Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)
1938-11-13 / 7. szám
1938 NOVEMBER 13, VASÁRNAP TELVIDElKT _Mä.GVARH IRJfAB 9 POZSONY. KáSSA, NYITRA Irta ; Hólya £ajos A magyar csapatok birtokukba vették azokat a magyar területeket, amelyeket a bécsi határozat Magyarországnak az elszakított területekből visszaítélt. Magyar- ország kormányzója megjelent Kassán, hogy a magyar nemzet nevében a visszatért magyar területeket birtokába vegye s a megszenvedett felvidéki magyarságot S magyar családba hazavezesse. Komáromba a magyar honvédség élén vonult be, hogy a fölszabadítás munkáját elindítsa s most, hogy a csapatok az új határon megálltak, a felvidéki magyarság; új életét indítja el a megnagyobbodott magyar hazában. Kassa most a határkő. Vége a felvidéki magyarság húszéves elnyomásának s indul az új élet a nemzet közösségében és államában. Kassa a vég és a kezdet. Kassa a nyomorúság vége s az öröm kezdete. Megtört az ármány s az igazság elindul Kassáról a magyar tájak fölé! Kassa, régi, szépséges magyar város, Rákóczi hamvainak őrzője, magyar harcok iátója, magyar feltámadás záloga. Itt magyar szabadság fanatikus akarata lángolt, lázadások és háborúk támadtak és zúgtak fölötte, innét elvitt a menekülők útja Lengyelországba, Rodostóba, de a százszor levert, rabság ellen lázadó nép mindig visszajött Kassára. A rodostói remetét is visszahozta! S most húsz évig vigyázta Kassa a magyar feltámadást. Együtt a Nagy Fejedelemmel! ő lent a kriptában s fent a nép, amely fáradtságaiban látogatni járt őt erőt merítendő!! S Kassára járt a felvidéki magyar nép lelke is. A kriptában a magyar szabadsághős koporsója mellett fogadott újra és újra szent esküt szabadságáért. Kassa volt a szimbólum, mert összeforrt II. Rákóczi Ferenc nevével és emlékével! Húszéves elnyomásban a történelem a mi felvidéki magyar tereinken sehol sem élt úgy, mint Kassán. A történelem folyamatosságának ízeiért, a múlt tüzéért, tisztító magyar harcaiért Kassára zarándokolt a kisebbségi magyar. S most Kassa hazatért. Rákóczi hazatért! A kassai dóm kriptájában nyugvó drága magyar halott haza vezette megkínzott népét. * Üdvözlégy Kassa! Szívedben Rákóczi testével, falaid között Rákóczi leikével a magyar hazában üdvözlégy! Mi nyugat fiai, akik elsőként borulhattunk a magyar földre, hazatértedkor örömös szívvel, köuy- nyes szemmel köszöntünk. Ha földrajzilag távol is álltunk, most meghallhatjuk, lelkűnkben nagy halottad emlékéhez jártunk, ha nyomorult életünk terhe nagyon nehéz volt. S hogy aggódtunk érted, Kassa! A diplomácia műhelyeiben szörnyű gőzökben izzott a neved s mi görcsbe görnyedve vártuk, hogy felcsillanj, a szabadító megtisztulásban. Hogy remegtünk érted, Kassa! Hazajöttél Kassa! De csak egyedül azok közül, akikkel a neved összeforrott. Pozsony, Nyitra ott maradt. Az utolsó hónapok és hetek izgalmában, lázas magyar feszüléseiben már a . nép lelkében fölmerült a sejtés, hogy Kassa, Pozsony, Nyitra veszélyben van. S a nép ajkán zúgott szerte a Felvidéken: Pozsonyt vissza, Kassát vissza, Nyitrát vissza. A nép, amelynek nem volt más ereje csak a a 130 c MB Fi a 130 éve fennálló • • • • ba vágó árúk legdúsabb A legényesebb igényeket is kielégítő' óriási választék! tj fő‘iizl| ti fióküzlet Vörösmorly-tér 3 (Deák Ferenc-utca sarok.) Károly király-u! 18 lelke lángolása, csak a kínzó aggódása, kiállt az utcákra s harsogta, zúgta: Pozsonyt vissza, Kassát vissza, Nyitrát visz- sza! S Pozsony, Nyitra ott maradt. S most engedtessék meg nekem, hogy Kassán s Kassa örömével sírjak Pozsonyért és Nyitráért. A magyar diplomáciai eredmény óriási! Tudja mindenki. De a Felvidék olyan egységbe forrott egész volt, hogy ennek a szétszakítása nekünk kegyetlen fájdalom. A szlovákiai és kárpátaljai magyarságot a húsz szomorú év külön magyar egységbe forrasztotta. Együtt élt, lélekzett, szenvedett, nőtt, lelkesült minden magyar Kassán, Rozsnyón, Pozsonyban, Nyitrán, Csallóközben s a Mátyus földön, Garam- parton, Nagyszöllősön. Egyek voltunk a szenvedésben s együtt akartunk örülni. Nem bírtuk s nem akartuk elviselni a gondolatot, hogy ebből a családból valaki is lemaradjon. Tiltakoztunk egész lelkűnkkel, hogy valaki is közülünk ott maradjon, ahonnét mi ily boldog szabadulással szabadultunk. Az édes testvérért való aggodalom riogatta a lelkünket s Komárom, Újvár, Léva s végig a magyar síkság minden faluja kiáltotta Európa felé: Pozsonyt vissza, Kassát vissza, Nyitrát vissza! Pozsony, Kassa, Nyitra az aggódó felvidéki magyarság lelkében egységben forrt, mert veszély fenyegetett, hogy elszakítják tőle. S most széttört az egység : Pozsony, Nyitra ott maradt. Kassát öleljük, Pozsonyt, Nyitrát siratjuk. Családunk drágái, fiai ott maradtak, húszéves életünkkel összeforrott városaink gyászbabo- rultak. Pozsony volt a fővárosunk. Pozsony volt ä kisebbségi Urbs. Magyar földön, Nyugat határán forró tempóban nőtt és szépült. A paloták nem voltak a miénk, a finom autók s a szaporodó villák is idegen urak kényelmét ágyazták, de a mi szellemiségünk Pozsony nyugati urbanitá- sában érett meg. Pozsonyban kisebbség volt a magyar, de velünk élt ott a magyar történelem az utcák zugaiban, a régi házak díszeiben, a vár árnyaiban, a dóm hűvösségében, a dunaparti soknyelvű város elpusztíthatatlan stílusában. S ott élt a magyar jelen. A külvárosok sikátoraiban. A csehszlovák földreform áldozatai, a magyar falu robotosai ide menekültek Pozsony alá. Az ősi koronázó város körül a magyar történelem csúf fordulatának bizonysága, a lerongyolódott magyar nép gyűrűt vont a csillogó, lihegő új város körül — Bratislava körül. De Pozsony a miénk volt. A magyar múlt szines álmai lengtek köröttünk — ide kötöttük hitünket, s a város nyomortelepén sápadozott a magyar jelen, — ide ágyaztuk akaratunkat. Pozsony! milyen könyörtelen valósága életünknek! Fővárosunk, ahol kisebbségben vagyunk s ahol jelenünk a külvárosok rongyos embertömege. Magyar Urbs, amelyben nem magyarok laknak, Nyugat, amelyet keleti magyar szegényhad ostromol, főváros, amelyben magyar történelem és magyar szegény nép lakik. Fonák életünk magyar fővárosa most elmaradt tőlünk- A történelem lélekzete eláll az utcákon, a magyar szellem urbani- tása magyarabb urbs felé vigyáz. De mi lesz veled jó pozsonyi magyar polgár s mi lesz veled Pozsony külvárosainak rongyos lakója? Testvérünk Pozsony! Vigyázz magyar lelkedre, polgáraidra, rongyos népedre, mi veled maradunk. A megnagyobbodott Magyar Hazában, fogadjuk, nem felejtünk el s híven gondozzuk magyar népedet, hű testvérünk, Pozsony, Most még Nyitrától búcsúzzam el. Nehéz a búcsú, mert egy darab életem is ott marad. De személyes fájdalmam csak a nagy magyar fájdalmat súlyosbítja s ne tétessék róla több említés, hogy az én életemet is köti valami ide. Csak azt mondjam még el, hogy én, a Csallóköz fia, itt igazán magyarrá, e magyar végvárban,%Nyitrán. Itt a végeken nehezebb volt az élet, súlyosabb a légkör s a nemzetiségi feszültség a felszín alatt a legki- robbanóbb* Itt szemtől-szemben állt a magyar a hatalommal egyénenkint és szórványokban. Nem lehetett tömegbe bízni. Csak az igaza állta. De aki megállta, a leghűségesebb, legbátrább fia lett nemzetének.'Ezek a magyar népek Nyitra vidékén a honfoglalás gyepűiből maradtak s a magyar régi határ megsemmisíthetetlen gyepűi voltak ezer éven át. A határ most újra kivágta őket a magyar közösségből. Tragédiájuk kegyetlen. Megedzett hűséges nép, talán a legelszántabban készülődött haza s konok fegyelemben edzette magát minden harcra. Mégis ott maradt. Tizenöt magyar falu. Kodály itt szedte a legősibb magyar népdalokat. Zsére, Kolon, Eger- szeg, Gimes, Gerencsér s a többi mind a várostól északra és északkeletre. Mert Nyitra' nem a város, jobban mondva nem csak a város. Nyitrát a város s ezek a faluk jelentik. Az Ősi vár, Batthyányi püspök rezidenciája, nemcsak Nyitra város koronája, de egybefogja e szépséges magyar falukoszorut, amelynek tizenöt magyar éke most újra elszakadt. Lendülj szóm, hogy ékesen s zengőeu dicsérhessem Nyitra biztos magyarságát s szomorúságomat értük megillet exive hadd mondjam el. Ezer és ezer zászlót varrtak az asszonyok, hogy a nagy napon kitűzhessék, kokárdákat és énekeket készítettek, új imádságot tanultak és szent fogadalmakat tettek, remegtek és sírtak s mikor a rádió a döntést mondta, összezúzták rádióikat. Szép, szomorú magyar nép, ——MMCTM HIM .....■Ili—1 in UAGVOKI Sohase féljen... fcn megvédem a bőrét! Hég a legrosszabb időtől sem kell félnie, ha a szabadbamenés előtt előbb bedörzsöli a bőrét NtVEA-val. Csak a NI VEA tartalmaz bőrtápláló Euceritet. GyiPlja: BEIERSDORF VEGYÉSZETI R.T. BUDAPEST
