Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)

1938-11-13 / 7. szám

6 •felvidéki JAu&ARHIRLAE 1938 NOVEMBER 13, VASÁRNAP Vezérképviselet: „F E R R Ó" vas-, műszaki és autófelszerelési R. t. Budapest, V., Vilmos császáf-út 28. Tel. 110- 000. \ Komárom negyvennyolc óra alatt „visszamagyarosodott“ . Ui lelkes élet indul a derülátó ősi városban amelynek földjére először lépett Horthy Miklós , KOMÁROM, nov. 11. Olyan, ez a hét a komáromiak számára, mipt az álom. A légmagyaraibb szlovenszkói város — ahogyan Komáromot mindig hív­iák ;—, még most som ébredt fel egészen a vasárnapi nagy-nagy örömből: a hosszú hetek óta tartó kétségbeesést gyors átme­netei a felszabadulás régen várt öröme váltotta fel. Húsz esztendeje várt Klapka városa erre az örömre s mikor beteljese­dett, a sokat szenvedett komáromiak álom­nak hitték, örömüknek boldog könnyekkel, zokogó kiáltásokkal adtak kifejezést. A vá­ros még most sem nyugodott meg, olyan, mint a hangyaboly: a visszafojtott érzések minduntalan megnyilatkozást keresnek, a városon átvonuló katonaságot az öröm minden megnyilvánulásával veszik körül: ez már valóban a „mi katonaságunk" s a „mi államunk!'1 Soha ilyen forgalma Komáromnak még nem volt, pedig a határzár, noha enyhéb­ben, mjég most is fennél. A két Komárom lakossága egyelőre csak úti igazolványok segítségével látogathatja meg egymást. De már az ei'ő papon is nagyon sokan voltak olyanok, akik évek óta nem bH41kozh.it- hattak. Rokonok s régi jó barátok borul­tak egymás nyaltába, a Dunánál kegyet­lenebből elválasztotta őket a híd határ­sorompója. A komáromi tanítóképzőintézet tanulói, az Egyesüti Magyar Párt ifjúsága zászlók alatt vonult át a hídon a volt „Ma- gyar-Komáromba", hogy ottani testvé­reiket üdvözöljék. A komáromi utcákon mindennapos lát­vány a népviseletbe öltözött falusi csoport, amely a komáromi templo­mokba vonul zászlók alatt s hálaadó istentiszteletet tart, majd megkoszo­rúzza Jókai és Klapka szobrát, elénekli a Himnuszt s hatósági engedélyt kérve, a Duna jobbpartján elterülő régi „Ma- gyar-Komáromba” megy szívére ölelni odaáti testvéreit. Úgyszólván negyvennyolc óra sem kellett ehhoz, hogy Komárno a régi Rév-Komárommá alakuljon. Ilyen gyökere­sen, alaposan talán egy felvidéki város sem öltötte viasza régi külsejét. De ez nem is volt nehéz számára: Komárom a húsz esztendei megszállás alatt is gerincesen kitartott a magyar hűség mellett s a városon egyébként sem látszott meg soha különösebben a csehszlovák impérium keze. Már a magyar csapatok bevonulásának első napján átfestették a cimtáblákat. A fel­szabadulás második napján nem maradt olyan címtábla, amelyen cseh vagy szlovák NEM NÉLKÜLÖZHETI! II 3=™'..’’ ” ..............................................!-■ bevásárlásainál az ország egyik legnagyobb hazai és angol férfi- és női szövet, valamint ^lés- áruk nagykereskedését Budapest» V., Deák ifereyic-mt ca 16 -13 #7- (Tv 1 \ \ í m \ ^ ' h" «I ^ \ 1 * :• ahonnan üzletének, szabóságának minden igényét kielégíthet^. 