Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)
1938-12-18 / 36. szám
im DECEMBER 18. VASABNAP «Tpr^iM’Vr. ^^AD.TTTDT(11> 11 A felvidéki diákok Budapesten Irta: Borsody István Karácsony után a felvidéki diákok megérkeznek Budapestre, Debrecenbe, Szegedre, Pécsre... Január másodikén kezdődi jók számukra a . beiratások és kilencedikén nyílik meg a február közepéig futó pótszemesztor. Ki Hitte volna még nyár elején, bogy Prága, Briinn, Pozsony helyett a magyar főváros ós a vidéki magyar egyetemek felé veszi útját a „csehszlovákiai magyar íoiskolások“ kilencszáz íő- nyi serege1? Akik e nyáron érettségiztek, a legszebb szünidő boldog perceiben Prága „fényeit“ érezték közeledni maguk felé — mert Prága volt a legnagyobb város, ahová a vidéki magyar fiatalember eljuthatott, Prága volt a diákélet egyik központi színtere — s Iia idegen és távoli maradt is a cseh főváros a magyar diák számára: mégis a helyet jelentette, ahol „élni lehet“, ahol a kivetettség, küszködés, megaláztatás számtalan keserű élménye mögött, hívogattak, csalogattag a legszebb fiatal óvek — a diákélet örömei, emlékei, eseményei. Prága, Brünn, Pozsony indította el az életnek nekivágó tizennyolcévesek fantáziáját, ezekről a városokról regéltek az idősebbek, akik idegenből hozott divatcikkekkel, idegen beszéddel, szokásokkal -ós tapasz falatokkal imponáltak a fiatalabbak előtt. S most minden máskép történik: Prágába készültek, Budapestre kerülnek, akik Brünnbe képzelték magukat talán Debrecenbe jutnak s akik cseh szigorlatokra tanultak, magyarul fogják befejezni tanulmányaikat. Senkise sajnálja a cserét — az biztos, mert melyik csehszlovákiai magyar diák ne áhítozott volna magyar anyanyelve után, mikor szótár segítségével döngetni kezdte a cseh szóra nyíló tudomány kapuit? Irígylésreméltó felvidéki magyar nemzedék, amelynek megadatott, hogy nyelvén tanuljon és sohse kóstolja meg az idegen tannyelv kínját Prágában, Brünnben, vagy Pozsonyban ... De boldog lesz azok fáradsága is, akik már megszokták az idegen szót, e talán anyanyevükön fog- nak megbirkózni a szakkifejezések szokatlan seregével. Boldog lesz minden „idegen«ég“, ami az otthon kör- nvezetében köszönt reánik. mert hazatértek és saját kincsük birtokáért küzdenek. ha kell, kezdeti nehézségek arán is. Üj fejezet nyílik a felvidéki magyar diákság történetében: sokaknak az elsőt, másoknak már a második sorsdöntő változást jelenti az őszi államfordulat Mozgalmas fejezetek maradnak a felvidéki magyar fiatalság mögött: a felvidéki fiatal nemzedék sokat hallatott magáról húsz év alatt — főleg a főiskolások, akik temperamentumuk elevenségével mindig idegesen reagáltak az elmúlt esztendők eseményeire, ők voltak az egykori „új helyzet“ legérzékenyebb szereplői, s bizonyára szerencsésen megváltozott sorsunk is az érdekes hatások egész sorozatát fogja kiváltani rajtuk. Ahogy 1918 után az ifjúságban egy úi cseh- • szlovákiai magyar nemzedéktudat fejlődött ki, éppen úgy 1938 után hamarosan alakot fog ölteni az első hazatért nemzedék magatartása is. S ahogy tmzgást idézett elő az ifjúság reak ciója az első államfordulat után, ugyanígy fog megjelenni a második államfordulat hatása is. A szerep idősebbek ós fiatalabbak közt érdekesen megváltozik. 1918 után az idősebbek nézték értelmetlenül, idegenül az államfordulattal bekövetkezett csehszlovák helyzetet. A fiatalok viszont mentesen a régi gyöküktől, régi szokásoktól, hamarább tudtak alkalmazkodni; ezért realistáknak is nevezték magukat azokkal szemben, akik tudtak szabadulnia régi világ ideáljaitól. 1938-ban régi világ, tojt f vissza és lia változtak is húsz óv alatt a magyar viszonyos.: kétségtelen, hogy a ieiviaéki ötvenévesek ottnonosabbau mozognak, ma Magyarországon, mint a háborúeiőtti időkre nem einióKézó íel- vidéki huszonötévesek. A liataiok nem térnek vissza Magyarországra, mint az idősebbek, akik régen elveszített és részben mindig yisszavárt helyükét keresik most újra. A felvidéki liatal- ság Csehszlovákiában született, vagy nőtt iöl — régi magyar emlékei (ha vannak) egészen elmosódnak — és húsz év alatt bizony oly keveset érintkezhettünk az anyaországgal, hogy sokaknak valósággal ismerkedni kell Magyarországgal — hiszen hányán vannak, akik soha életükben nem lépték át a trianoni határt. Ezért senkit se lepjen meg, ha majd a húszévesek átmenetileg kissé idegenül, szokatlanul mozognak az új határok és viszonyok között. Szerencsére ez az „új helyzet“ összes zavaraival és esetleges generációs ellentéteivel távolról sem lehet oly komoly, mint húsz év előtt Csehszlovákiában. Ma nincsen szó többé „kisebbségi haxcmódszerekről“, ma nincsenek többé külön „kisebbségi“ magyar problémák, amik fölött vitatkozni lehetne. S ezzel eltűnik a legtöbb alkalom ie, ami húsz éven keresztül sokszor szenvedélyes nézeteltérésekre adott alkalmat, különösen a fiatalok és idősebbek közt. Problémák azért -maradnak bő ven és megmaradnak a különbségek is az egyes felfogások között De milyen szép és megnyugtató lesz, amikor a legújabb nemzedék arról fog megszólalni, hogy mit érez Csehszlovákia után Magyarországon ... Mondjon ez a hang bármit is, sohase kelthet idegességet, mert sohase fogunk már aggódni, hogy az új szó ellenséges parancsra hangzik és idegen érdekek karjaiba kergeti a felvidéki magyart A felvidéki diákok legjelentősebb csoportja Budapestre érkezik. De semmivel se lesz kisebb azok jelentősége, akik a vidéki egyetemekre iratkoznak be. Sőt, elvárjuk, hogy akik Budapestre kerülnek, azok is igyekeznek eljutni a vidéki tanulmányi központokba. Erre bőven lesz alkalmuk. Hiszen a felvidéki diákok jövetelét nagyszerűen készítették elő a régi bevált ifjúsági szervezők, akik már hetekkel ezelőtt megérkeztek a magyar fővárosba. A diákok úgyszólván azzal dicsekedhetnek, hogy a visszacsatolással járó számtalan probléma közül őnekik sikerült talán a leggyorsabban megoldani az új helyzet kérdéseit. Hála a kultuszminisztérium nagv előzékenységének a szervezők munkája gyönyörűen haladt előre: ma már készen áll az átmeneti tanulmányi rend, amely átvezeti a felvidéki diákságot a kezdet nehézségein, gondoskodás történt róla, hogy mindenki veszteség nélkül folytathassa tanulmányait, elismerték az összes szerzett jogokat, szemesztereket és vizsgákat, lektorok tartanak kurzusokat, hogy bevezessék a felvidékieket a magyar tudomány nyelvkin- cseibe és a pótszemeszter keretén belül külön oktatják majd a főiskolásokat a cseh egyetemeken elhanyagolt vagy teljesen hiányzó szakokra: a magyar irodalom, nyelv, történelem és alkotmánytan ismereteire. Milyen szép és boldog munka előtt állnak főiskolásaink. A nagy gond — ami húsz óv alatt annyi fejtörést okozott — egyszerre megoldódik: nincs már szükség áldozatkész leleményességre, hogy eljuttassuk fiatal értelmiségünkhöz a magyar nemzeti műveltséget, itt. élünk újra, ahol minden lehetőségünk megvan a magyar szellem, a magyar kultúra művelésére ós elsajátítására. Nem gond többé az anyaországi kapcsolatok ápolása... Főiskolásaink nagy feladatok előtt állnaly Egyrészt el kell érniök a magyar műveltség színvonalát, másrészt saját'" tapasztalataikat kell átadni ha- * zai kársaiknak. Az egészséges kicseré- . folyamatát indítják el, amivel nagy szolgálatot tehetnek a nemzetnek és a társadalomnak. Reméljük szerepüket — mindkét fél megértésével és kölcsönös figyelmével, jóindulatával — sikerrel fogjáh betölteni. Egyelőre a Háziasszonyoknak oomtf magyyj felvidéki diákoknál — akárcsak az egész felvidéki vonalon — sok szó esik a „bekapcsolódás“ kereteiről: mit tartsunk meg és mit vegyünk át, milyen fennálló intézményeket, egyesületeket őrizzünk meg? Helyesen cselekszenek főiskolásaink, ha megtartják a felvidéki akadémikusok szövetségét: hiszen szükségük lesz a régi baráti kapcsolatokra, a régi akadémikus körökre, amelyek szép tradíciók hordozói és alkalmas kiindulási pontot képezhetnek az új kapcsolatok megteremtésére. De épúgy szükség lesz a magyarországi diákintézményekkel való szoros együttműködésre, sőt együttélésre is: nem érdekünk, hogy mereven megmaradjunk a felvidéki zártságban, minden érv amellett szól, hogy gyors és eleven konnektust teremtsünk az egész ország életével: főiskolásaink jövője, érvényesülése is ezt kívánja. Okosan kell majd a felvidéki táji és szellemi szeparatizmust hozzáidomítani a nagy magyar ítélet a százvádloifas nyilas-perben A budapesti büntetőtörvényszék ötöstanácsa, mint különbíróság, Márton Albert dr. táblabíró elnöklete mellett öt héten keresztül tárgyalta azt a nagy monstre nyilas bűnügyet, amelynek közel száz vádlottja volt. A tárgyalást legnagyobb részben a nyilvánosság előtt folytatták le, a sajtónak azonban tilos volt a tárgyaláson történtekről közlést adni. A vádlottak ügyét két csoportban tárgyalták le: az első. csoportba tartoztak az emlékezetes auté- buszkalauz-sztrajk ügyében szereplők, a második csoport tagjai pedig Kassai- Schal may er Ferenc nyomdász és társai voltak. Szombaton, a kora délutáni órákban hirdette ki Márton Albert táblabíró, az ötöstanács elnöke a két egyesített ügyben az ítéletet. Eszerint a bütetőtörvériy- szék bűnösnek mondotta ki Dalbosfalvi Illés volt Beszkárt-tisztviselőt a törvényes jogrend veszélyeztetésének bűntettében és ezért nyolchónapi börtönre itélle el. Bűnösnek mondotta ki a második csoport fővádlottját. Kassai Schalmayer Ferencet is a törvényes jogrend veszélyeztetésének bűntettében és ezért egyévi és négyhónapi börtönre ítélte. Huvcr. Géza kárpitosmester és Kovács Károly gépkocsiszerelő egyenkét hathónapi fogház, Fáp Sándor tizenötnapi fogház. Kovács József pedig nyolc napi fogházbüntetést kapott. A többi vádlott ügyében részben fölmentő ítéletet hozott a törvényszék, részben pedig ügyüket elkülönítették és külön fogják letárgyalni. Aa ítélet még nem jogerős. Gróf Bethlen Andrásné kilencemeletes felhőkarcolót akar építeni a pesti Váci-utcában Budapest Belvárosa az utolsó egy-két esztendőben hatalmas átalakuláson, lendületes modernizáláson megy át. A szűk belvárosi utcák kiszélesednek, az ócska, elavult házak helyén modern bérpaloták létesülnek, Levegő- sebb, egészségesebb lett a Belváros, de ez a folyamat még nem állott meg, csak kissé meglassult. A Közmunka Tanács ez elmúlt napokban határozta el egy konkrét építési eset kapcsán a Belváros legforgalmasabb, legelőkelőbb utcájának, a Váci-utcának olymódon való kiszélesítését, hogy a Váci- ntcal korzó Duna-felőli gyalogjárdáját a kocsi-úttesthez csatolja és ezáltal megkönnyíti a Váci-utcai járműforgalom zavartalanabb lebonyolítását. A gyalogközlekedést úgy oidják meg, hogy a kocsi-úttesthez csatolt járda helyett a Váci- utcának ezen az oldalán a házak alatt árkádsort létesítenek és ott biztosítják a gyalogos- forgalmat. Most ismét egy érdekes Váci-utcai építési ügy foglalkoztatja az illetékes hatóságokat. A főváros roagánépítési bizottságának hétfői ülésén tárgyalják özv. gróf Bethlen Andrásné beadványát. A Váci-utca 16. számú régi bérház, amelyik a Eégiposta-utea sarkán áll, özv. gróf Bethlen Andrásné tulajdona. A grófnő elhatározta az elavult épület lebontá sát és az értékes telek korszerű, új beépítését. özv. gróf Bethlen Andrásné a megmaradó telken küencemelet magas „felhőkarcolóit ronyszerüen kiugró, kilenoemelet magasságú, mig a csatlakozó épületrész csak őtemelet magas lenne. A beadvánnyal egyidejűén benyújtották a Városházán az érdekes építkezés tervrajzát is. A magánépítési bizottságnak elvi álláspontot kell elfoglalnia arról, vájjon megengedhető-e a Belvárosban ilyen magas építkezés. A jelenlegi szabályok ugyanis legfeljebb öt-hat emelet magasságú építkezést tesznek lehetővé. szeretne építeni, mégpedig szintén árkádos gyalogjárdával. Az épületnek csak a középső része lenne tot tffivrea* RÉSÉVfiNYT<SASÁG i ÉU ü APES T,>f Gr. Tisza Isi ván-isíca IS köszönti a visszacsatolt területeken működő vevőit. Egyben közli, hogy * áruszükségleteiket nálunk továbbra is j beszerezhetik. I
