Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-11 / 8. szám
TFT<T5tt>vVt . 1939 JANUÁR 11. SZERDA. Macska-utéc {átéli, atndpéd &záz*nitUá p&tgM (izei Miuatáoos is atnauk csempészek kacsa a (ínáncokkat Kérem, az útleveleket! Vámvizsgálathoz előkészülni! Az útlevelek kéznél vannak s a vám- vizsgálathoz már mindenki régen „előkészült“; még otthon, a pakkolásíiál. Ezt észrevettem a szőke asszonykán Is, akinek termete nem állott arányban finom vonalú nyakával. Észrevettem a férjen is, akinek még a határállomás előtt jutott hirtelen eszébe valami és eltakarva kofferjét, felülről Valamit máshová rákos* gatott. A szomszéd fülkében a gotidos anya gyönyörű pülloVert erőszakolt kis* lányára. — Ne-e-em kell! — húzódozott a gyerek — hiszen úgyis olyan meleg van! — Ne feleselj, tedd, amit mondok! — hangzott a szigorú válasz, — Aztán, ha meghűlsz, kinok van baja veled, hä nem nekem! A gyerek beletörődve sorsába, magára vette a fullasztó melegben a pullovert; arcán tisztán látszott, hogy egészen rossz véleménye van a felnőttek észjárásáról. Nem sejtette, hogy nem ő, hanem kedves édesanyja fázott — a vámvizsgálattól. Mines dmmdni ttedáia? Szóval mindenki gondosan előkészült, nemcsak pakkolás, hanem arcjáték tekintetében is. A közvetlenség eltűnt, helyébe erőltetett fesztelenség és túlzott nyugalom lépett. — Vámvizsgálat! — mondta igeh udvariasan az ajtóbnn megjelenő vámtiszt é* kézmozdulattal kérte az első koffer föl - nyitását. — Nincs valami elvámolni való benne? Nyershús, gyümölcsíz, textil .. — Semmi, semmi a világon! — készsé geskedett a férj és előzékenyen megvil lantotta a koffer tartalmát, éppen az ellenkező sorkán, mint ahol előbb rákos gatott. A vámtiszt ösztönszerfien az ellenkezd sarokba nyúlt s mintha csak varázs vessző lett volna kezében, vadonatúj cipőt halászott elő. — Ez új! — állapította meg. — Ujf — csodálkozol! a férfi komikus ámulattal. Hja, igen, erről el is feled keztem. Szükségem volt rá. Vettem. Ke rém, ezt szabad! — Az előírások szerint. — Hogyno, kérem. Persze, hogy szabad külföldön venni valamit, ha hirtelen szükség van rá. De uraságodnak nyílván nem volt fá szüksége, mért — tessék nézni! — még a lábán sem volt. A WszkibW Felvidék Község! Elüjírlsígai o'< figyelmét felhívjuk a m. kir, belügy miniszter úr 280/1938. B. M. sz. reüdcle tével beszerzésre ajánlott, Nóták Jéoó dr. összeállításában megjelent dl iá jogi' könyvre. Régi biúnj ol at pótló munka a községi bíráskodásba vonatkozó jogszabályokat tárgyalja, agy'sé&es szerkezetbe foglalva, A könyv használhatóságának előnyére szolgálnak a szakaszokhoz csatolt jegy zetek, melyek az' egres szakaszok összefüggésére matatnak trá es a íendes bírósági gyakoNat mellett ismertetik A hatásköri bíróságnak \a községi polgári bíráskodás hatduköréb* utalt kérdésekben követett gyakorlat* is. Á mű használhatóságát az abbán »Szölt 24 iratminta, Valamint botüsoros mutató is előmozdítják. A könyv terjedelme 173 oldal, ARA 7.— PENGŐ. Megrendelhető az összeg előzetes beküldése mellett: STÁ11IUM Könyvkiadó- vállalatnál, Budapest, VI, Rózsa-u. 111, Kis zöld füzetet vett elő, abból olvasta ki az ítéletet. — Kilenc pengő. Egyéb baj nem is történt a fülkében. A folyosófői hallottam, amint a vámtiszt mosolyogva szólt a kisgyerekhez: **• Kislánykám, vesse le a pullovert, mert megfázik! de egyebet nem mondott. A gyerek sem, de olyan tekintetet vetett az anyjára, amelyben benne voll: No, látod! Azután elmentek a fináncok, a vámtiszt is, de a hangulat nem engedett fagyosságából. Érthető. A vonat még nem indult