Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)

1938-12-02 / 23. szám

MS* I>F,OEMBER 2. PÉNTEK

TEiawubTti •.MaßfciR'HIBItAE

5

A cse fielt „reatixmusa"

A CSEHEK „második köztársaságnak” nevezik a területi veszteségek után új utakra térő csehszlovák köztársaságot. Ennék a második köztársaságnak — a csehek véleménye szerint — okulnia kell a múltban elkövetett hibákból és olyant hangot keU megütnie az európai hangversenyben, hogy biztosíthassa létét és fejlődését az egyre kegyetlenebbé váló európai versenyben. A cseh kriticizmus mindenkor büszke volt önmagára, Masaryk is arra tanította nemzetét, hogy a nemzeti önkritika a legbiztosabb eszköz, amely egészséges gondolkodásra növeli a társadalmat és helyes szexiemmel oltja be a közéletet. Az önkri- tilca tradícióihoz folyamodtak a csehek most is, amikor államuk megkisebbedett és a változott viszonyokhoz mérten új utakat keresett az érvényesülés félé. De milyen különös, hogy a cseh nép, amely annyira büszkén nevezi magát a realizmus nemzeténélz, mennyire tévesen kezdte meg a bukás után következő „ön- vizsgálás?’ és „önmarcangolás” kor- - szakát. A cseh sajtóban esek úgy hemzsegnek az „első” cseh köztársaság bukásával foglalkozó cikkek és tanulmányok, mindenki hozzászólt már a kérdéshez, hivatott és hívatlan egyaránt —■, de egyetlen hozzászóló véleményében sem tudjuk felfedezni ■az igazi realizmust ami kertelés, feszélyezettség és előítélet nélkül merne szembenézni a húsz év alatt elkövetett cseh hibákkal és a megállapított tények után logikusam, tudná levezetni a cseh állameszme bukásának törvényeit. Az új cseh önkritika ugyanis nem terjed túl azon, hogy egyes személyek tévedéseiben keresse a „nemzeti katasztrófa” okait, annyira, hogy Osusky István, a köztársaság párizsi követe memorandumban követelte, hogy indítsanak vizsgálatot azok ellen, ‘akik egyéni magatartásukkal az állam- bukást előidézték. A bűnbakkeresés középpontjában természetesen Benes személye áll, akiről nap-nap mellett olyan hangú cikkek látnak napvilágot a cseh sajtóban, mint a gonosztevők gonosztevőjéről, vagy a szélhámosok szélhámosáról. Aki ezeket a cikkeket olvassa, kénytelen azt hinni, hogy a csehszlovák republika húsz éven keresztül csak arra volt jó, hogy Benes személyes kényelmét és személyes ambícióinak kielégítését szolgálja...

Távol áll tőlünk, hogy védelemben részesítsük Benes Edudrdot és a többi vezető egyéniséget, akin most a nép haragja elemi erővel tölti ki dühét Csehországban. Egy azonban biztos, hogy mellébeszélnek azok a cseh önkritikusok, akik él akarják hitetni népükkel, hogy a csehszlovák köztársaságnak egyéb hibája se volt, csak hogy illetéktelen emberek kormányozták az országot, ó, ne a személyekben keressék a csehek saját bukásuk magyarázatát! Mert állhatott volna az ország élén akárki azok közül, akik most bölcsen kioktatják a húsz év alatt hibát hibára halmozó cseh vezető politikusokat, Csehszlovákia akkor sem kerülhette volna él végzetét, mert összetételénél fogva szétesésre volt ítélve és a „közös” államba terelt heterogén nemzetiségű lakosságot semmiféle államférfiúi okosság sem tarthatta volna együtt. Csodálkozunk a cseh „realistákon”, hogy nem tudnak rájönni erre az alapigazságra és még a legkiválóbb cseh politikusok, írók és publicisták is azon törik fejüket, hogy mit is kellett volna csinálni a csehszlovák köztársaság területi épsége érdekében. Mindenkinek van valami jó tipp je: legtöbben pedig azon a véleményen vannak, hogy a cseh külpolitikában volt a hiba, mert minden máskép történt volna, ha Csehszlovákia idejében összebarátkozik Németországgal és Olaszországnál, s egyben elfordul a Benes által portált szövetségesektől, Angliától és Franciaországtól. Mi,

akik húsz évig laktunk Csehszlovákiában és húsz éven keresztül nem győztük eleget hangoztatni a köztársaság kormányzatának hibáit, mosolyogva tűnődünk a cseh önkritika szavai fölött és csöndesen, megjegyezzük, hogy a „külpolitikai orientáció” aligha segíthetett volna Csehszlovákián. Az új orientáció, ami végeredményben most már be is következett, csak úgy jöhetett létre, ahogy létrejött: a csehszlovák köztársaság megalakításával elkövetett nemzetiségi sérelmek orvoslásával. Illúziókban ringatják magukat azok, akik azt hiszik, hogy ügyes külpolitikai mahinációkkál fenn lehetett volna tartani a párizskörnyéki békeszerződések térképmellékletein megrajzolt köztársaságot.

Jellemzőnek tartjuk azonban, hogy a csehek még most, a bukás után sem eszmélnek rá az igazságtalan nemzetiségi helyzetre, amit a köztársaság alapítása jelentett és még ma is másutt keresik a hibát, mint ahol húsz éven keresztül mindenki szemeláttára rejlett. így utólag láthatjuk azt is, hogy mennyire meddő volt húsz év nemzetiségi harca a prágai parlamentben: a cseh nép ebből semmit sem tanult, sőt mai szavaiból színié az tűnik ki, mintha észre se vett volna bennünket, ahogy nap-nap méllett jogainkat követeljük, sérelmeinket mutogatjuk és az igazságos jóvátételt követeljük. A

HAMVAS -BÁRSONYOS S ATtSZlA BORT

Kis szappan 46 fillér, nagy szappan 90 fillér.

csehek saját állami illúzióikban ringatóztak és haragudtak mindenkire, aki megzavarta őket. Módfelett különös pedig, hogy még most, a „második köztársaság” korszakában sem tudják meglátni az „első köztársaság” alapvető hibáit és elvont meditációkkal, vagy dühös személyi acsarkodásokkal keseregnek a múlt fölött, ahelyett, hogy a kikerülhetetlen igazság győzelmével magyaráznák Csehszlovákia összezsugorodását. A második cseh köztársaság önkritikusai igazán nem viselkednek realisták módjára.

(bi)

A felvidékiek december 10-éig jelentsék be csehszlovákiai ingatlanaikat a Csehszlovák Nemzeti Banknál

Pozsony, december 1. (Saját munkatár- | sunk telei on jelentése.) A csehszlovák pénzügyminisztérium ma rendelkezést bocsátott ki a Magyarországon lakó ingatlantulajdonosok csehszlovákiai ingatlanainak regisztrálásáról. A rendelet a visszacsatolt területen rendkívül széles köröket érint. A pénzügyminisztérium a rendeletben fölhívta azokat az ingatlantulajdonosokat, akiknek lakóhelye a visszacsatolt felvidéki területen van, hogy a csehszlovák köztársaság területén lévő ingatlanaikat, vagy ily ingatlanokon lévő jogaikat legkésőbb 1938 december 10-éig jelentsék be és pedig az 1938 november

10-iki állapot szerint. A bejelentés csakis a Csehszlovák Nemzeti Bank által kiadott nyomtatványokon végezhető. A rendelet azokat, akik a bejelentést elmulasztják, büntetésekkel fenyegeti meg. Közelebbi fölvilágosítást a pozsonyi Magyar Jogvédő iroda (Hlinka-tér 12.) válaszbélyeg ellenében nyújt.

Háromszáz kárpátoroszföldi menekültet hoztak Budapestre

Lakást, ruhát, élelmiszert és munkát kapnak

a kiüldözöttek

ték őket vonatra a szeretettel gondoskodó magyar hatóságok és Budapestre irányították őket. Itt már csütörtökön kora reggel megindult az erőteljes munka, hogy sikerüljön megfelelő módon elhelyezni a kárpátoroszföldi terror menekült áldozatait. Akcióba lépett a „Magyar a magyarért” mozgalom vezetősége. A lerongyolódott embereket már a csütörtöki nap folyamán ellátták meleg ruhával és cipővel.

Mindenekelőtt a csecsemőkről! gondoskodtak: védőintézetekben helyezték el őket. Az iskolásgyermekek intézetekben kaptak szállást, a munkabíró férfiak számára munkahelyet szereztek és a munkaadók gondoskodtak arról, hogy ideiglenes szükséglakást biztosítsanak ezeknek a menekülteknek.

Különösen tevékeny részt vesz a kárpátoroszföldi menekültek elhelyezésében és istápolásában a pestkörnyéki városok vezetősége.

Kispest, Újpest, Pestszenterzsébet szociális intézményeinek szabad helyiségeit mind a kiüldözöttek rendelke- zésére bocsátják. Kispest város közönsége 150 menekült családnak ajánlott fel lakást és élelmezést.

A Hangya Szövetkezet kispesti telepén csütörtökön délután Mericzay Aladar főjegyző helyezte el ezeket a menekült családokat. Megható jelenetek játszódtak le, amikor a megkínzott emberek végre biztonságos szálláshoz jutottak. Sokan sírtak az örömtől, és mindnyájan boldogan hálálkodtak azoknak, akik segítettek rajtuk. Molnár József, Kispest polgármestere a város lakossága körében mozgalmat indított, hogy lássák el a kárpátoroszföld menekültjeit téliruhával.

Hazaérkeztek

Rómából a magyar zarándokok'

Pádua, december 1. A hercegprímás vezetésével Rómában járt 400 magyar zarándok útban hazafelé szerdán Páduába érkezett, amelynek Szent Antalról nevezett híres bazilikájában Meredi Jusztinán dr. bíboros-hercegprímás celebrált a zarándokok számára szentmisét és szólott hozzájuk szentbeszédben.

Amikor a zarándokok a páduai pályaudvaBudapest, december 1. Csütörtökre virradó éjszaka kenyértelenné tett, kifosztott kárpátoroszföldi magyar menekültek érkeztek Budapestre. Két vonat hozta a ki- üldözötteket: az egyiken 138, a másikon 184 menekült érkezett. Nemcsak jiagya- rok vannak köztük, de kárpátoroszok és szlovákok is. Sokan közülük egyetlen szál ruhában, egy fillér pénz nélkül érkeztek Budapestre, de még így is boldogok, hogy sikerült Magyarországra jutniok.

Késő éjszaka, »mikor a háromszáz- huszonkét kárpátoroszföldi menekült Budapestre érkezett, sürgősen lépések történtek a menekültek elhelyezése érdekében. Ideiglenesen a Népszállóba vitték őket,

ahol a társalgóban, a dohányzóban és az olvasóteremben rögtönöztek szállást számukra. Az üldözött kárpátoroszföldiek megnyugodva pihentek meg.

Ssomorú látvány ex * több, mint háromAki nem indult el pontosan a rozott időben, azt puska ussal, szuronyokkal kergették át a határon a csehek.

Beregszász és Munkáé« környékén tétrcm összegyűl ekeztak, hogy folytassák útjukat hazájukba, Huszár Károly titkos tanácsos, volt miniszterelnök a magyar zarándokok nevében szeretettel köszöntötte a bíboros-hercegprímást esztergomi érsekké történt, kinevezésétiek 11. évfordulóján. A bíboora főpásztort itt és az út további folyamán lelkesen ünnepelték a zarándokok.

Szerdán délután Velencébe futott be a zarándokok vonata, itt több órát töltöttek, majd Trieszten keresztül folytatták útjukat Budapest felé, ahová csütörtökön éjszaka érszáz fáradt, meggyötört ember. Van köztük aggastyán, fiatal férfi, asszony, leány, gyermek. Néhány anya csecsemőjét hordozza karján, többen kisgyermekükre vigyáznak. Egytől-egyig valamennyiket kiüldözték munkahelyükről. Sokan kétségbeesetten zokognak: családjukat ké nek voltak a kárpátorosz földön Mindnyájan panaszkodnak:

kíméletlen a cseh terror, szörnyű a nyomor, különösen az elnyomott kárpátoroszföldi magyarok nyomora. Hajmeresztő eseteket mesélnek el szenvedéseikről. Vannak köztük olyanok, akiket hirtelenül utasította ki: kézbesítették nekik a parancsot, hogy negyedórán belül hagyják el lakó. helyüket.