Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)
1938-12-04 / 25. szám
1938 DECEMBER 4 VASÁRNAP TEBVIDEta *UliÄß 11 AZ UJ HELY ZET Irta : Borsody István Szénárusító Részvénytársaság mint 17 borsodmegyei bánya kizárólagos eladója, szállít ipari, mezőgazdasági, hazianfösi-káfjjitaffiifési célra és JKőipanü fűtésekhez Kiválóan alkalmas fjrjár£ aüna«/ Jy . \ rost<áB akna-, kocka, óS'^ darabos, valamint Központi iroda: Budapest, V, Zotán-u 2.lel,: 113-737 Négy hét« élünk már az új helyzetben, ami után húsz évig vágyakoztunk s amiért húsz keserves esztendőn keresztül küzdöttünk, dolgoztunk. Valljuk he, az elmúlt húsz év alatt keveset gondoltunk arra, hogy milyen lesz a vakságban az új helyzet, ha egyszer tényleg elkövetkezik: gyakran súroltuk már a kétségbeesés határát, ahonnan alig tudtunk eltekinteni a boldogabb jövőig —, gyakran merengtünk az álmodozásban is, amikor a legszebbnek, legboldogabbnak éreztük a pillanatot, ami ez év novemberében ránkköszöntött —, sokat dolgoztunk kisebbséginek nevezett helyzetünkben, hogy elrendezzük életünket és elviselhetőbbé tegyük sorsunkat: de úgyszólván alig foglalkoztunk azzal, hogy mi lesz a teendőnk, milyenek lesznek feladataink, ha egyszer visszakerülünk anyaországunkhoz, egyszóval milyen is lesz „új helyzetünk” ... Most itt állunk rövid négyhetes új múltúnkkal hátunk mögött: ha visszapillantunk ezekre a napokra, mozgást, omlást, mindenre kiterjedő változást érzünk, minha recsegő-ropogó vihar vonult volna el felettünk és bennünk —, vihar, ami után tisztább ég és több napsütés jövetelét várjuk életünkre. Még most is bennünk remegnek az események, még ma sem vagyunk „normális” állapotban, de a napok múlnak, az új helyzet alakot ölt és ideje, hogy minél többet foglalkozzunk szerencsésen meg- másult életünkkel. Annál is inkább, mert — amint mondottuk — keveset, talán túlkevaset készültünk erre a szerepre —, nem mintha nem reméltük voina, hogy előbl-utóbb — és minél előbb — visszaverekedj ük magunkat a határokon túl is —-■, "de mert részben minden erőnket lefoglalta csehszlovákiai sorsunk viselése, másrészt pedig talán hiányzott is belőlünk a reális érzék,- begy a kézzelfogható valóság alapján kezeljük visszatérésünket. Hiszen vágy volt mindig a visszatérés — és vágy maradt évről-évre, amikor az évfordulók ájtatos hangulatában a budapesti rádió szilveszteri nagy programját fogtuk készülékeinken és Gyufa diák verses újévi köszöntőjére köny- nyeztünk — mert hiába múlt el újra az óbsztendő —, de vele együtt csillant meg bennünk a remény is, hogy az új év végre mégis meghozza szabadulásunkat ... Ugyan ki kívánhatta volna tőlünk ilyan körülmények mellett, hogy leszabjunk vágyaink magasságából és feltegyük a prózai kérdést: mi lesz hát tennivalónk, ha egyszer tényleg üt a visszatérés órája? Nem is lettünk volna magyarok, ha ilyen kérdéseken törtük volna fejünket: mert tulajdonságaink közt sohasem szerepelt túlsók valóságérzék : különösen akkor nem, ha a nemzeti lelkesedés szárnyai vittek bennünket, mint a revízió esetében. Megrovó sorokat is írhatnánk. Nyugodtan elmondhatnánk, hogy keveset vetettük föl az anyaországi és a kisebbségi magyarság viszonyának kérdését, sőt kicsit kerültük is ezt a kényesnek érzett témát, mert tudtuk, hogy más- más utakon fejlődik a nemzeti élet itt is, ott is — s talán fájt, hogy különbségeket kell kimutatni a nemzet kebelén belül.. Most kár lenne időt pocsékolni arra, hogy vádiratokat szövegez- zünk a magyar társadalmi hibák ellen, fölösleges lenne firtatni, hogy mit mulasztottunk húsz év alatt, vegyük inkább a tényt, amit ma már mindenki elismer: hogy kilencmillió anyaor:zági magyar mellett ebben az országban él ma egymillió hazatért magyar is, aki szociális, politikai, társadalmi gondolkodásában némi eltéréseket mutat és új színekkel járul hozzá Magyarország belső képéhez, . A hazatért egymillió magyarról sok szó esett az elmúlt hetekben. Sok dicséret, szeretet fonta körül a visszatérteket, néha már úgy éreztük, mintha tiíl- ságba is ment volna a millió magyar erényeinek dicsőítése, mert mi tudjuk a legjobban, hogy számos jótulajdonsá- gunk mellett, vannak hibáink is bőven. A másik oldalon értek bennünket bíráló Szavak is, sőt vádak is, hogy mi a magunk képér« «karjuk megváltoztatni az anyaországot, — mintha a felvidékiekhez csatolták volna az anyaországot s nem megfordítva ... Túlzás bőven akad, tájékozatlanság is, mert nem igen készültünk az új helyzetre és nem készítettük elő eléggé a talajt sem arra, hogy kevesebb kellemes vagy kellemetlen meglepetés néíküi fogjunk kezet a leomló határok fölött. Hiszen részben elhanyagoltuk a kölcsönös megismerést, amíg határok választottak el bennünket egymástól, részben pedig a határok fölött őrködök tették lehetetlenné az intenzívebb érintkezést. Ha mindez nem lett volna, ma talán kevesebb probléma tornyosulna közénk és kevesebb látszólagos „ellentét”, vagy „különbség” kerülne szóba, A valóságban ugyanis — érzésünk szerint — elég sokan vagyunk a régi határokon túlról és belülről, akik teljesen azonosan gondolkodunk a magyar élet kérdéseiről s főleg a magyar élet reformjairól. Senkise gondolja, hogy mi Csehszlovákiából valami egészen különös eszméket hoztunk haza Magyarországra: a mi eszméink — a jók és egészségesek — régen talajra találtak az anyaországban is: sokmindent mi magunk is az anyaországtól kaptunk, tanultunk, mintahogy sokmindennel mi termékenyítettük meg már a visszatérés előtt a magyar- országi gondolkodást. Nem is tudhatjuk pontosan, hogy hol van több híve ma az egyforma reformokért kiáltó programnak: Magyarországon-e, vagy a visszacsatotl területen. Nagyon valószínű — már a lakosság számát tekintve —, hogy Magyarországon... Azért írjuk le ezeket a sorokat, hogy megnyugtassuk azokat, akik attól félnek, hogy mi „idegen” szellemet csempészünk a magyar életbe —- s még inkább azért, hogy eloszlassuk a, tévhitet, mmtha mi egy különös nemzet- mentő ötlettel léptük volna át a régi trianoni határokat. A mi eszméink nean idegenek és nem különösek. A magyar nemzet jöyőjét akarjuk biztosítva látni, amikor a napirenden már régóta szereplő reformok mellett szádunk síkra. Fölöslegesen idealizálnak bennünket; amikor azt képzelik, hogy mi, egymillió may var, egytől-egyig az új magyar gondolat héroszaiként lépünk porondra ebben az országban ... Csak helyzeti előnnyel rendelkezünk, mert szavunkra ma jobban figyelnek és véleményünk ma talán többet nyom a latban. De célunk nem lehet, hogy elkülönülve álljunk és közszemlére tegyenek ki bennünket, mint e'y csodált, vagy nem tetsző eszme bajnokait, — nem, mi el akarunk vegyülni és találkozni akarunk azokkal, akik velünk együtt vallják: hogy a földreformból kiindulva a számtalanszor felsorolt számtalan magyar reform haladéktalanul szükséges, ha erős nemzetként erős országot akarunk magunkénak vallani Középeurópában- A visszatért millió magyar közt is, sajnos, bizonyára sokan vannak, akik nagyobb reformok nélkül gondolják megoldhatónak a magyar nemzet létkérdését, De, hál’Istennek, a bennünket