Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)
1938-12-18 / 36. szám
193* DECEMBER 18. VASÁRNAP 19 TELVIDElCl Nílusi emlék Irta: Hungaricus Viator Hat pirosfezes ifjú egyiptomi ül a szomszéd asztalnál. Beszélgetnek, vitatkoznak. Majdnem hajba kaptak. Bejárták Sorbonn-et, Oxfordot, Cambrid- get. Itthon akarják alkalmazni, amit odakünn tanultak, s nem bírják megérteni, hogy folytonos akadályokba ütköznek. Gyönyörű terrasz a Nílus partján. Mögöttük pálmaerdő, előttük a mozdulatlan csodaszép Víz. A nép sem nevezi Nílusnak, — minek? Egyiptomban, ha vízről van szó, El - B a hr, a Folyó, mondja a nép-száj, s mindenki tudja, hogy Róla van szó. Délután öt óra. Falevél sem mozdul. Sokáig nézem a vizet, lehetetlen megállapítanom, mozog-e. Akárcsak Kelet embere. Mozdulatlan, hangtalan, álmos. De színes, ragyogó, pomyázón szép! Még fölötte ragyog a nap lángoló korongja, de már foltosán látszik, sudár pálmáic magas bokrétáján akad meg búcsúzó sugara. Az idefehérlő sivatag lesz pihenő ágya. Veszekszenek. A nagy homokpárna hívja, a Nap nem akarja, — korai lepihenni még, február, de nyár van, körülöttük virágba omlott minden, amott, azoknak a fehérruhás angol leánykáknak könnyű csipkéire is virág borul, ki kell nyújtanom kezemet s az erkély oszlopaira felfutó különös virág piros-fehér csomóit szoríthatom, téphetem, — a pavilion reszkető arábeszk- jeire pedig akkora lilaság zuhog, hogy püspöki körmenetbe illenék. Aludni küldjük a napot? Nem csoda, hogy minden sugarával ellenáll, még sohasem tűnt föl ilyen lángoló tüzesnek, szépnek, •— mérgében szinte színét változtatja, veresnek, sárgának, kéknek, — majd lilának látom. A szomszéd asztál ifjai nem az ő sugarait figyelik, egymás szaván tüzelnek. A régi nóta: — Miért tűrjük? Meddig várjunk még? S mintha csittítani akarnák a harcra készeket, különös formájú, pirosnyakú gerlicék repülnek mellénk a földre. Szelídek, senki se bántja őket, akárcsak azokat a hosszúnyakú, fehér íbiszeket, melyek ott repkednek a goromba mozgású bivalyok mögött a megkavart zsíros rög között. — Csak ki kell röpíteni a nagy szót s meglássátok, hogy takarodik innen az angol! A naplemente légmozgást idéz elő s meglebbenti a Folyón veszteglő bárkák vitorlaszárnyát. Egyszerre mozdul valamennyi. Csak silhouettjüket látjuk, a pálmák csupasz törzse közé csúszott már a napkorong, vakító fénye fekete árnyakká varázsolta a magasra nyúló vitorlákat. Kezdődik a nagy szín-j'áték. Templomban, húsvét vasárnapkor láthattam valahol ezeket a tobzódó nagyszerű színeket. Talán Szent Péter templomában? Dehogy, otthon, kis falunkban. Csak szlávnak lehet ekkora színérzéke. Pálletát, ecsetet! Néhány perc az egész; csúszik, búvik, mindjárt eltűnik. Sárga, lila, fehér, rózsaszín, gyorsan, gyorsan, mindjárt vége, — keverni, keverni — még sohasem láttam ily bolondul pompásnak ezt a színes, szalagos égalját. A többieket alig érdekelte, egy sá- padtképű, okos tekintetű egyiptomi nyugodtan a nap felé mutat: — Látjátok ezt a lebukó napkorongot? Mily szomorú, mily hűvös utána a levegő. S mindnyájan tudjuk, hogy újra fel fog tűnni, ragyogni fog, mint tegnap, mint száz, mint ezer, mint sokezer év előtt. A népek történetében is vannak ragyogások s vannak éjszakák. Nagyok voltunk, beragyogtuk az egész világot, elbuktunk, foltos lett a nap, nem fejlődhetett a nemzet, angolkórral születik nálunk már a gyermek is, angol nyavalyában szenved egész Egyiptom. Ki a napra, a tudás, a kultúra napja elé, ki az éjszakából, — holnap megint ragyogni fog a nap — addig azonban összeszorított fogakkal, —■ nyugalom, erő — türelmeseké a. diadal, a napkelte, — türelmetleneké a bukás. Az ifjú átszelemült arcát arany glóriával szórta körül az utolsót villant napsugár. Körülöttünk megreszketett a levegő, a szomszédos pálma tetejéről nyugtalan turbékolással repült fel a szerelmes gerlepár. Az őszi divathírek a délutáni ruhákkal kapcsolatban többféle színt jövendöltek és a fekete mellett a rozsdabarnát, a borvöröset, a sötétlilát és a zöldet jelölték meg győztes divatszínként. Az állításokban sok igazság volt, hiszen az őszi kellekciók tele voltak ilyen' színű toalettekkel. Ám a divat igazi sorsa nem a bemutatók előtt, de után dől el, amikor a hangadó divathölgyek válogatni és vásárolni kezdenek. Ezek az elegancia terén vezető dámák pedig igen mérsékelt érdeklődést tanúsítottak a színes délutáni modellek iránt és nem rozsdabarna, vagy zöld színű, de főleg fekete ruhákat vásároltak, így ismét a fekete kapta a pálmát és a téli divatban elsősorban a fekete délutáni ruhák, vezetnek. Az új délutáni ruhák szabásánál szokatlan a mell-és derékvonalat kiemelő szabás. Mintha a divatkreátorok váratlanul arra a véleményre jutottak volna, hogy . itt sem „elég“, amit a természet adott: a díszítést, a dús húzásokat meg drapírozásokat a mell részre összpontosítják. A derekat pedig a lehetőség szerint beszűkítik. Ügy, hogy az 1906-os jelleg, nemcsak a kalapoknál, de a ruhák vonalvezetésében is feltalálható. 'Behúzni... t'ánefílth... Megváltozott a szoknyák szabása is. Az eddigi egyenes szabást a mutató- sabb princessz, harang, rakott és plilk szérozott megoldások váltották fel. Különösen a több részből összeállított harangszoknyák népszerűek. A szatén anyagú ruháknál a részeket rendszerint felváltva: hol a fényes, hol a matt oldalán dolgozzák össze, ami mutatós benyomást tesz és főleg — vékonyít! Szoknyadísznek nevezhetjük az élénk- színű, rojtos végű „arab“ sállöveket és a szoknya széléig alácsüngő éoharpeo- kat is. Az utóbbiak — színben, minőségben és anyagban — mindig elütnek a ruhától. Igen divatosak a zsorzsett és muslin écharpeok, még pedig erős lila, ciklámenpiros, türkizkék és bordó sötét ruhákon elsőrangúan érvényesülnek. Az „arab“ sállövek rendszerint mintás nyakkendő selyemből vagy bársonnyal beszövött zsorzsettből készülnek és az „arab“ jelzőre azért szolgálnak rá, mert a mintázatuk rendszerint keleti. A szoknya szegélyig alácsüngő rojtozásuk pedig fokozza ezt a hatást. Az előbbi szezonokban kipróbált raf- fólás és művészi ráncolás annyira megnyerte a divatirányítók tetszését, hogy Vékony, színes felhőszálak húzódtak a víz fölött. Belevakultam az eltűnt fényözönbe. Sötét karikák kígyóztak szemeim előtt. Még egy kis világosság, néhány aranysárga csík s a Folyamra — nagy, fekete posztó — ráborul a csendes, hűvös egyiptomi éj... most már ritkaság számba megy az olyan modell, amely vagy raffolás vagy ráncolás nélkül készülne, Ráncol- ják a derekat, a vállakat, a mellrészt, az ujjakat meg a szoknyát. Éppen ilyen előszeretettel bánnak a jóval kényesebb raffolással is azzal a különbségárnyalatokban, melyek az egyszínű, gél, hogy főként a ruha felsőrészét tekintik „terepnek“. Raffolják a vállakat meg a nyak körüli részt. De alkalmazzák a redőzést — keresztben, hosz- szában vagy szélességben — az egész felsőrészen is. Néha csak a nyak körül vannak raffolások, máskor a mellrészen. Vagy részútosan indulnak el a ráncok a baloldalról jobbfelé. Egészen új megoldású fekete ottomán modellt láttunk, melynél a két részből szabott felsőrészen a jobboldali, válltól kiinduló ráncokat balra, a baloldaliakat pedig jobbfelé vezették. Ezzel szemben a derék és csípő vonala egészen síma szabást mutatott: a szoknya harang kibővülése pedig csak lejjebb kezdődött. A ruhát — az érdekes húzástól eltekintve — csak egy, balvállra tűzött türkiz-klipsz és hosszan alácsüngő árnyalt, türkizszínű muslin écharpe élénkítette. Egy másik — szintén fekete — modellnél viszont a raffolás hosszában haladt és közvetlenül a mell alatt ért véget, ahol testhez álló derékrész fogta le. A szoknya keskeny részekből összeállított harangszabással készült. A raffolás mellett — a két válltól kiindulva arasznyi mélységig — arany virághímzés díszítette. rf(ira muqai nyak ? Az általános megváltoztatásból nem maradtak ki az ujjak