Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)

1938-12-18 / 36. szám

24 fTRIÄß 1938 DECEMBER 18. VASÁRNAP Mii /eíenf a magyar jog életbeléptetése a lelszabadult Felvidéken A Felvidéki Magyar m. Polgári perrendtartás Magyarországon a bírói hatalmat az állami bíróságok a Magyar Szent Ko­rona nevében gyakorolják. Ennek meg­felelően módosulnak az eljárási szabá­lyoknak azok a rendelkezései, amelyek meghatározzák, hogy a bíróságok kinek a nevében hozzák ítéleteiket és más ha­tározataikat. A novella megtiltja a tényleges szol­gálatot teljesítő ítélőbírónak vagy ügyésznek, hogy választott bíróságnak elnöke, tagja, vagy jegyzőkönyvvezetője lehessen. Uj értékhatárok A dolog természetének megfelelően megváltoztak az értékhatárok is a ma­gyar polgári perben. A 49.000/1930. I. M. számú rendelet 2. §-a szerint ugyanis a járásbírósági hatáskörű. 5000 koronáról 3000 pengőre emelkedett fel, ily módon a járásbírósági agenda igen felszaporo­dott. A járásbíróság előtt a kötelező ügyvédi képviselet az 1000 pengőt meg­haladó összegnél kezdődik, az eddigi 2000 korona helyett. A járásbíróságnak készpénz fizetése tárgyában hozott ítéle­tei ellen nincs helye felebbezósnek, ha a per tárgyának értéke 200 pengőt meg nem hálád. Eddig a határ 100 korona volt. Ez az értékhatár döntő abban az esetben is, ha a felperes keresetével részben elutasíttatik, illetőleg ha az al­peres a követelésnek csak egy részében lesz elmarasztalva, ennélfogva nem a per tárgyának az értéke, hanem az íté­let sérelmes rendelkezése az, ami a fe- lebbezés korlátozása szempontjából figyelembe jön (felebbezési érték). A pe­res felek tehát ilyen esetben sem élhet­nék feiebbezéssel. Szóbeli tárgyalás nél­kül kell elintézni az első bíróság ítélete ellen felebbezést, ha a felebbezési érték nem haladja meg a 2000 pengőt. A kir. törvényszék mint felebbezési bíróság, ítélete ellen nem lehet felülvizsgálati kérelemmel élni, ha a felülvizsgálati ér­ték a 2000 pengőt, illetve az 5000 pengőt nem haladja meg. A kir. törvényszék­nek, mint felebbezési bíróságnak ítélete felett a felülvizsgálati bíráskodást 5000 pengőig a kir. ítélőtábla, azonfelül a kir. Kúria gyakorolja. A felülvizsgálat korlátozása tekintetében 2000 pengő ér­tékhatár lépett az eddig 1000 korona he­lyébe. Az ítélet felebbvitelre való tekin­tet nélkül végrehajthatósága szempont­jából 300 pengő lép az eddigi 400 korona helyett, a felebbezési eljárásban pedig 5000 pengő .az eddigi 2000 korona helyett. Látható ezekből hogy az értékhatárok nagyon felemelkedtek. A budapesti kir. ítélőtábla kerületéhez: a balassagyarmati, a budapesti, az egri, a kalocsai, a kecskeméti, a pestvidéki, a székesfehérvári és a szolnoki, — a debreceni kir. ítélőtábla kerületéhez a debreceni, a miskolci, a nyíregyházai és Sátoraljaújhelyi, — a győri kir. ítélő­tábla kerületéhez a győri, a soproni, a Szombathelyi, a veszprémi és a zala­egerszegi, — a pécsi kir. ítélőtábla ke­rületéhez a kaposvári, a nagykanizsai, a pécsi és a szekszárdi, — végül a szegedi kir. ítélőtábla kerületéhez a gyulai és a Szegedi kir. törvényszékek kerületei tar­tóznak. (1890 :XXV. t.-c. 2. §.) Az orvosokat fogja érdekelni az az újí­tás, hogy az orvosok díjait és. költségeit tárgyazó perek annak a helynek bíró­sága előtt is megindíthatok, ahol az orvos rendelőhelyisége a kezelés idejében volt. Eddig csak az ügyvédre, kereske­dőre és iparosra volt statuálva ilyen kedvezményes illetékesség. Perlekedés szegényjogon Érdekes újítások vannak a szegény- 'jogon való perlekedés intézményénél. A szegénységi joggal ugyanis sok vissza­élés történt. Míg a szegénységi joggal perlekedő fél minden kockázat nélkül indítja meg és folytatja a pert, addig ellenfelét oly költségekre és kiadásokra kényszerítheti, amelyeket rendszerint nem tud behajtani a szegénységi joggal perlekedő pervesztes féltől. Ez a helyzet zsarolásokra is vezet mert a szegénységi joggal perlekedő fél arra számit, hogy ellenfele kiegyezik, és ámbár minden ap cikksorozatban ismerteti íontos változásokat alap nélkül is inkább fizet neki valamit, csakhogy a per folytatásával előálló kötségektől szabaduljon. Ezen a régen érzett méltánytalanságon igyekszik leg­alább részben segíteni a magyar per­rendi novella, amikor kimondotta, hogy ha a perben a felperes szegénységi jog­ban részesül, az alperes egyelőre fel van mentve az illetékek lerovása alól és azokat utólag csak pervesztesége eseté­ben köteles megfizetni. Újítás a régi joggal szemben, hogy a törvényszéki el­járásban a perfelvételi határnapot a bíróság az érdemleges tárgyalást L kö­teles megtartani abban az esetben, ha az érdemleges tárgyalás előkészítése nem mutatkozik szükségesnek. Szükséges módosítása volt a régi per- rendtartásnak az is, hogy a bíróság kö­teles a megidézett tanút vagy szakértőt feltétlenül kihallgatni, evégből.a tárgya­lást nem halaszthatja el. Sokszor a bíró akadályoztatása, például betegsége, szük­ségessé teheti a tárgyalás elnapolását. Ilyen esetben is azt rendeli a törvény, hogy a tanút, vagy szakértőt más bíró, esetleges működési körrel felruházott bírósági titkár vagy jegyző hallgassa ki. Igaz ugyan, hogy a közvetlenség elve ilyként némi kárt szenved, de a törvény ennél fontosabbnak találta azt, hogy a tanút vagy szakértőt újabb idézéssel ne terheljék. Újítás, hogy ha a bíróság előleges bi­zonyítás felvételét rendeli el, annak fo­ganatosítását kir. közjegyzőre bízhatja. A novum kérdése Fontos újítás van a novum tekinteté­ben. Jogászkörökben állandó vitatkozás tárgya volt, hogy mi helyesebb, a novum jogosultságának elejtése, vagy fentar tása, értve alatta azt, hogy helye van-e a fellebbezési eljárásban is még új bizo­nyítékok előterjesztésének. A régi per rendtartás korlátlanul engedélyezte a fellebbezési eljárásban is az új bizonyí­tékokat. Amikor a cseh igazságügyi kor­mány a polgári perrendtartást unifikálni akarta, itt is át akarta ültetni az osztrák jogot, amely a fellebbezési eljárásban a nóvumot nem ismeri. Ez ellen a szlo- venszkói jogászok heves harcot kezdtek, végül is az ügy elodázást nyert anélkül, hogy a tanácskozások eredményre vezet­tek volna. A magyar perrendtartás a no­vum kérdését úgy oldja meg, hogy a fel­lebbező fél új bizonyítékait, amelyeket az első bíróság előtt még fel nem hozott, köteles az írásban benyújtott fellebbezé­sében előadni, mert különben a szóbeli fellebbezési tárgyaláson ilyen nóvummal rendszerint többé nem élhet. A szóbeli tárgyaláson ilyen új előadások csak ak­kor pótolhatók, ha