Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)

1938-12-04 / 25. szám

6 TELVIDE'Kl i^üVARHIRLÄE 1938 DECEMBER \. VASÁRNAP Az öiszes játékszerekről nagy képes árjegy­zéket ingyen és bérmentve küld: LieÜlflQF ÜiCSl í>o»iá Budapest, V., Szent ístván-tér 4. í. ■ j ’ > .... ~ “ . Iy ,• , . Miskolczy Gyula: A kamarilla a reform- 1 korszakban (Foanklin-kiadás, 1938, Budapest). Történelmiiínji egyik légragyógóbb sza­kaszának leghomályosabb,. mondhaínók: legsötétebb ponéját világítja meg ez a tu­dományos mű. A magyar reformkoriak hátterében titokzatos erők működtek Bócj felől, amiknek rejtélyes eredőjét az ak­kori közvélemény a „kamarillában” vélte felfedezni. Nem csoda, ha ehhez a foga­lomhoz később, különösen a közjogi viták során számos olyan jelszó tapadt, amely már-rnár elhomályosította a valóságot es sok tekintetben közhellyé minősítette. Miskolezy. Gyuláé az érdem, hogy a háború utáni bécsi levéltárakban végzett, kutatá­sai., ^lapján, világot yft m tsj j? volt a „ti.kos kamarilla” a valóságban. A becsi udVár kliklijéi1'atkbtták' ézt a ti ok-tatos, örökösen intrikát szövő kört, amelynek közpon-jában a csehországi arisztokrá­ciára. támaszkodó Kolowrat áll. A szerző a történettudós tárgyilagosságával _ köze­li i meg a kamarilla minden problémáját, létrejöttét, működését és főszereplőit. U] meg új adátok kerülnek napfényre és vi­láguknál meglátjuk a bécsi intriku-ok asztalán vergődő magyar ügyet. Minden, esetleg a magyarságra kedvező döntést késleltetett, legtöbbször végleg meghiú­sított Kolowrat és kamarillája. A magyar nemzeti gopdolat megerősödésének ellen­súlyát Kqloyvrat és kamarillája a szláv mozgalmadban találta, meg. Minden re­form (népiskolai, középiskolai, stb.) meg­hiúsul, miközben a birodalom rohan a forradalomba. Magyarország minden he­lyét behálózzák Kolowrat csehei, a 48-as forradalom kitörését mégsem tudták meg­akadályozni. A cseh ' arisztokrata több­ségű kamarilla a nemzetiségi kérdést soha­sem akarta' megoldani, az ausztro-szláv gondolat lebegett előttük, társadalmi fel­fogásuk teljesen korrupt, arisztokratikus volt. intrikájuk, homályban való rombo­lásuk végül is a birodalom vesztét okozta. Becs < palotáiban a magyar ügyet végzete­sen beárnyékolta ez a kegyenc-had és a kegyetlen, álnok eszközökkel megjátszott drainá mélyén ott parázslóit a következő századelő vihara is, amelyben a főszerep­lők megint — Kolowrat utódai voltak. • (-»*) S I E t * u::- » H a A6EC B i zW\r JA a oá EM BSZTÉST ^ KÖNYV-KULTÚRA Könyvek a Felvidék húszéves életéröl----- I. ­Az igazság kedvéért, őszintén meg kell állapítanunk, hogy komoly érdeklődés a Felvidék- kérdései iránt úgyszólván csak a legutóbbi évek során mélyült el az anya­ország. szélesebb közvéleményében. A ma­gyar folyóiratok közül a „Magyar Szemle” volt az első, amely rendszeres tájékozta­tót adott' a felvidéki magyarság politikai is kulturális életéről, sőt azon tovább menve, világos, józan látással kitekintett “H'aT cSeti politika időszerűségeire is. Egy másik folyóirathoz, az „Ország Utjá”-hoz fíiződik az érdem, hogy ez év tavaszán ha­talmas könyvalakban dolgozta föl Borsody látván irányításával egy kimondottan „szlovákiaiakból” álló magyar értelmiségi gárda a Csehszlovákiába szakadt magva­rok éle ét 1918-tól 1938-ig bezáróan. Ez a könyv („Magyarok Csehsz'ovákiábau 1918 —1938”) rendkívül jelentő», úttörő mun­kát végzett, olyan időben jelent