Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)

1938-11-22 / 14. szám

8 ‘FEIsVIDE'KI -MAöVaRHIRLAE 1938 NOVEMBER 22, KEDD Nagysurányban békésen lobog egymás mellett a magyar és a szlovák zászló Nagysurány, nov. 24. (A Felvidéki Magyar Hírlap kiküldött munkatársától.) A felszabadult Felvidék nétköznapi életét kutatjuk, amelybe a katonai közigazgatás segítségével kapcso­lódnak. Engedünk azonban Tha-xn János tanár invitálásának és futó látogatást teszünk a Múzeumban annál a két őskori magyar harcosnál, akiknek csontjaira Új­vár és Naszvad között bukkantak. Ott nyugszanak csontjaik üveg alatt abban a homokban, amelybe temették, karjukon, lábukon ezüst karperec, tarso­lyukban megmaradt a tűzkő. Konyonyá- jukban ép mind a harminckét foguk. Ott pihen velük a velük együtt eltemetett lo­vuk egy-egy csontmaradványa. Csoda, hogy ezt a két múzeumi sírt nem forgatták fel, nem dúlták fel a cse­hek, hiszen ez a két őskori magyar harcos volt némán a legékesebben szóló irredenta, ők hirdették ezeréves mivoltukkal, hogy a húsz éven át bitorolt föld, magyar volt. A Múzeum meglátogatása után a hely­beli Nemzeti Tanácsot keressük fel. Ölvedy János elnököt és Mészáros Lászlót, az Egyesült Magyar Párt főtitkárát találjuk a hivatalban. I „Csehszlovák nyelven“... ölvedy János fiatal férfi volt a csehek beözönlésekor. Negyvenhároméves. Agilis, tetterős. Mégis csekély nyugdíjjal nyom­ban kitették a helybeli bankban viselt ál­lásából. Húsz év küzdelme, de különösen az utóbbi idők idegeket és lelket megfe­szítő munkája most erősen meglátszik gondoktól szántott arcán. Az utolsó hónapokban az élete forgott kockán, mint minden magyarnak, aki teljes lélek­kel kiállott a magyar nemzeti érzés har­cában. És azután jött a sok munka. A segítségre szoruló emberek ezrei keresték fel a Nemzeti Tanács helyiségét, naponként száz és száz kérvény fut be és mindegyi­ket el kell intézni, sürgősen, mert a gyo­mor nem tűr halasztást. És állandóan se­gítségére kell lenni a katonai közigazgatás­nak, amelynek a Nemzeti Tanács a leg­megbízhatóbb támasza. Elmondja Ölvedy János, hogy a postáról, vasútról, mindenünnen, jegyzőségből, tanítóságból kitettek mindenkit, aki magyar volt, sőt a pályamunkások között is húsz esz­tendő alatt, mindössze két magyar embert alkalmaztak s még ezektől is megkövetel­ték, hogy gyermekeiket szlovák iskolába járassák. Akinek bármi vékony szállal az egzisztenciája a csehekhez volt kötve, azoknak ez a kötelességük volt. — A szlovák iskolában sem nem cseh, sem nem szlovák nyelven, hanem az általuk kitalált csehszlovák nyelvben ta­nítottak — mondja. — Szerencse, hogy erre a keveréknyelvre, amelyen egyik sem érti meg jól a másikát, most már nem lesz többé szüksége az embereknek, — A hivatalokba telepítettek — foly­tatja — mind batyuval érkeztek és most a meneküléskor már vagonokat rendel­tek, hogy elszállíthassák összeharácsolt tulajdonukat. Mindent a magyarok zsír­jából szereztek. Visszamegyünk az érsekujvári Járási Hivatalba, ahol egy őrnaggyal beszélge­tünk. t— A legsürgősebb teendő a többi kö­zött, — mondja —, hogy kenyérhez jut­tassuk azokat a volt MÁV alkalmazot­takat, akiket a csehek kitettek állásuk­ból. Négyszázötven ember lesi napről- navra türelmetlenül válaszomat, amely a MÁV válaszától függ. A MAV-nál érte­sülésem szerint az az aggodalom merült fel, hogy az illetők húsz esztendő alatt megváltozott formájú munkát nem tud­ják kifogástalanul elvégezni, mire java­soltam, hogy akkor osgjsák szét őket nagy gyakorlattal rendelkezől alkalma­zottaik mellé, de mindenesetre minél sürgősebben vegyék fél ismét w létszám­ba, mert ezek húsz esztendei nyomorgás után most már igazán végszükségben vannak, különben is mellettük >szól a jog és a méltányosság, A MÄ^\ remélhetőleg i meg­Csomafeöl4PaP*r i ujeágmakuramra legolcsóbb 'beszerzési forrása Hunor T-aios é^LTáría utóda Németh József Budapest, VL, Proféi*«. *. - lel llWi-Ä küldi érdemleges, várvavárt és kedvező válaszát. Nagysurány, a szlovák falú Itt kapunk felvilágosítást a Magyar a magyarért akció sikeréről. *— Egy-egy községben hatvan-nyolc­van család szorul rá a sürgős segít­ségre. A csomagok kiosztását megkezd­tük és állandóan folytatjuk. Az anyagot a Hangya szállítja ide teherautóin és a helybeli hölgyek végzik el a csomagolás munkáját. Égy-egy család húszkilós csomagot kap egyszerre, de a segítés értelme abban van, hogy ez az ajándék nem egySzersmindenkorro szól, hanem ha elfogyott, újabb húszkilós csomag követi. — A piacok árait bizottság ellenőrzi, hogy elejét vegyük minden esetleges ár­drágítást kísérletnek. Utunk innen Nagysurányba vezetett, abban a nagy községbe, amelynek lakos­sága kilencven százalékban — szlovák. A házakon itt is magyar nemzeti zászló leng, közöttük békésen lobog a szlovák mtono- mista zászló, jeléül annak, hogy senkit sem üldöznek szlovák nemzeti érzése miatt. A községháza folyosóján találkozom egy férfival, aki most érkezett haza a cseh­szlovák hadseregből. Középkorú ember, tör­ve beszél magyarul. —• A szlovák újságok — mondja — azt írják, hogy a bevoxiuló magyar ka­tonák kardélre hányják nemcsak a szlo­vákokat, hanem az asszonyokat és szu­ronyuk hegyére tűzik a szlovák csecse­mőket. Engem is ijesztettek, de még­sem maradtam odaát. Nem hittem ezek- ttok a szörnyűségeknek, de meg — gon­doltam — ha van bennük valami igaz, akkor is inkább százszor hazajövök. És mikor hazajöttem, látom, hogy a ma­gyar katona már részben be is szántotta kis földemet. — Igazán mondhatom, azt sem tudtam, mit szóljak. Aki Hodzsának kezet csókolt... Pár perc múlva Roszivál Károly jegyző­vel beszélünk, aki nemrég került ide egy szomszédos kisebb helységből. De még tanúja volt a nagysurányi cseh fő­jegyző garázdálkodásának. Nem mondja el minden viselt dolgát, lova­giassága tiltja, de elképzelhető abból, hogy szlovák léttére az utóbbi időben már nem mert fényes nappal sem csendőrkísé rét nélkül végigmenni az utcákon. Elképzelhető, hogy mennyire nyúzta ezt a szegény népet. Az összeharácsolt pénze­ket éppen úgy elvitte, mint a község péaizé*. Itt hagyta szlovákjait egyetlen fillér nélkül s hogy távozása még mara­dandóbb nyomokat hagyjon, magával vitte a község egyik törté­nelmi okmányát, I. Ferenc aranybul- lás pecsétjével ellátott írását, amely Nagysurány községet királyi kéz­irattal mezővárosi rangra emelte. Nem csodálható ez olyan embertől, aki Hodzsának kezet csókolt. Az már Rodzi val jegyző érdeme, meg az illetékes körök jóindulatú megértésének, hogy előlegül pénzt hozott Budapestről legalább a köz­ségi alkalmazottak fizetésére, nehogy ke­nyér nélkül maradjanak. Ismételten kéri a jegyző, hogy írjuk meg: milyen lelkes szeretettel fogadta a község a bevonuló magyar csapatokat. Ennél a történelmi pillanatnál hiányoztak a nyilvánosság képviselői. — Legalább ötezer ember gyűlt össze és szorongott a diadal kapunál — mond­ja. — A község vagy hétezer lélékből áll. Ebbe az ötezerbe bele kell termé­szetesen számítani a környékről idegyült embereket is. Pár szóval elsőnek magam üdvözöltem a katonák parancsnokát, azután Turchányi Imre az érsekujvári járás, Markoviin Károly a község nevé­ben, az elemi iskola nevében Hrdina Gyular a polgári iskola nevében Bri- sterydki, igazgató és még számosán. Meg­ígérjük, hogy utólag is hírül adjuk lagysurány örömét a honvédek bevo­nulásakor, ami annál érdekesebb, mert hiszen- kilencven ' százalékban szlovákok, Szlovákok, akiknek jóhiszeműségét a csehszlovák propaganda a légi elkiismer et- lenebbül használta ki. :'Románia nem Kap angol Kölcsönt Párizs, november 21. Károy román király és Mihály trónörökös Lebrun köztársasági el­nök társaságában délelőtt 10 órakor a Montparnasse-pályaudvarról elutazott Ram­bouillet.be vadászatra. London, november 21. Az angol sajtó majd­nem egybehangzó jelentése szerint Károly ro­mán király londoni látogatása nem eredmé­nyezett angol kölcsönt Romániának. Az állí­tólagos 12 millió fontnyi kölcsön hírét a legtöbb lap kifejezetten cáfolja. A Daily Telegraph diplomáciai levelezője szerint szó sem lehet arról, hogy Anglia fegyverkezési kölcsönt nyújtson Romániának. A Daily Express szerint legfeljebb kereske­delmi hitelekről volt szó szigorúan kereske­delmi alapon. A felvidéki egyetemi halgatck jelentkezzenek sző .elségüknél! FELHÍVÁS I A Felvidéki (volt csehszlovákiai) Magyar Akadémikusok Szövetsége felhívja a vissza- ] csatolt területen lakó szlovák nemzetiségű főiskolásokat, illetve a magyar egyetemekre készülő ifjúságot, hogy minden egyetemi kérdésben forduljanak szövetségünkhöz, Buda­pest, VILI., József-körút 60., II. 9. Figyelmeztetünk minden egyetemre és fő­iskolára indulót, hogy az átlépéskor a cseh­szlovák egyetemeken szerzett szemeszterek és vizsgák minden hátrány nélkül elismertet- *nek. Tekintettel azonban arra, hogy a beiratás- hoz nemzethűségi bizonyítvány is szükséges, figyelmeztetünk minden szlovák nemzetiségű főiskolást, hogy személyi és egyetemi okmá­nyain kívül a helyi szlovák nemzeti tanácstól kiállított bizonyítványt is hozzon magával, amellyel a szlovák nemzethez való hűségét igazolhatja. Dr. Fekete Ferenc s. k., h. tit­kár, Zombory György s. k., elnök. Felhívás az egyetemre beiratkozni szándékozó felvidéki magyar ifjúsághoz. 1. Ismételten figyelmeztetjük a felvidéki főiskolásokat és a főiskolákra készülőket, hogy beiratkozás céljából senki ne utazzék az egyetemi városokba addig, amíg a Felvidéki Magyar Akadémikusok Szövetsége erre vo­natkozóan külön felhívást nem tesz közzé. Aki mégis elindul beiratkozás céljából és ügyében el is jár, az saját felelősségére teszi ezt. Ilyen esetekben semmiféle anyagi támo­gatást, sem készpénz formában, sem az egye­temeken való tandíjkedvezményre vonatko­zóan nem tudunk számára biztosítani. 2. Mindenki készítse elő összes birtokában lévő iratait. A magyar egyetemi előírások szerint a következő iratokra van a beirat­kozni szándékozóknak szüksége: a) születési anyakönyvi kivonat; b) középiskolai érettségi bizonyítvány; c) vagyoni kimutatás; d) hadiárvák hatósági bizonyítványa; e) atyja harctéri szolgálatát, esetleg a Károly-keresztet igazoló bizonyítvány. A magasabb szemeszterbe iratkozók ezen­kívül az összes eddigi egyetemi tanulmá­nyaira vonatkozó iratait is készítse elő.- Amennyiben az egyetemi iratai közül nincs minden a kezébe, s az valamelyik csehszlová­kiai egyetemen van, annak beszerzéséről — szükség esetén — mi gondoskodunk. Mindenkinek a fenti iskolán kívül szüksége van, hogy beiratkozhassék, egy a Felvidéki Magyar Akadémikusok Szövetsége által ki­állított bizonylatra. 3. Tekintettel arra, hogy az- összes egye­temre beadandó hivatalos okmányok magyar nyelven szükségesek, a Felvidéki Magyar Akadémikusok Szövetsége eljárt a hivatalos helyeken, hogy a fordításók hitelesítését díj­mentesen lehessen elintézni. Éppen ezért min­denki fordítsa le magyar nyelvre összes más­nyelvű hivatalos iratát, világosan, tisztán és pontosan legépelve készítse hitelesítésre elő. A hitelesség ellenőrzését a FMASz buda­pesti központja végzi. 4. Éppen ezért és azért is, nehogy valaki esetleg iratai hiányában vagy egyéb hasonló ok miatt a beiratkozásról le ne késsék, min­denki haladéktalanul küldje be összes iratát (a magyar nyelvűeket is) a budapesti FMASz központba. Egyben jelezze azt is, melyik egyetemre szándékozik beiratkozni, hogy így a vidéki egyetemekre iratkozók számára egy budapesti utat megtakaríthassunk. 5. Mindenki, akinek még érvényes csehszlo­vák vagyoni kimutatása van, azt is hitelesí­tésre előkészített magyar fordítás formájában — az eredeti szöveget csatolva — küldje be a központnak, mert erre a szemeszterre még azok a mérvadók és érvényesek. 6. Aki erre a szemeszterre érvényes orszá­gos, járási vagy városi ösztöndíjjal rendelke­zik, az arról szóló hivatalos értesítést (ma­gyar fordítását is!) szintén küldje meg a központnak. 7. Aki kitöltött jelentkezési lapját mégnem küldte el a központhoz, az a legrövidebb időn belül pótolja azt. A jelentkezési lap kérdéseit éppen ezért a Felvidéki Magyar Hírlap va­8. A vasúti kedvezményre szóló igazolvá­nyok a jövő hét elejével kerülnek szétkül­désre. 9. Mindenki gondoskodjék arról, hogy leg­alább négy igazolványra alkalmas fényképe legyen kéznél. Legalább ennyire lesz okvetle­nül szükségei 10. Ismételten mindenki tudomására hozzuk, hogy levelekre csak egészen kivételes esetek­ben válaszolhatunk. Azonban forduljon a köz­ponthoz, mert ügyét minden körülmények kö­zött elintézzük, mégha azonnal nem is vála­szolhatunk. Budapest, 1938 november 19. Dr. Fekete Ferenc s. k., h. titkár, Zombory György s. k. elnök. • JELENTKEZÉSI LAP Név .... illetőség .... Születési hely, megye, járás, év, hó, nap . . s .Val­lás .... nemzetiség .... anyanyelv .... Családi állapot .... Melyik in­tézetben érettségizett, eredmény .... Me­lyik főiskolán vagy egyetemen tanult . . . . Hány félévig .... mely fakutáson ...» Milyen vizsgát, szigorlatot tett le . • . « Eredmény .... Melyik<magyar egyetemre óhajt beiratkozni .... Milyen fakultásra . • . . Milyen összeget fordíthat az egye­temi tanulmányaira, a) lakásra . . . . P, b) étkezésre . . . . P, c) tandíjra féléven­ként . h . . P, d) taneszközökre ... a P. Élvezett-e eddigi tanulmányai alatt vagy az utolsó szemeszterben a) tandíjkedvezményt, milyent . . • . b) ösztöndíjat, milyent és mennyit . ; • . . c) élelmezési, lakás, vagy egyéb természetű segélyt .... Mi­lyen értékűt és honnan . . s Atyja, gyámja, neve, foglalkozása . . s . Atyja állandó lakhelye .... (pontos cím.) Az atya ál­tal eltartott családtagok száma és kora .... Atyja havi jövedelme .... Szüleinek pontos vagyoni helyzete (föld, ház, stb). . . . Milyen természetű támogatásra, illetve se­gélyre van leginkább szüksége . ■ . . In­ternátusbán kíván-e lakni . ... Melyik csehszlovákiai egyesületnek volt tagja ... Katona volt-e, mikor, hol, rangja . • ■ • Mivel igazolja . ■ . . Kelt aláírás. Katonaszabadítási botrány Franciaországban Paris, november 21. A marseillei katonaszabadítási botrány napról-napra nagyobb méreteket ölt. A vizsgálatot vezető hatóságok elfogatási pa­rancsot adtak ki a marseillei szocialista párt egyik vezető tagja, Toussaint-Franchi dr. városi tanácsos, a Hotel Dieu közkór­ház igazgatója ellen, akit azzal vádolnak, hogy katonaköteles egyéneket hamis orvosi bizonyítványokkal látott el. Marseillei saj­tójelentések szerint az ügyből kifolyóan újabb feltűnést keltő letartóztatások álla­nak küszöbön. A marseilei botránnyal egy időben a rend. őrség Párisban is nagyszabású katonasza- badiítási ügyet lepleztek l4 Egy Jean Ber­nard nevű törzsőrmester, aki a sz|j na me­gyei sorozóbizottság titkári teendőit vé­gezte, hamis okmányokkal nr^tesített a katonai szolgálat* alól. A rendőrség dot és öt b«ntá*áijeUrtóztatta^^^^^ vagónfételben vásárolunk ismui-nQi wh. Borókabogyót Hm 9&§

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom