Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)
1938-12-16 / 34. szám
jtjr ^ Áras 10 fillér l évfolyam 34. szám. Budapest, 1938 december 16. Péntek Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő egyes szám ára 10 Wllér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP V ',s' m > WöNYV^ " Szerkesztőség V, Honvéd-utca 10. Kiadóhivatal: Budapest, Vili., József-körút 8. Telefon, kiadóhivatal és hirdetési osztály 1-444-00 Értekezletet tartottak a Felvidék polgári közigazgatásának megszervezéséről Jaross Andor miniszter elnöklete alatt csütörtökön délután a felvidéki minisztériumban tartották a nagyfontosságú értekezletet a kormánymegbízottak és a miniszteri megbízottak A belügyminisztérium és a felv déki minisztérium együttesen szervezi meg a polgári közigazgatást A Hansa és jövője (sp) Hadd halljon az olvasó néhány pozitív szót a híres „felvidéki szellemről.“ Realitást. Az egyik legkomolyabb budapesti közgazdasági lapban olvassuk a következő sorokat: „A Hanza szövetkezet a jövőre is megtartja teljes önállóságát és egyelőre a vad, libamáj, tojás, toll, baromfi és élőállat exportba kapcsolódik be. A szövetkezet vezetői hangoztatták a tárgyalások során, hogy az export lebonyolításához semmiféle támogatást nem kérnek s azt saját erejükből képesek végezni.“ A felvidéki ember ismeri a Hanzát, egyik főbüszkeségét. A semmiből, a saját erejéből nőtt nagyra a kisebbségi magyarság nagy szövetkezeti központja, amely aránylag sokkal erősebb volt, mint akár a cseh vagy a szlovák szövetkezetek Szlovákiában. Ha a kisebbségi élet tovább tart, a nagy gazdasági szervezet valószínűleg még nagyobb mértékben kapcsolódik be a kisebbségi életbe, mint eddig, va- lésággal a magyarok gazdasági bázisává válik, a küzdelmek hátterévé, az autonóm magyar népi élet jól megalapozott keretévé. A Hanza az új helyzetben is megmarad annak, ami volti erős, népi gazdasági szervezetnek, hozzávetőlegesen kétszázezer magyar paraszt igényei gondozójának, majdnem azt mondhatjuk: vagyonkezelőjének. Amikor a honvédcsapatok nyomán a magyar gazdasági élet tisztviselői megjelentek Galánta környékén és beváltották a cseh pénzt, meglepte őket e vidéknek gazdasága, s az, hogy a gazdák errefelé aránytalanul jobb anyagi helyzetben éltek, mint másutt a Felvidéken. A volt nyugatszlovákiai falvak jólétüket nem utolsó sorban a Hanzának és ügyes gazdaságpolitikájának köszönhetik. A szövetkezet itt, csaknem háromszáz faluban, bement a nép közé, nevelte őket, bizalmat tudott ébreszteni maga iránt, mert a kisember észrevette, hogy a kaputos ember ez egyszer neon vinni jön tőle, hanem adni, a jég megtört, — s íme, a nép páratlan erőforrásaiból ömleni kezdett a pénz, az erő, a tudás, a bizalom. A Hanza hatalmas vállalattá nőtt. Száz és száz magyarnak és kereszténynek (csak ilyent alkalmazott) adott kenyeret. Ahová bejutott, nem elégedett meg az üzlettel, hanem kultúrházakat emelt, újságokat terjesztett, szervezte a SzMKE-t, kezelte a nép vagyonát, fölvilágosított, tanácsadó és vezető volt. Együttmaradt a néppel, soha nem emelkedett föléje. Sőt, magához emelte a falut, fölébresztette szuny- nyadó gazdasági, nemzeti, egészségi, kulturális ösztönét, növelte a szociális igényt, s ki is elégítette azt, dán és flamand életet terjesztett a Kisalföld gazdag síkjain. Erősen és egészségesen állt ez a vidék a nemzet frontján, visszavert minden ellenséges támadást. Nemcsak visszavert, már erősödött is. A legutóbbi csehszlovákiai választások azt igazolták, hogy a magyar Egyesült Párt ott erősödött meg általánosságban a legjobban, ahol a Hanza működött. Nem városból csinált szövetkezet a Hanza. A faluból nőtt ki. egy kis me- iővároeból,. GalántáróL Vidéki papok, Csütörtökön délután 5 órakor a felvidéki minisztériumban rendkívül nagyfontosságú értekezletet tartottak, amelyen megvitatták a Felvidék polgári köz- igazgatásának megszervezését. Már délután öt óra előtt megérkeztek a felvidéki minisztériumba, Jaross Andor miniszter dolgozószobájába, az ősz- szes járási kormánybiztosok, valamint a hadtestparancsoksághoz beosztott kormánybiztosok és megbízottak, hogy megtárgyalják mindazokat a kérdéseket, amelyek a polgári közigazgatás bevezetésével felmerülnek és megbeszéljék azoA felvidéki minisztériumban már a minisztérium felállítása óta lázas intenzív munka folyik, amelynek célja annak előkészítése, hogy a visszacsatolt területeken átvehessék a közigazgatást a poltanítók, gazdák segítettek a néhány szakembernek, aki odaadóan és páratlan energiával állt munkába. Ahol a Hanza berendezkedett, megszűnt a kon- kurreneia, a cseh vagy a zsidó boltos csomagolhatott és mehetett. Pedig nem kormányintézkedésekkel, vagy erőszakkal lépett föl versenytársai ellen a Hanza, — hogy is léphetett volna föl a gyenge kisebbségi intézmény, amit mindenki csak nyomott, az államhatalom, a tőke, a nagyúr, az intézmény, melynek a saját nemzeti sorai közt is sok ellenerővel kellett megküzdenie, — egyedül az őszinte munka s a népi erő segítette. A Hanzát elneveztük egyszer régen a „kisebbség5 csodának“. Olyan egyszerű e csoda nyitja: a Hanza nem a nép ellen csinált üzletet, nem a nép feje fölött, hanem a néppel dolgozott együtt, őérte, neki, a segítségével, kihasználva a magyar parasztban lévő szép erényeket, a leleményességet, a szorgalmat és a takarékosságot. A faluban maradt, nem vágyott fővárosok és paloták felé. Talán az eredmény és az új módszer szempontjából szükség volt a kisebbségi sorsra, a nyomottságra, az egymásra utaltságra, a arra, hogy másfajta megoldás kát az intézkedéseket, amelyek a nagyjelentőségű lépés következtében szükségessé válhatnak. Az értekezletről, amely késő estig tartott, a Magyar Távirati Iroda útján a következő hivatalos jelentést adták ki: „Jaross Andor miniszter elnöklésével csütörtökön délután a kormánymegbízottak és a miniszteri megbízottak a felvidéki minisztériumban értekezletet tartottak s azon a Felvidék polgári közigazgatásának megszervezését vitatták meg.“ gári hatóságok. A belügyminisztériumban ugyanis az az álláspont alakult ki, hogy a felvidéki közigazgatás valamennyi problémáját meg kell tárgyalni a Felvidék minisztériumával és közös elképzelhetetlen maradt, hogy nem csillogott fényes cél és ragyogó lehetőség a hanzások előtt, mert ott kellett maradniok a nép között, összeszedni minden erejüket, hogy megküzdhesse- nek a leselkedő ellenséggel. Megküzdötted 1935-ben már a cseh szövetkezetek egyik vezére mondotta, (aki előbb mindent elkövetett a Hanza elpusztítására) „le a kalappal a Hanza előtt, a köztársaság legszívósabb áruköz- pontja ez“. Az ellenség megadta magát. S a Hanza most is a nép között kíván maradni. Ott és úgy, ahogy kezdte. Csillogás, fény, egyéni nagy lehetőség nem kápráztatja el, a szolid szolidaritást, a kifejlődött népi közösséget most sem akarja föladni a legelőnyösebb és a legkényelmesebb bekapcsolódási lehetőségekért sem. Független marad, felvidéki marad, őre és gyarapítója annak az egészséges szellemnek, melyről any- nyit beszélünk. Ha megvívta harcát a cseh ellenerővel, most is megél és legyőzi a füg"etlenség nehézségeit. Máris ügyes és a kisalföldi népnek elsősorban szükséges gazdaságpolitikát kezd: a piao megszervezését tűzte ki céljául. A kisalföldi gazda legnagyobb problémegállapodással kell megoldnai valamennyi tárgyi és személyi kérdést. Tekintettel arra, hogy rendkívül sok- felé ágazó bonyolult problémákról van szó, a felvidéki minisztérium valamennyi tisztviselőjét éjjel-nappal lefoglalta az utóbbi hetekben ez az előkészítő munka. Jaross Andor felvidéki miniszter, akinek személyes irányítása mellett folytak az előkészületek, éppen azért nem ért rá az utóbbi hetekben az Egyesült Magyar Párt kongresszusának előkészítésével foglalkozni. Ugyanígy nem jutott ideje a kongresszus előkészítésére az Egyesült Magyar Párt több más funkcionáriusának is, mert ezek, mint felvidéki szakemberek, közreműködtek a minisztérium munkájában. A Felvidék politika! vezetőinek ez a rendkívüli elfoglaltsága volt az oka annak, hogy az Egyesült Magyar Párt — amint már jelentette a Felvidéki Magyar Hírlap — kénytelen volt elhalasztani december 18-ára Érsekújvárra egybehívott nagygyűlését mája most nem az olcsó és megbízható áruval való ellátás lesz, a védekezés az idegen kizsákmányolási kísíérletek ellen, a főkérdéssé az vált, hogy hol adja most el az áruját, az átkulturált s csaknem kertgazdasági rangra emelkedett nyugatfelvidéki kisgazdaságok értékes mezőgazdasági termékeit, a tojást a tejet, a tollat, a baromfit, a vadat. Pozsony és Prága, a szegény északszlovákiai vidék elmaradása után a piac kérdése lett e gazdag táj mező- gazdaságának legnagyobb problémája, s tudjuk, már eddig is elést bajt és bánatot okozott. Nos, a Hanza kezébe fogja az ügyet. Megszerezte a jogot hogy a külföldre szállítsa a felvidéki nép összegyüitött mezőgazdasági termékeit, s ha a Hanza bonyolítja le ezt az ■"’’■Met, tudjuk, sikerülni fog. Olyan jól esik a kis jelentésben olvasni, hogy a Hanza „a saját erejéből“ teszi ezt és „nem kér senkitől segítséget.“ Szokatlan szavak ezek akkor, amikor lassan-Iassan a szubvenció válik mindennek alapjává a világon. Szokatlan dolog: felvidéki dolog. Ha valaki lesz, aki a „felvidéki reális szellemiséget“ a jövőben diadalmasan képviselni tudja, — a Hamsa lees as. A polgári közigazgaiás előkészítése a felvidéki minisztériumban