el. — Nézd! — figyelmeztette az asszonyka a férjét, és-az állomás perronjára mutatott. Odanéztem. Az egyik utast láttam vidám beszélgetésbe mélyedve a vám tiszttel. — Spicli! — suttogta sápadtan a nő fl foga között és mikor a vonat füttyére a „spicli“ visszatért a kupéba, szinte megölték tekintetükkel. Alig indult el a vonat, hirtelen mozgás támadt a folyosón. A menyecske is eltűnt és nemsokára jelentékenyen karcsúbban, kezében elég tekintélyes csomaggal tért vissza. A hölgyek általában karcsúbbak lettek. — Érdekes! — szólt hozzám a „spicli", a hölgyek sokkal szívesebben csempésznek át a határon valamit, mint a férfiak. A férj pulykavöfös lett, de nem mert az asszonyka védelméro kelni. A hangulat csak akkor engedett fel ellene valamit, mikor kiderült, hogy a vadászruhá# ..spicli“ — vámtiszt. Akkor mégsem lehet besúgó, hiszen most tetten érhette volna az asszonykát és az utasok nagyrészét. De lám, vidáman beszélget. Hines tíj. tcukU a nap alatt — Nagyságos asszonyt például súlyosan megbüntették volha — mondja a mehyeCskéiiek ha észreveszik a dere kára csavart selymeket. Mert amit a kofferben megtalálnak, azért csak vámot kell fizetni, az még Hem csempészés, de amit az utasok magukra vesznek, szóve,I eldugnak, azért már sokkal magasabb büntető-illeték‘jár. Uraságod, ha egyszer- kétszer felveszi az új cipót, most nem fizetett volna kilenc pengőt. — Kérem, nekem a cipő kicsi. A • sógoromnak vettem. — Az más mosolyog a vámtiszt, akit a különböző kérdések, ellenvetések egész előadás tartásáfa késztetnek. — Magyarországnak a csempészés évente körülbelül százmillió pengő kárt jelent. Nem annyira uraságod cipője, a nagyságos asszony pár méter selyme, som a kislány puli-overje, meg az a pár üveg lekvár és egyéb, amit így áthoznak, bár ezek is növelik az összeget. Az embereknek nincs adómoráljuk. A kincstárt becsapni bravúrnak számít és nem gondolnak arra, hogy önmagukat csapják be, mert-az elveszett százmillió pengőt az állam kénytelen adók formájában bevasalni. A közönség könnyen nyugtatja meg lelki! íme- retét, ha fogalommal áll szemben, mint például a kincstárral, amely még régi, közös időkből kénytelen viselni népszefüt lenségét. Amit az utasok a pénzügyőrökkel művelnek, az szinte macska-egér játék. Becsapni a fináncot! Izgalmas játék. Észreveszl-e vagy sem? És mindenki abban a hitben mosolyog rajta, hogy azért nem fizetett rá a játékra, mert különösén leleményes volt. Higyje el, nagyságos asszony, hogy a selymek derékrecsavarása nem új trükk. Legalább olyan régi, mint maga a vámtörténct. És nincs olyan trükk, amit a finánc ne ismerne. Vagy azt mél- tóztatik gondolni: nem tudjuk, hogy valutát, ékszeft, saeharint, tűzkövet lehet kenyérbe sütni, szappanba süllyeszteni, szalámiba rejteni! Vagy hogy a pénzügyőrök sohasem hallottak duplafenekű kofferről, olajoskannáról, amelyben csak a dugó alatt Van egy kis olaj, a többi Sacharin! Tessék elhinni, hogy ennél sokkal ravaszabb dólgokat is ismérnek. Önök azt gondolták: ügyesek voltak, mert a vámtiszt nem. vett észre semmit. Dehogynem. Csak amit észrevett, nem látta olyan súlyosnak, hogy észre kellett Volna vennie. Mit gondolnak, miért szólt rá a kislányra! Nem látta talán, hogy a pullover új? De szabad behozni,, ha valami olyan szükségleti cikk, amelyre az illetőnek indokoltan szüksége lehetett, És más az, ha valaki hivatásszerűen csempész. A vámtiszt például most sókkal jobb fogást is csinált, mint az ön pár új cipője. A szomszéd kocsi ütközője fölött, az átjáró vaslemeze alatt Öt kitó tűzkövet talált. Éz kilogrammonkint ötszáz pengő. — Szörnyűi — csapta össze kezét a fiatalasszony. 