azok figyelembevétele nein teszi szükségessé a tárgyalás elha- ’asztását, vagy ha a fél nyomban való­színűvé teszi, hogy iratában hibáján kí­vül nem érvényesíthette azokat. Meg vannak változtatva a fizetési meghagyásos eljárásra vonatkozó ren3 delkezések is. Eddig akár keresettel a járásbíróság előtt, akár pedig fizetési meghagyással lehetett érvényesíteni azokat a készpénzbeli követeléseket, amelyek 5000 koronát meg nem halad­tak. A novella ezt a rendelkezést meg­változtatja oly módon, hogy a 400 pengőt .meg nem haladó követelést csakis fize­tési meghagyás lítján lehet érvényesí­teni, feltéve, hogy az adós a perre ille­tékes járásbíróság területén lakik. Te­hát a pereknek legnagyobb része ki van zárva a keresettel való érvényesítésből. Válás Újítás, hogy a válóperben adott ügy- yédi meghatalmazást bíróilag vagy köz­jegyzőileg hitelesíteni kell. Minthogy a házasság felbontását kimondó ítélet el­len perújításnak helye nincs, áz ilyen ítélet helyre nem hozható sérelmet okoz­hat a félnek, ha a házassági per vitelére szóló meghatalmazás nem tőle ered. Minthogy ilyen esetben a határozatokat az ügyvédnek kézbesítik ki, megtörtén­hetik. hogy a fél csak az ítélet jogerős­sége után értesül arról, hogy az ügy­véd más személytől kapott hamis meg­hatalmazás alapján járt el az ő nevé­ben. Az ügyvédet itt talán nem is ter­heli mulasztás, ő jóhiszeműen házasfél­nek tekinthette azt a harmadik sze­mélyt, aki a meghatalmazást aláírta. a nagyközönség számára A törvény tehát azt kívánja a kötelező hitelesítés megszabásával elérni, hogy ily hamis meghatalmazás alapján ne legyen folytatható a házassági per. Házassági perekben kimondja az új törvény azt is, hogy a tárgyalás és a határozatok kihirdetése nem nyilvános. Házassági perekben ugyanis a nyilvá­nosság sok esetben egyrészt a feleknek jogos érdekét, másrészt a közérdekét is veszélyezteti. Igaz ugyan, hogy a bíró­ság hivatalból is elrendelheti a nyilvá­nosság kizárását, ez azonban minden egyes esetben a körülmények mérlegelé­sét és a birói határozathozatalát tenné szükségessé, holott a nyilvánosság ki­zárásának ezek a feltételei általában minden házassági perben meg vannak. Ezért mondja ki a novella általánosság­ban és kötelezően, a nyilvánosság kizá­rását. A régi perrendtartás értelmében ab­ban az esetben, ha a házassági életkö­zösséget megbontó házasfélnek a há­zassági életközösség visszaállítására való kötelezését kéri a másik házasfél, a kérelemben elő kell adni és valószí­vé kell tenni az elhagyásra vonatkozó adatokat. A bírói gyakorlat értelmében ezeknek az adatoknak valószínűvé téte­lére községi bizonyítvány szolgál. Ezt a községi bizonyítványt többnyire min­den további vizsgálat nélkül kiadták a félnek, ha a tényeket két előállított tanú eskü nélkül sokszor szívességből is a té­nyek ismerete nélkül bizonyította. Ez nem felelt meg az eljárás komolyságának és annak a fontos szempontnak, hogy köamvebben indított bontópereket köz érdekből meg kell akadályozni. Ennél­fogva a magyar perrendi novella köz­ségi bizonyítvány helyébe a közjegyzői tanúsítványt helyezi és a törvény ki­mondja, hogy a hűtlen elhagyásra és az elhagyás tartamára vonatkozó ada­tokra és bizonyítékokra nézve a kir közjegyző által felvett tanúsítványt kell már a kérvény kapcsán bemutatni. A kir. közjegyző e tanúsítvány kiállítása végett a fél által megnevezett tanukat az előleges bizon yításf elvétel szabályai szerint hallgatja ki és esketi meg A társadalom biztosítási bíráskodás­ról szól az 1932. évi IV. t.