Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)

1938-12-25 / 42. szám

22 TFTiftTWVl •. 1938 DECEMBER 25. VASÁRNAP. Egészen „nagyos“ a következő ábrákon 'Átható ünneplórnjia- ' Ugyeg a. mellény*, szerű, elejerésze. Az utolsóelőtti kisleány­ruha — akár rózsaszínűi akár világoskék szövetből készül is — igen kedves. Le* fogott berakások és tarkán hímzett áb­rák díszítik. A háttérben látható matróz* ruhát hosszú, bővensz^bott nadrág teszi „ünnepélyessé“. Radvátíi/l Magda. KERECSÉNYI ANTAL: A barát, meg a komédiás (Novellák, Stádium-kiadás, 1938) . Vasárnapi divatlevél Karácsony este sejtelmesen gyulladnak fel a karácsonyfák örömlángjai. Az ezüst- dszes ágak' alá felhalmozott ajándékok nemcsak a beteljesült' csodákban hívő ap­róságokat, de ebből az illúzióból róges- régen kikopott felnőtteket is ellágyítják. A gyerekek elfogult örömén keresztül bennük is feléled a gyermekkoruk első hintalovas és hajasbabás emléke. Ugyan a mai karácsonyfák alá, a hintalovak és . hajasbabák mellé, már sok modern és zavarbahozóan újfajta játék is kerül. De a takarékos mamáktól származó, prózai tartalmat sejtető csomagok ugybnúgy megtalálhatók körülöttük, mint a messzi ‘karácsonyesték fenyőfái alatt. É3 az aj "mellőzés, amelyben ezek a hétköznapi tar-, ' talmú csomagok részesülnek, ólján pon-' tos megismétlése a hajdani nemtörődöm­ségnek, hogy a felnőttok modern játék- ' szerekkel megzavart visszaemlékezései — egészen kiegyenlítődnek ... , A csomagokat a praktikus mamák, nagymamák és nénik vásárolják. Fehér selyempapírba csomagoltan és ezüst sza­laggal átkötve igyekeznek a játékok^ me­sevilágába becsempészett „szükséges“ ajándékaikat tetszetősebbé tenni. Ám ez; a praktika mit sem változtathat már az! előre várható sikertelenségen. Mert a fel-! nőttekkel ellentétben, a gyerekek egyálta­lában nem lelkosednek a „szükséges“ ka­rácsonyi meglepetésekért. Éppen csak a mamák vetnek megelégedett pillantáso­kat a kriszkindlipénzből lecsípve vásárolt ' harisnyás, fehérrieműs vagy ruhaanyagos kisebb-nagyobb csomagok felé. Meg a ro­konság hasonlóan „hasznos“ ajándékaira. Ami viszont szintén érthető! A gyorsan fejlődő és mozgékony apróságok ruhatá­rának jóknrbantartása — állandóan na­pirenden szereplő probléma. Minderre rá­adásként: a gyermekdivat is folyton vál­tozik és a mamákat bájosabbnál-bájosabb . ötletekkel hozza kísértésbe. Célszerűség az irányadó ... * Milyen a téli gyermek divat? Folytatása eddigi kedves, gyerekes viseletnek. A be­vált ruhaformáik, szabások és díszítések továbbra is „divatosak“ maradtak. így például az apró divathölgyek övnélküli, kényelmes ruháján és a kis gallérok könnyen átváltható mosóblúzra felgom­bolt szövetnadrágos viseletén semmit sem változtatott a divat. Beszámolónkat a legaktuálisabb ruha­darabon a téli kabáton kezdjük. Itt bizo­nyos fokú elkülönülés és szabás beli el­térés rmitakozik az ötéven aluli és az azon felüli formák között. Az öt esztendőn aluli kislányok rövid felsőrészre dolgo­zott, körben beráncot, vagy hátul pár mély berakással bővített kabátot horda nak. Egyszóval a gyermekdivat irányítói az öt-hat év alatti korosztálynál a kabát­kák szabásánál is azt a formát tartják Világoszöld, sárgásdrapp, búzakék, ko- rálpiros és fehér a „divatszínek“. Bolyhos premutánzatok, puha velúr és angóra szö­vetek