Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-18 / 14. szám
Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség V, Honvéd-utca 10. Kiadóhivatal: Budapest, Vili., József-körúl 5. Telefon, kiadó- hivatal és hirdetési osztály 1-444-00 GÖRING ÉS CSÁKY egyórás tanácskozása „Az a jóviszony, amely Németország és Magyarország barátságának megfelel, újból megerősödve kerül ki a berlini megbeszélésekből11 Törvén yfiossó munka (sp) A honvédelmi törvényjavaslat tárgyalásával mintha nyugalom és méltóság költözött volna az utóbbi napokban nagy lelki megpróbáltatásokon átesett képviselőházba, s minden magyar, akinek szívén fekszik az ország sorsa, a megnyugvás pillanatában csak egyet kíván: maradjon meg e méltóság és higgadt tárgyalási hang, ne tegye ismét kockára „személyi kérdés“, vagy bejegyzett interpelláció holnap vagy holnapután a tárgyilagos parlamenti munkát, s a vihar ágyút ne okozzanak ismét „vihart“ s ne vessék vissza napokra, hetekre, vagy még tovább a komoly törvényhozási munkát. Mi, felvidékiek, értelmetlenül állunk a parlamentben a múlt héten lejátszódott eseményekkel szemben. Akadtak kritikusaink is, akik vagy fölényes- kedve, vagy fölháborodva a szemünkre vetették, hogy „idegenek vagyunk“ és nem vagyunk tisztában a „magyar parlament tradícióival.“ Ha a „magyar parlament tradíciója“ tényleg az volna, ami az elmúlt hét péntekjén lezajlott, s ahol az egyik legenyhébb használt szó a „pimasz“ volt, akkor tényleg nem lennénk vele tisztában és nem is akarnánk vele tisztába jutni. A Felvidék népe húsz év előtt kikapcsolódott a magyar politikából, s ha rágondolt, az a parlament lebegett szeme előtt, ahol Széchenyi és Kossuth óta Deákon, Eötvösön át a két Tiszáig, Wekerléig és Apponyi Albertig a nemzet legjobbjai fejtettek ki az utókortól csodált munkát, s ne csodálkozzanak kritikusaink, ha a magyar parlamentarizmus tradíciója alatt mi, „idegenek“ ezt az időt értjük, s nem a közelmúltat. Ami pedig a modern, demokratikus parlamentarizmust illeti, szintén nem vagyunk teljesen tapasztalatlanok, sőt vezetőink sok éves közvetlen gyakorlat alapján akár előadást tarthatnának e parlamentarizmus előnyeiről és hátrányairól azoknak, akik — őket kívánták kioktatni. A felvidéki magyar és képviselője jól ismeri azt a heroikus munkát, amit az általános népképviselet alanián működő parlament megkövetel tagjaitól, ismeri ennek az eaész rendszernek fonákságait és csapdáit, igazi népi alapon szervezkedve, segítség és kényelmes szokások nélkül derekasan megállta helyét benne és érezte a „többségi elv“ lélek- és joggyilkos hibáit is. — ne oktassák tehát ki a parlamentarizmusról azok, akik aránylag sokkal kényelmesebben jutottak egy kénv;selőházba s távolról sem ismerhették meg oly alaposan és annyi csa- lódásyrd titkait, mint a felvidéki képviselő. Ha ő mond ítéletet, azért teheti, mert keserves tapasztalat áll mögötte s tisztában van a dolgok lényedével. Minden parlament, amelyben elsikkad a közügy és „személyi kérdések“ arénájává változik, önmaga halálos ítéletét írja alá, mert a tömegek egyre ingerültebben fordulnak ellene, egyre fölöslegesebbnek és terhesebbnek érzik, s hogy mi következik azután, elképzelhetjük. A parlament teljesítményeitől, tagjainak komolyságától és összhangjától függ az intézmény sorsa. Ahol a parlament pozitív munkát tud végezni, mint Angliában, ott megmarad és az ország legfenköltebb hasznos szerve, ahol veszekedésekké és személyes ambíciók vagy ellenszenvek küzdőterévé Berlin, január 17. Csáky István gróf külügyminiszter berlini látogatásának második napján, kedden délelőtt ünnepélyes keretek között koszorút helyezett a hősi emlékműre. A hősi emlékmű épülete előtt, a Hársfasoron katonai díszszázad állt fel zenével a kordonok között — a hűvös idő ellenére -*» nagy tömeg helyezkedett eb Fél tizenegy órakor vonult az Adlon- szállóból a hősi emlékmű elé a képkocsisor. . Csáky István gróf külügyminisztert von Harlem követségi tanácsos, a birodalmi külügyminiszter helyettes protokollfőnöke, továbbá Sztójay Döme berlini magyar követ és Erd- mannsdorff Ottó budapesti német követ kísérte el és résztvett az ünnepi aktuson Csáky István gróf külügyminiszter kíséretének és a berlini magyar követség tisztikaré uak valamennyi tagja is. A hősi emlékműnél Seiffert altábornagy, városparancsnok fogadta Csáky István gróf külügyminisztert. Megszólaltak a dobok, a diszszázad parancsnoka jelentkezett a külügyminiszternél s gróf Csáky István külügyminiszter Sztójay torzul, ott az ébredő népharag elsodorja, mint a weimari Németországban. Szerencsére a múlt heti magyar parlamenti események rövid epizódnak bizonyultak. Mintha a képviselők, akik között mindkét részen sok tiszteletreméltó és higgadt személyiség van, önmaguk belátták volna, hogy a légkörnek meg kell változnia. A vihar lecsillapult, s nagy vétket követ el a nemzet érdekei ellen, aki újból fölidézi. A ház asztalán életbevágó fontosságú reform- törvények feküsznek, s senki sem mondhatja, hogy a kormány nem tesz komoly lépést az ország megfontolt szociális átépítése felé (az evolúciós és nem a revolúciós elv alapján), amikor például benyújtja a földbirtokreformra vonatkozó javaslatot. Aki most akadékoskodik. s akár „személyi“, akár más elvekre hivatkozik, vagy keveselni fogja a reformot s keresztülvihetetlen utópiák hirdetésével igyekszik elgáncsolni majd az építő valóságot, az tényleg árt a nemzetnek és a — parlamentnek. A törvények a legnemesebb magyar tradíció, a fontolva haladás elvének megfelelően igyekeznek zökkenő nélkül továbbvinni az országot az egészségesedés útján, s ne feledkezzék el az intézkedéseket keveslő szélsőjobboldali vagy szélsőbaloldali ember, hogy az egyszerre sokat markoló keveset fog. Többet ér, ha százszámlék helyett legalább ötvenszázalékot gyorDöme követtel és Seiffert altábornagy, városparancsnokkal ellépett a díszszázad előtt a katonazenekar hangjai mellett. Ezután Csáky István gróf külügyminiszter és a többi előkelőségek bevonultak az emlékmű belsejébe. A külügyminiszter hatalmas babérkoszorút helyezett az emlékkő lábához. A koszorú széles magyar nemzetiszínű szalagján a következő felírás volt: „Hűséges megemlékezéssel a világháború hős német bajtársainak — a magyar kül ügyminiszter“. Csáky István gróf magyar külügyminiszter kedden délben 12 órakor a német birodalmi légügyi minisztériumban kereste fel Göring vezértábornagyot, Németország légügyi miniszterét. A látogatás egy óráig tartott. Csáky István grófot elkísérte Göringhez san megvalósítunk, s rászoruló ezreknek tényleg adunk valamit, mintha a százszázalék örökké utópia marad, avagy csak a nemzet erejét elfecsérlő forradalom tudná megvalósítani. A legszebb és a legfontosabb törvény, a honvédelmi törvényjavaslat tárgyalása méltó keretek között kedden megkezdődött. Amikor a tárgyalásról szóló tudósítást átolvassuk, úgy érezzük: ez a parlament rehabilitálva van, 6 bárcsak örökké olyan maradna, mint ma volt. A képviselők átérezték a törvényjavaslat fontosságát és helyesen méltatták. Magyarország és a magyar nép kötelessége, hogy egyenrangúan, sőt a többieken túltéve, beilleszkedjék abba a fegyelmezett európai társadalomba, amely évtizedes kóvály- gás és desperáció után rájött, hogy a körülötte tornyosuló veszedelmekkel csak akkor küzd meg, ha az új spár- taiasság erényeit illeszti életének központjába. A magyar régi katonanép. Megérti a kor szavát és csak valódi, belső formáját játssza ki, ha hozzája illeszkedik. Imrédy Béla miniszterelnök pécsi beszédében körvonalazta a programot: katonai szellemet kívánunk és az áldozatoktól sem riadhatunk vissza, ha arról van szó, hogy a fiatal magyar néphadsereget hatalmassá és erőssé építsük ki. A szétesés és a le- csüggedés veszedelmei ma mindenütt ott kisértenek a petyhüdt és hisztérikus Európában. A fölegyenesedés elMialatt a zenekar kint az „Ich hatt* einen Kamaraden“ katonai dalt játszotta, gróf Csáky István külügyminiszter s a megjelentek néhány percig néma áhítattal adóztak az elesett hősök emlékének. A kegyeletes aktus után Csáky István gróf külügyminiszter a többi előkelőséggel együtt kivonult az emlékmű épülete elé s a diszszázad zenével diszlépésben elvonult a külügyminiszter előtt. A koszorúletételi ünnepséget filmhíradóra is felvették s az ünnepség után a hatalmas nézősereg ellepte a hősi emlék» mű belsejét. Sztójay Döme Magyarország berlini követe. A tábornagy és a külügyminiszter megbeszélése egy óráig tartott és a leg« szívélyesebb hangon folyt le. A külügyminiszter eddigi megbeszélései alapján úgy látszik, hogy az a jóviszony, amely Németország képzelhetetlen fegyelem és katonás szellem nélkül, igen, ma Spárta kell Athén helyett, ezt kénytelenek azok is tudomásul venni, akik talán sajnálják Athén puha gyöngy életét, de elég becsületesek a szükség és a kényszer belátására. A puha szépség ma megölne bennünket, ma védekezni kell, erőt összpontosítani. A magyar a történelem folyamán állandóan őrt állt és védekezett, s így természetesnek tartja, hogy ma is így kell tennie. Vasárnap több mint száz fiatal ludovi- kást avattak Budapesten hadnaggyá, s amikor e nagyszerű fiúkat nézzük és halljuk fogadalmukat, érezzük, hogy a katonás szellem kívánása és a katonai törvényjavaslat pompás talajra talál a nemzet szívében. A felvidéki ember eddig is spártai életet élt. Katonai szellem hatotta .át a polgári életben is, ismerte a fegyelem parancsát, tudott áldozatot hozni magyarságáért. Amit a törvény mond, lényegében nem új számára: más formában eddig is ezt cselekedte. A magyarság egy millió fegyelmezett spártai embert kapott a Felvidéken, s ennek a zárt tömegnek ma is egyik főkívánsága, hogy maradjon meg az elmúlt években annyi sikerrel kiépített bajtársi szelleme, maradjon meg az egyén és a köz érdekeit egyformán biztosítani tudó fegyelmezett élet, amíg a magyarság meg nem vívja végső győzelmeit. Csáky gróf Görintrgel tárgyalt, majd meglátogatta Ribbeníropot