-c., ennek vég­rehajtására pedig a 12.000/1932. I. M. sz. rendelet bocrtájtatott ki. A munkaügyi bíráskodás eljárási sza­bályait a 9180/1920. M. E. rendelet tártál mázzá, amelyet részben módosítanak a 25.900'1925 a 62.999/1925. és 49.100/1930. I.M számú rendeletek. A szerzői jogra vonatkozó peres eljá­rás szabályai a 9.800/1922. számú I. M. rendeletben találhatók fel, végül a tisz­tességtelen versenyrői szóló 1923. évi V. t.-c. és az ezt módosító 1933. évi XVII. t.-e. alapján megalapítandó választott bí­róságok szervezete és eljárása tárgyában a 6800/1934. és. 6900/1934 számú I. M. ren­deletek rendelkeznek. Végrehajtási eljárás A végrehajtási törvény módosításáról az 1925. évi Vili. t.-c. az 1929. évi XIV. t.-c., az 1930. évi XXXIV. t.-c., továbbá a 24.000/1929. M. E., 26.800/1929. I. M. és 49.000/1930. I. M. sz. rendeletek szólnak. A köz- és magánalkalmazottak fizeté­sére stb. végrehajtás alá volt vonható a törvényben meghatározott rokonokat illető, vagy a házasságon kívüli gyer­mek javára megállapított tartás behaj­tására, úgy azonban, hogy a fizetés egy része érintetlenül maradjon. A magyar végrehajtási novella ezen úgy változta­tott, hogy a tartásdíjakra az említett já­randóságok- fele része minden korlátozás nélkül végrehajtás alá vonható. A szlovenszkól végrehajtási eljárásnál az ingatlanok elárverezését külön bíró­sági becslés előzte meg, ami az árverési költségeket feleslegesen szaporította. Ez az eljárás most meg fog szűnni, mert a magyar végrehajtási törvény szerint az árverés alá kerülő ingatlan kikiáltási árának megállapítása végett a törvény­ben előírt hatósági adó és becslési bizo­nyítványt kell bemutatni. A régi végrehajtási törvény szerint, ba az árverés napjától számított 8 nap alatt előterjesztést nem adtak he, a bíróság a vevőnek vételi bizonyítványt adott ki, amelynek alapján a vevő a megvett in­gatlant birtokába vehette. Ezen változ­tat a magyar végrehajtási novella, mert vételi bizonyítványt az árverési vevőnek csak akkor lehet kiadni, ha a vételárnak legalább kétharmad részét megfizette, és ha utóajánlatot kellő időben senki sem tett. Újítás a szlovenszkói végrehajtási el­járással szemben az, hogy a törvényben megjelölt esetekben az államot elővásár­lási jog illeti meg az elárverezett ingat­lanra nézve. A telekkönyvi hatóság kö­teles az árverési jegyzőkönyv másolatát a telekkönyvi betét kivonatos másolatá­val együtt 30 napon belül felterjeszteni a földmívelésügyi miniszterhéz, aki a* * elár,Terelési jog gyakorlásának kérdésé­ben nyilatkozatát köteles 30 napon belül a telekkönyvi hatósághoz juttatni és egyidejűleg az árverési vételár egész összegét a telekkönyvi hatóságnak be­fizetni. A nyilatkozat vagy a befizetés elmulasztása esetében az állam elővásár­lási joga megszűnik és az ingatlant a legtöbbet Ígérő árverési vevő által meg- vettnek kell kijelenteni. Költségkímélési szabályok A költségkímélés szolgálatában álla­nak a következő új rendelkezések: A 25 