Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)
1938-12-11 / 30. szám
A Felvidék mezőgazdaságának üzempolitikai kérdései az új helyzetben írta: Dr. báró Malcomes Béla r 1938 DECEMBER 11. VASÁRNAP _________________ Az egész Világ gazdasági önellátási törekvései olyan kényszerrendszabályokat váltottak ki, amelyek nem mindig felelnek meg az egyes országok természetes adottságainak és gazdaságpolitikai irányának; mégsem kerülhetők el. A kényszerítő külső behatások mellett a gazdasági élet új belső fejlődése is olyan átfogó nemzeti gazdaságpolitikát tesz szükségessé, amely a nemzeti termelést a mai kiélezett nemzetközi versenyben tervszerű irányítással megsegíteni képes. Különösen a mezőgazdasági termelés szorul manapság ilyen gondozásra. Hazánkban is a mesterséges árképzés különböző eszközei, mint az árminimálás, kontingensek, kompenzációk, stb. vétettek igénybe a mezőgazdaság érdekében és el kell ismerni, bogy ezek az összetett intézkedések célravezetőknek bizonyultak. A Felvidék magyar mezőgazdasági a gabonamonopólium bevezetése által magasabb gabonaárakat élvezett ngyan, azonban a mezőgazdasági termelés és értékesítés érdekében való szerves hatósági intézkedéseknek olyan hatásos rendszerét, mint amilyen csonka hazánkban kifejlődött, nélkülözte és túlnyomó részben az önsegélyre volt utalva. A szövetkezeti tömörülés által az üzemi anyagok olcsóbb beszerzése s a termények jobb értékesítése, továbbá a terményfeldolgozó iparokkal szemben való egyöntetű fellépéssel szép eredményekre is hivatkozhatott. A visszacsatolás által a Felvidék mezőgazdasági helyzete megváltozott: a gazdák mezőgazdasági importra szoruló ipari országból, mezőgazdasági felesleggel rendelkező agrárországba kerültek. A mezőgazdaság jövedelmezőségének az önsegély útján való kiküzdése az új hely zetben megoldhatatlan feladat lenne s a visszakerülő gazdák súlyos helyzetbe kerülnének, ha a csonka ország már eredményesen meg nem valósította volna azt a mezőgazdaságot támogató országos szervezetet, amelynek kiépítése az agrár- felesleggel rendelkező országban parancsoló szükségességgé lett. A Felvidék mezőgazdasági üzemei ezt a szervezetet készen találják s abban a jövedelmezőséget biztosító hathatós védelmet találnak. Ezt a tényt el kell ismernünk, de a realitás kötelességünkké teszi azt is, hogy annak a jövedelmezőségnek, amelyet a mezőgazdasági termények áralakulásának a világpiactól való részbeni elszigetelésével sikerült elérnünk, o költség csökkentésére irányuló tervszerű munkával reálisabb alapot teremtsünk. Racionalizálni kell ezért a termelést, vagyis a mezőgazdasági üzemben olyan észszerű termeléstechnikai és kereskedelmi újításokat kell keresztülvinni, amelyek a termelést olcsóbbá teszik. Az a mezőgazdasági terület, amely most visszakerült, a mezőgazdasági üzemvezetés okszerűsége tekintetében mindig elől járt és Nagymagyarország- ban is példát mutatott gazdáinknak. Az idegen uralom sem volt képes a Felvidék magyar mezőgazdaságának ezt a termeléstechnikai kiválóságát lerontani, sőt az üzem tökéletesítése tekintetében, így kiváltképen a kisgazdaságok hozamainak emelése szempontjából még a cseh megszállás alatt is nagy előrehaladást tapasztalhatunk. Az új helyzetben azért a csonka haza kiépített agrárvédelmi szervezetének szárnyai alatt sem mulaszthatják el felvidéki gazdatársaink az üzem okszerűsí- tési eszközeinek fokozott igénybevételét. Fokozott teljesítményekre kell töreked- niök, hogy a jövedelmezőséget biztosítsák. A fokozott teljesítmény a technikai újításokon kívül is igénybevehető következő racionális intézkedésekkel érhető el: a növény- és állattermelés bensőségesebb és tervszerűbb összekapcsolásával, a termelési folyamatok meggyors'tásával, a termelés egyes mozzanatainak leegyszerűsítésével, a magasabb minőségű növény- és állatféleségek nagyobb arányú termelésével, az összes termények jobb minőségével s a költségek sokoldalú csöfc- kentésével, a mezőgazdaság iparosításával. — Alkalmazkodni kell a világgazdasági helyzethez. A kalászosok vetésterületének csökkentése parancsoló szükségesség, ami a négyesfőrgótól való eltérést is elkerülhetetlenné teszi s a gazdát a nagy kérdés elé állítja, hogy a kalászosoktól elvont területen mit termeljen. Az emberi élelmezés és az állatok takarmányszükséglete az utóbbi évtizedekben nagy változást mutat: A lisztfogyasztás jelentékenyen csökkent. A rendkívüli mértékben megnövekedett sertésállomány' több árpát és tengerit igényel. A gépjárművek s a szántógó- pek terjedése által a lovak létszáma rendkívül megcsappant, ami viszont az abrakfélék, különösen a zabfogyasztásban okoz nagy visszaesést. Ezzel szemben emelkedett a főzelékfélék és gyümölcsök fogyasztása, továbbá a húsfogyasztás, az utóbbi azonban korántsem akkora mértékben, hogy a gabonatermelésről állattenyésztésre áttérő gazdaságok hústermelési többletét rentábilis áron fel tudná venni. A szántóföldnek kaszálókká, illetve, legelőkké való átalakítása még nem haladt jelentékenyebben előre s az ilyen átalakítás különben sem oldja peg telTOVIPEM JÚMtelR-HIRiij 15 jeseu a kérdést, mert az viszont uagyobb állatállomány állandó tartására s nagyobb hústermelésre vezet, ami - az arányban álló fogyasztásra való tekintet--, tel, nem kívnatos. ‘ Mit tegyen hát a gazda1? Egyrészt ab Joalmazkodnia kell a tényleg mutatkozó szükséglethez, másrészt olcsóbbílania kell a termelést, de emellett a talaj ter- műerejének fenntartásáról sem 'szabad megfeledkeznie. A legtöbb hazai termőföld különösen nitrogénhiányban szenved s a mezőgazdasági üzem előbb kifejtett új irányú fejlődése a jövőben sokkal több nitrogént fog igényelni, mint eddig. A mezőgazdaság minden irányítás nélkül is következetesen, abban az irányban fejlődik, amely több nitrogént igényel a termeléshez. Ez kitűnik a mívelési ágak változására vonatkozó statisztikából is. Felvidéki gazdáink, tudom, e tekintetben is a helyzet magaslatán állanak s mütrágyafogyasztásük keretében a nitrogéntrágyák nagy szerepet játszanak. Nem csekély jelentőségű tehát az a körülmény, amelyre fel akarom hívni a felvidéki gazdák figyelmét,^ hogy t. i. a nitrogéntrágyák beszerzésénél az új helyzetben milyen nagy előnyhöz jutottak a hazai nitrogénműtrágya olcsó ára által. Különösen reá kell mutatnom píré a körülményre azért, mert általában elterjedt az a nem egészen helytálló nézet, hogy a csonka haza iparcikkei általában jóval drágábbak, mint a cseh köztársaságban voltak s mert a termelési költségek okszerű csökkentése szempontjából kívánatos többtermelésre főként a műtrágyák fokozottabb használatának általánosítására kell törekednünk. Csonka-Magyarországon évenként csupán 25 q istállótrágya jutna egy kataszt- rális holdra, ha az állatállományunk által termelt teljes trágyamennyiséget a talaj trágyázására használnák fel. A Felvidéken a helyzet e tekintetben sokkal jobb, de azért az istállótrágya ott sem fedezi a talaj tápanyagának helyreállítását. A statisztikai adatok mutatják, hogy a Felvidék igen nagy mennyiségű műtrágyát fogyaszt holdankint, nitrogén- trágyákból meg éppen többet, mint a csonka ország. Zsilinszky Gábor, a Péti Nitrogéngyér vezérigazgatójának zseniális meglátása tette lehetővé, . hogy Magyarországon olyan üitrogénműtrágyagyár Játegjpjcjq,. amelynek gyártmánya a termelési hatóié fok s a gyártási költség szempontjából a legelőnyösebb. A magyar nitrogéngyártás a rendelkezésre álló lignitből fejlesztett gázban lévő nagymennyiségű nitrogéngáz kihasználásával lehetővé tette az egyébként nehezen értékesíthető lignitnek tökéletes felhasználását, de egyúttal a mcwzammóniiimnitrátnak vagy közismert nevén Péti Sónak olyan gazdaságos előállítását, amely a magyar mezőgazdaság számára olcsó áron beszerezhetővé teszi a legtökéletesebb, a magyar viszonyoknak legmegfelelőbb nitrogénműtrágyát A Felvidék mezőgazdasági üzempolitikijának ezeket a főbb szempontjait kívántam egyelőre kiemelni. Bdizts helyen Störy. konzerv f tOTU ^ konzerv! trnizcrvet! Kapható: o HANZA ti ItANOYA sziwatRezei összes Míhmr (—). Lanyhult az arany ára. A nemzetközi nemesfémpiacon változatlan árakon kötnek üzleteket. Nem jelentenek magasabb árfolyamokat a Karácsony előtti nyersanyagbeszerzések' sem. A londoni irányító piacon a font javulása következtében az arany árfolyamában kisebb csökkenés állt be. A magyarországi piacon a színarany hivatalos ára továbbra is 5760—5800 pengő kilógrammon- kint A színeziist kilogrammjáért a kereskedők egymásközti forgalmában 95—10Ó pengőt fizetnek. A platinában nem alakult ki árfolyam. Ezek a R Szövetkezeti ipar cikkei áldás a háznál Ezeket vásárolja! mi Kapható: a HANZA és HANGYA szövetkezet összes boltjaiban CIPŐ PASZTA Közismert gyártmányaink még: a szövetkezeti PIPERESZAPPAN UK, FILODONT fogkrém, FURMOL folyékony fémtisztitó.
