Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)
1938-12-11 / 30. szám
igszórók, csövek stb. y le g ejM nrfy őse b b e n IDMAfítCZKY-UTEA 3< Fióküzlet: Rákóczi>út 30 (liagydióta-utca satok) Villanyfelszerel lékek, rátiióalk£ legnagyobb v áA a s SZUstb. A PROGRAM TEtTimm Irta: BORSODY ISTVÁN Egy hét múlva már mindenki ismerni fogja a Felvidéki Magyar Párt programját: Érsek uj váróit — a felvidéki magyar egységmozgalom hagyományos központjában hirdetik ki december tizennyolcadikén. Feszült érdeklődés előzi meg a pártprogram kihirdetését, a sajtóban sok szó esik róla, az egyik pesti lap már egy hétel ezelőtt „jólértesült forrásból“ közölte is az állítólagos programot, ami körül némi kis előzetes vihar keletkezett, cáfolatok jelentek meg enyhébb, vagy határozottabb formában — mindebből csak arra lehet következtetni, hogy a magyar közvélemény türelmetlenül néz Érsekújvár elé, fontosnak érzi, hogy mi mellett foglal állást a felvidéki magyarság, mert tényleg jelentős hatást gyakorolhat a hazatértek véleménye az ország közéleti fejlődésére. A felvidéki magyarság a politikai érettség hírében áll, nézeteit ma szíveseit fogadják és követik, nagy helyzeti előnyt nyújt számára a bizalom, szeretet és várakozás, amivel az anyaország fordul felé. — Kétségtelen, hogy ilyen körülmények mellett kényes felelősség és nagy feladat nehe; zedik azokra, akik a Felvidéki Magyar Párt politikai programját kidolgozzák, hogy Érsekújvárról közöljék párthí- ycikkel és az egész magyar nemzettel. Felesleges lenne találgatásokba bocsátkozni, hogy milyen is lesz a pártprogram. A programot a párt felelős és hivatott vezérei dolgozzák ki és abból az illetékesek akarata nélkül semmi sem szivároghat ki: márpedig az illetékesek nem nyilatkoznak és nem is fognak Érsekújvárig, mert így kívánja ezt a pártfegyelem. Ä magyar közvélemény — úgylátszik — kevósbbó fegyelmezett, mert mindenáron időelőtt szeretne tudomást szerezni az érsek- újvári programról. Kíváncsisága pedig uem is mindig tiszta és önzetlen, mert célja nem más, mint hogy a felvidéki magyarságtól kicsikart véleményekkel saját álláspontját igazolja és támassza alá. Igen, ilyen az a magatartás, ami felé Jaross Andor ó szavakkal fordult: „A Felvidék nem lehet politikai vadászmező.“ Jaross Andor valószínűleg sokat tudhatott meg a magyarországi politikai vadászok felvidéki kiruccanásairól, ha ilyen erélyesen leintette őket — s valóban nem tartozhat hazatérésünk legszebb óimé* nyel közé, hogy sokan nem láttak bennünk mást, csak beszervezhető párt- híveket — márpedig mi nem egy párthoz kívántunk visszatérni, hanem Magyarországhoz, mi egymilliós tömegünkkel nem a pártszenvedélyeket és pártszámításokat akartuk erősíteni és felkorbácsolni hanem a józan kilengéstől mentes, egészséges, békés belső magyar fejlődéshez szerettünk volna hozájárului tapasztalatainkkal, tulajdonságainkkal és őszinte nemzeti szándékainkkal. Ha Jaross Andor visszautasította a reánk vadászgatókat, ez nem jelenti ugyan azt sem, hogy mi elzárkózva és egyodíil óhajbtn^ maradni. Sőt. találkozni és összefogni akarunk mindazokkal, alyk velünk egyformán gondolkoznak sJ nagyi magyar problémákról. De visszatetszőnek kell találni a mohó/pártagltáció módját, amely nem tartjá tiszteiét ben a felvidéki magyarság qddiffi pplitiZsák, zsineg, ponyva 1 Ki,a das és kölcsönzés 8chl|esl^gerés Társa zíakkjeiÍeskedei.mt r. t. mindenfajta molhlozsfJtok, málomhevederek stb. megbízható szállítója »TOAFESX. y, rmsmt stas-Esm f. kai fejlődését, eredményeit és szerve zeteit, aratni készül mások munkáját, annak ismerete, elismerése és megbecsülése helyett. A magyar belpolitikai élet ma forrongó és kialakulatlan: sok bizonytalanságot, kapkodást fedeztünk fel, amit nem óhajtunk elítélni, mert ismerjük a magyar társadalmi rend, politikai élet ezernyi baját, gondját, problémáját s jól tudjuk, hogy a jelen megoldatlan kérdései nem is eredményezhetnek jobb helyzetet, nyugodtabb atmoszférát. De éppen ezzel szemben szeretnénk rámutatni a felvidéki magyarság aránylag kedvezőbb állapotára, a nemzeti gondolkodás bizonyos egységesebb