meg, ami­kor Csehsz'ovákia nemzetiségi viszenyai- ból kifolyólag a magyar „kisebbség” is hirtelen belekerült a világpolitika homlok­terébe, Várható volt, hogy a bécsi döntés után, mikor a magyar Felvidék hazatér az anyaországhoz, az érdeklődés még inkább fokozódni fog és ennek folytán újabb könyve® jelennek meg a felvidéki problé­mák köréből, A hazaérkezés első óraiban és az első cinberekkel való érln kezes alkalmával ki'ünő tájékoztató kíván lenni a Magyor Statisztikai Társaság Államtudományi In­tézete szerkesz áaében pár napja meg je­lein kis könyv: „A felvidéki magyarság h(isz éve.” Vár;tlan hirtelenséggel sza­kadt a magyarságra az a nagy pillanat, — vallja be a szerkesztői előszó. — „amelyet falvion emlegetett, de amelyre , sem a társadalom, sem az állam gé- ' : pezete nem készüli fel. oly' szeretettel ! oly,.ginpos$gggai, amint a? , a «>%•>., zió fölytoijos hangoztatása mellett el­várható és talán termeszetek is lett volna.” Olyanok írták a bátor, merészhangú zseb­kjjnyv tanulmányait, akik egyrészt maguk is részt vettek a kisebbségi küzdelemben é$ ote szakemberei voltak politikai, kultu­rális és gazdasági kérdéseinknek és más­részt azok,, akik az anyaországban élve, Ideáiról figyelték és tudományos szaksze­rűséggel tanulmányozták éppen a Felvi­dék mindennapi éle'ét. Hirtelen fölemerült szükségletet kellett kielégíteni, és ennek a feladatának ez a kis könyv hiánytalanul megfelel. Nem alkalmi, nem szokványos hangú tanulmányok ezek, történelmi időkhöz illő tárgyilagossággal, é* — ha néhol érzékeny hibákra is talál -é- őszinteséggel mutatják be a névtelen szerzők a magyar életnek ezt a küzdelmes két évtizedét és az abból folyó tanulmá­nyokat. „Nemcsak örülnünk és ünnepelnünk kell, de szeretnünk is kell, megérte­nünk és megismernünk. Át kell értenünk azt is, hogy mit szenve­dett a Felvidék, de meg kell ismernünk azt is, az egybeolvadás pillanatában, hogy hogyan élt. .. Aki nem élte át ezt az életet, az kell hogy törekedjék annak megismeré­sére, mert az most már az fi közel­múltja is, éppen úgy, mint a felvidékinek is lé» ‘ " .................... meg kell ismernie a mi közelmúlt 20 éves tör­ténetünket, amely immáron az ő múltja és történelme is.” A tájékoztató zsebkönyv, amely külön­ben egyéb forrásmunkák mellett a Borsody. féle tanulmánysorozatra támaszkodik, is­merteti, mint a ma oly időszerű kérdést: a,'Felvidéki magyar társadalom egységének /kialakulását, erősen hangsúlyozva a politi­kai fejlődést; a politikai küzdelmek főbb állomásait; a kulturális szervezkedést és annak akadályait; meglepően pontos ada­tokkal és térképekkel világítja meg húsz­éves harcunk legdrámaibb fejezetét: az iskolaügyet; röviden áttekinti az irodalom, tudomány, művészet, sajtó területét, és az egyházi életet. Kitűnik az egész könyvből a gazdasági helyzettel foglalkozó rész, sta tisztikai számok, lapok, térképek, tábláza­tok mutatják be a cseh kormányzat nem­zetiségi politikájának pusztító hatását a felvidéki . magyarság mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi és pénzügyi állományában. Külön tanulmány foglalkozik a csehszlovák földreformnál; tanulságos térképek figyel- m«*tefcn«k & felépítésekre. (Mutatványul felsorolja a szerző a Károlyi Lajos tótme­gyeri birtokából szétosztott politikai ma- radékbirtokokat!) Egy táblázat arra a kérdésre felel; mennyit kellett volna kapni a ma­gyarságnak a/, elvett, illetve a kiosz­tott összes földből ós valóban mennyit kapott? Ezek az adatok az anyaország jelenlegi földbirtokreform-kérdéseivel kapcsolatosan minden bizonnyal időszerű megvilágítást kapnak.. Izgalmas élményt jelent ma újra, amint olvassuk a zsebkönyv következő fejezetét: „A népi állomány elleni támadások és a magyarság önvédelme”. Tudjuk, a cseh kormányzat mindent elköve­tett egyfelől a magyarság lélekszá­múnak csökkentésére, másfelől pedig a magyarság települési területének összébbszor fására. A hírhedt népszámlálási gépezettel, a Slo- venska Liga iskoláival és a telepítéssel igyekezett a kormányzat elérni a céljait • Megbízható térképek bizonyítják be a cseh­szlovák népszámlálások nemzetiségi adatai­nak rikító Irányzatosságát. Mit hoz magával a felvidéki magyar­ság? — kérdezi végül a könyv. Helyesen válaszol rá, mikor legjellemzőbb vonásként a politikai iskolázottságot emeli ki, A Fel­vidék magyarsága létének védelmében, nemzetmegtartás minden állomásán politi­zálni volt kénytelen; a sokpártrendszerre felépített Csehszlovákiában megízlelte az ideológiai harcokat, osztályhareokat, meg- ; .'merte a prágai humanizmus álnokságait és imperialista lényegét, — hogy végül is saját pártjában, az Egyesült Magyar Pártok-ban találjon rá az igazi egységre amely a nagy változás idején erősnek-és ma pedig kovásznak bizonyul az összmá- gyarság életében is. Az elnyomatás nehéz éveiben öntudatos közösségi érzés, erős fegyelmezettség ala­kult ki benne. Ezzel a fegyelmezettséggel, népi, szociális tudattal kapcsolódik most be az anyaország életébe. „Az állandóan hangoztatott szociális jelszavak világában a valóságos helyzet átélése és a jelszavak­kal való összehasonlítása a józan realiz­must alakították ki ebben a magyarság­ban, A fejlődés hívévé' vált s visszafelé sem politikában, sem társadalmi élet­ben nem fog menni. Lelkében, annak ellenére, hogy a. cseh so­vinizmus alatt sokat szenvedett, nincs sem gyűlölet, sem lebecsülés más nemzetekkel szemben. Realizmusa cselekvőképes, mert állandó tűzzel fűti lelkét a enmzeti érzés, amelynek legutóbbi óriási fellángolása nem szalmaláng volt már. Sorsa a történelmi erők hosszúlejáratú működését szemléltette előtte s vissza­térésének ténye a magyar történelem folytonosságát bizonyította. A magyar történelmet érzi s vállalja nép, s cselekvéseiben a történelmi köteles­ség szempontja döntő.” Hogy ezek a bá­torhangú megállapítások nemcsupán sza­vak, hanem építésre kész, megbízható té­nyek, bizonyltja az a húszéves heroikus küzdelem, amelynek tájékoztatója kíván lenni a Kir. Magyar Egyetemi Nyomda kiadásában megjelent könyv. Két tanul­ságra hívják fel a sezrkesztők az olvasó figyelmét: 1. a felvidéki magyarságnak küzdelmes életét tisztelni tudjuk s az eb­ből folyó következtetéseket levonjuk; 2. irányítást nyerhetünk a kisebbségi sors­ból arra, hogyan kell helyesebben és szere­tettel, megértőén bánnunk azokkal a nem magyarajkúakkaj, akik e területtel hoz­zánk kerülnek. Elsősorban anyaországiaknak készült e^ kis könyv, de olvassák el a hazatért felvi-r dékiek is, ott legyen asztalunkon, Szék[ .ív., ClP®K-(ékorlg iagf választékban ?/y Jenő $ Budapest itff íárndor-u. 9., IV., Váii-u. 7. I I' 1 1 1 / jWJ iinapi figyelmeztetőül, / mielőtt elmerülne bennük a húszéves t és annak minden fájdalmas em­léke. És olvassák el azok a fiatalok is, akik 1019 után már a csehszlovák uralom isko­lapadjaiban kezdtek hozzá a betűvetéshez, lássák és tanulják meg tisztelni apáik és idősebb testvéreik példaadó, heroikus köz. delrnét, amely döntően hozzásegített mind­nyájunkat a-boldog hazaérkezéshez. Vass László. mi 1 mi Kodály örökbecsű magyar muzsikáját hallgat, tűk tegnap este a fővárosi Vigadóban és szívünk-lelkünk csordultig telt a szépség, tisztaság és derű ízes if: Iával. Műsoron szerepeltek a vidáman csengd gyermekkarok, a bőbájos „Nyári est” és a magasztos ,,Budavári Te Ddim”, amely nemzetünk mai történelmi nap­jaiban oly sokat kifejez az örök ma­gyar sorsközösségről. A fővárosi közép­iskolák énekkarai ma már messze föl- dőlt híresek, üdén pz talisó hangjukat, mi, felvidéki magyarok is, gyakran hallottuk a rádióban és most, hogy első alkalommal szem í őrszembe lehettünk a kis dalosokkal s f riss arcukon a lelke­sedés pirosságát láthattuk, — csodá­lattal, őszinte elismeréssel hajiunk meg a magyar énekkultűra európai színvo­nala elölt. Amint ott ültünk, boldog vendégei a magához ölelő fővárosnak, az ünneplő közönség zsúfolt soraiban, meg- iUctüdve az ősi m gyár dallamkincsek záporozásától, — régi emlékek, reoös- ptcűC', gombaszögi tábortüzek ismerős nótái csengtek fel bennünk. Most, Üt « közös haza fővárosában büszke öröm­mel bevalljuk, hegy a Kodály- és Bar- tók-mv-zsika nálunk, a húszéves idegen uralom szorító présében: feszítő, ellen­állásra késztető erőt]'^élfÍ£niithatáWn''’j szettemet jelentett. A csehszlovákiai is- • kólák magyar diákjai, míg a kezdet- kezdeten, éppen Kodály Zoltán baráti üzenetére, az árvaságba szakadt falvak felé indultak el, a Csallóközbe, Mátyás­földre, Gömörbe és Zoboraljára, ahol még frissek voltak az előttük-járt nagy népei Ikutatók nyomai. A falu, a pusz­ták és tanyák ősi forrásaiból merítet­tünk mi is, ott vésődött elménkbe az egyszerű igazság, hogy sorsunk, nem­zeti létünk a népben gyökerezik, abba kell tehát fogódsanunk, ha győztesen akarunk kikerülni a többségi fajokkal vívott küzdelemből. Évek során titkos, meghitt barátság szövődött Kodály Zoltán és a szlovákiai magyar diákok között, boldogok voltunk, ha éppen csüggedésünkben egy-egy bátorító szó, meg néhány régi diai érkezett tőle.,.!. Közben az első regösökből tanárok let­tek, akik már Kodály-kórusokat kezd­tek szervezni iskoláikban. Emlékezhe­tünk még a rimaszombati gimnazisták népdal-estjére, ahol Kodály-gyüjtöHe gömöri palócdalokat mutattok be. És a legutóbbi . országos Dalosverseny mű­sora is (Komáromban) már azt mu­tatta, hogy a felvidéki magyar égehkt;’- túra Kodály és Bartók géniusza érin­tésére megújhodóban van. Kern véle len, hogy ez a megújhodás egybeesőit a felvidéki magyrr nemzeti egység dia­dalmas kialakulásával. Most, hogy hazatértünk, a Felvidék magyűr ifjú­sága boldogan, hálatelt szívvel köszön i mestereit és türelmetlenül várja, hoc / mint a fővárosban a Népművelési 1 zottság, ugyanúgy az új szellemű ma­gyar pedagógia minden felvidéki gim­náziumban és polgái '..ál megszervezi hamisítatlan ősi népdalkultúréban fo­gant gyermekkarokat. És csendüljön fel végre Kársán, Komáromban és a többi városban is a „Psalmus Hunger'.- cus” és a Budavári Te Deum”, amijtef kisebbségi életünkben^'tilos volt éne­kelni. . . JT (V. L.) Alapítva: 1804 # Köszöntőm 20 óv e Tel.: 12-34-30 Sürgönyofin: 44 UB ANUS tízletbarátaimat! HOFFMAftíN JÓZSEF Hust. V. E űrt, Hűli,,,. -iiífii Äm> Gyarmatáru Nagykereskedés

Next

/
Oldalképek
Tartalom