Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)

1938-12-04 / 25. szám

TETOiDEta 1931 TOROEUfWßH 4. VASÁRNAP 77 VÉGVÁRI POSTA Irta: NAGYVÖLGYI JÓZSEF Börgöndi Gáspár végvári katona lé- pásra fogta hóka lovát. A drávamenti rit- kás szegélyerdőhöz ért. Óvatosan kémlelt ki a nyiladékon a folyót koronázó füzes felé, megállította a lovat és megvakarla koponyáját. — Őrzik a gázlót, — mormolta bajusza alá, mert sasszeme a nyiladékon túl roj os kopját pillantott meg..1, egyet... ket­tőt... hármat. Börgöndi Gáspár végvári katona nem sokat töprengett. Megfordította a lovat, végigvágtatott az erdő szélén, azután balra fordult és átügetett a rekettyés szegényes legelőjén, megállt a nádas szé­lén és belefujt, kürtjébe. Várt Alig. fer- tályórányi várakozás u-tán mozogni kez­dett előtte a nád, marcona," toprongvos vén legény bujt ki belőle. Csizmája csak egyik lábán volt, a másik v§dl£ttá tötök saruba volt bujtatva. ,,. — Te kür;öltél? — kérdezté halkan. Börgöndi Gáspár igent bólintott, a jőve. vény újból kérdezett: .— Mi végre? — Ember kellene. Által akarok menni a gázlón Légrádra, de őrzi a Drávát a török. A rongyos ember fegyvere mindössze egy csesznye bunkó volt, de a végvári ka­tona szakértő szí me azonnal megismerte, hogy talpas a javából, csavargó volt, zsol­dos, amilyennel akkoriban tele' volt nyá­ron minden erdő, minden berek. A magyar vezérek kénytelenek voltak katonáikat szélnek ereszteni, az osztrák saját fajtá­jával rakta tele a várakat, így szaporo­dott el Budavára ostromának előtte ma­gyar földön a talpasok koldus serege. Al­kalmi verekedésből és — mi tagadás benne — ha kellett, útonállásból tenget­ték szomorú életüket. — Csak ember kell? — kérdezte ismét a talpas. — Az van! Add ide a kürtöt. Börgöndi átnyújtotta a bivalyszarvat, a talpas háromszor élesen belefujt, aztán odafordult a lovas legényhez. — Hány a török? . — Egy előőrs. — Akkor íó is kellene ám? Mielőtt a legény válaszolhatott volna, ismét megmozdult á 'nádas. ! Egyéniéint buj ák elő a talpasok. Egyik rongyosabb a másiknál. Volt köztük kardos mezítlábas, kopjás sarús, fabuzogányos csizmás. ösz- szssen huszonhármán. — Ló kellene!—- mondta ismét az első taloas. Egy fabuzogányos, torzonborz legény a domb felé mutatott. — Bingöz aga húsz lovasa fog alkonyat előtt átjönni a mély úton. Vezetéklovakkal. Most kötötték el a lovakat Kapósban. Út­jukat lehetne állani. Börgöndi szeme felcsillant. — Helyitek tud nvilazni? — Mindnyájan értünk hozzá. — Akkor ide hallgassatok! Amott a domb alatt van Ahmed Kötőn basa sző­lője. A hajlok szobáidban van a basa nyílgvüt.ieménye. Menietek érte ölen. Öt legény szó nélkül indult. Az egyik visszafordult. — És ha ott iszik a vén, részeges, bor­issza basa? Börgöndi vállat vont. — Szorítsátok meg! Az öt talpas elindult, Börgöndi megta­nácskozta a többivel a h"dhervet. A vén talpas, akit Böilér néven hívott a többi, a megbeszélés után megkérdezte a katonát, miért kell Légrádra mennie. — Eoistolát viszek a várba. Ha á*se*dt- tek a Dráván, a várnagy nem marad adó­sotok. A talpasok nem kérdeztek többet. Le­vasaltak a nádas szé'én, vártak az öt ki­küldöttet. Ezek egy órán belül meg is ér­keztek. Kettőnek. be volt kötve a feje, mind az ötnrk lábán új török saru díszel­gett. Hozták a nyilakat. — És* a bast ? — kérd^vte Börgöndi. Az egyik bekötött fejű vállat vont. — Megszorítót1 uk! , A csapat elindult aj mélvűt felé. Oda­érve, elosToltak. Bö'lár szé'ysrto'ta köz­tük a nyilakat, Börgöidi átadni kürtié1 az örevn-k, ő maga belieb vomib lovával a sűrűbe, o't b“kö*ötte lei száilt, hogy ne nverbs'n. Böller ezalstlilíét legénnyel az állástól lefe’é eltoriaszojf^i a r Alig végezték el a lyezkedtek el §. piélyút jött Bingöz aga húsz emberrel, negyven lóval. Gyanúi lanul ereszkedtek le a mély- útba és mielőtt észbe kaphattak volna, a hurik ölében ébred ek föl. Mert mikor a talpasokkal egyvonalba értek, Böilér ki­ugrott rejtekéböl a mélyútra, állít kiátoU, belefujt a kürtbe, a következő másodperc­ben pedig huszonkét nyílvessző süvített a levegőben. • A talpasok tiszta munkát vísrez'ek. Nem maradt a húsz közül egy török s m élei­ben és mind a negwen lovat elfogták. Még alkonya- élő t huszonnégy, több­nyire török ruhába öl özött lovas, negyven lóval támadta meg két oldalról a Dráva gázlóját őrző janicsárokat LekaszaboltAk a meglepett előörst, a talpasok közül alig egv-ke'to kapott jelentéktelen ssbet. A nap még nem ért pihenőre a Dráván túli dombok mögé. mikor megzörgettek a légrádi vár kapuját. Az őr kiszólt a kémlelőn. László Jenő ff jRÁPID^v-jllanyerore berendbzett a ráeső n y f a d íszg y á ra Budapesti IV., Váci-utca 42. Gyártmányaiból kereskedőknek készséggel szolgál ajánlattal. . I ! — Ki az ? — Börgöndi Gáspár | végvári katona. — Epistolát hoztam a nemsztes és vi­tézlő Eigeli Balázs hadnagy aramtól, Le- szenyey Katalin nemes hajadon számára. Böilér csodálkozva nézett a legényre. .■— Te szerelmes levelet Hoztál a hadna­gyodtól és ezért csináltad ezt a hajrát ? Börgöndi Gáspár mosolygott. — Nemcsak az epistoláért. dehá*, tu­dod, cimborám, itt van a várlrn a mát­kám is. A nemes kisasszony belső frájje. A vén talnas kezet nyújtót a legénynek. — Nagy bolond vagy, öcsém. Dsh&t én sem voltam okosí.bb huszonöt esztendős koromban. A VADREGÉNYES SZÉP ROZ Séta a megnagyobbodott Magyarország legmagasabb hegyvidékén Rozsnyó rendezett tanácsú ősrégi bánya­város, püspöki székhely. Gömör-Kishottt vár­megyének iparra nézve első, nagyságra má­sodik városa,. Felsőgömörnek természetadta gócpontja és a gömörmegyei bányászat klasz- szikus őshazája. Maga az anyatermészet is és annak ■ mindenható alkotója és örök terem­tője Rozsnyót fejlett iparával, régi kereske­delmével és jómódú, egykoron magyar— mi­auét, ma színmagyar szorgalmas polgári-ágá­val diákvárosnak teremtette. A gtknör—sze­pesi érchegység egyik legszebb és legmaga­sabb pontja: a PozsáJó, a pacsai hegy s a három vármegyei találkozó: Pipityk3 hegy­koszorúja által északkeletnek védve, csak­ugyan a Pozsáló tövébsn egy gyönyörű völgykatlánban terül el. „M’.nt. krajcár a koldiis tarisznyájában” írta róla Petőfi itt jártakor • útiriaplójában. IS «AI fi O----------­CIMírod a Modfcn? sf»dbiáIÍÁ. propaganda. CÍMANYAGOK' fl adása. Kör]e*V'A,r' címzése­.Budapest.. V., ckcrle Sanoor-u. 11. ’í'.; 424^-527. Pipityke Dobsina felől rch am sebességgel közeli 8 a jó folyó irányában, délnek hömpölygő pel­soczi s a csatneki' hegyláncok a szilicei fen- sikkaal szinte őrtáUanak körülötte s hozzá a díszőrséget „KraSznahOrka büszke vára”, az Andrássy-grófök ősi fészke adja. Elragadóan szép vidéke vasúton. vagy országúton menve dt'Ifclöl élvezhető legjobban, ahonnan ‘páratlan kilátás a városra, a felette északnak húzódó Pozsálóra s keletnek a krasznahorkai várra, a pacsai hegyre, a Pipitekére, a tornai mész- köhegységre s a szilicei és pelsöczi fen- sikra. Északnak a hármas csúcsú kálváriára, ke­let felé a tavasszal háromszor . harsogó Rá­kosra támaszkodik. Délfelé a szilicei és pel­söczi fensíkok mészlíöbástyafalai zárják el, amelyek között nyíláson tört utat délnek ma­gának a Sajó lassan hömpölygő vize. Nyu­gati határát a Sajónak, igazán „An^ot park”- hoz hasonló rétjein túl a Bányaoldal a Ma­jomkövei, az Ivágyó, délebbre pedig a Nyer­ges képezi. Elragadóan szép fekvése ás észak­ról védett hegyi kiimája kellemes tartózko­dást nyújt főleg hársfaülatos püspöki für­dőjével a turistáknak és az üdülést keresők­nek. A me o nagyobbodott Magyarország turisztikai gócpontja Rozsnyó városa a gömör-szepesi érchegy­ségnek valóságos turisstjk ii gócpontja. Már magába#'* a vámosban a XIV. századbeli góti­kus »uspöki Székesegyház, a Rezid:ncia, az Eyrfrg. templom a XVII. századbeli katholi- #fus diáktemiBom és közvetlen szomszédságá­ban a Rákógzi-örtorony ai város négyszögletű piacán, azufcn a. két gifiipáziúm, a Kosa.— Schoriper-korhá. s a lúáköszi volt Nóhrcr* 1852 öV \i\ SKMU BÜDAPESBy **., .\F1 ház s a kis sétatér előtt a Franciska-szobor és Szabó István mellszobra megtekintésre méltó. Majd á város tőszomszédságában a Kálvária hármas csúcsa, a Vit’ézkert, a Rá­kos kettős csúcs, a Csengőbánya, Hármas és Kerek Bükkfa, az ördögköszái, a Luc3- patak. Grcxa s a szépkilátást! Barátkő. fő­leg a vasas gyógyfürdő kellemes kiránduló­helyek. Utóbbi helyről ..Csurgón” á. „górgololl” faluján vagy a vadászok kedves „Gyuri tanyáján” át megmászható az 1280 métert meghaladó Pozsáló, mely szemet gyönyörködtető remek kilátást nyújt, a Szepesség, Gömör, Torna vármegye s délre a Gömöri Karszt s távolabb a Bükk felé. Legszebb éa leghálásabb közeli kiránduló- hely „Kraszöahorka büszke vára”, ez a való­ságos tündérkép, mely Jókai Mór ..Lőcsei fehér asszony”-a írásmüvé3zetét is inspirálta. Kiságyúival, Serédi Zsófia és más nagyhírű emlékeivel, gazdag kép- és fegyvertárával valóságos kuruckorszakot tár fel lelki sze­meink elé. A Nyirjesen, Hev»si-tanyán éa Gombáson át a pacsai erdős gyalogösvécyeB menve gyalogosan is megközelíthető. A vár alatt a falutól keletre van a mesés kincsekkel megrakott Franciska, mauzóleum, amelyet Andrássy Dénes, ez a nagylúrü mecénás és emberbarát ál­dott neje emlékére állított fel igen nagy költséggel. „Amit öt vüá.grész szépet, drágát nyújthat”, mondja Vay Sándor gróf — az mind együtt van itt. Nagyobb turistasétát teli etünk innen a pa­csai hegyen át az uhorrai tóhoz a Pípitykére s onnan léereszkedve a dermöi s lucskai vas­gyár után a borzalmasan vadregényea Aji és Szádellöi völgybe, melynek „Cukor süvege” a magastátrai Simontornyára emlékezteti a gyakorlott turistát. A legendás Krumplivár Visszafelé1 Rozsnyónak menve az almási s körtvélyesi szőlők mellett áthaladunk a Szo­roskön, ahonnan a Murányi fensík Ivágyó, a Radzim és a fönságes Királyhegy látható. Visszanézhetünk Szádvárra, megtekinthetjük a Sziliczei jégbarlangot, majd Jólészt, a nagy emberbarát: „Cházár András szülőhelyét és tuskulá- nümát: a „Krwmplivárat”. Egytöl-egyig gyönyörű kirándulóhelyek, re mek kilátással a közeli s a távolabbi közsé­gekre, hegyekre és magaslatokra. Itt való­ban el lehet merülni a csodaszép természetbe. • A sziliczei jégbarlangtól v^gv Rozsnyótól délnek menve megtekinthetjUfk a vörösbará­tok kolostorának romjait Sz/lócü, s a Pálosok zárdájánál, maradványait Combászög fiiéi letL Majd Pelsőczön felhajidmil< gyalogosan vagy kocsin, autó# a vil|jlúrü Domica és Aggteleki cseppköbarlangba, megcsodáljuk csodás cseppkőképzödményeit. A Murányi Vénusz birtokán PeLsőczről Idiindulvá a Hrúdeken át lenézünk Jclsva városába, mely sokat szenvedett a ta­tároktól és törököktől. Megtekintjük a Eo- háry ősi kastélyt s a - városnak igen értékes levéltárát. Felette emelkedik ideális fenség­ben az ,.14C0 njrt meghaladó Kakas szép ki­látásaival. A távolban látjuk a murányi vá at, amely egykori birtokosaik: a Bebekek, Basák kihaltával sokszor gazdát cserélt. Széchyek, Thökőlyek, Rákócziak, Kóburg- Koháryak tulajdona volt. Vénusza: Széehy Mária egy Petőfi, Arary, Tompa Gyöngyössy költészetét is inspirálta. De legvadregényesebb Rozsnyó vidéke észak felé Dobsina irányában. Utunkba esilt az Andrássyak büszkesége: a beíléri kastély és a gyönyörű parkja. A modern főúri par­kok és kastélyok mintaképe Betlcr, emléke­zetes benyomásokkal távozik Innen a láto­gató ; műkincsekben, természeti szépségben mérhetetlen érték van itt Öaszehalmczva. Az bizonyos, hogy Rozsnyó és vidéke a Gömör-Szepesi érchegységnak egyik legszebb része és kirándulóhelye. Fenséges szép vidék es, amelyn-ac mindén pontja nagyszerű és elbájoló. E csodás vidék táldott termő Saj ó-völgyedet, látom szildák szerűségére tanítanak. Kicsi falvak csobogó pa okokkal Boldogan gondolok vissza diákéveimnek kedves tanyájára, Rozsnyó kedves falaira, Vadregényes festői szép vidékeire. Bár min­den pontját számtalanszor bebarangoltam, képzeletem szüntelenül, vissza-vissza vágyik. Lelkemben újult erővel tör elő Rozsnyó ked­ves képe, a Sajóvölgy virágdús rétjeivel, lom­bos erdői, susogó fenyvesei, kakukszótól, vad- galamb-bűgás.tói visszhangzó hegyoldal, a pusztuló várromok: Szádvár, Muráay, Krasz- •caliorka s a kalászringató rétekkel, virágzó gyümölcsfákkal övezett faluk távoli halvány körvonalai... Rozsnyó — jói esik rád gondolni. Lohú- nyom szemem Os reád emlékezem szépséges szép vármegyém. Látóra erdöborította he­gyeidet, szelíd lankáidat, síkságnak táguló, áldott térmő Sajó völgyedet, látom sziklák között kacagva., csevegő bujkáló, kristály vizű patakjaidat, gyógyító forrásaidat, látom a kicsi falvaidat, melyeknek hallgatag, békés, hazafias magyar népe Krisztus képét hor­dozza - szívében. Fülembe cseng, zsong az imára hívó ha­rangok szava ... Elfog a vágy utánad, én édes szülőföl­dem! ... ,* . BR. VARGA SÁNDOR KALÜP PONYI-TÉR 5. FOGALOM |Guí , ^ imsó SZAIVf. raklA i mind' tö itése gumi H ie|ty V, iiotiáa­tömlőd, !(mozr*? k síh. Radír Sándor• h OßmMthifü mélynyomású m / méie.'be 63x95 « cm. f .< 1.40-r porló­köitségéi megrendelhető- \ Cu »Sa íéihl a i;Rv,, Budapest, VI., Rózsa-utca 111. sz. j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom