Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)

1938-12-03 / 24. szám

TEMHDEta vMagVäR-H IRLAB 1938 DECEMBER 3. SZOMBAT m. Krasznahorka büszke vára... Komoran néznek a völgybe a Magyar­honihoz visszakerült Krasznahorka ódon, mohos bástyái, a űi'li napsugár pajzánan játszadozik a rézgambos toronytetőkön, a hegyoldalon legelő gulya felől halk kolom- polás hallatszik és egy pásztorfurulya tö­redezett, mélabús akkordjait hozza felénk a szél. Valami lágy, varázslatos zsongás szülte álomba ringatja lelkünket. És szé­pet álmodunk: visszaálmodjitk a régmúlt idők csodás világát. Mintha megnyílnának Krasznahorka csöndes kriptái és megele­venednének a bennük nyugvó síri szelle­mek: nyalka vitézek, jóságos nagyasszo­nyok vonulnak el lelki szemeink előtt ée tompa, kísérteties hangon mesélnek Krasznahorka regényes múltjáról. Látjuk a somhegyi juhászt, aki a talált kincsből felépíti a várat. A hatalmas zsar­nokot, Bebek Ferencet, aki a néptől erő­szakkal elrabolt harangokból hamis pénzt veret és gőgben és kegyetlenségben vetek­szik a murányi Basával. Majd új nemzet­ség költözik a várba és az Andrássyak minden egyes tagja kitartással és szorga­lommal munkálkodik azon, hogy biztosítsa családjának a birtokot és erősítse, nagyob­bítsa, a vára* Öt ágyú Fölhangzik a tárogató hangja, peregnek a dobok, recsegnek a kürtök. Bizony, moz­galmas volt itt az élet a Nagy Fejedelem, Rákóczi Ferenc szabadságharcának dicső korszakában. Megírta Krasznahorka akkori lakóinak történetét Jókai Mór a „Lőcsei fehér asszony”- ban, legszebb regényét fonta a „győrvái'i bős”, Andrássy István élettörténetéből, Ghéczy Julianna szerel­méből, a lőcsei árulásból és Andrássy Ist­vánnak as?<ródó és keservében elfonnyadó feleségének, az angyaljóságú Serédy Zsó­fiának bánatából. Elhallgattak a kuruc tárogatók és a szabadságharcosok fegyverei halomban he­vertek a nagymajtényi síkon. És miután vérző szívvel hajtották meg a ,JPro Li­bertate’ tépett zászlóit a kétfejű sas előtt, csendes, békés idők következtek Kraszna­horka várára is. Ott állunk a vár bejáratában és gyö­nyörködünk az elénk táruló nagyszerű ki­látásban. Szemünk messze kalandozik a szepes-gömöri érehegység és a tornai he­gyek lejtőin, látjuk a kopár szilicei fen- síkot és a pelsőci Nagyhegyet és fárad­tan pihen meg tekintetünk Sajóvölgy és a derítői fensík még ősszel is üde zöldjén. Előttünk öt ágyú sötét torka ásít Krasznahorkaváralja apró házaira. Kettő közülük a kegyetlen oligarchának, Bebek Ferencnek a parancsára szólalt meg egy­koron, mellettük egy teljesmi dísztelen, rozsdásvaságyú fekszik: Rákóczi idejében ontotta gyilkos tüzét a labancokra. Szom­szédja büszkén hirdeti öntőmestere nevét, míg áz utolsó: II. Miksa király ágyúja, gyönyörű díszítésével vonja magára a figyelmet. Mind az öt ágyú, bár különböző időből származik is, résztvett negyven- nyolcban a szolnoki csatában. Az Andrássyak ősanyjánál Egy királyszobrokkal ékesített külső kapun, melynek szobrai sajnos, annyira elkoptak, hogy inkognitójukat sikeresen meg tudják őrizni, egy kis előudvarba ju­tunk, melyből a tulajdonképpeni várkapun át az alsó várudvarba érünk. Balra nyílt lépcső Visz egy tágas lakosztályba, amely­ben a gazdag régiségtár van elhelyezve. Van ott minden, amit csak ránk hagytak az elmúlt századok. Egy 18. századbeli konyha, néhány teljesen berendezett lakó­szoba, majd a fegyvertárban kovás puskák, rozsdás fringiák és régi ágyúgolyók, beln- pkott sisakok és lyukas páncélok. Aztán bivalytömlők, elnémult tárogatók és re­kedt trombiták mellett ott áll az a két his játékágyú i-s, amdty&ket « „dervisge- nerálifl” öntetett, hpgy Andrássy István fiai abból Jöjjenek az apjukra, amikor hazajön Becsből. A várudvar jobboldalát a sírbolt és a várkápolna magas fala sze­gélyezik. A vár harmadik kap' sötét, boltíves helyiség bői alacsony árkádok 1 Misztikus homály van, ián áthaladva,' egy álliifekvnmely- néznek. linceszag rEnvmiíV .tr.KOZrt HELYE Dénes OHuaiaqn nrn‘i',-5- q JMnef-Mr6«1 csap meg bennünket és lépteink alatt kí­sértetiesen kong a föld, itt-ott vasrács, csal elfedett, sötét nyílások tátongnak- Az úgynevezett vármalomban vagyunk, amely alatt tömlöcök voltak. Innen kimegyünk a Szent Háromság-oszlop körüli udvarba, melyből düledező sikátorokon, szűk folyo­sókon eljuthatunk a romokban heverő felsővárba. Itt voltak hajdanában a vár­úrnak és családjának hatalmas lakosztá­lyai és díszes termei, sőt Gyöngyösi Ist­ván alispánsága idejében a vár e részében volt Gömör vármegye díszterme is. A ro­mok legfelső részéből egy gerendákkal megtámasztott folyosón négyszögű térre jutunk, amelyből két alacsony kapubolto­zaton és a várkisasszonyok virágos kert­jén át visszatérünk a Szent Háromság- oszlophoz. Innen díszes kőlépcső visz az emeletre, ahol a FrawcteTca-ereklyemúsKum árkádos folyosóján végighaladva, ismét teljesen berendezett lakosztályba érünk. Egy rég letűnt kor siri szellője csap meg, amint ezekbe a szobákba lépünk. Elfeled­jük a jelent, visszatérünk a múltba, bele­merülünk régmúlt századoknak ránk ma­radt emlékeibe, elénk tűnnek a régi, da­liás idők, megnépesednek a szobák, ter­mek sorban, mintha egymásután lépnének ki kereteikből a falon függő hatalmas császárok, híres katonák, délceg főurak, szép asszonyok. Régi fegyverek, képek, bútorok, melyek között legérdekesebb a híres Rákóczi- szekrény, Vannak itt hosszú szoba sorokban felhalmozva, míg be nem fejezi a sort az Andrássyak családi képeivel díszített tá­gas ebédlőterem, melyből a várkápolna karzatára mehetünk. Ebben a kápolnában várja a feltámadást Serédy Zsófia, az élő­halott. Csöndessn fekszik ott üvegkopor­sójában az Andrássyak ősanyja, szépen fel van öltöztetve, de az orra behorpadt, mi­kor valaki vigyázatlanul megérintette. Csodálatos érzés ennek az asszonynak egyébként ép holtteste mellett állni, mely. bői már több mint 230 esztendeje elköltö­zött az élot. A nemzeti Spanyolország befogadja a köztársasági terület nélkülöző lakosságát Rákőcziak dicső kora Visszatérve a folyosókra, megilletődve lépjük át a Francisia-műzeum küszöbét. Nem is múzeum ez, szentebb, fennköltebb, magasztosabb egy nemeslelkű asszonynak, egy forró, szerető szív fájdalmas gyászá­nak a pantheonja. Andrássy Dénes, aki ,/í múltról nem tud, a jövőről nem akar lemondanigyűjtötte össze itt nejének, Hablavetz Franciskának kegyeletes erek­lyéit. Nem hisszük, hogy akadna valaki, aki a Franciska-múz&um megtekintése után ne kívánna elzarándokolni abba a márványmauzóleumba, amelyben And,rássy Dénes és Franciska, a modern kor Phile. woM-ja és BauciS-a. nyugszik. A hárskúti országút mellett, nagy park közepén áll az a vagyont érő műremek, amelybe Andrássy Dénes Franciskát temette és amelynek ud­varában Franciska hű kutyája is díszes síremléket kapott. Hűvös esti szél kísér a rozsnyói ország­úton, amikor elmegyünk Krasznahorka várától. A távoli nyugatról ide intenek a Magas Tátra idegen földön maradt ormai, a hadlokló nap, bíbor fejedelmi palástjá­nak uszályát szélesen kiterjesztve, int felénk utolsó búcsút és amint a dombra ériinlk, lebukik nagy, vörös korongja a távoli Tátra mögé. Elbűvölve nézzük a fel­séges látványt. Krasznahorka várának ablakai még pirosak a nap utolsó suga­raitól. De nemsokára elsötétednek. A várra Ráborul az éj homálya s Tornyos ormán az őszi szél Régmúlt dicsőségről regél. Amikor a nyáron itt jártunk és a vár egyik termében ott láttuk a kassai mú­zeum cseh igazgatóját, amint az egyik Andrássy-fotelben magávEŰ hozott papi- risból majszolta az ebédjét, szomorúan, csüggedten és lehangoltan gondoltunk a Krasznahorkáról szóló ének folytatására: Rákóczinak dicső kora Nem jő vissza többé soha... Most felszabadult érzéssel jártuk a vár termeit, a rozsnyói országutat és boldogan tekintettünk az ismét magyarrá vált gö- mörf hegylánc felé. Nem kihalt és nem árva már Krasznahorka büszke vára! Mmaiax Yfhatm _ Burgos, december S. Seram Smer, a nemzeti Spanyolország belügyminisztere pénteken a Franco tábornok elnökletével megtartott minisztertanácson kijelentette, a nemzeti Spanyolország kész befogadni a köztársasági Spanyolország szükségben szenvedő lakosságát. A szükséget szenve­dők ellátása biztosítva van. Nyugodtan beutazhatnak a nemzeti Spanyolországba, egyáltalán nem kell félteniük biztonsá­gukat. Salamanca, december 2. Csütörtökön is valamennyi harctéren nyugalom volt. A hivatalos hadijelentés szerint nemzeti repülőgépek Katalonlában bombázták a taaregai hadianyaggyárakéit. Bar célomf december 2. A köztársasági hadi jelentés szerint ellenséges repülőgé­pek csütörtökön bombázták Barcelonát és Badalondt. Párizs, december A haditengerészeti minisztérium elhatározta, hogy mivel Gibraltár környékén a nemzeti spanyol hajók az utóbbi időben rendszeresen meg­állították és átvizsgálták a francia keres­kedelmi hajókat, ezentúl francia torpedo- hajó őrszolgálatot teljesít a tengerszoros­ban és segítségére siet minden támoga­tást kérő hajónak. A felvidéki magyarság kulturális éleiének húszéve Budapest, december 2. A Felvidéki Tu­dományos Társaság a Magyar Nemzeti Szövetség nagytermében pénteken ülést tartott, amelyen Dobai János dr. vendég értékes előadás keretében számolt be a fel­vidéki magyarság kulturális életéről. Az elszakított területek magyarságának lelkében a magyar érzést legjobban a ma­gyar kultúra ápolásával és fejlesztésével lehetett ébren tartani. Kulturális téren a különböző kulturális egyesületek, továbbá a cserkészalakulatok végeztek történelmi munkát. Előadó részletesen ismertette a pozsonyi Toldi.kör, a kassai Kazinczy-Tár- saság, a komáromi Jókai Egyesület, a lé­vai Reviczky-Társaság és a rozsnyói és rimaszombati kultúrálta egyesületek mű­ködését. Ezek az egyesületek a 8zloven$zkói Egyetetmes Kultúr Egyesületben tömörül­tek és úgy egyénenként, mint összeségük- ben valóságos nemzeti missziót végeztek, A magyar kultúrális élet minden ágaza­tára kiterjesztették működésüket, kultu­rális, irodalmi és tudományos előadások­kal, felolvasásokkal valóságos módszeres kultúr-programot adtak. A Magyar Szín­pártoló Egyesület a felvidéki színészeket karolta fel, a Könyvbarátok Egyesülete a felvidéki irodalmat. A cseh államhatalom a magyar részről folyó kulturális munka ellensúlyozására és letörésére felállította a Mosaryk-Akadémiát, amely kezdetben küzdelmessé tette a felvidéki kultúrmun­kat, később azonban működése teljesen megbénult. A különböző művészeteik, így elsősorban az irodalom felismerté nagy nemzeti feladatát és a sajtóban, könyvek­ben, eljutva a legkisebb faluba, ébrentar- totta és fejlesztette a magyar érzést. Norma II. odisszeája Kétévig tartó peres bonyodalmak egy híres kutya■ arisztokrata körül Budapest, december 2. Norma II. odisszeá- jának is nevezhető a per, amelynek két esz­tendő óta középpontjában áll. A pert ifj. Vétele Sándor budapesti MÁV- kertész indította Hollander Dezső háztulajdo­nos ellen és vagy a fekete-fehérpettyes angol szetter kiadását, vagy 5000 pengőre tehető értékének megfizetését kérte. Előadta kere­setében, hogy kutyája, amely soft első dijat nyert mér előkelő kutyaversenyeken és le­származása révem, a kutyatársadalombam a legfelsőbb arisztokráciát képviseli, elkóborolt a MÁV kőbányai kertészetének telepéről. Hosszú ideig nem hallott róla semmit s már- már végleg elveszettnek hitte, amikor az egyik újságban apróhirdetésre figyelt fel. Ebben angol szetter-hölyköket kínáltak el­adásra és megjelölték azt az óbudai házat is, ahol a kkutyakölykök iránt érdeklődni lehet. Vétek Sándor gyanút fogott, hogy talán el­vesztett kutyájának kölykeiről lehet szó és ezen a réven hozzájuthat drága kutyájá­hoz te. Ezért maga mellé vette két barátját és ki­ment velük a megadott címre. Sejtelme nem csalta meg: valóban ott találta Norma II.St azóta született kölykeivel együtt. Számuk ki­lenc volt. A kereset szerint a kutya is azon­nal felismerte egykori gazdáját, Holländer Dezső mégis a leghatározottabban tagadta, hogy ifj. Vétek Sándornak a kutyához bár­milyen köze is lenne és ugyanilyen határo­zottsággal elutasította azt a kívánságát, hogy a kutyát hozadékaival — kölykeivel együtt — adja ki neki, mint jogos tulajdonosnak. A per előbb Holländer Dezső ellen folyt, később, miután a per folyamán elhúnyt, ifj. Vétek Sándor HolUmder özvegye és fia, Holländer Tibor ellen fordult. A törvényszék szakértőt hallgatott ki annak eldöntésére, nem értékelte-e a felperes keresetében a ku­tyát és hozadéfcait túlmagy összegre. A mák- MA fai*«* fttt» a Mriaéga* » föl­tevését és szakértői véleményében a kuij értékét a kereseti összegnek csak kis töred kében, 300—400 pengőben állapította me Ezen az alapon a törvényszék a pert hivata bői észlelt pergátió kifogás alapján megszü tette, miután a kutya három-négyszáz penj értébe a járásbírósági értékhatáron bel van. Ifj. Vétek Sándor belenyugodott a törvén: szék döntésébe és most már az I—III. ke járásbíróság előtit indította meg egyfel Norma H. kiadásáért, másfelől a kutyából kök értékének megtérítéséért. Bálint Győri dr. járásbiró előtti tárgyaláson, az alperes« azzal védekeztek, hogy Vétek soha a buti tulajdonosa nem volt. Emellett édesapjuk j hiszemüen jutott a kutya birtokába. Holla der Tibor még azzal is védekezett, hogy ve szemben a kereseti követelés annál bevési állhat meg, mert a kutyát nem örökölte éde apjától, azt az elhunyt még életében od ajándékozta feleségének. Számos tárgyalás után a bíróság a lefol tatott bizonyítás anyagából arra a követke tetősre jutott, hogy Nonna II. valóban id Vétek Sándoré volt és Katona Dezső állató vos, állatkórháztulajdonos révén jutott H< tenderekhez. Ezért arra kötelezte ítéletéin az alpereseket, hogy Norma Il-öt tizenöt n< alatt végrhajtás terhével adják ki a felpere nek, akinek viszont a kutya eddigi tartásáé 100 pengőt kell fizetnie. Ezt meghaladó k resetével a felperest a bíróság elutasította egyben 100 pengő perköltség megfizetéséi is marasztalta. Az ítélet nj^igbkolása szeri: az alperesek Norma II. ^if>lyk£ivel szabadi rendelkezhetnek, mert ji^pszabáfy, hogy a j htezemü Jdrtokost a burkolt tárgy hozadél FEKCIti Mór tm n* eéeMt,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom