Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)
1938-11-08 / 2. szám
1938 NOVEMBER 8, REDD rmmZto JfefeRHTRTAf^ f hatalmas tömeg ú,jból egetverő éljenzésbe tört ki. Ezután egy magyarruhás kislány, a DJ, elernista Bratkovics Rózsi. lépett elő a dl szemelvény előtti kis térségre, csokorral a karján s kedves kis verssel köszöntötte a kormányzót és ,/t szép magyar vitézellet” a komáromi gyermekek nevében. A kislány bátor fellépésével s talpraesett szavalatával frenetikus sikert aratott. A tömeg ismét hosszasan cs lelkesen éltette a kormányzót. A kis Bratkovics Rózsi, amikor felment az emelvényre és Káprázatos díszmenet Temessy Milán, a vegycsdandár parancsnoka ezután a kormányzó parancsára elrendelte a csapatok díszmenetét. A díszmenet másfél óra hosszat tartott. A díszmenet alatt a lassan szemerkélő eső mindjobban erősödött, úgy hogy a vétlen már mindenki alaposain megázott, de sec'ki. sem hagyta el helyét. A: kormányzó a disz eme) vény előtt fogadta a csapatok díszmenetét. Mögötte állottak fel Werth Henriik gyalogsági tábornok, a. honvédvezérkar főnöke, vitéz Jánv Gusztáv altábornagy, a katonai iroda főnöke és vitéz Vemessy Milán altábornagy, vegyesdandár parancsnok szárnysegédeikkel és beosztott tisztjeikkel. J ózsef királyi kér cég vette át honvédéi élén Párkánynánát Áz utolsó prágai napok A „második cseh köztársaság"* kezdetei Elvidékiesedés — A P. M.H. küzdelmesélete Harc a cenzúrával Mint újabb nagy íejbekóiintás hatott a ESZTERGOM, nov. 7. ■ Vasárnap reggel keriitl a sor az eszter- gom-párkányi Dunahid átadására. Ebből az alkalomból reggel katonai zenekar járta be a várost; a lakosság hajnal óta talpon van. Esztergom zászlódíszbe öltözötten várja Párkány felszabadulását. Nyolc óra előtt Indult el a párkányi hidra a magyar parlamenter-tiszt, akit két szuronyos és rohamsisakos honvéd kisért fehér zászlócskával. Esztergom lakossága lelkes éljenzéssel kísérte őket végig az utcákon, 99\ hidat átvettem, a hid magyar I“ Pontban nyolc órakor indult meg a magyar bizottság, Vasváry százados vezetésével a bid közepe felé. Ott egy cseh tiszt állott. A kölcsönös Üdvözlés után a cseh tiszt közölte Vasváry százsdossal, hogy megbízatása az, hogy átadja Párkány városát és az első etappot és kéri a híd, átvételét. Néhány pillanat múlva Vasváry százados egy honvédtiszt cs egy honvéd kíséretében elindult, hogy megvizsgálja a hid párkányi feljáróját, nincs-e akadálya az átvonulásnak és megállapítsa, milyen «állapotban van a híd. Nemsokára visszatért és a híd közepén álló újságíróknak ezt mondta: — A hidat átvettem. A híd magyar. Délelőtt 11 órakor lépték át a magyar csapatok az esztergom—párkányi hídon a trianoni határt. Délelőtt 10 órakor megérkezett a hídfőhöz József királyi herceg tábornagy s mint ezredtulajdonos fogadta átvonulásra kész ezrede jelentését. * , Egy fehérzászlós gépkocsi és egy élő- csapat átvonulása után a zenekar a Magyar Hiszekegyet játszotta. Erre megkezdődött a csapatok átvonulása nagybaczoni Nagy Vilmos altábornagy, dandárparancsnokkal és vezérkarával az élen. Pontosan délelőtt 11 óra volt. Megszólaltak a harangok, huüott a virágeső, harsogott az éljen mindenfelől. A lelkesedés határtalan volt. Ezután József királyi herceg lépett a szószékre. — Életem legboldogabb napja, a. mai, — mondotta - midőn látom, a, trianoni várat meginogni. Alapjait a magyar kitartás és akarat rendítette meg. — Tudom, hogy ez a vár teljesen össze fog omlani. A mai csak az első lépés volt. Isten vezéreli a mi csapatainkat, csak azt szálljuk meg. amit az igazság adott nekünk. Kérjük a mindenható Istent, hogy ezt az igazságszolgáltatást, folytassa, adja meg &5 annyit szenvedett, magyarátnyujtóttá a kormányzónak a komáromi gyermekek csokrát, a kormányzó két, kar. javai magasba■ emelte és meghatott szeretettel két orcáján megcsókolta, A közönség könnyekig meghatva, nézte a kedves jelenetet. Eizután a zászló megkoszorúzása következett A vegyesdandár zászlajára a komáromi magyar anyák nevében Balogh Miklós helyettes polgármester felesége, a komáromi leányok nevében pedig Gogh Zsuzsi kötött nemzetiszínű szalagot és koszorút, miközben a folyamőrök zenekara a Himnuszt játszotta. A Főméltóságú Asszony. Imrédy Béla miniszterelnök es a karmánv tagjai a dísze melvényen. helyezkedtek el, amely a kormányzó mögött volt. A diszmenet alatt a folyamőrség és a gyalogezred zenekara felváltva lelkes magyar indulókat játszott A honvédcsapatok kitűnő benyomást tettek. A felszabadult komáromiak nem győztek ünnepelni a pompás színben remekül menetelő, nagyszerűen felszerelt honvédcsapatokat. A.z ünnepet, a Himnusz zárta be. Az ünnepség végén a kormányzó családjával és kíséretével gépkocsYi IIj Komáromon át visszatért Budapestre. A csapatok elhelyezési körletükbe vo- nultakmult hétszer da estéjén a csali fővárosban a bécsi döntőbíróság ítélete. Ezt nem várták. Nem várták a csehek, de Tiso kormánya sem, amely biztosra vette, hogy a százszázalékos fordulattal, amit a cseh politika Benes baloldali uralmától: a feltétlen náir.etbarátságig tett, sikerült legalább Kassát megtartani a cseh állam keretc- ?>en. E kassai kérdéssel kapcsolatban a legfantasztikusabb hírek keringtek a prágai’ levegőben. „Jól értesült körök” tudni vélték, hogy Durcsánszky, majd Tiso miniszterek biztos ígéretet kaptak németországi útjuk alkalmával „Hitlerhez .közelálló köröktől”, hogy Kassát nem adják a magyaroknak. E híreknek volt a következménye az is, hogy míg előbb Kassa kiürítése megkezdődött cs a csehek csomagoltak a városban, addig október vége felé min- den csehszlovák elem utasítást kapott a városban, hogy rriairtd.jon, mert „nincs ve. esély”. Míg az egyik lap, a „Slovensky Illas” előbb megírta, hogy Kassáról a szlo. vakoknak le kell mondani ok, addig most a kormány mindent visszavont s szigorúan megbüntette a „Slovensky Hlas”-nak azt a szerkesztőjét, aki Kassa elvesztéséről irt. S most Becs Kassát mégis a magyaroknak ítélte. Azt mondták, hogy ez a döntés Ciauo határozott nyomására tortáit, aki nem engedett. Prágát lesújtotta a bír. — Sohasem egyeztünk volna bele a bécsi dön.őbirósúgba, — mondotta elkeseredetten egy Prágában élő Hodzsa-párti szlovák, ha tudtuk volna, hogy Kassáról le kell mondanunk. Becsbe azzal a biztos tudattal mentünk, hogy Kassa körül minden rendben van. A megváltozott város A kezdeti döntés végleg megváltoztatta a cseh főváros képét. Mintha cs a hajdan ragyogó és büszke varos napok alatt fővárosból újra visszafejlődött volna vidéki várossá, olyanná, amilyen a háború előtt volt, A városi tanács elhatározta, hogy’ az utcákat csak félig világítja meg. mert „mostantól kezdve takarékoskodni kell.” Több villamosvonalat végleg megszüntettek, a meglévőkön pedig ritkán közlekednek a kocsik. Tízkor este minden kávéház üres. A sötét utcák hamar kiürülnek. Az a két elem amely a, prágai utcának színt és életet adott: a németség és a zsidóság, eltűnt. A gazdag németek elköltöztek, a zsidók pedig, a múlt heti zsidóellenes tüntetések óta, amikor sorra kidobálták a zsidókat a Vencel-tér és a Graben kávéházaiból, nem mernek este az utcára jönni. A színházak nagyrésze zárva van, á mozik öreg filmeket játszanak. Az idegenek elutaztak. A prágaiak kopottak, fakók, csendesek, arcukon meglátszanak az elmúlt hetek szörnyű izgalmai. Ez. a túl,józan, anyagias nép, megadta magát a sorsnak és mindentől visszahúzódva, a végletekig menő 'takarékossággal akar fölkészülni a rossz jövendőre. — Ugyanúgy fogunk élni, mint a háború előtt, mondja cseh barátom, akihez búcsúzni mentem. — Akkor azt mondottuk „kicsiny, de a mienk,” s zártan, szívósan védtük a mi szűk kis életünket. Nem szerettük az idegeneket, bizalmatlanok voltmik velük szemben, soha jót nem kaptuk tőlük. Nem léptünk ki köreinkből, rideg és visszavonult kispolgári életet éltünk, mert a nemzet csak ebben az önkéntes visszavonul tságban tudott erőt gyűjteni, ha kilépett, belőle, megejtette az idegen, nagy élet varázsa: az osztrák életé. Azután, a háború után megvált ózott- minden. Azt. hittük, hogy megszerettek bennünket., s vannak nagy’ barátaink, akikben megbízhatunk. Boldogan kibontakoztunk, hernyó helyett lepkeéletet akartunk élni és követtük „professzorainkat.” A professzorok ellen Gúnyosan és elkeseredetten wprofcssaor” «ót. ä „tanárok köztársaságának” nevezte ’ el egyszer egy francia író, mert legfőbb vezetője: Masaryk, Benes, Stef mik, Krofta tanár volt s tanárok is teremtették meg az országot: Wilson, Denis. — Elegünk volt a professzorokból. Neen akarunk több tanárt. Uj vezetőnk lehet katona, közgazdász, jogász, akár ar'szf.ok- rata is,.csak nem doktori név, aki elméié toki »1 indul ki és nem néz a valóságra. Azt kívánjuk Benes utódjáról, hogy jelenésével,- formáival inkább illeszkedjék a nyugati munkákhoz, mint az eddigi vezetők, akik írem nt.olsó sorban formátlan- ságukkal diszkreditállák a cseh gonddá* tot, például Runcinvan előtt is. /I „macáik köztársaság”, amely most születik meg, más lösz, mint az „első köztársaság’ volt. Kisebb és szerényebb. Visszatérünk háborúeiőűti módszereinkhez, amelyek erőt és egységet adtak a cseh nepriek. Nam barátkozunk többé. Nem játszunk Európát és a „világdemokrácia kiválasztott népét”. Magunk közt akarunk maradni. „Hegyünk, de egymilliónyian" Amit cseh informátorom mondott, jellemző az egész prágai gondolkozásmódra.. Bennünket, Prágában élő magyarokat, alapjában nem sokat érdekelt már ez az elkeseredés, p nem kívántunk vitázni az új belát§sokkal. Igyekeztünk minél előbb eljutni abból a városból, ahol annyira megaláztak $ annyira éreztettél: vétünk mindig, hogy idegenek cs nem kívántak vagyunk. Amikor a Vencel-ténzn egy cseh pat- trióta a napokban rámnrdulfc egy magyarra. mert magyarul beszélt, s figyelmeztette, hogy. Prágában nincs helye az idegen nyclvüekir.k, a magyar okosan válaszolt : — Csillapodjék, uram, hiszen megyünk már. Elmegyünk mind an egymillióin, nem zavarjuk önöket többé. Megyünk! Indulunk! A kék P.M.H. Könnyű azt mondani, hogy’ elutazunk Prágából. A cseh főváros hetek óta alig érintkezett a világgal. A sajtó a legszigorúbb cenzúra alatt állt és egy’ellen olyan hír cem jelenbe.el: meg a lapokban, ami bármilyen tekintetben sértette a kormány érdekeit. Az egye'len összekö'tteés a világgal a rádió volr, mintha lakatlan szigeten éltünk volna. Különösen mi, a P. M. H.-nál éreztük a cenzúra szigorát. Olyat sem közölhettünk, amit más lapok közölhették. Amikor egyszer szemrehányást tértünk a cenzúrán, hogy’ miért kivételesen szigorúak velünk szemben, a következő választ kaptuk: ' ■» í — Mi nem általános szempontból ■ ítéljük meg az anyagot, azt vesszük tekintetbe, hogy kinek íródik az újság. Ami a cseh olvasó eleüt ártatlan beláő kritika, az veszedelmes lehet, ha' magyarok elé jut. Most utólag kérünk bocsánatot a mi hűséges olvasóinktól, akik papírra, nyomott, tehetetlen P. M. H.-ját is szívesen fogadták, hogy a, kis négyoldalas lapot, ugyanolyan lelkesen vették, mint a régi nagy orgánumot, sőt most megsúghatjuk, hogy’ a lap utolsó heteiben többezer új ember jelentkezett és kérte a P. M. H.-t. Nem mi tehettünk a nyomorúságért, mi csak egy célt ismertünk: kitartani a poszton mindaddig, amíg csak lehet és nem elhagyni az olvasót.. Ha későn is érkeztünk, 'ha tökéletlenek is voltunk, ha a terjedelem nevetségesen szerény volt, mégis eljöttünk' ás mutattuk, hogy élünk. Most ennek vége. Uj, nagy-szerü lehetőségek állnak előttünk és a Felvidéki Magyar Hírlap százszorosán pótolni fogja azt, A különböző csapatok átvonulása után Ságért. Megingott a trianoni vár Brenner Antal dr., Esztergom város helyettes polgármestere, telkes beszédet intézett KolQssváry ezredes ezredparancsnokhoz. Kolossváry ezredes örömének adott kifejezést, hogy ezrede katonáinak bakancsai tiporhatják el a trianoni határt. — Most pedig a kormányzó úr őfőméltó- sága szavainak és parancsának megfelelően megy’ünk előre — mondotta. Nemzeti szallaggal át kötött magyar kenyér A Rákóczi-induló felharsanó hangjai mellett megindultak a zászlóaljak. József királyi herceg tábornagy ezrede élére állott és gyalog vezette azt át a hídon. A zászlóaljak élén egy’ tiszt nemzeti szalaggal átkötött magyar kenyeret vitt, két oldalán két volt cseh hadseregbeli, de magyar nemzetiségű katona haladt cseh egyenruhában, de nemzetiszinű szalagokkal ékesítve. A katonákat virágesővel borították. Szüntelenül felhangzott a kiáltás: Mindent vissza! Pozsonyt vissza! Féltizenkét óra volt, amikor a bevonuló magyar csapatok a. lakosság örömujjongása közepette Párkány főterére érkeztek, Hatalmas diddalkapu fogadta a magyar honvédeket. ,párkány, 1938. november 6. Éljen Horthy Miklós! Mindent vissza! Győzött a magyar igazság!” — ez a felírás díszítette a diadalkaput, amelynek felső része üzent István koro- nájánpJi körvonalait ábrázolja. Amint a csapatok bevonulása befejeződött, a város főterén hazafias ünnepség kezdődött. Helfer Gabika fehér magyar ruhában üdvözölte a-magyar honvédeket és a magyar zászlót. Utána Porubszky Géza esperesplébános, volt csehszlovák nemzetgyűlési képviselő mondott üdvözlő beszédet, mint a párkányi járás magyar nemzeti tanácsának elnöke. Köszönetét mondott a csonka hazának, amely segítette, lelkesítette és istápolta az elszakított magyarságot. Majd köszönetét fejezte ki a magyar igazság nagy szószólóinak, Mussolininak, Hitlernek és a baráti Lengyelországnak. Végül az Egyesült Magyar Párt vezéreinek fejezte ki köszönetét, akik húsz évig küzdöttek a magyarnak azt, amiben a csonka Magyarország húsz éven keresztül tudott hinni: Magyarország feltámadását. Az összegyűlt tömeg lelkesen éltette József királyi herceget, majd nagybaeoni Nagy Vilmos vegyesdandárparancsnok megköszönte az üdvözléseket. Beszédét Horthy Miklós kormányzó szavaival fejezte be: — Istennel Hazánkért, élőre! A tömeg percekig éljenezte a kormányzót, Ezután megkezdődött a csapatok díszszemléje József , királyi herceg és nagy- baconi Nagy Vilmos vegyesdandárparancs. aok előtt, amit a P. M. H. A. cseh kostámságot zott* utolsó számaiból hián: f.V