szerepelnek a legtöbbet. Uj kabátok... Az ötéven felüli kisleányok kabátvise- lete bizonyos fokig a gyerekvilág testvér­pár ideáljának az angol királyipár két kisleányának öltözöködése után idomul. A hercegnők angolos egyszerűségű garde- róbját még a vezető párisi gyermekdivat szalonokban is lelkesen utánozzák. Ami pedig nagy szó! A derégbaszabott, innen pedig öt prineessz résszel bővülő, két gombbal csukódó, puhagalléros kabát- fazónjukat is gyorsan utánadolgozták. Most télen pedig — a világ minden táján — ez a legnépszerűbb kabátforma. Oly­annyira, hogy mellette még az egybe­szabott, sötétkék „matróz“ télikabátok egy kissé a háttérbe szorultak. Budapesten nem jelenetett „forradalmi“ változást ez az új kislány-kabátfazón, mert lényegében — az itt már régóta hor­dott „lengyelkék“-nek a szabását követi. Talán csak nem annyira derékbaszabott a szűkebb felsőre; az alja viszont néni behúzással, hanem harangrészek összedol­gozásával bővül. A kerek, maga« gallér mindkettőn megtalálható. Ezzel szemben az „új“ kabáttípusnál bevágott zsebek he­lyett inkább a rásteppelt, nagy zsebeket alkalmazzák. Párisban a koracsszel tar­tott bemutatókon láttunk néhány olyan modellt, melynél a szűk felsőrészt — a kettős átgombolások mentén poszománt- szerü dísz díszítette. Ezeknél a modellek­nél a „magyaros jelleg“ még szembe­tűnőbb volt. Mint nem mindennapos és ügyesen alkalmazható ötletet, leírjuk, hogy a Párisban látott gyermekkabátká­kon a magyaros zsinórozáshoz hasonló át- gombolás nem lapos vagy gömbölyű fé­nyes zsinórból; hanem magának a szövet­kabátnak az anyagával bevont, gömbölyű zsinórból készült. Ez a megoldás a kabát­kákat igen eredetikké tette. Természete­sen, csakis aránylag puha és vékonyabb szövetből vagy posztóból utánozható... 3zzgú: ntaibq qmmi msb mebsmb mebse Shirley — mint divatdiktátor . . . Az egybeszabott angolos kislánykabátok az idén — a gyermekdivat listáján — csak a második szám alatt szerepelnek. De mindez — valószínűleg — az eddigi népszerűségüket neminen befolyásolja... Továbbra is sötótebb szürke és sötétkék az ilyen egybeszabott angolos kabátok­nak a „színe“. Az ötéven aluli színskála itt annyiban! alakított ruhák felfrissítéséhez igen meg­felel. És a kisfiúk? Az ő viseletűk konzerva­tívabb a leányokénál. A már említett fel­gombolt — mosóblúzból és szövetnadrág­ból álló praktikus — fazon vezet. Aztán a kétrészes, lehetőleg sokzsebes fiúruha! A röyid- ya.gy hosszúnadrágos matróz-.; ruha továbbra is a kedvenc „üneplő“. Az módosul, hogy a pasztelszínek pár árnya­lattal mélyebbre sötétednek és a fehér helyébe a világosszürke, a piroséba pedig a sötétkék kéről. öt éven aluli kisfiúk igen kedvesek a vi­lágos mosóselyemblúzból, bársonynadrág­ból és nyitott bársonykabátkából álló „együttesükben“. ezem előtt, amit a ruháknál alkalmaznak. A felnőttekével teljesen ellenkező az a szokás, hogy a kisleány kabátokra egé­szen kevés préme tadnak. Csupán a kerek „bubigallérkát“ készítik prémből. Már a mauzseí tát is rendszerint coak keske­nyebb prémosíkkal szegélyezik. A zsebek széléről egészen eltűnt már n szőrmedísz. Ezzel szemben majdnem minden kis ka­báthoz vagy csali a kabát szövetéből vagy prémmel kombináltan — muff is készül. Azt azonban, hogy a felnőtt hölgyek divat,tervezői a gyermekruhatárból köl­csönözték-e a pici szövetmuffok ötletét, vagy — fordítva történt-e a dolog, mind- Czideig egyik fél sem árulta el. De, hogy úgy az öféven aluliö ^júint a dóval ötéven felüli divatdúmók nagyon megszerették és egyforma előszeretettel használják —* arról mindenki személyesen fmeggyőződ­hetik itt Budapesten, ahol muffba dugott ^(ízekkel ^é ladgál... / apui használt és uj sídeSUM&swflfejeR TALOÄ. BILBIABDOK, jépszekrá- □VÖF/SZKÜZÖK és felszerelések igen st, Heiner, Király-utca 25. szám. SZÉKEK, A§ nyék, alpacca olcsón. Budajl Hasonló szabással készülnek a gyer­mekbundák is. Az igen mérsékelten ki­bővülő, egybeszabott forma vezet, melyet — hogy változatosság is legyen — hol si­mán bevarrt, hol kissé kiugró, úgyneve­zett „puffos“ ujjal készítik. Itt-ott látni derékba szabott fazonokat is. Nagyon kedves volt egy egészen világosszürke, hazai bárányszőrméből készült kabátka, amely világosbarna bőrrel bevont zsinór- átgombolással csukódott. A ruhák terén viszont a kis Shirley Temple garderóbja a döntő. Vidám, leg­többször hímzéssel, aplikációkkal vagy fodros gallérkákkal díszített ruhái, a fil­meken keresztül, egykettőre kihatással voltak a gyermekdivatra. A kis Shirley- nek — jobbanmondva a fürtösfejű „sztár“ ruhatervezőnek — köszönhetjük, hogy a hímzés és az aplikáció ma olyan nagy szerepet játszik a kisleányrúhák díszíté- ''sében. Shirley filmjein keresztül vált népszerűvé a világos blúzocskából, ma­gasra felgombölt, skótkockás, rakott szok­nyából és derékon felniig érő, egyszínű boleróbái álló „kisleánykosztüm“ is. Leg utolsó filmjében népies motívokkal hím­zett gallérkát és kézelőt hord. Ez az ötlet — nyersszínű vászonalapon magyaros motívokkal összeállítva — akár új, akár Divatképünkön néhány szép, téli gyér mekruhamodellt mutatunk be. A bal szélső kislcányábrán derékbaszabott téli kabát látható. Magas fazónlcihajtó és a kabátka búzakék posztójával bevont zsi­nórokból készült díszítés teszik változa tossá, A következő ábra — nagyobb kisleá nyolcnak alkalmas — ünneplő ruhát visel amely úgy bársonyból, mint puhaesósű szövetből szép. Díszgombokkal felgom­bolt, övvel egybeszabott elejerész és hú­zott gallérka élénkítik. A szoknyája ha rangszabású. A harmarik ruhácska új piros angórábóí eredeti. Az ujjai lcétsze rese. Ezeket — az oldalrészekhez hason­lóan — apró bevarrápfíirdíszítik. Fehér csukottszélű, mosóselyembál készült ken dőoske díszíti a ki#gását.|Az előtérben látható kisfiúünngplőnek középkék vagy melegbarna §~ bárso A blúza píisszéfojro díszített r^zsaszí^ű N.&Lí<ta&9.-{pa\^i,^e.déÉ^. aMlté«»Cnn. szabjijftj^varrisr. Ipa-llag eredménye» ...U "..... _ „ toyesen átkópzem Budapest, Vámház-körnt 6. 3ÜET Mintha Knut Hamsun járt volna a mi hegyeink között, odafent, a Felvidék zeg­zugos útjain, a nagy Norvég áradó mesekedvelését juttatja eszünkbe, most ez a könyv, amelynek szerzője, Kerecsé- nyi Antal hajdani jóismerősünk, kedvelt elbeszélőnk a prágai évekből. A tátrai fenyvesek, a szepességi síkok és a csalló­közi földek panarámája terül ki e no­vellákban, bűvös aranyszőnyegként, meg­rakva ennek a vegyesfajtájú földnek minden furcsaságával, mindennapi törté­néseivel, vidám és bús esetekkel. A no­vellák" cicomamentes nyelvezete olykor hevesen lüktet, mint a meredek partra ért hegyi patak, olykor csöndsen ejmé­lázik, akár a sík mezőkbe tévedt