1 S j' I c Kb. lOO.OOOméteres álla hdó raktár 7 Kereskedőknek mintákkal, szabómestereknek mintakártyával állunk rendelkezésére. szöveg is lett volna. A városháza kamarási hivatalából előkerültek a régi utcatáblák s Komárom három átkeresztelt utcájának, a Masaryk-utcának, a Köztársaság-utcának és a Stefánik-térnek régi neveit viselik már a jelzőtáblák: újra ősi jogaiba lépett a nevezetes Nádor-utca... A csehszlovák impérium külső nyomai egy-kettőre eltűntek: a csehszlovákizmus heves hirdetői valószínűleg savanyúan néz­nék, hogy minden húszéves igyekezetük hiábavaló volt. Csupa külszín, felületi máz volt a köztársaság három szín« Komárom­ban, az első erősebb szél elfújta, a Közép- Euróbát megrázó vihar könnyen lemosta. Ennyit árt húszeiztendős centralista munka. Nem volt érdemes... A régi postaszekrények másnap már az utcákon voltak. Könnyes símmel üdvözölte mindenki a rég nem lá­tott, piros postaszekrényekét s boldogan d^bta bele az első levelet. Megjelentek a régi postás-egyenruhák, jogúiba lépett a Mágy. Kir. Postahivatal és a MÁV. A posta s az államvasutak minden régi alkalmazottját, — akik Komáromban maradtak s jelentkeztek — átvették a magyar állam szolgálatába. Megható volt az a látvány, amikor a volt, csehszlovák postás tanította, az úi magyar kézbesítőt s megismertette a város utcái­val, házszámaival. A postahivatalt egyéb­ként tömegesen keresik fel a bélyeggyűj­tők, hogy a felszabadulás emllíkére készí­tett pecséttel lássák el a bélyegeket. Külö­nösen nagy kereslete van a csehszlovák bélyegeknek, amelyeket a „Komárom, visszatért’’ feliratú ovális pecséttel lát­nak el. A vasúti forgalom megindult s meg­indultak az autóbuszjáratok is. A gazdák s az autótulajdonosok köré­ben azonban meg műidig nagy az el­keseredés, mert a csehszlovák mozgó­sításkor elvitt lovakat, személyautókat, s tehergépkocsikat még most sem szol­gáltatták vissza. Amint a jelek mutatják, a mozgósított lo­vakat s autókat igen rossz állapotban fog­ják visszaszolgálatni. A magyar a magyarért mozgalomnak nagy sikere van Komárom­ban. Megérkeztek a magyarországi, szera- tetcsomagok s rögtön kiosztásra is kerül­tek. Minden ellátatlan komáromi szegényt, vagy hadba vonul tnak hozzátartozóját írás­ban hívják a megyeházára s a komáromi jótékony nőegyletek, a cserkeszek s a budapesti kiküldött hölgyek s urak fel­ügyelete alatt történik az utalványok szétosztása.. Lisztet, cukrot, sót, szalonnát kapnak a komáromi szegények a kor­mányzotté jótékonysági mozgalmának ke­retében. A csehszlovák betonerőditményeknek igen sok látogatója van. Tömegesen keres­ték fel az Erzsébet-szigeten elhelyezett három erődítményt a komáromiak, na­pokon keresetül. Most már szabad: eddig súlyos börtönbüntetés várt arra. aki csak megköeelíteini is merte az erődöket. Természetesen, csak csupasz falai ma­radtak meg a Magyarország felé irá­nyított ágyuk védőállásalnak. de hi­szen a kaszárnyáé pillétekben, a tiszti- pa Villonokban, a komáromi várban sem hagytak meg semmit a csehszlo­vák katonák: teljesen kiürítették azo­kat is, olyannyira, hogy még a kato­nai épületek kilincseit is elvitték, kályháit, lépcsőit, lámpáit is összetör­ték. A kincstári parkból még a rózsatöveket is kitépték s eladták. Az állami hivatalok legtöbbjének is elvitték a berendezési tár­gyait, most keli mindezeket sürgősen utánapótolni. A régi tisztviselőket, akik Komáromban maradtak s a magyar­ság ellen nem vétetitek, tanítókat, városi és állami alkalmazottakat már vissza is vették: Komáromban lázas munka indul, hogy a város és vele együtt a visszakerült Felvidék minél hamarább s minél na­gyobb lendülettel belekerüljön a ma­gyar vérkeringésbe. A fiatalság munkára jelentkezett s mun­kát is fog kapni. A kultúregyesületek ké­szülődnek az őszi programra s december­ben megkezdődik a színi szezon: vitéz Jakabffy Dezső, a szombathelyi színház igazgatója jön ha tv an tagú társulatával, háromhónapös szezónra Komáromba. Eljön »1 Operaház a eljön a Kigfiaüudy-Táysaság a Jókai-egyesület Kultúrházába, estéljit tartani. 7' .*?• A SzMKE vidéki szervezetei is, az ed­diginél erőteljesebben indulnak kultúr* munkára s a terv szerint minden falu­ban kötelezőleg szervezik meg a kui- túregyesületet. Uj, friss vérkeringés indul, derűlátással van teli a város a hosszú letargia után. Komárom előtt nagy jövő áll: Komárom megye dunántúli járásai isméi hozzákapcsolódtak s gazdaságilag, kultu­rálisan erőteljes fellendülése várható. ,4fefl A Városháza homlokzatán e?trinként kigyúlnak a ma* gyár nemzeti színek. Száz és száz színes villanykörte ragyog ia Klapka-téren, zeng szól, magyar bakák sétálnak a Nádor-ut. cán is magyar tisztek mosolyognak a ma­gyar testvérre. Mindenki derűs, boldog,, felszabadult érzéssel teli. Most, hogy e sorokat írjuk, az iztri legényok, leányok . vonulnak énekszóval haza: a Szent And- rás-templomban jártak; s a Klapka-szob* 1 rőt koszorúzt.ák meg. Jönnek, jönnek a falvak népei s elzarándokolnak ahhoz a hídhoz, emelyen vasárnap délután meg­jelent, mint. egy álom, Magyarország kor* mányzója, Horthy Miklós, aranykantároa fehér lován ... Mint a mesében ... í ' > Bárczy Oszkár búcsúja a felszabadult Felvidék sportolóitól Az alábbi levelet kaptuk: „A bécsi értekezlet döntése alapján 128 tagegyesületünk 4 alszövetségi központ­tal az anyaország kebelébe távozik. A 11] éves együttlét egy hatalmas táborba for* rasztott össze bennünket, megacélozta izmainkat, eltávolította a világnézeti kü­lönbségéket s mint egy család szerető testvérei, egységesek, magyarok voltunk! Egyenlően vettük k.i á részünkét vala* mennyien ebből a nagy és eredményes munkából, á szövetségi és egyleti Vezetők- • éőf !«t”versenyzőkig ; cj&fftdénkí m Sr° helyén!: volt; mert mindenkit áthatott aá a’ ma*H gasztos és felemelő tudat, hogy a cseh­szlovák magyar testnevelés és sport fej* lesztéséért és dicsőségéért dolgozik. S most, amikor a jól végzett munka tudatá­ban a Csehszlovákiában maradt s . test­véreitől elszakított egyletek és alszövet­ségi központok nevében is búcsúzom tá­vozó egyleteinktől, alszövetségeinktől és a jóban és rosszban összeforrt sok-sok jó­baráttól, köszönetemet és szövetségünk teljes elismerését fejezem ki mindnyá­junknak jól végzett munkájukért, azon biztos reményemnek adva kifejezést, hogy távozó egyleteink sokezer fegyelmezett sportolójukkal a jövőben az anyaország ^portjának fognak hatványozott mérték- jben dicsőséget, megbecsülést és hírnevet • szerezni! Bárczy Oszkár, a Csehszl. Ma­gyar Testnevelő Szövetség országos el* nöke.” Az összes hivatalok az összes iskolák részére a hatóság állal előír! minőségei gyárt és szállít antracén íróténtát, festéket, írógépszalagot, ^ovábBá a ✓ f f J** S fr r ' --------7----­, ma is í régi minőségben készíti a 70 ‘$ves MÜLLER1ESTVEREK vegyésxeti gyára r. t. BüflAFEST, VI, LEHEL-UTCA 27-29 Megrendelések azonnal a legpontosabban eszközöltetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom