ Ára: 10 fillér W Iff ^ ) U. évfolyam 17. szám. Budapest, 1939 január 21. Szombat Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség V, Honvéd-utca 10. Kiadóhivatal: Budapest, Vili., József-körút 5. Telefon, kiadó- hivatal és hirdetési osztály 1-444-00 Komárom után Az Egyesült Magyar Párt Komáromban megalkotta új programját s ezzel most már véglegesen méltó helyet kér magának a megnagyobbodott új Magyarország politikai életében. A komáromi programadás után a párt nemcsak a földrajzilag meghatározott Felvidék pártja többé, hanem egész Magyarországé. Nevében nem szerepel a „felvidéki“ jelző, ellenben továbbra is benn van az „országos“ jelző, amely most új értelmet nyert. Mint országos magyarországi párt természetesen pártunk is ugyanarra törekszik, mint valamennyi politikai párt, hogy a meggyőzés demokratikus eszközeivel mennél nagyobb tábort, lehetőleg a közvélemény többségét egyesítse zászlaja alatt és hogy tömegeinek nevében aztán a mainál sokkal nagyobb mértékben vehesse kezébe a hatalmat, mert most, amikor csak egy millió magyart, az ország lakosságának egytizedét képviseli, a hatalomrészesedésnek egyelőre csak igen szerény hamupipőkéje. Nem csodálkozunk azon, hogy egyes magyarországi pártok, amelyeket nem a nemzetmegtartás élet-halál harca kovácsolt össze csodálatos egységbe, mint minket, hanem az önző osztály- érdekek jelszavai vagy még önzőbb individualista szellem bűvészkedései tartanak össze, igen idegesen reagálnak a komáromi zászlóbontásra, amely a nemzeti egység elsodró szellemével akar betörni északról a tespedő magyar ugarra. Nem csodálkozunk azon, ha a komáromi program elhangzása után a nemzetközi szociáldemokrácia egész őszintén kikottyantja a magyar parlamentben, hogy jobban szerette volna, ha Jaross Andor nem kerül vissza Magyarországhoz, hanem Cseh- Szlovákiában marad. Talán elfelejtette a földrajzban kissé tájékozatlan szociáldemokrata szónok, hogy ez a vágy csak úgy valósulhatott volna meg, ha Jaross illetőségi helye, Komáromosehi is egész Nyitrával és Felsöbarssal együtt a belvederi határon túl maradt Volna, szóval, ha az új határt nem Ve- rebélytől északra, hanem még Érsekújvártól is délebbre, egészen Komárom közeiéig húzták volna meg. A szociáldemokrácia és judeokrácia szónoka helyesen látja a dolgokat, ha Jarossban látja a felvidéki keresztény, nemzeti és szociális népi szellem első megtestesítőjét, ám de téved, ha azt hiszi, hogy ha Jaross személyéről a csehek javára lemondhatott volna, akkor a számára annyira kellemetlen felvidéki program is valahol Csehországban rekedt volna. Nagy tévedés. A felvidéki szellem csodálatos tulajdonsága éppen abban rejlik, hogy akármelyik felvidéki tájnak akármilyen szellemi csoportját kérdezzük is meg, az alapvető nemzeti kérdésekben mind ugyanúgy gondolkozik, mint az egész. Húsz éven át tartott ez a nagy szellemi összeesküvés és ezt a szellemi ösz- szehangoltiságot nem lehet a lelkekből kiradírozni még akkor sem, ha nemcsak Jarossról mond le a cshek javára a szociáldemokrácia, hanem akár az egész tegnap megválasztott országos pártvezetőségről is, mert holnap egy egészen új, fiatal gárda áll a cseheknek adományozott vezetők helyébe s ez az új gárda ugyanúgy fog gondolkodni és cselekedni, mint a régi. Mert ha másképben gondolkodna és cselekedne, akkor Szociaiisia támadás JarossMndop ellen a képviselő házban Tovább folytatta a Ház a honvédelmi javaslat vitáját A pártok tanácskozása a zsidójavaslatról Minisztertanács Porubszhy Géza beszéde a honvédelmi vitában A képviselőház pénteken tovább folytatta a honvédelmi javaslat vitáját. Mindjárt az első felszólaló, Reisingcr Ferenc szocialista képviselő személyében megtámadta Jaross Andor felvidéki miniszteri éti a többi között azt mondta, hogy jobb szerelte volna, ha Jaross odakint marad. Ezen mi nem is csodálkozunk, mert hiszen a szocialista-marxista baloldal legkevésbbé sem rajonghat azért a Jaross Andorért, aki a nacionalista jobboldal, az új berendezkedésű és új etikájú Magyarország, a keresztény erkölcsök egyik legkiválóbb képviselője s akit tegnap Komáromban páratlan lelkesedéssel ünnepelt a felvidéki kongresz- szus. Érthetően nem kell ez a Jaross Andor Reisingeréknek, annál inkább azonban a keresztény nacionalista tömegeknek, akik Jaross Andorban sohasem fognak csalódni. Egyébként, ha a politikai helyzetképet áttekintjük e pillanatban, azt látjuk, hogy a politikai pártok már most felkészülnek a zsidójavaslat közeli, parlamenti tárgyalására. E célból pénteken délután 2 órakor a Nemzeti Egység Pártja, 5 órakor pedig a Keresztény Párt tartott értekezletet, amelyen a politikai helyzettel és a zsidójavaslattal foglalkoztak. Este a kormány tagjai minisztertanácsra ültek össze, a kiszivárgott hírek szerint elsősorban azokat a hozzászólásokat és indítványokat tárgyalták le, melyeket a zsidójavaslattal kapcsolatban juttattak el a miniszterelnökhöz. A politikai helyzet képéhez tartozik még a jobboldali, ellenzék csütörtök esti vacsorája, amelyen, — mint jelentettük — Eckhardt Tibor, Bethlen István gróf és Sztranyavszky Sándor szólalt fel és további ellenzéki magatartásukról hatá roztak, politikai célul tűzvén ki az al kotmány védelmét, a nemzeti függetlenség, sajtószabadság megóvását A képSzinyei Merse Jenő alelnök 10 órakor nyitotta meg az ülést és azonnal rátértek a honvédelmi javaslat tárgyalására. Reisinger Ferenc ismertette a szociáldemokrata párt álláspontját melynek-lényege az, hogy bár pacifista felfogásúak, az a vélemény, hogy Magyarországnak is erős, jól felfegyverzett hadseregre van szüksége, amely politikamentes legyen, megvédje, esetleg ki is tágítja a határokat. Ezért meghalni is érdemes. Hogy vi6előház folyosóján pénteken a vacsorán elhangzott beszédről sok szó elhangzott A Ház napirendjén a honvédelmi javaslat szerepel, s főleg ellenzéki szónokok szólaltak fel, mindnyájan helyeselvén a honvédség és a magyar katonai szellem megerősítését célzó javaslatot Igen nagy figyelemmel hallgatták Po- rubszky Géza beszédét aki első felszóla- lásával a tiszta felvidéki szellemet és a mélyen átérzett nemzeti törekvéseket bizonyította. Az ülés végén mentelmi bejelentések, személyes felszólalások voltak, egyébként a honvédelmi javaslat vitáját kedden folytatják, a mai ülüésről pedig itt számolunk be. mégis a javaslat ellen iratkozott fel, ez nem azt jelenti, hogy a javaslatot nem helyesli, hanem csupán a kormányrend- szer ellen akar megállapításokat tenni. Ezután élesen bírálta a kormány politikáját, majd Jaross Andor felvidéki miniszter ellen fordult, mondván, hogy nem is tudja, minek nevezze, felvidéki, vagy külföldi miniszternek. (Nagy zaj és ellentmondás a jobboldalon.) Hubay Kálmán: Hála Istennek, hogy Szociatisia támadás Jaross elten holnapután elsöpörné az egységes felvidéki közvélemény. Fölöslegesen hányják epéjüket a szoedemek csupán Jaross személyére, vegyék tudomásul, hogy Jaross a legdemokratikusabb elv alapján: a nép tömegek közvetlen megbízásából és akaratából hirdeti az új keresztény, nemzeti és szociális népi munkaállam programját. Értsék meg, Jaross nem a parancsuralmi szellemet képviseli az őt megbízó nép fölött, hanem egyszerűen a nép akaratának meg- szólaltatója. Jaross a legtisztább, a népuralmi elvnek megtestesítője. S a népuralmat a régiek — bizonyára a szociáldemokraták is tudják — „demokráciának“ nevezték. S ma a nép, legalább is a felvidéki magyar nép nemzeti értelmezésű népuralmat, nem pedig nemzetközi célok szolgálatában álló osztályuralmat akar. Sőt az osztály uralmi törekvések és az internacionalizmus hirdetőit a nemzeti érdek és így a nemzet nyilt ellenségeinek tartja, bármily gyönyörű szabadságeszmék köpenye alatt is akarják folytatni nemzetrontó munkájukat. És az Egyesült Magyar Párt is azért vette föl követelései közé az osztályharc alapján álló politikai szervezkedés betiltását. Akik tehát azt hiszik, hogy elég volna Jaross Andort visszaadni a cseheknek és ezzel számukra rögtön el volna intézve a Felvidékről jövő in- tranzigens nemzeti és népakarati szellem, nagyon tévednek, nem csupán Jarossról, hanem az egész egy milliónyi magyarról kellene lemondaniok. A csehek javára, az internacionalizmus szent nevében. De nemcsak az osztályharc előüvöl- tői horkantak föl a komáromi programvallás hallatán, hanem az individualizmus zúgbörzéin spekuláló politikai irányzatok szócsövei is. A magyar közélet tele van lerázhatatlan politikai akarnokokkal, akik száz álarcban is kelletik magukat a közvélemény előtt, akik az ékesszólásnak és toliforgatásnak minden mesterfogásával föl tudják tornászni magukat a fölszínre és ott az egyensúlyművószek minden ügyességével a közérdeklődés színén tartják magukat. Ezek nem osztályérdeket képviselnek, az osztályérdek már túlmagas szint volna az ő apró partikular izmusukhoz. Csak egóea