pengőt meg nem haladó követelé­sek erejéig ingókra végrehajtást a köz­ségi elöljáróság foganatosítja a közadók behajtásának szabályai szerint. A végre­hajtató kérelmére ezekben az esetekben is bírói kiküldöttet kell kirendelni, azon­ban a végrehajtás foganatosítása körül felmerült költségekből a végrehajtást szenvedőt csak a bélyegköltség terheli. Amennyiben a végrehajtás nem hely­ben teljesítendő, a kiküldött a költség előlegezését követelheti. Ingóságra vezetett bírói végrehajtás esetében az olyan végrehajtási cselek­ményeket, amelyeknek foganatosítása a kiküldöttnek 3 pengőt meghaladó fuvar- költséget okoz, a kiküldött lehetőleg cso­portosítva köteles foganatosítani. Az ingóságok végrehajtási foglalásval járó költség nem terheli a végrehajtást szenvedőt abban az esetben, ha az eljárás lefoglalható ingóságok hiányában siker­telen maradt, vagy ha a foglalás alá vehető ingóságok oly csekély értéket képviselnek, hogy abból előreláthatóan az árverési költségnél több nem ke­rülne ki. A végrehajtást szenvedőt a végrehaj­tás foganatosításának költségei rendsze­rint csak a következő keretösszeg erejéig terhelik. Ha a végrehajtás tárgya 400 pengőnél nem nagyobb, a követelés 35%-a, ha nagyob, de nem több mint 1000 pengő, akkor 25%-a, az 1000 pengőt meghaladó többlet után pedig legfeljebb 20%. Újítás, hogy a végrehajtási eljárásnak a foglalás befejezéséig felmerült költsé­geit — ideértve a végrehajtó költségeit is — maga a kiküldött állapítja meg és közli az adóssal. A foglalási eljárás be­fejeztével a kiküldött köteles kikézbesí­teni a végrehajtást szenvedőnek a fogla­lási jegyzőkönyv másolatát. A régi végrehajtási törvény szerint ingóságok elárverezésénél bánatpénzt nem kellett letenni. A magyar végre­hajtási novella ezen változtat és ki­mondja, hogy oly ingóság árverezésében, amelynek kikiáltási ára 1000 pengőt meg­halad, csak az vehet részt, aki az ingó­ság kikiáltási árának tizedrészét bánat­pénzül leteszi. A kikiáltási árnak az ár­verés során való változása a bánatpénz összegét nem érinti. Fedezeti elv Fontos újítása a régi végrehajtási tör­vénynek az, hogy az ingatlant végrehaj­tási árverésen eladni nem lehet, ha az elért árverési vételár a végrehajtató kö­vetelését megelőző rangsorban kielégí­tendő terheket teljesen nem fedezi. (Fe­dezeti elv.) E végből a hitelező meghall­gatandó. Ezen új rendelkezés megszün­tette azt a méltánytalan állapotot, hogy a túlterhelt adósnak valamelyik kis hi­telezője is elárvereztethette az adós in­gatlanát bár neki a vételárból semmi nem jutott. A régi végrehajtási törvény szerint az árverési eljárás során ingatlanra tett utóajánlatot visszavonni nem lehetett Ezt a rendelkezést megváltoztatja az új magyar végrehajtási törvény oly mó­don, hogy az utóajánlatot vissza lehet vonni az esetben, ha az utóajánlati árve­rést 6 hónap alatt nem tartották meg és az árverés megtartását a visszavonó nyi­latkozat megtételekor oly jogszabály akadályozza, amely az utóaiánlat meg­tételekor még nem vol hatályban. (Folytatjuk.) f/Melős szerkesztő: *0(1.4NY BÉLA Felelős kiadó: NEDECZKY LÁSZLÓ STÁDIUM SAJTÓVÁLLALAT KT., BUDAPEST, VIII., RÖKK SZILÁRD-UTCA 4. — FELELŐS: GYÖRY ALADÁR IGAZGATÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom