Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)
1938-12-25 / 42. szám
26 TEtsOTDEKl 1938 DECEMBER 25. VASÁRNAP. rának keresztelt Hungária-szállodában összeült az első magyar gazdabál, xna- gyarruliás lányok és árvái á ny haj a s lege nyék ropták a táncot s megszületett a báltnyitó gömöri gazdacsárdás, szövegét e sorok írója, dallamát Friczi Lajos, az akkori rimaszombati cigányprímás szerezte. Szövege a következő volt: Minden kislány hamis szívű, A muskátli három színű Gömörben. Szomorú a kislány szive, Elsápad a virág színe Gömörben. Kipereg a kalász szeme, Gömörből a fülemile Mind kivész. Eleped a barna kislány Darutollas legény után Ha így lesz! Ezt a csárdást felkapta az egész Felvidék és minden megyében külön szöveget írtak rá. Felkapta a szomszédos, a gazdaszervezkedésben testvérként jelentkezett Nógrád, és a losonci bálra Kris- tóff Sándor kissé viccesen írta meg a nógrádi gazdacsárdás szövegét: Minden kislány szíve drága, A muskátli színe sárga Nógrádban. Nem fő meg a köleskása, Megfordul a nap járása Nógrádban. Zizeg a szem a kalászban, A pacsirta fekszik lázban Szegényke. Pártás kislány percet olvas, Jön-e már a darutollas Legényke! A magyar nóta faluról-falura szállt. Mihalik Dezső dr., a megye volt főügyésze, a muzsika örök szerelmese egymásután komponálta az új nótákat: Fel szállott a holló a gömöri szőlőhegyre, Nem ismer reája, csak a tollát rázza egyre, Más a szőlő, más a gazda. Mint volt Mátyás korában. De mi ritka manapság: Megmaradt az igazság Szent-Ivány borában. Ebbe a csárdásba Mihalik azt a tényt szőtte be, hogy az a gömöri szőlő, ahol valamikor Mátyás király kapált, Szent Ivány József birtokához tartozott. Ez a nótáskedv, ez a magyar kedély a politikába is beleszól. Amikor válasz tani kellett és a demokratikusnak nevezett választási rendszer listáit nyomták a gömöri választók kezébe, pártokra kellett szavazni és nem személyekre. A gömöri magyarnak, aki máshoz szokott a követválasztásoknál, idegen volt ez a rendszer s a gömöri magyar csak azt nézte, hogy az egyik listán Szent-Ivány József neve van az első helyen, a másikon pedig a cseh nemzeti demokrata párti Ivánka Miláné. És mert a választás Gömörben nem lehet kortesnóta nélkül, a szürke, a demokratikus állampolitikai aktusba beleszólt a Gömörben született kortesnóta, amit csak titokban lehetett énekelni: Búzából nem lesz pohánka, Szent-Ivány nem Ivánka. A turul nem szokol fia. Nem lesz itt Csehszlovákia. Éljen Szent-Iványi! Tizennyolc év távlatában, mint régi, kedves emlékek csengenek vissza ezek a gömöri nóták. Ez a nagyszabású kereskedelmi egyesülés jelentékeny üzleti tőkét követelt meg és így a Bruderschaft tagjai sorába osak az léphetett, akiket a vezetők ersaé* nyes embereknek ítéltek. Az ipari foglal-« kozásúak közül azok, akik egy élet szorgalmas munkásságával elegendő tőkét szereztek, életük alkonyán otthagyták céhüket s a Cromer-Brudersehaftba léptek, ami társadalmi emelkedést jelentett A kereskedők a koreszme hordozói A kereskedők a város kézműves és otthonülő polgáraival szemben az örökké mozgó elemet képviselték. Szekereik állandóan útban voltak s ők maguk gyakori látogatói Krakónak, Poroszlónak, Pozsonynak, Bécsnek, Budának. Világot látnak,- megismerkednek a kort mozgató eszmékkel, gyermekeiket külföldön, különösen Krakóban iskoláztatják s odahaza lelkes hirdetői lesznek az idegenben tanult eszméknek, irányoknak. A reneszánsz és humanizmus eszmevilága az ö révükön nyomban ismertté válik, Gál István. HASSA ELSŐ ARANYKORA Ötévi adatgyűjtő munka eredményeképpen e sorok írója abba a vállalkozásba kezdett, bogy megírja Kassa város kultúrtörténetét. Ez a vázlat csupán összefoglalása annak a korszaknak, amely Kassa aranykorának nevezhető. Kassának két aranykora volt: az első a 15. század, amikor polgárainak ügyessége és szorgalma a „Civitas superioris Hungáriáé primaria“ — Felsőmagyar- ország vezető városának rangjára emelte. A másik a 18. század három utolsó évtizede, amikor a hanyatlás, tespedés hosz- szú évei után újból fölpezsdült az élet, megindult az építkezés, a városba beköltözött Thália, a magyar szellemi élet „iz- gatói“ megindították a Felsőmagyarországi Múzeumot s az ipar és kereskedelem újból vállalkozni mert. A város ekkor új arcot öltött és új szellem is költözött beléje. A bölcs kassai polgárok Kassa már a 13. század végén, mielőtt Nagy Lajos 1317-ben a királyi város szabadalmaival ruházta volna fel, városi jellegű település volt, mert lakosai mezőgazdaságon kívül iparral és kereskedelemmel foglalkoztak. Magyarország első ismert eéhszabályzata, a kassai szűcsöké 1307-ből való, tehát a város ipari életének eredete jóval korábbi, mert a céhbe való tömörülés hosszú elő- gyakorlatot kíván. A város külseje is már az Árpádok uralmának a végén teljesen városias jellegű. Már Kun László idejében megkezdik az első körfal építését s a távoleső Hernádból védelmi célból a várfal tövébe terelik a Malomárok vizét. A második körfal a Malomárkon kívül két századdal később, Mátyás idejében épült. A kettős körfalon belül a polgárság kizárólagos szabadalommal intézte összes ügyeit s fölvirágzása egyedül lakóinak bölcsességétől függött. Kassa bírái és szenátorai pedig bölcs emberek voltak: tudták, kinek a pártjára kell állani trónvillongások esetén és mikor kell megnyitni az erszényt. Nagy Lajos nápolyi hadjáratara sokat áldoztak, Zsigmondot gyakran segítették ki mindig égető pénzzavarából. A jutalom ilyenkor királyi szabadalmak alakjában jelentkezett. Egy ipar, amely idegeneket vonz A városi élet többi gócpontjaiból csak úgy tódultak Kassa városába az ügyes mesterek, hogy az újonnan épült emporium szabadalmait élvezzék, lehetőségeit kihasználják. Zsigmond elrendelte, hogy „parketát“ — így nevezték akkoriban a velezt (ez a harcként jó magyar Kultúrtörténeti vázlat elnevezése!) — csak Kassán szabad gyártani. Erre a budai velez-készitők tömegesen költöztek át Kassára. 01 van rohamos volt az idegenek beözön- lése, hogy a kassai takácsok tiltakoztak miatta a tanácsnál és kérték, hogy a fölvételt szigorítsák meg. A „pulger-rech- tet“ nem adták amúgy sem könnyen: iratokkal kellett igazolni a kifogástalan polgári származást, két jótállónak kellett kezességet vállalnia s meg is kellett érte alaposan fizetni, a 15. század végéig ékes fegyvert, szerszámszíjjat, azután pedig pénzt- Ám az újonnan jött polgároktól azt is megkövetelték, hogy birtokot, házat, földet szerezzen, mert csak a városi szabadság és tulajdon fejlesztheti ki a polgárban a ci vitás iránti hűséget s ez sarkalja munkára. Tassy János ellen súlyos panasz merül fel, hogy »ennyi sok idő alatt meg semmi örökséget nem szerzett, azért meggondolandó, hogy az olyan embert, akire életünket, szabadságunkat nem bízhatjuk, tartsuk-e a városunkban!“ És bizony Tassy Jánost megfosztották a föl tó telesen adott polgárjogtól. Nem is volt olyan polgár Kassán, akinek háza, szőllője, földje ne lett volna. A társadalmi rétegeződés A polgárjog' megszerzése egyenlő volt a céhbe való fölvétellel. Minden fontos iparág művelőre talált Kassán s a céhek száma a 15. században a félszázat jóval meghaladta. Az egyes céhek rangsort nyertek a vagyon s a tekintély alapján s a legelőkelőbb céh az ötvösöké volt, mert a 14. század templomépítései sok munkát adtak és mert abban a korban a polgárok főleg az ötvösművészet remekeiben' halmozták fel vagyonukat. A kereskedők és az ötvösök a város legtekintélyesebb polgárai, az ő soraikból kerül ki a 17. század végéig a legtöbb bíró és városi tisztséget viselő. A városi életben tehát hamarosan kialakult az osztály rétegződés: az elsőbe tartoztak a ramgbeliek s előkelő születésűek, kikhez Kassán a bírót, tanácsnokokat, papokat, tribunokat, armalistákat, városi tisztviselőket, kereskedőket, ötvösöket, s a képviselőtestület néhány kijelölt tagját számítottak. A második osztályba tartoztak a jobbmódú és érdemes polgárok, a harmadikba a szegényebb sorsúak, napszámosok, fuvarosok. Hassa híres kereskedői A legelőkelőbb és legvagyonosabb társadalmi osztály a kereskedőké volt. Kassa legfontosabb szabadalma a ius stapuli, az árumegállítás joga volt, melynek értelmében minden kereskedő köteles volt Kassán megállani, áruit kirakni és eladni. Kassa így a 15. században egy óriási kereskedelmi tárház, a Lengyelország, Szilézia és Csehország felé irányuló kereskedelem legfontosabb em- póriuma. Kereskedői már 1446-ban társulatba, Cromer-Brudersehaftba tömörülnek. A nagyszerű Az anyagi és szellemi kultúrának olyan magaslatára jutott Kassa virágzásának ebben a korszakában, hogy híréi és nevét a legtávolabbi országokban is ismerik. Nem hizelkedés, hanem az őszinte elismerés hangja csendül fel Me lanchtonnak a városi tanácshoz intézeti levelében. Iskolája országos hírű s tudunk növendékekről, akiket Várad ról, Budáról hoztak Kassára, hogy ott nevelkedjenek. A rektorok között aláljuk a 14. és 15. század fordulóján a nagytudo- mányú Thyr Mihályt, aki később a világ hívságos dolgait megúnva, a karthauziak menedékkövi kolostorába vonult vissza. Gazdag könyvtárát Kassa, városára hagyta. Hires iskolamestere Kassának a 16. század elején Melczer András, Coxe Lénárd, aki VIII. Henrik nevelője volt és Lőcséről került Kassára, Csiszár iMhály, beneédi Székely István, az első magyar történet írója, A város szellemi élete rendkívül élénk, a 16. század elején virágzó könyvkereskedés van a városban, amelynek hagyatéki leltárát ismer jük. A teológiai, jogi, bölcseleti irodalom mellett a kor szépirodalmi termékei is ott szerepelnek a jegyzékben. Az egyik tekintélyes polgárnak, Hanstein Kristóf nak hagyatékában találjuk a bibliát, postillákat, retorikát, jogi könyveket, a katekizmust, formulákat s prédikációkat és Melanchton postilláit. Ennyi könyve azonban csaknem valamennyi kassai polgárnak volt s a pihenés csöndes óráiban a családfő komoly és épületes könyvekből olvasott fel családja tagjainak. A város külső képe A város külső képe az anyagi és szellemi kultúrának ezt a magas fokát tükrözte vissza s a 14. században befejezett dómban, a még korábbi Szent Mihály-templom- ban, a Perényiek alapította régi franciskánus templomban, a domonkos templomban s a lőcsei házban a amint nyugaton felütötte a fejét s a humanizmus eszmevilágában nevezik el városukat respubliea-nak. Joannes Boca« tins, a híres humanista költő, aki iskolái és várost egyaránt bölcs belátással igaz« gat, büszkén nevezi magát rector utri- usque rei publicae-nak, a két köztársa* ság, tudniillik a város és az iskola igazgatójának. A respublica címhez akkor is makacsul ragaszkodnak a kassaiak, ami» dőn az 1647. országgyűlés egyenesen Kassa városára való hivatkozással tiltakozik ennek a címnek kérkedő haszná* tata ellen. kassai iskola ma számára is fönntartotta Kassa aranykorának kőben állított emlékeit. A kor szokása szerint azonban a lakóházak legnagyobb része fából épült, vagy pedig csupán elülső részük készült kőből, a hátuljuk fából s így nem voltak időt állóak. A tűzvészek és más elemi csapások krónikája világosít fel az épület minőségéről. A 13. század közepén kialakult város 1378-ban égett le először. 1556 április 13-án aztán óriási tűzvész semmisítette meg az aranykor Kassáját s ebben a tűzben minden ház elhamvadt, ami nem kőből épült.“ „A jövő háború küzdelmétől félő híres Kassa Vulcanus tüzétől felperzselve, önmagától romba dőlt“ — ilyen értelmű latin chronostikonnal örökítette meg a szörnyű pusztulást Cromer Lénárd iskolamester, később városi főjegyző. X város polgárságának nagy anyagi erőfeszítésébe került, hogy teljesen újból teremtse meg a föld színéről eltörölt várost. Még a templomi kincsek egy részét is eladták, vagy elzálogosították, hogy a költségeket fedezhessék. Mintha a tűzvész valóban az aranykorszak végét is jelentette volna, a zord napok váratlanul végét jelentették a 15. század ragyogó fejlődésének. A várostól déli irányban három mérföldnyire török martalócok garázdálkodtak. De a város polgársága a megnehezült viszonyok között is nagy életkedvvel dolgozott. A lakosság is megnövekedett, a falak biztonságot nyújtottak a polgári munkának s egyre- másra érkeztek a menekültek, akiket akkor iban „futott emberekének neveztek. Többnyire az alföldi városokból, leginkább Váradról és Szepsiből húzódott fel a kereskedő-elem s a 16. század derekáig a város mindinkább magyarrá vált, hogy aztán a 17. század derekáig teljesen magyar legyen .,. Ez már Kassának új korszaka: a reformáció és humanizmus Kassájáé. Vécsey Zoltán