voltára; amit kár lenne szétrobbantani és hozzáidomítani a magyarországi politika szétdúlt méhkasához. Bennünket húsz év politikai küzdelme a nemzeti gondolat jegyében kovácsolt össze: ez a húsz év bennünk a nemzet fegal- mát magasra emelte, nem szavak és szónoklatok formájában, hanem elég sok szenvedés és megpróbáltatás árán. Mi jól tudjuk, milyen veszedelmek leselkednek' a nemzeti életre, ha idegen hatások, vagy erőszak alá kerül, bennünket saját sorsunk tanított meg a védekezés munkájára és taktikájára, öndicséret nélkül mondhatjuk, hagy értékes tulajdonságok ezek, mert az ezeréves európai magyar történelem lapjait az iIdegenekkel életre-halálra vívott küzdelem tölti meg. Húszéves tapasztalataink szerint pedig társadalmi fejletlenségünk miatt nem vagyunk elég erősek a védekezésre. Csehszlovákiában is húsz év alatt állandóan a történelmi fejlődésünkből eredő hiányokat igyekeztünk eltüntetni. A mód, amivel ezt csináltuk: a belső szervezés volt; szervezés mindenütt, úgy gazdasági, politikai, mint műveltségi téren. Amikor 1918-ban kicsöppentünk a magya'r állam óvó- és mindenható védelméből, ijedten vettük észre, hogy milyen rendezetlen, szervezetlen a mi társadalmunk. Fájdalommal láthattuk, hogy a velünk sorsközösségbe került szudétanémetség milyen előnyökkel indul a kisebbségi életbe, mert fejlettebb társadalmi alapokkal rendelkezik.' A demokratikus fejlődés hiányait fedeztük föl társadalmunkban s ha velünk szemben nem is érvényesüli a csehszlovák demokrácia, látnunk kellett, hogy milyen jótékonyan hatott a demokrácia magukra a csehekre. Nem a liberális demokrácia világszövetségére gondolunk, ami hátvédül szolgált a cseheknek imperialista törekvéseik zavartalan kifejtésére; az a demokrácia lebeg szemünk előtt, amit a csehek saját társadalmuk körében építettek már a 19-ik században, s amit aztán kevés dicsőséggel a békeszerződéseket alkotók különös kegyéből a világháború után betetőztek. Az európai történelem demokratikus korszakát fedeztük föl a cseh társadalom megismerésével, ugyanazt a rendszert és fejlődést, amin kereszttílesett csaknem egész Európa (a esehek is a német szomszédságnak köszönhettek sokat) — és ugyanakkor éreznünk kellett, hogy a magyarság nem volt benne ebben az európai korszellemben. Társadalmi berendezése elavult és tökéletlen. Kétségtelen hát, hogy a demokrácia egyik értékes élménye lett a csehszlovákiai magyarságnak, társadalmát eszerint kezdte berendezni és három évvel ezelőtt, mikor a felvidéki egyesült párt megalakult, programjában a nemzeti, keresztény és szociá7>s elvek hangoztatása mellett negyedik alapelvlcént helyet kapott a demokrácia hirdetése is. Időközben Középeurópára as új német életforma kezdett hatást gyakorolni: ez a demokráciát elvetette, átok alá helyezte — bár mindenesetre felhasználta összes ■ eredményeit is —, sőt sok tekintetben tökéletesítette ezeket. Do a dmokrácia nevét az új német rendszer kiirtotta a megbecsült szavak szótárából. Nem is tehetett mást, hiszen lényege a demokrácia tagadásából született és már világpolitikai elhelyezkedése miatt is programszerűen kellett hátat fordítania minden demokratikus jelzőnek. De tudomásunk szerint a német nemzeti szocializmus nem szüntette meg az európai demokratikus korszak németországi kész eredményeit, csak új rendszerbe helyezte őket és új feladatok elé állította. Ugyanez történt a szudétanémetsóg- gel is. És a közös csehszlovákiai kapcsolatok jóvoltából hasonló helyzet kezdett kialakulni — a szudétanémet hatás alatt — a csehszlovákiai magyarság körében is: a demokratikus társadalmi fejlődés előnyeit mindenki elismerte, de a közeli szomszédságból terjedő koreszméknek hódolva egyre többen álltak a demokráciát. gyűlölő fasiszmus csodáiéi közé. A fasiszta hatalmak a magyar nemzet szövetségesei voltak —, Csehszlovákiában a nácista szudétanémetség fegyvertársa a magyarságnak: egészen természetes hogy ezek a kapcsolatok egyre nagyobb hatást gyakoroltak úgy a politikai gondolkodásra, mint a politikai terminológiába. Biztos, sok zavar, fé'reórtés j és félreismerés fog még születni. Le kell szögezni, hogy a