Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)
1938-12-11 / 30. szám
1988 DECEMBER 11. VASÁRNAP TEsnurtn Afaf.VMmroMB 19 KÖNYV- KULTÜRA Magyarok, szlovákok és rutének a D írták: TARJÁN ÖDÖN és Dr. FALL ENDRE Az elmúlt hetekben háromívnyi terjedelmű munka jelent meg a revíziós mozgalom két kitűnő harcosának a tollából. Eennok a munkának nem elsősorban a magyar olvasóközönség felvilágosítása a célja, hanem a nyugati közvéleményre kíván hatni és ezért az angol- és francianyelvű kiadásnak van különösen nagy jelentősége. Tarján Ödönnek, a Prágai Magyar Hírlap volt vezérigazgatójának négy évvel ezelőtt már egy rendkívüli hatású tanulmánya jelent meg angol, francia, német és olasz nyelven „Csehszlovákia útja“ címen, amely külföldön iránytadó tényezők legnagyobb érdeklődésével találkozott. A jelenlegi röpirat két szerzőjének neve, külföldi kapcsolataik és elsősorban szaktudásuk, megbízhatóságuk ezt a mostani nagyon aktuális írásukat is magasan az egyszerű propagandairodalom szokványos színvonala fölé emelik. Történelmi, politikai, geopolitikai, kulturális és gazdasági érvelések támogatásával ismertetik a müncheni megegyezés után előállott dunavölgyi helyzetet. A szerzők megállapítják, hogy az új Csehország a szlovák és rutén népnek nem nyújthat semmit, legfeljebb Szlovákiára és Kuszinszkóra szabadíthatja a cseh tisztviselőket, kereskedőket és iparosokat. Felvetődik a kérdés, mi a szlovák és ruszin nép érdeke! Vájjon megelégedhet-e egy látszólagos önkormányzattal és beletörődhet-e a Prágától való tényleges függőség vállalásába, aminek várható következményeiről az elmúlt húsz esztendő alatt alkalma volt annyi keserves tapasztalatot szerezni! Egészen bizonyos, hogy a prágai farkasok csak átmenetileg bújtak báránybőrbe. A cseh sajtó inár feni a fogát Szlovákia és Euszinszkó gazdag erdőségeire és természeti kincseire, amelyek megkönnyebbíthetik az új állam berendezkedését. Vájjon megengedheti-e magának a szlovák és ruszin nép, hogy gazdasági erőforrásait ne a saját javára gyümölcsöztesse, hanem eddigi kizsákmányolóinak engedje át! A szlovák és ruszin népnek meg vannak a maga jogos politikai, gazdasági és kulturális igényei, de ezeket magának kell megvalósítania legjobb belátása szerint. Magyar részről nem hamis szirénhang, de az őszinte rokonérzés és a közös dunai hivatás tudata szól a testvér népekhez. Magyar hivatalos részről több megnyilatkozás történt, amelyek mindegyike elismeri a szlovák és rutén nép önrendelkezési jogát. De épp az együttérzés és a közös érdek kötelezi a magyarságot, hogy a két testvérnépet bekapcsolja abba a történelmi misszióba, amelynek célja a Dunamedencében élő népek függetlenségének megóvása. A magyar vidékeknek visszacsatolása után szinte elkerülhetetlenné válik a békeszerződések által oktalanul szétdarabolt területek újólagos gazdasági összekapcsolása. A szlovák és ruszin nép jövője attól függ, hogy a Prága által kényszer- helyzetében engedélyezett színleges kormányzatot felváltja-e a népek valódi önrendelkezési jogát hamisítatlanul kifejező és érvényesítő önkormányzat. A magyar nemzet nem kiváltságokat követel a maga részére. Ezer év történelme szól amellett, hegy a szentistváni gondolat ma is életképes és Magyarországnak erősnek kell-maradnia, hogy földrajzi helyzeténél és államalkotó erejénél fogva magva legyen a dunai népek összefogásának. Az atomizált Dunamedence szükségképpen ki volna szolgáltatva a rivalizáló nagyhatalmak mindenkori nyomásának. Független életre a kis állí^oíT külön-külön nem elég erősek, de ha ös.^hfog- nak, döntő tényezői lehetnek az európai politikának. Ez az okfejtése a fényes logikávalfés elsőrendű dialektikával megírt fölvilágoató iratnak, amelyet kitűnő adat-anyag és plmpásauí Me sz ha Pest«! jtii. város sjivébin ahol 50 m| és világos szÖbi várja. Mérséki Felvidékieknek rokonához, énybltnesebb, olcseßb a.Töpsnsió VII, Károly krt 3 a mlprttal felszerelt szép tiiuő bőséges ellátás k. engedmény! szerkesztett térképek illusztrálnak. Bizonyos, hogy Tarján és Fali dr. közös munkája éppen Sportflanell, szép minták dupla széles^ _ Baby- és bársonyfl jól mosható VeSvet duvetín, szép mintád ___..J 7 Crepe marocain a *VA divatszínekben _____P »mm 1.98 p—.59 Tweetl-kelma { p 1.53 Gataiíibos FÄ^e4 Divatos Cloqué délutáni ruhára, __...............................P Gyapjús ruhaszövet, 4 BO sírni és Slangé .........P ■ «é#® I40 cm sxélesjyapjúszövet, AA alj és köpenyre-............__P %||7V mértéket tartó írásmódjával, hűvös okfejtésével nagy szolgálatot tesz a francia és angol közvélemény tájékoztatásában. . V. Z. Könyvek a Felvidék húszéves éleiéről n. A visszakerült részek még nem jelentik az egész Felvidéket, azt mondhatnánk: az igazi Felvidék csak a jelenlegi határon túl kezdődik, Kassával, ^Rozsnyóval és Uugvárral együtt. A többi város, mint például Komárom, Érsekújvár, Losonc stb. még az Alföld- höz tartozott. Egy most megjelent terjedelmes mű (felvidék“ Dante-kiadás) elsősorban a visszaszerzett és a még visszavárt Felvidék történetét adja, valamint utolsó két évtizedes életéről, kultúrájánál, egységes földrajzáról, néprajzáról és garaag műemlékeiről számol be értékes tanulmányokban térképekkel, képtáblákkal és statisztikákkal gazdagon felszerelve. Éppen a történelmi és földrajzi rész bizonyítja, mennyiro nem lehet elválasztani a visszaszerzett területet a még visszavárt Felvidéktől. Kövid pillantás o terület geográfiai helyzetéro meggyőz mindenkit arról, hogy minden gazdasági érdekszál az Alföld és a Dunántúl felé kötötte a Felvidéket. Morvaország vagy Lengyelország felé úgyszólván semmi kapcsolatuk sem volt, nem is lehetett, hisz a homokkőövezet erdőrengetegei elzárták minden közlekedéstől. Ez a vidék tehát gazdaságilag teljesen a magyar medencére van utalva s akár akar, akár nem, előbb-utóbb vissza kell térnie Szent István koronája alá, különben kivándorolhat szép hegyei közül, minthogy maga a hamis cseh statisztika is óriási arányú kivándorlásról számol be a „boldog“ csehszlovák időkből. A geográfus-szerző végigvezeti olvasóit az egyes völgyeken, amelyek mind ősi magyar települések. Az Ipoly-völgyét metsző új határ még most is geográfiaellenes. „Fenn kellene annak mennie — jegyzi meg a szakíró, — az osztrovszki-vul- káu vízválasztó gerincén, aztán a Vepov, meg a Fabovahola vízválasztó tetőin át a Királyhegyre kellett volna fölvezetni, mert különben a Magyar-medence, felé .futó patakok völgyei mind vakon végződnek s katasztrofális’ helyzetbe kerülnek.“ Ám tudjuk, hogy a bécsi döntésnél alkalmazott müncheni egyezmény alapelvei kizárólag az etnikai szempontokat vették figyelembe. Egészen más kérdés természetesen, hogy mennyire nópellenesnek bizonyul az etnikai elv szigorúan merev alkalmazása. Tanulságos adatokat nyújt a néprajzi megfigyelés. A földrajzi adottság nagy átala kító hatással volt az egyes völgyek, síkságok, hegyek lakóira. Mást mutat a csallóközi, matyusföldi, délnyitrai, bafsi, megint mást a palóc, a csereháti, a bodrogközi és a beregi magyar néptömb arculata. Sok a közös vonás és sok a különbség is. (Most látszik csak, micsoda erővel működött ezen a különféle arculatú területen a nemzeti, népi eszme, hogy a küzdelmes évek nyomása alatt mégis egységessé kovácsolta a völgyekben, hegytetőkön, síkságokon szétszórt népcsoportokat!) Érdekes a néprajz-író egyik megjegyzése: Látni fogjuk, hogy éppen a felvidéki magyarság szokásaiban és életmódjában a magyar népnek egy egészen ősi rétegét alkotja. Valóban, sok homályos pont vár még itt megvilágításra. Húsz év óta, „távollétünk“ idején, az anyaországban csodákat művelt a virágkorát élő néprajztudomány; fontos feladatok várják most őt a magyar Felvidék szűz területein. Például sürgősen folytatni kell Kodály Zoltánék népzenegyűjtő munkáját Gálántán, az egész Csallóközben, Gömörben is. Felkutatlan még a felvidéki magyarság magasfokú népi táncművészete is, ez a föld pedig, a tudomány állítása szerint, valóságos ősforrása volt a népi magyar táncművészet- nek. Jellemző, hogy Bartók és Kodály népdalgyűjtésének jelentékeny része és legősibb rétege is a Felvidékről származik.. . További nagy veszteség éri szellemiségünket azzal, hogy a Zoboralja ősi magyar szigete továbbra is odaát maradt. Feltűnő megállapítása a szerzőnek az is, hogy nincs Magyar- országnak egyetlen olyan része sem, ahol az úri réteg és a nép művészete és műveltsége annyira áthatotta volna egymást, mint a Felvidéken. Minthogy ezen a területen soha nem volt olyan mély a szakadék az úri rend és a parasztság érzésvilága között, ebből a szerző is tanulságot von le a jelenre: ha az ország társadalmi és szellemi egységét új alapokra akarjuk fektetni, ismernünk kell a „felvidéki szellemisé get . A népművészeti kölcsönhatások kivizsgálása a visszakerült Felvidéken komoly eredményeket fog gyümölcsözni. A Felvidék történetét tárgyaló tanulmány — Hórnan—Szekfű munkája nyomán — ugyancsak sok időszerű tanulságra figyelmeztet. Tárgyilagos módszerrel világítja meg a magyar—szlovák viszonyt. Jellemző, hogy a XIX. század elején megalakuló szlovák irodalmi társaságnak mecénásai felvidéki magyar urak voltak és szabadon működhetett a pozsonyi líceum szlovák növendékeiből alakult irodalmi egyesület is. / A magyargyűlöletet a szlovák népbén mindig kívülről, a csehek táplálták, (Érdekes, hogy az 1834-ben keletkezett Hej Slovaci, a szlovák nemzeti himnusz, nem a magyarok, hanem a németek ellen irányult.) A Felvidék a műemlékek országrésze — állapítja meg a kötet műtörténetírója. Nagyon sok olyan felvidéki magyar városunk van, amely teljes egészében műemlék. Tanúi lehettünk a csodálkozásnak, mikor a honvéd seregek bevonulását követő napokban az anyaország magyarjai áhíítattal zarándokoltak el például a Dóm városába, Kassára..* Sehol nincs magyar földön annyi románkori templom, mint a Felvidéken; jólesik, hogy Gerevich Tibor hatalmas mun- kaja („Magyarország románkori emlékei“) is éppen a mai időkben jelent meg, hasznos kalauzként a Felvidékre zarándokoló magyaroknak. Külön fejezetek szólnak a hazatért városok szerepéről a magyar történelemben, kár, hogy az utóbbi jelentős két évtizedről oly szűkén emlékeznek meg. Pótolja részben ezt a hiányt egy kitünően összefogott, tömör tanulmány, amely a felvidéki magyarság kisebbségi életszakaszáról számol be, minden során látszik, hogy írója jól ismeri ezt a sorsot, benne élt. maga is Külön is hálásak vagyunk neki, hogy a ma oly sokat hangoztatott felvidéki szellem kialakításában döntő szerepet vivő ifjúsági mozgalmakat minden elfogultságtól, részrehajlástól mentesen tárgyalta. Befejező tanulmány: Magyarország húszéves harca a revízióért. Sok-sok kiegészítésre szorul ez a rész még közel vagyunk a nagy történelmi napokhoz, hogy láthatnánk egész részleteiben is az események hátterét is. Ezt kivizsgálni már a jövendő történetíró feladata lesz. A Dante kiadóvállalat gondosságát dicsérő hatalmas könyv hasznos statisztikai függelékkel zárul (Magyarország világhelyzete és a visszaszerzett Felvidék) és a visszaszerzett Felvidék új térképével és helységnévjegyzékkel. A könyvet Jaross Andor történelmi jelentőségű Uzenet-c vezeti be és a „Felvidék regösének“, a kedves „bányafüly- työs“-nek egy remek költeménye: „Kóborló Elődöm.“ Az egyes tanulmányokat Cholnoky Jenő egyetemi tanár, Benda Jenő, Rády Elemér, Juhász Vilmos írták, a gazdasági és népesedési térképeket Kéz Andor egyet. m. tanár tervezte. —r Ajánlani tudjuk a könyvet mindazoknak, akik látni akarják: mekkora kincset, szellemi és anyagi gazdaságot jelent számunk in a magyar Felvidék hazatérései (V. L.) FOLYÓIR AT SZEMLE Budapesti Szemle. — A kassai bevonulás napján Melich János egyetemi tanár, a kitűnő szlávista tudós az „Osszét szavak szókincsünkben“ cimű előadása helyett, illően a nagy eseményekhez, a „Kassa“ és „Kosiee“ helynevek eredetéről beszélt hallgatóinak. Ezt a lejegyzett előadását örökíti most meg a B. Sz. decemberi száma. Horánszky Lajos a régi felvidéki vezetők egyik legkülönb harcosát az utolsó Illésházyt idézi fel, irányító példaként a jövő számára. — Angyal Dávid, Balogh Jenő, Pukánszkyné Kádár Jolán és Östör József tanulmányokkal, Harsányi Lajos költeménnyel szerepelnek. , Kelet Népe. — A „magyar válság“ ijesztő tünetéit és annak okát vizsgálja Fája Géza, megoldás, kivezető út: „a magyar alkotmány új értelmét a felszabaduló népiélek fogja megfogalmazni.“ —< Illyés Gyula visszatér kedvenc témájához: 1848 márciusát magyarázza. —- Szcntimrey Jenő a nemrég elhunyt Ber- nády György, a nagy erdélyi városszervező érdemeit méltatja. — Földessy Gyula folytatja feltűnő megállapításokban bővelkedő tanulmányát az „Ady-cr- tékelőkről“. — Takáts Gyula társadalom- rajza Somogyról, Szabó Pál elbeszélése, Veres Péter és Darvas József naplói, azonkívül Fodor József, Sárközy György, Weörös Sándor versei gazdagítják a jólsikerült decemberi számot. Korunk Szava. — A sürgős reformokért kiált a kitűnő katholikus orgánum* követeli az álláshalmozás megszüntetését és a Táj- és Népkutató központ kiáll! tá20 CK eÉ&tt 0 ä *20 / dát&otja Budapesten!