cser­mely. Alakjai mind ősmerőseink. A tssü- törtökhelyi kolostor Páter krizsója, a te­metőkertben a psalmusait morzsoló fa­lusi pap, a prágai szláv tengerben baj­lódó csallóközi katona, börtöncellák fe­nekén pusztuló magyarok: mind-mind történeti szereplői az odafenti életnek. A felső Vág mentén álmodozó kúriák csön­des napjairól sokat tud a szerző, gyak­ran visszatér egy kis anekdotáért, ha már megfeketedik tollában a tinta. Fo­dormenta illatú szalonok édes kacagása trillázik bele néha a fojtott nyári éjsza­kába, míg valahol messze, a párázó haj­nalban a vörös postakocsi siet szaporán az örök Szindbáddal... Elesett beszélge­tések a tátrai fürdő balkonján, dús fa­lusi ebédek utáni mókázások, derűs szín­foltokként jelennek még Kerecsényi An­tal palettáján. Nem végez nyaktörő stí­lusgyakorlatokat, megmaradt _ á régi, biz­tos úton, a magyar novellaírók jólbevált fegyverzetében. Csupa melegség, a szá­nakozás vagy a megtréfálás szelíd su­garai fonják be minden alakjat. Ez a konvv egyik ízes hajtása a felvidéki szel­lemnek, amely ott élt Mlkszáthban és Krúdy Gyulában is. KOVÁCS IMRE: A kivándorlás {Cserépfalvi-kiadás, Bpest 1938.) A negyedik nemzedék úttörői közé tar­tozik Kovács Imre legújabb könyve, a magyar sors szédítő mélységeibe világit be, a reflektor könyörtelen élességével, de az országépítők mcgtámadhatatlan jó­szándékával és becsületes hitével. Ez a könyv is bizonyítja, hogy az országveze­tés csakis a valóság szemléleten épülhet fél és arra a kérdésre ad választ: mi a helyzet? A kivándorlás tárgyalása ki­válóan alkalmas az ország gazdasági és szociális helyzetének alapos megvizsgá­lására. Kovács Imre a magyar kivándor­lást természetesen belehelyezi az európai nagy kivándorlási mozgalmak törté­nelmi folyamatába, amely mindenütt azonos okok hatására indult meg. Apiíg azonban a nyugateurópai országok a ki­vándorlásban' nem vesztették el pozíció­jukat, a középeurópai népek elszegényed­tek, mert mire innen megindult a kiván­dorlás, pl. Északamerikába, ott már az angolszászok voltak a boldog birtokló urak. Érdekes, hogy a 19. század .sze­mélyhajóforgalma szinte egészen a ki­vándorlás lebonyolítására volt berendez­kedve. Európa országait, legfőképpen a Duna táján, ebben az időben ügynökök járták be. A nagy európai kivándorlás Magyarországos is belesodorta a nagy hullámba és több százezres tömegeket hajtott magával, főleg Északamerika felé. Nagyon helyesen, Kovács Imre, feltárja a Románia feló történt magyar népván­dorlás szörnyű okait is. A hazai kiván­dorlási statisztika szerint 1899-től 1913-ig összesen 1,399.525 egyén vándorolt ki Ma­gyarországról; ezt a súlyos számot meg­növeli a •tornán kivándorlás statiszti­kája is. A növekedő számoszlopok árnyé­kában egy nemzet legértékesebb osztá­lyának, a földmívelő nép tragédiája bontakozik ki. A mai magyarok világos szemmel látnak és józan ésszel gondol­kodnak: „minden erőnkkel egy új Ma­gyarország megteremtését szolgáljuk. Fiatal testünkkel fogjuk elállni a zsellér­házak küszöbét, a külvárosok perifériáit és az irodák ajtaját s nem engedünk sen- Kkit . . . Ezt az országot minden magya- Vo/c hazájává tesszük, mert mindegyi­künkre áll a költő örök ítélete: A nagy világon e kívül Nincsen szám odra hely. Áldjon vagy verjen sors keze, Itt élned, halnod kell1"

Next

/
Oldalképek
Tartalom