húszéves ta-1 WS DECEMBER 11. VASÁRNAP pasztalat legföljebb arról győzhette meg a felvidéki magyarságot, hogy a csehszlovák demokrácia hamis és hazug volt —, de programunk volt a demokrácia, mint a magyjr népet föld« höz és munlcához juttató eszköz, programunk volt. a demokrácia, mint a széles társadalmi műveltséget, a kölcsönös emberi megbecsülést biztosító közszellem, eszményünk volt a demokrácia, mint a magyar hagyományok és a magyar nemzeti jellem kifejezője» A parlamenti demokrácia, mint kormányzási forma, kétségkívül számos korrektúrára, revízióra szorul, de semmire sincs nagyobb szüksége a mágyar életnek, mint a demokratikusnak ismert közszellemre, vagy a demokrácia korszakában Európában létrejött tár- sadami intézményekre és berendezésekre. Különleges magyar feladatok várnak elvégzésre, különleges magyar formákra) eszközökre lesz szükség, hogy mindent a nemzet javának szomelőtt- tartásával végezhessünk. Európa több korszakából kell majd tanulnunk és több korszak példái szerint kell majd levonnunk a magyar tanulságokat. A Felvidéki Magyar Párt jövő vasárnap programot ad. Bizakodással nézünk Érsekújvár felé, várjuk e készülő programtól, hogy húsz év gazdag eszmei és gyakorlati tapasztalatai után mérleget állítson fel a magyar sorsiról, józan és hasznos gondolatokat dobion bele a forrongó magyar életbe, I ' hogy hozzájárulhasson a helyes irányadáshoz, amire a mai magyarságnak oly múlhatatlanul nagy szüksége van. ■*—* Cedreanu helyettese behódolt Jonescu professzor, a Vasgárda szellemi vezére megtagadta a közösseget a legíonista mozgalommal Bukarest, december 10. (Orient Radio.) Jonescu professzor, akit a Vasgárda szellemi vezérének tartottak, nyilatkozatot írt alá, amelyben kijelenti, hogy minden közösséget megtagad a régi le- gionistamozgalommal és csatlakozik ahhoz a nyilatkozathoz, amelyben 318 legíonista december 5-én hűségét nyilvánította a trón és a kormányzat iránt. Hasonló nyilatkozatot irt alá Vavoianu alezredes is, Codreanu volt helyettese. A 318 hűségnyilatkozatot aláíró között 34 pap is van, akik újabb nyilatkozatot írtak alá, amelyben kijelentik, hogy teljes hűségükről biztosítják a királyt. Reformjavaslatokat fogadott el az államtanács Az államtanácsról kiszivárgott hírek szerint nagyjelentőségű reformjavaslatokat fogadtak el. A javaslatok azt a célt szolgálják, hogy az ország gazdasági és kulturális életében erősítsék a fajrománok, főleg a román parasztság befolyását. A kormányhoz közelálló körökben hangoztatják, hogy a tervbevett reformok igen határozottak, de nem brutálisak és az ország állampolgárainak egyetlen csoportját sem károsítják. Arról sines szó, hogy a lakosság bármely részét megalázzák. A reform- javaslatokkal mindenekelőtt azt akarják elérni, hogy emeljék a különböző üzemekben a fajromán alkalmazottak és munkások arányszámát Ez az arány- számemelés azonban úgy történik majd, — mondják kormánykörökben — hogy nem jár majd a gazdasági élet megrázkódtatásával. A tervbevett intézkedéseket tíz év alatt fokozatosan hajtják majd végre. Tíz év alatt akarják elérni, hogy a vér szerinti románok egy bizonyos arányszámot — valószínűleg ötven- százalékot — érjenek el a különböző foglalkozási ágakban. Különböző intézkedéseket határoztak el a földtulajdon elidegenítése ellen. Az államnak már eddig is elővételi joga volt a földvásárlásra, eddig azonban a legalsó határ ötven hektár volt. A jövőben az alsó határ egy hektár lesz. Ilymódon akarják biztosítani, hogy a föld a román földműves lakosságé legyen. Érsekújvár megyesszékljely akar lenni Érsekújvárról jelentik: A városban mozgalom indult meg annak érdekében, hrgy Pozsony, Nyitra és Bars vármegyék visszacsatolt részeit ideiglenesen egyesítsék és az új megyének Érsekújvár legyen a székhelye. Az ideiglenesen egyesített megye a pozsonyi, galántai, érsek- újvári, verebélyi és lévai járásokból állana. A terv érdekében a város felíratta! fordult a belügyminisztériumhoz. A kérést főleg közlekedési és földrajzi okokkal indokolják. Érsekújvár, mint vasúti központ a pozsonyi, nyitrai, verebélyi és lévai vasúti vonal mentén fekvő
