Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)
1938-12-25 / 42. szám
1938 DECEMBER 25. VASÁRNAP. TEMJlDEla 31 A CselszlouáR Ipari és Kereskedelmi Biztositó R. és d Merkúr Biztosító Részvénytársaság felvidéki Úgy feleihez / Közöljük igen tisztelt Ügyfeleinkkel, hogy a Csehszlovák Biztosító r. t. és a Merkur Biztosító Társaság felvidéki elemi biztosításait az alant jegyzett Fonciére Általános Biztosító Intézet (Budapest) — amely egyike a legnagyobb és legrégibb magyar biztosító társaságoknak — vette át. Felhívjuk feleink szíves figyelmét, hogy a Csehszlovák és Merkur biztosító társaságinál fennálló biztosításokat más társaság, mint a Fojfciépe biztosító, nem veheti át. Minden irányban a leg- nagytíbb^ készséggel állunk ügyfeleink rendelkezésére. Rendére általános Biztosító Intézet feidzpesS, y.t Sas-iiiea 10-12. Alapfftatot!: 1064-ben. PÖÚGJ^ÖKSÉGEtNK A FEL- f SZABADÍTOTT FELVIDÉKEN: Iüóm^om, Párkány, Ersekuj vár, LéXcí, Ipolyság, frctgonc, Rimaszombat, Kassa, Beregszász, Munkács. >$ítáS tiltás ií&íqiA. ztoiLtfs J.z&ycU o 'ság&tiztx. íjépkoCSifUztO SÍtdS ßeictodses iopáí (biztosítás jÁQ&izto sítás ŰvegÁi&tositás iSzáMUmány&i/ztoSÍtds ÍKtákAiatosítás pásvztáM küídáncák kiKaMás aüLetvi biztosítása. yápt&Kds&iztosítás ÍLze.tnSzún.ete£ési ká\ok elíeni Biztosítás Helyi képviseletek a felszabadított Felvidék minden községében. Bármily biztosításra van szüksége, kérjen tölünk díjajánlatot I A nap ezen a napon is éppen úgy kelt Jel, mint más napokon és semmi sem mutatta, hogy odafent a mennyországban ünnepre készülődnek. Az ég ködös és szürke volt, mintha elfelejtették volna az ünnepre kiineszelni. Az emberek is csak jártak-kel tok,, mintha minden gondjuk a mimiánnapi kenyér lett volna, amelyből az Isten sohasem teremtett emberfiának ej .gondol. Péter már kora reggeltől feltette a le- a ontesapkát és kint járkált a városban, ahová ezen a napon sokan egybegyűltek. Tizenhét esztendős, dacos fiatalsága kisbabáiban ellenkezett a decemberi idővel, az idő vesztett rajta, mert Péter magyar leventéhez illő módon állta a hideget és nevetni való kedve támadt, amikor látta, hogy az urak hogy bújnak meg a jól bélelt bundában. Minek is fizetnek a szabónak, ha még azt sem tudja a huncut szabó megtenni, hogy a bunda alatt legalább meleg legyen. A piac már korán tele volt emberekkel. Ki eladni , jött, ki venni szándékozott, bár a pengő kevésnek mutatkozott, mert ahol készítik bs, minden darabot külön-külön megolvaípiak, aztán mire a szegény ember kezébe kerülne, úgy elgurul jóelőre, minthe* lába kelne. — Hát tét talán munkát jöttél keresni, mi? — kiáltott rá a karácsonyfás ember, aki az idén sokat mérgelődött, mert a karácsonyfák odafent maradtak a szlovák erdőkben, ahonnan nehezen akartak kimozdulni. — Máma nem dolgozok — felelte rá Péter. — Van elég munkanap az évben, máma én is uradzani akarok. — Nem tudóin, miből — mormogta az ember. — Tavaly is jobb vót, meg tavaly előbb is, csak az idén lett rosszabb. — Majd lesz még szebb jövő — vetette oda Péter s máris odébbállott, mert nem szerette a mindig panaszkadó embereket. A csupasz, csenevész karácsonyfák ütánahajoltak, mintha megmosolyogták volna, de Péter már az ostyasütő asszonyok körül ólálkodott, akik a karácsony közeledtén mindig vetnek valamit a nagyobbacska fiúknak is. — Nenc, Mári nene! — ingerkedett az ismerős, utcabeli asszonnyal — hát magának elgörbült talán az ostyasütője, hogy olyan görbék az ostyái, mintha a szél fújt volna, rájuk? — Eriggy má, eriggy — próbált haragudni az asszony. — Az enyirn ostyáimat valamikor a nagyságos Marék alispán úr is megette a lányaival, pedig a megye első nagynra vót. Máj még illyen bolondos gyerek szavára adok, mi? Elmenj innen, mer elviszed a kuncsaftokat, no!' 1 1 — Megyek, ha nekem is ad a görbe os- tyábúl. Az asszony odavetett neki egy-két darabot. Azzal Péter már odébb is állt egy házzal, mint akinek legjobban megy a ■dolga. A felhők álmosan őrizték a kisvárost. Már régen elfelejtették a boldog felszabadulást, amikor heteken keresztül visszaparancsolta őket az Ür, s a kisváros főterén mindig napsugarak között játszhatott a katonabanda. Azóta sok idő telt el, az emberek belefáradtak az ünnepekbe s éppen karácsony előtt a Bata után sóhajtoztak, aki elvitte a sok olcsó cipőt és üresen hagyta a boltját. — Szebb jövőt! — kiáltott Péterre egy kisebbforma gyerek és tisztelgett is hozzá — Aggyon Isteni — köszöntött vissza megszokottan Péter. — Szebb jövőt! Egy öregebb asszony Péterre tekintett és nem tudta elgondolni, hogy mit köszönt egymásnak a két gyerek. Nagy darabig utánuk nézett, megcsóválta a fejét, aztán tovább ballagott. Közben csak telt az idő, egy arasznyival világosabb lett, mintha a patyolat került volna az égre takaróul a házivászon helyett. De ezt is csak az figyelhette meg, aki belemerült az időbe, ilyen ember pedig ma nem akadt az egész városban. Mindenki a munkája után sietett. Egyszerre csak Péter is azt vette észre, hogy kifogy alóla az idő, lassan delet harangoznak s az emberek úgy szétszélednek, mintha ott sem lettek volna. Ideje lesz már hazamenni. Az édesanyja azóta hazajött a munkából, elvégezte munkáját az úri házaknál, talán már a mákoskalácsot is megsütötte, amit napok óta ígérgetett, úgyhogy előre csordogált már a nyála, amikor a mai napra gondolt. De az édesanyja még nem volt otthon. A konyhában is hideg volt, a reggeli tűz nyomát mi sem mutatta s a macska is megbújt a kemence sarkában, mint évekkel azelőtt öreganya. Péter elszontyolodott. A másik percben azonban mentő gondolattal hozzáfogott a tűzrakáshoz. És hogy ne fázzon, elkezdte a leventeindulót, amit vasárnap tanultak az egyletben: — A nagyvilágban dúl a küzdelem, két ezredévnek hőse, bajnoka, kit eljegyzett a hír s a győzelem, roncsolt rokkant nem marad soha! Adjatok hát nemzetek! Verőfényes kék eget a napba néző turul sasmadárnak! Szabadságot a rab oroszlánnak: Igazságot Magyarországnak! — Igazságot ám! — dohogott a konyhaajtóban az anyja. — Máj megmondom én, hogy mi az igazság! Minek fűtöttéi be, minek még. no? Talán olyan sók a fánk, hogy mi adhatnánk a Lenger úrnak is a majorban? Nem a hátamon hozom azt a keveset is az erdőről, hogy elég legyen a két ünnepre, ini? Péter azonban nem hallotta, vagy nem akarta hallani, mert javában fújta még az induló túlsó sorait, amik neki olyan nagyon tetszettek, hogy álmában is azokat fújta volna: — Szabadságot a rab oroszlánnak! Igazságot Magyarországnak! Aztán, hogy egyszer mégis abba kellett hagynia, elkurjantotta magát, hogy belozengett az egész, kicsi konyha: — Szebb jövőt! — Nehességet! — kiáltotta most már magából kikelve áz anyja is. — Fát, meg kenyeret, nem szebb jövőt. Mit ér a szebb jövő, ha mindig csak szegény marad az ember? Itt a karácsony, tavaly legalább fát is többet hozhatott a szegény ember, de most úgy vigyáznak minden darabkára, mintha az Isten megtiltaná, hogy a szegény ember is melegedjék. Péterben elhűlt a vér. Ej, ej. Még az anyja, a saját édes szülőanyja se tudja, hogy szegényebb országba kerültek s azért mondogatják egymásnak ezt a szép köszöntést, amiből úgy csurran a melegség, mintha piros szívek véréből öntenék ezüst kanállal. Majd, majd. Egyszer feltámad a rab oroszlán, aztán ... Ennél a szónál megint hosszan elgondolkodott. Milyen szép is ez a nóta: „Szabadságot a rab oroszlánnak!“ Egyszer már látott oroszlánt, a cirkuszosok hozták, egész nap, meg egész éjjel úgy vonított, mint a veszett kutya, aludni se tudtak azok, akik a cirkuszhoz közel laktak. Maga is megsajnálta, hogy ilyen nagy, szép állatot úgy bedugnak a ketrecbe, mintha valami rossz gyereket bújtattak volna a tyúkólba. De az ő anyja, ej. Olyan, mint a többiek. Ezeknek ugyan beszélhetnek a szép jövőről, akár az alezredes úr is lekezelhetne velük, annyiba se vennék, mint a szomszédasszony szavát. Hirtelen nekidühösödött. — Azt mondom én, hogy elég legyen! kiáltotta, mint az apja szokta, akit nem láttak azóta, amióta megnyílt a határ, mert mint mondta, munkát megy keresni, nehogy ez a sárkány a fejére nőjön. Az asszony kezében egyenesre merevedett a rozsedarab, amint a kemény, kész férfihangot meghallotta. — Hej, te! — tört ki belőle — hát már te is olyan vagy, mint az apád! Csak rajtam koptatjátok a nyelveteket, csak engem martok!? Nem volt elég a rongyos életbül, nem elég baj, hogy ilyen szegényes a karácsony, most még te is nekem támadsz, mint az apád, mi? Majd fütyülök neked mákoskalácsot sütni, eriggy az apád után a szebb jövőddel, az is olyan bolondos ember volt világéletibe, hol a komin,istákkal, hol a szóéi listákkal, hol a bolondos keresztet firkátokkal akik a Kohn nagyságos úr ablakait is beverték. Eriggy innen, amíg jól megy a sorod, azt mondom én! Taknyos! Péterrel elsötétült a konyha. Neki mondták, hogy taknyos. Neki? A leventének! Aki már esküt is tett, holott az anyja azt se tudja, hogy mi az a levente "s mit jelent az eskü? — Hallja-e! Maga nem tudja, hogy miket mond? Ha tudná, hát hóm is món- daná — próbálta szépen elterelni a Szót, mert hiába, mégis ő a gyerek, az anyja meg mindenképpen az anyja. — A taknyos mindenit! — veszekedett már az anyja, mert könnyen ráált a nyelve a veszekedésre — hát nem mondtam má, hogy eriggy a leventéiddel?! Kenyeret keress, találj munkát, akkor csinálhatsz, amit akarsz, nem bánom, de addig csak olyan bolondos vagy te is, mint Hr apád... Tudod te azt, hogy mibe került a liszt, tudod-e azt, hogy mennyit kerestem, mi? Egész nap ott gebedhetek, mindenki szegény máma, még a kenyeret is sajnálják az embertől, a pengő meg kisebb, mint a korona vót, jobban elgu* nil! Máma is csak azt ehetünk amit tegnap. Sült krumplit, meg kenyérke baját, amit hazahoztam... Elhallgass nekem a leventékkel, mer olyat-mondok, hogy magam is megbánom, aztán vissza néni szívja még a kisded Jézus se aki ma született! Péter eltátotta száját. Hogy az ő anyja ilyen legyen hozzá karácsony napján, amikor estére kelve mind megszelídülnek az emberek és úgy járnak-kelnek, mint a kezesbárányok!— Ha olyan legény vagy, hát fát hozzál, teremts elő valahonnan, mert engem tegnap is megszégyenített a kerülő! Ez már sok volt. Karácsony napján dolgoztatni az embert! Aztán a leventéket bántani akik senkit sem bántanak, sőt védelmeznek mindenkit, aki rászorul a jó emberek védelmére. De mit tehetne? Az anyjával csak nem fog bírókra kelni? — Tavaly még tudtam kapni avlttas ruhát is, adtak ,a jó emberek, de az idén már azt se adtak, azt mondják hogy nincs már a sok posztógyár ahonnan újat lehetne előteremteni. Cipőt is adtak, de most háromszoros ára Van a cipőnek .,. Péter megijedt. Hogyha most eltűri, akkor kiömlik a sok keserűség, igaztalan vádakkal telíti meg a drága, szép hazát, aminek a jövőjét éppen ők akarják építeni s egyszerre csak beborul még jobban az ég is, mert a magyar embernek nem szabad azt sajnálni, ami sohasem volt az övé és csak azt szabad szeretnie, ami mindig az övé, mindig is az lesz. Inkább kisebb darab kenyér, de szebb legyen a jövő! S már fújta is a nótát, szive szerint, ahogy a gyűlésen tanulta, ahol százan fújták együtt szegényebbek és jöbbmó- dúak: — Adjatok hát nemzetek, verőfényés, kék eget a napba nézű turul sasmarlár- oak! Szabadságot a rab oroszlánnak: T"-n*ságöt Magyarországnak! Háromszor, négyszer is elismételte, aztán minden erejét összeszedve, sírásba csukló, fiúi hangon kiáltotta bele a kará- csonvi csendbe: — Szebb jövőt! Felelős szerkesztő: POGÁNY BÉLA Felelős kiadó: NEDECZKY LÁSZLÓ katonásan. A Felvidéki Magyar Hírlap elmei Szerkesztőség: V„ Honvéd-utca 10. Telefon: 125-350 Kiadóhivatal: VIIB., József-körút 5. Telefon: 144-400 SZEBB JÖVŐT! IRTA: (SÁGI) FARKAS ISTVÁN