7ÁUek&! . » JmzUo! — Nem olyan szörnyű! — felelte a vámtiszt, akinek a feje fölött egy hosz- szúesőrű szalonka hevert a hálóban. Csinálnak sokkal nagyobb fogásokat is. Csak sajnos, a határok védtélensógé roppant megnehezíti a védekezést a csempészek ellen. Hiszen a határok mentén egész falvak vannak, amelyek csempészésből élnek. — Az ember nem is gondolná! — túlozta kissé az érdeklődésfa férfi, akinek nyilván titkos aggodalma még mindig nem oszlott el a jövőt illetőleg. — Roppant érdekes és izgalmas lehet ez a csempéézháborá! — Háború! — bólintott a vámtiszt! — A csempészek libasorba vonulva jönnek csempészutakon a határon át. Az első két ember az elővéd. Ezeknél nines Bemmi. Ha útközben csendőrrel, finánccal találkoznak, nem fütyülnek, nem adnak feltűnő jelt a többinek: csak beszélgetés közben cigarettára gyújtanak. Ezt nem tilthatja meg nekik senki, pedig az öngyújtó fellobbanó fénye jelenti a többinek, hogy: halt! baj van! Az elővéd után jön a hátizsákos csapat, mögöttük pedig a hátvéd. — És mit csempésznek? — Minden elképzelhetek De főképpen tűzkövet és saeharint. Ez a kettő a legjövedelmezőbb. — Tűzkő! — kiáltja élénken a férfi. Már sokszor törtem a fejemet, hogy ezeket a sarki tűzkőárusokat nem bírják 'efülelni. — Hiába fülelik le! — hangzik a fel- világósítás. — Ha élkapják, tíz-tizenöt darabnál többet nem találnak nála. Ez pedig úgyszólván semmit sem jelent. A raktár kinyomozása a fő. A raktár pedig hol a kedves gesztenyesütő néninél van, hol egy kapualjban, hol a hordárnál. Egy falábú nyomorékot például sokáig figyeltek, altiig rájöttek, hogy a raktár a lábában van. A mülábból háromnegyed kiló tűzkő került elő. SzackaciH gipszből —* És hogy hozzák be a szacharint! — Legtöbbször költséges, de kifizetődő úton. Duplatetős autóba rejtve, pótkerekekben, vágy a kocsi alá szerelt bádog- tepsiben próbálják becsempészni. Persze gyalogúton is, hátizsákokban. Titkoa gyűjtőhelyre viszik, ahová.a fővárosból kifut az autó és széthórdja a kerületekbe. A legelső dolguk szétszórni az anyagot, hogy sehol se legyen sok együtt. Egy-egy sZacharinfogás sokba kerül a • csempészeknek, mert a büntetésen kívül meg kell még fizethiök az édesítő egységek díját. Egy-egy édesítő egység után 1.20 pengőt. Van szacharin, amely négyszáznegyvenszer édesebb, mint a cukor. A szacharinesempészet a közegészség- ügynek is árt. Faluhelyen száz, meg százezer gyerek kap szacharint cukor helyett, éppen abban a korban, mikor legtöbb Szükség lenne a cukor kalóriáira! Hamisítják is szacharint. Borsónagyságra mélyített gumilapokra gipszet kevernek szét, meghúzzák a gumit, kiugrik a mélyedésekből az összeállított gipaz- szucharín, amelyet azután gondosan eredeti csomagölásab rejtenek. A. megkárosított sehová sem mehet panaszra. — Hihetetlen! — csodálkozik a férfi és előzékenyen visszahelyezi a hálóba a vámtiszt szalonkájának a fejét, amely hosszú Csőrével már a finánc fejét síiről ta. — És milyen büntetés éri a rajtakapott csempészeket? — Hát először az összes illetékeket meg kell fizetnie, van: vám, forgalmiadóváU- ság, mezőgazdasági illeték, statisztikai illeték, fogyasztási adó. kincstári árrésie- sedés, engedély illet ék. A büntetés azután ezeknek sokszorosa. Más adémocáU — De most már nemcsak pénzbüntetést kapnak, hanem tiltott utcai árusításért le is csukják őket. Bár ez még mind kevés Sokszor valóságos tűzharc keletkezik a pénzügyőrök és a csempészek között, mert vaüflak köztük mindenre elszánt emberek is. Nem Irigyelhető a pénzügyőrök sorsa Az Ipolynál például ■— a Felvidék visz- szaesatoláSa előtt —- éjjel fogtak el egy csempészbandát. Az első levetkőzve átúszott a legmélyebb ponton, magával vitt egy kötelet. A kötél közepén gumizsákban volt a ruhája és a csempészholmi Partra érve, azután elkezdték húzogatni a kötelet, társai mindig több és több holmit juttattak át hozzá. Végül á többi csempész is átjutott, az utolsót pedig áthúzták a gumizsákban. Mire partot ért. a pénzügyőrök lefogták mindnyájukat. Sók nyomozás, türelem, kitartás és lelemény kell, amíg eredményt tudnak elérni. — Ki finanszírozza ezeket a bandákat? — kérdeztem. — Sokszor egész váratlan társadalmi körből kerül ki a finaszírozó! — hangzott a félelet. — Erre külön nyomozóink vannak. Ezért is vannak képzett pénzügyőreink. Ma már nálunk senki sem érbet el tiszti rangot, ha nem „pikkauf“ kezdte — pénzügyőrként. Van is elég érettségizet, sőt diplomás emberünk. Más adómorál kellene! — mondja ismét. Már jó ismerősként váltunk el a Keleti pályaudvaron a vámtiszttől, akinek háta- mögött igyekeztünk a taxik felé. — Van valami elvámolni való! — állott a városi őr a vámtiszt elé. — Hálhatja, semmi, hiszen Csak ez a pléd, patroutéska és puska van nálam. A vámőr megnyugodott. A szalonka bosszú feié nem látszott ki a gondosan ráborított útitakaró alól... Máriáss Imre A Felvidék visszacsatolása és az ipar erős foglalkoztatottsága következtében újból lényegesen nagyobbnak ígérkezik a Budapesti Nemzetközi Vásár Budapest, január 10. Javában folyamatban van még az április 28-án megnyíló Budapesti Nemzetközi Vásár kiállítóinak jelentkezése, amelynek most Voltaképpen csak első szakasza bonyolódik le. A január 15-ére kitűzött jelentkezési terminus eredetileg csak azt jelentette, hogy a vásár mindazoknak, akik 6 hó közepéig már bejelentik részvételüket, 10 százalékos helydíjkedvezményt fog adni. A cél tehát az volt, hogy kedvezmény nyújtása által siettessék a jelentkezések lebonyolítását, aZ eredmény azonban az összesen csak két hétre szahött kedvezmény-terminus első felében is toáf akkora, hogy a rendezőség máris elérte a célját, a tájékozódást afelől, milyen mértékben kívánnak ebben az évben is résztvenni a különböző szakmák. Kiderült, hogy a magyar gazdasági élet részbén a hatalmas állami beruházások folytán, részben azonban a tömegek vásárlóképcsségének állandó javulása és nem utolsó sorban a felvidéki területeknek mint új vásárlóknak bekapcsolódása folytán, ma kifejezetten a fellendülés korszakát éli. A gy&tak teljes üzemmel dolgosnak, a kereskedelem, különösen a vidéken állandó vásárlásokkal egészíti ki raktárait, az ipari termelők tehát mindenképen érdeket látnak abban, hogy a meginduló nagy verseny és forgalom középette a lehető legerősebb módon résztve- gyenek a termelés tavaszi demonstrációjában. Az eddigi jelentkezések tanúsága szerint az április 28-tól május 8-ig rendezendő első — a megnagyobbodott országra támaszkodó vásáron a szakmák majdnem kivétel nélkül, nagyobb kiállítói számmal ég fokozott területi igénnyel fognak résztvenni. Természetes következménye ellnek, hogy a vásár területét is alkalmazni kell a támasztott nagyobb igényekhez. Meg is indultak már a tárgyalások a városligeti vásárváros új területek és épületek bekapcsolása révén elérhető megnagyobbltásáról és bizonyos, hogy az illetékes hatóságok máris mutatkozó jóindulatú megértése folytán az idei tavasszal oly hatalmas arányú vásárral fogunk találkozni, mint amilyet Magyarország alig látott még a miile- nlnml kiállttá* óta.