sem. Ezek is bővebbek lettek. A közelmúlt aránylag síma és szűk ujjai után bizony szokatlanul hatnak és — éppen ezért van nagy sikerük! Párizsban azzal az indokolással elevenítették fel a hosszas feledésből a bő ujjakat, hegy — vékonyítanak. Mes, hogy a karcsú és a — mondjuk — kevésbbé karcsú termetű hölgyeknek egyaránt előnyösek. A nagy szalonokban legtöbb sikert a reneszánsz eredetű, vállbán sűrűn behúzott, csuklónál keskeny manzsettá- ban összefogott ujjaknak jósolnak. Majd eldől. A drapírozást is szívesen alkalmazzák, meg a kétféle „anyag- kombinációt“, arnély a csipke és selyem összedolgozásánál érvényesül a legjobban. És, hogy a szűk ujjak hívei se panaszkodhassanak, meghagyták a r014utánra . . . . <7)ajúrnapi ilioaUeaél a dclejmentes pontos svájci óra divatosak listáján még a karhoz sű-*. múló, egyszerű ujjváltozatot is. D& hogy a tavalyihoz valahogy még sem hasonlítson, az idei szűk ujjat — 4 könyök alatt — keresztben ráncoljáki A délutáni ruhák szabása körüli ujr donságok felsorolását a kivágásokkal végezzük be. Itt is akad újdonság. Egyik a nőies, szív alakú, pici „dekoltázs“, amely teljes összhangban van a ráncolt felsőrészes, 1906-os stílusú délutáni ruhákkal. A másik — a magas nyak! Természetesen nem kell rögtön a halcsontos, magas nyakra gondolni— Ez még — egyelőre — a divatkuriózumok múzeumában pihen. Ami az idén divatos, nem egyéb a raffolással, fodorszerű behúzással vagy részutos gallérkával magasított nyaknál... 'Töcnizéiek Népszerű díszítések sorába lépett elé a hímzés! A szerény pamuthímzéstől kezdve — egészen az igényes fémhímzésig — minden variációja divatos. A minta terén nincsenek szigorú előírások, de a fémszállal hímzettek rendsze- rint keleti motívok nyomán készülnek. Mint a régi, bizánci köntösök szélén, olyan szélességben és csaknem olyan pompás kivitelben csillog a sötét, tompafényű, modellekkel az aranyszállal és itt-ott .gyönggyel áthímzett díszítés. Akár a ráneolást, a hímzést is a felsőrészre adják. A hosszában vagy rézsutosan futó bordürhímzések, meg a vállaktól kiinduló mutatós applikációk azok, melyek a sokféle lehetőség közül a decens pesti ízlésnek is megfeleltek.« A „felemás“ ruhák is visszatértek. Igen sok kombinált modell készült e télen is a kollekciókban. Különösen a gyapjúcsipke — vékony gyapjúzsor- zsett; bársony és selyem megoldások népszerűek. Láttunk egy fekete moáré- ból és bársonyból kombinált modellt, amely — kevésbbé drága selyemből összeállítva, alakítás szempontjából is elsőrangú megoldást nyújt. Az ékalak- ban bedolgozott felsőrésze bársonyból, a dereka moáréból volt. A szoknyáján, amely egészen keskeny harangrészek - bői állt, a moáré és a bársony felváltva követték egymást, A húzott, alul nyitott ujj szintén bársony- és moáré- pántok összedolgozásából készül. Egyet» len klipsz élénkítette. Bájosak és igen fiatalosak a nehezebb esésű selyemből, fémszálakkal átszövött, angolos brokátokból vagy fényes lakk ciréből készült délutáni kosztümök is. Vezető itt is a fekete — fazonjuk egészen olyan, mint a kis őszi kosztümöké volt. A szoknyájuk pedig rövid. Talán egy kicsivel rövidebb még, mint eddig volt. De sietve hozzáfűzzük, hogy ezt az „újítást“ csak az egészen fiatal generációnak kell tudomásul venni. Mert nem megy a jólöltözöttség rovására az sem, ha a szoknyánk netalán egy arasz- szal — térden alulig ér! Mai képünkön néhány délutáni ruhát mutatunk bó. A bal szélső modell húzott díszítésű. Jellegzetes a hirtelen beszűkülő, mellényszerű derék megoldása. A második modell borvörös, angol brokátból készül: a csípőrészt széles, egyszínű selyempánt vékonyítja. A harmadik ábrán látható, puha, selyem- jeseryből készült változatot, eredeti rézsútos alakban vezetett fémhímzéses bordűrök, valamint kiugró harangbe- dolgozás díszítik. A negyedik modellnek' borvörös szövet az anyaga, Rátétes részek, bő princessz szoknya és háromnegyedes ujjak jellemzik. Radványi Magda.