viszszafogadó Magyarországon is tömegek állnak a nap-nap mellett hangoztatott reformjavaslatok mögött. Az új helyzet, parancsa szerint mi neon törekedhetünk arra, hogy tápot adjunk a jelentkező, divatnak és odaáll- junk csodáitatni magunkat, mint a „felvidéki szellem” képviselőit, ügyelni akarunk arra, hogy visszatérésünk jelentősége ne kallódjon el az ünneplések sodnt Budapest, december 3. A magyar ifjúság mozgatón, ‘ a Magyar Cseried^ ' Szövetség elnöksége a felszabadult Felvidék magyar cserkész-csapataihoz a. bevonulással egyidejűleg kiáltványt intézett, majd pedig gépkocsin bejárta a Felvidék városait és községeit és fölvette a személyes érintkezést a Felvidék ötvenhét magyar cserkészcsapatával. Ez alkalommal az ipolysági Szent Imre Cserkészcsapatot dr. Pap Antal nyugalmazott államtitkár, országos elnök avatta föl, míg a komáromi Jókai- és Arany Ja- nos-csapatok cserkészei gróf Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter kezébe tettek fogadalmat. A kultuszminiszter ugyanis ezzel akarta kifejezésre juttatni háláját a komáromi, cserkészek iránt, akik a tárgyalások idején a magyarság ügyében megbecsülhetetlen szolgálatot tettek. Most december 4-én, 5-én és 6-án — a honvéd vezérkar főnökének kivételes engedélyével — a trianoni ország hatvanezer cserkészének és hétszáz cserkészcsapatának képviseletében, hetven válogatott cserkésrcsapat és hat zenekar mintegy kétezer cserkésze tesz látogatást a felszabadult Felvidék valamennyi városában és községében, ahol magyar cserkészcsapatok vannak. A látogatás célja :— minden ünnepség mellőzésével —- a cserkészfiúk baráti kapcsolata megteremtésének és kimélyifé. rában: mi erősíteni akarjuk a Magyar- országon már régóta születő új nemzeti és szociális eszméket és jelenlétünkkel gyorístani akarjuk az eszmék megvalósítását, a reformok gyakorlati végrehajtását. Az új helyzet száumnkra csak ezt jelentheti és visszatérésünk csak akkor szolgálhatja a magyar ügyet, ha az anyaországi nemzet is így fogja fogadni a mi fölszabadulásunkat, «—■—1- " "■■■" Sértek előkészítése, valamint a magyar cserkészet* "egységének kifejezésre jut tat tása. a ‘ - i - - j A látogatás alkalmával a bevonuló cser. készcsapatok tisztelegnek a magyar múlt emlékei előtt s a helybeli csapatokkal együtt, tábortűz keretében fogadalmat tesznek. Ez alkalommal adják át a Magyar Cserkész Szövetség képviselői és az ajándékozó csarkászcsapatok zászlóküldöttségeit a felvidéki magyar csapatok zászlóit s egy-egy a hazatérésre emlékezető díszzászlószila- gol; a csapatok parancsnokai részére teljes vezető könyvtárt nyújtanak át, a fiúkat pedig magyar cser kész jel vényekkel- továbbá soktzer eserkészkönyvvel és folyóirattal ajándékozzák meg. Ezenfelül a szőve ség elnöksége vala- mennyi felvidéki cserkésztisztet és törzs* ■ vezetőt meghívja a husvétkor és a -nyár r folyavián a hárshegyi cserkészparkban rendezendő táboraiba, a karácsonyi szünetben pedig többszáz cserkészt lát ven- 1 elégül. jA látogatás alkalmával a magyar cser- készcsapatok a következő felvidéki városokat és községeket látogatják meg: So- ~ mórja, Gálám a, Szenti. Nemeskossytb, , Vágsellye, Diáki, Érsekújvár, Tardoskedd, Léva, Komárom, Nagymegyer, Terbets, Udvard, Koviáromszentpéier, Párkány, 'l Köbölkút, Eger, Ipolvság, LcScnc. FííV’\ Rimaszombat, Tornaija, Lökös, ROzény j, Kassa, XJngvár, Csap, Beregszász Tiszauj- lak, Munkács, Derczen. Karácsony az öröm ünnep© — Corvin-ajándék az ünnep öröme! Kétezer magyar cserkész látogatja meg a felvidéki bajtársakat
