Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)

1938-11-16 / 9. szám

1988 NOVEMBER 18. SZERDA

A hazugság

két évtizede

"Kassa. Ma nem kell romantikus léleknek lenni ahhoz, hogy az ember álomnak tartsa a valóságot. Az elmúlt néhány hét, amely átívelt fölöttünk, mint valami apokaliptikus lovas, ma csakugyan zűrzavaros alomnak, látomásnak hat. Chamberlain első németországi látogatásától kezdve, az elmúlt pénteki napig, amikor Magyarország kormányzója bevonult Kassára, zajlott le a. nevezetes történelmi korszak, szá- murikra talán a legnevezetesebb a török- dúlás óta. A néhány hetes korszakban a mi életünkre, felvidéki magyarok életére ment a legkeservesebb játék. Nem csak azért. mert. ml vártunk legtovább, nem csak azért, mert tehetetlenül, minden erőszaknak kiszolgáltatva, minden hazugságtól és rémhírtől rémüldözve, pillanatonkint borzolódott idegzetünk kétség és remény között, de főleg azért., mert az igazságba vetett hitünket, az újra magasan lobogó fáklyát fenyegette a végleges elalvás veszélye.

A szudétanémetek régóta tudták, hogy mi vár rájuk és egyik napról a másikra fordult a sorsuk, de mi még hosszú hetekig szenvedtük végig a mozgósítás kegyetlen napjait, a mesterségesen szított pánikot, a parancsokat, amelyek rettegést akartak kelteni bennünk abban az irányban, ahonnan a szabadulást vártuk, a még ideiglenesen hátaimon lévők minden kajánságát számító kínzását. Végig kellett szenvednünk a futószalagon gyártott hazug híreket, ébredező öntudatunk letiprását, a magunk és gyermekeink elhurcolását, megkínzását, rabságban tartását, szerencsétlen testvéreink legyilkolását. IDs mindenekfölőtt a legnagyobb szenvedés volt a kárörvendő, álnok mosoly, amellyel reményeinket gyilkolták.

És aztán mégis elérkezett a bizonyosság órája, a nagy fellélegzés, a nagy ujjongás órája. De utána még várnunk kellett, — nekünk, kassáiknak még egy teljes hétig kellett vámunk. Bevétették velünk a zászlókat, amelyek minden felhívás nélkül, a szív rádiószavára egyik óráról a másikra az öröm erdejébe borították Kassa utcáit, mert a. húszéves erőszak urai nem bírták látni a kirobbanó igazság diadal- inas képét. Belénk szorították a jókedvet, zárórával, tilalommal kényszerítettek be bennünket lakásainkba, hogy ne lássuk, miként rabolják el a közvagyont, az utolsó órák bosszújával fenyegettek bennünket, hogy az utolsó percig ne örülhessünk fel- szabadulásunknak.

ÉS aztán ragyogó napsütéses napra ébredtünk, amikor az utolsó hátvéd is kivonult a városból és amikor mindenki, aki mozogni tudott, kitódult a város déli határába, hogy megláthassa az első magyar katonákat. Kedves Pósfay hadnagy, az élcsapat parancsnoka, kedves Vörösmarthy őrnagy, aki a postát jött átvenni, kedves Bross Antal zászlós, árlcász szakaszparancsnok. akiknek kezét először szorítottuk meg a bárcai határban, ti nem tudjátok, miként fordult a látomásunk a szörnyű lidércnyomásból az ellenkező álomlátás boldogságába. Nem ocsúdtunk fel még ma sem, a pénteki nagy nap után, amelyhez hasonlóra alig emlékszik ez a viharvert város. Még núndig vannak perceink, melyekben azt hisszük, hogy álmodunk. Még mindig látomásként hat emlékünkben, ahogy Littay altábornagy összecsókolta a kisgyermeket, aki eldadogta üdvözlő szavait a város határában, ahogy Horthy Miklós őfőméltósága leszállt fehér lováról, ahogy belépett az ősi kassai Dómba és ahogy vele együtt végignézhettük immár a mi büszkeségünknek, a gyönyörű magyar honvédségnek felvonulását.

Akik a trianoni határon túlról jöttek, hogy lássák örömünket, nehezen érthetik meg, hogy mi még az álom bódulatában érezzük mindazt, ami számukra diadalmas valóság, ők nem tudják átérezni, mit jelent az, hogy húsz éven keresztül állandóan hazugságot vertek a fejünkbe, állandóan arra kényszerítettek bennünket, hogy fehérnek lássuk a feketét és saját magunkról se tudjuk többé, hogy kik vagyunk. A városi banketten, ahol Rothermere lord és a magyar közit

élet legmagasabbjai jelenlétében Pajor szenátor pohárköszöntőjében, a prágai statisztikai hiatalt invokálta, kevesen értették meg szavainak honderejét. Közömbös udvariassággal fogadták a magyarázatot a körülöttünk ülő képviselők és újságírók, hogy a prágai statisztikai hivatal állapította meg, hogy Kassán nem egészen tizennyolc százalék a magyarság arány- száma. Talán úgy vél te az előkelő közönség, hogy mindössze ügyes propagandafogósról van szó, nem tudták felfogni az első percben. hogy bennünket, kassai magyarokat ezzel a hazug számmal vertek, ezzel a gonoszul ferdített, statisztikai adattal akartak megfosztani kenyerünktől, kultúránk, tói, életünktől. Nehezen is érthető a kívülálló számára, hogy miként lehet pozitív számokban hazudni, hogy miként lehet meghamisított statisztikával egy nemzetet megölni. Nehezen érthető, hogy miként lehet egy hazug számból hazug látszatot gyártani, miként lehet az utcai közönséget is arra kényszeríteni, hogy segítsen szlovák jelleget adni a városnak. Melyik magyar pedagógus hinné el például, hogy a magyar reálgimnázium igazgatója bizalmasan utasította a magyar diákokat, hogy szlová ,il beszéljenek az utcán, mert „így is gyakorolják a nyelvet” és azt már említeni sem szükséges, hogy a szlovák középiskolákba kényszerített magyar gyermekeknek egyenesen tilos volt az utcán magyarul beszélni.

Nem érthetik meg a volt határon túlról érkezettek, hogy a börtön homályához szokott szemünk még káprázik a napfényben, hogy romlott idegzettel még hátra-hátra tekintünk: nem látnak-e bennünket őrizőink, szabad-e büntetlenül, boldogan ünnepelnünk?

De azt meg kell érteniök a túlról jött testvéreinknek, hogy súlyos megismeréseket és tanulságokat hoztunk magunkkal a húszéves pokolból és e tanulságokat nem tudjuk és nem is akarjuk máról holnapra elfelejteni. Legnagyobb bűnünk volt elnyomóink szemében, hogy nem akartunk' hinni a hazugságban: ezért szenvedélyesen megszerettük az igazságot, ahogy csak szenvedések árán szerethet az ember. A demokrácia nevében túrtak ki bennünket szellemi és anyagi javainkból és így megtanultuk, hogy az áldemokrácia a legár- tóbb, legveszedelmesebb bűn.

Ki akarták irtani belőlünk a hazafiasságot, ezért megtanultuk, magunkévá tettük a nemzethűséget. Ez a hűség mentes volt minden érdektől, ez a hűség — mint Körmendy-Ékes Lajos mondta szép beszédében — a purgatórium tüzében izzott tiszta arannyá és mentesült minden salaktól. Jogfosztás, börtön és üldöztetés járt ezért a hűségért, nem kétséges hát, hogy becsületes és erős érték, aminek nem sza bad elvesznie a magyarság számára.

A nemzethűséget, az igazság szenvedélyes szeretetét, az igazságos demokrácia szeretetét hozzuk magunkkal a húszéves száműzetésből: ezekkel kérünk bebocsát- tatást a feltárult kapun.

És még egy tanulságot hoztunk magunkkal. ami nemcsak magunknak és nemcsak magyar testvéreinkenk szól. Húsz év elteltével most ütötte az első rést az igaz ságos jóvátétel a trianoni börtönön. Ezt a börtönt annak idején egy. nagy gondolat hazug elferdítésével, az erőszak diktátumával építették az élő testbe. Azóta már megtudta az egész világ, amit mi első perc tol fogva jajongtunk, hogy az önrendelkezési jog nevében a győztes nagyhatalmak űzték távoli és átmeneti biztonsági játékaikat és ezt a célt, amelynek a magyar nemzetet dobták áldozatul, nem átallották a kis és nagy hazugságok egész szövevényével lepleziii. E hazugságok között bizonyára az volt a legperfidebb, amely szerint a világháborút Magyarország robbantotta ki, hogy leigázza Szerbiát. így hát megérdemli a sorsot, amelyet ő akart juttatni egy más nemzetnektCA francia Pozzi, aki öt évvel ezelőtt leleplezte ezt a borzalmas hazugságot, már akkor azt jósolta, hogy a Németország hátában erőszakkal létrehozott államszövetség nagyzási hóPAL A B

zseblámpa-elem anódíelep

VfZETŐ VILÁGMÁRKA! j

Gyárija: PALA ÉS TÁRSA ELEM GYÁR R.T.

BUDAPEST, IX.. WICSTVR-UTGA DB.

borija újabb háborúba fogja sodorni Francaiországot. A bejósolt háború ném következett be és ezen mi magyarok csodálkozhatunk a legkevésbé. A magyar nemzet szabadságharcaiban nem egyszer kapott bátorítást, biztatást, _ ígéretet a franciákéi és mindannyiszor végzetes cserbenhagy ás lett az akár beugratásnak is nevezhető akcióból. Ez a tradicionális francia politika, amely mindig csak a legfeljebb pénzáldozattal járó alkalmi szövetségek megteremtésén fáradozott Közép- és Keleten répában, ezúttal a magyarság vérző testén építette a maga ideiglenes bástyáit. Ezek a. most omladozó, alkalmi bástyák, amelyek vakola.ta a hazugság volt, az egyik kis nemzetnek mérhetetlen szenvedést., a másik kis nemzetnek mérhetetlen csalódást és végzetes életveszedelmet okoztak.

— Miért tettek bennünket, naggyá.? — mondta előttünk egy cseh törzstiszt két. nappal a kivonulás előtt. —- Mi megelégedtünk volna azzal, ami a maink.

Nem válaszolhattunk egyebet. mint. azt, hogy a kis nemzetek legszentebb jogából, az önrendelkezési jogból űzt.ek játékot, építettek csapdát a nagyhatalmak, érdekeik szerint duzzasztották fel az egyik kis nemzet nagyra vágyását, és törték le a másik természetes életigényét.. A maguk ideiglenes érdeke szerint darabolták szst Középeurópát és a részekből nem szabad nemzetek, hanem szabad játékszerek váltak a világpolitikában.

Vannak percek, mikor az ellenfelek meg- értik egymást egy történelmi esemény fel- villanó fényében. A cseh törzstiszt értethetné meg lenginkább ezt a tragikus tanulságot, amit magunkkal hoztunk a húszéves szenvedésből. Az önrendelkezési jog fogalma, most kezd tisztulni az első visszaélések után, ugyanúgy, mint a demokrá-. cia fogalma a hazugságok sorozata után. 1

Jó meleg téli

kötöttárut

íjunk oltson

C !/ ■ f V

harisHyahazhan

a jóminöségekszaküzSete

Botfapesí.RáHöGZi út20

Az önrendelkezési jog a kis nemezetek legszentebb sajátja, el nem tulajdonítható és senki ellen ki nem játszható, a kis nemzetek nem egymás ellen, hanem csak egymással vállvetve Őrizhetik meg e legszentebb tulajdonukat, amitől egyedül függ létük, jövőjük, boldogulásuk.

Ezt a tanulságot szeretnék átnyújtani felszabadító testvéreinknek, úgy hogy fénye sugározzák át azokra a kis nemzetekre, amelyek körülöttünk élnek.

s. i

A felvidéki szlovákság is nagy örömmel kapcsolódik be az új Magyarország életközösségébe

A magyar hatóságok gondoskodása a vetőmag nélkül maradt kisgazdákról — A földreformból a szlovákokat sem zárják ki — A lakosság dédelgeti a honvédeket

Telefon: 131-*».

Sürgönyein:: FALABA, Badepett.

Kassa, nov. 15. A felszabadult területék átcsatolásának közigazgatási és gazdaságpolitikái munkája gyors ütemben folyik. Természetes azonban, hogy mivel a két impérium sok tekintetben eltérő jogszabályok között folytatta életét, a visszacsatolással szükségessé vált összhangbahoza. tál még hetek munkáját kívánja meg.

A teriiletátvétel első napjainak örömmámora után az élet az egész felszabadult Felvidéken kezd visszatérni megszokott napi keretei közé. A Kassára betóduló környékbeli falusi lakosság örvendező arccal végzi dolgát és különösen a reggeli piacokon tárgyalják boldogan az új helyzetükkel kapcsolatos kérdéseket. Rendkívül örvendetes tény, hogy a Magyarországhoz kertitt szlovák községek lakossága is nem. csak lojálisán, hanem látható örömmel kap. csolódik bele az új éüetközöségbe ás gyakran hallani Kassa utcáin, amint megáiba. pítják, hogy a rtHgyarok egészen mások, mint ahogyan a oseh uralom alatt róluk beszéltek.

Különösen nagy megnyugvást keltett az a tény, hogy

a földreform során földhöz jutottak nemzetiségükre való tekintet nélkül, mind megtarthatják földjeiket és a magyar hatóságok megértő gondoskodással sietnek segítségükre azoknak, akiknek még a vetömagvát is elvitték a cseh katonai rekvirálások során, s földjeik megműveletlenek maradták.

Az elmaradt gazdasági munkák most serényen folynak az egész vidéken, ilyenformán remélhető, hogy

jelentősebb károsodás nélkül sikerül a cseh mozgósítás miatt elmaradt mezőgazdasági munkát pótolni.

Igen nagy népszerűségnek és közszeretetnek örvendenek a felszabadult területeken a magyar királyi honvédség csapatai.

A lakosság valósággal dédelgeti a katonákat

és nem győzi eléggé hangsúlyozni azt az óriási különbséget, amely a magyar és a csehszlovák hadsereg fegyelme, valamint a katonaságnak a lakosság iránt megnyilvánuló magatartása terén mutatkozik. Ugyanez áll a magyar királyi rendőrség ás csendőrség tagjaira nézve is. A vidékről Kassára érkező környékbeli falusiak még ma is mináuntalaa körülveszik és valósággal ünnepük a város utcáin szolgálatot teljesítő őrszemeket.

Nagy elismeréssel szólnak a ni. kir. posta és államvasut alkalmazottairól is, különösen kiemelik a közönséggel való udvariasságukat és szolgálatkészségüket, amellyel egyes, még szabályozatlan kérdések körébe eső közönség-kérelmek elintézését igyekeznek megoldani. Ma már a falvak lakossága is nagyobb tömegekben keresi fel azokat a pénzinézoteket, amelyek a csehszlovák pénzt pengőre váltják be.

Ez a munka is zavartalanul és fennakadás nélkül folyik. Az átrendeződés tehát az egész vonalon tervszerűen halad .előre és az átcsatolt területek életrendje óráról- órára mindinkább alkalmazkodik az új viszonyokhoz. (MTI.)

Meglátogatta felszabadult szülőfaluját a hercegprímás

Serédi Jusztinián, Magyarország hercegprímása, aki vasárnap Érsekújváron. pontifikáit nagymisét, hétfőn d élű Ián autón felszabadult szülőfalujába, Deákiba utazott. A bíboros hercegprímás meglátogatta Beáidban azt a templomot, ahol keresztelték és ahol első szentmiséjét mondotta, Deáki templomában csendes szentmisét mondott a hercegprímás. Mise után Ilerczeg Frigyes plébános üdvözölte a bíboros főpásztort. Serédi Jusztinián ezután kiment a temetőbe és felkereste szülei sírját, majd meglátogatta Deákifaar, lakó testvéreit. / é’-)

LUHfl sésbar

mentiiolos.' 50% alkoholtartalommal,

líitüní/nifcösióg. Gyártja:

Hazai likőr-,mi#- és szeszár uoyár rl.

»tDAPEStyXni., FOKGACH-U. 9/8. Telefon: 291-312