Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)

1938-11-12 / 6. szám

Egetverő lelkesedéssel fogadta a felszabadult Kassa Horthy Miklós kormányzót Történelmi órák a Feledetem városában — A kormányzó magyar és szlováknyelvű szózata — Esterházy János búcsúja KASSA, nov. 11. 1938 november 11. Ezentúl a magyar Igazság győzelmének ünnepe. A felszaba­dult Felvidék magyarságának ujjongása és * csonka ország minden lakóiának határ­talan lelkesedése kísérte a magyar Had- urat Rfikóczi fejedelem felszabadult váro­sába, Kassára. Délelőtt tizenegy órakor megszólalt a kassai üzent Erzsébet-székes- egyház nagyharangja s amikor a rádión keresztül ezt az országban meghallotitgk, megkondultak az ország összes harangjai. Ez volt a bevezető jel az ünnepségre, ami­kor az országban két percre megáilott a munka, lélekben mindenki Kassán volt. Kassa városa csütörtök óta lázasan ké­szülődött a nagy ünnepségre. A várost zászlóm dő borítja, a házakat szőnyegek­kel, virággal díszítették, az emberek kora hajnaltól kezdve az utcán voltak és a Hadúr bevonulási útján gyülekeztek. A Dóm-téren már jóval az ünnepség meg­kezdése előtt egy talpalatnyi hely sincs üresen. Itt állították fel a hatalmas, díszes emelvényt, amelyen a nagyságos fejede­lem piros-kék lobogója és Kassa város erany-kék lobogója leng. Az emelvény mö­gött otmétcfres árbocon nemzetiszinű zászló lobog és a téren köröskörül zászlórengeteg. A tömeg óriási lekesedássel. meleg ün­nepléssel 1 fogadja az érkező méltóságokat. Az ünneplés először akkor lép tetőfokára amikor a főméltóságú asszony megérkezik családjának tagjaival, leányával és fiaivei. Percekig tort az ünneplés és vitéz lm- rédy Béla miniszterelnöknek is várnia kell egy kis ideig, míg üdvözlő beszédét megkezdheti. A miniszterelnök a kormányzó felé for­dul s érces, de meghatott hangon ezekkel a szavakkal üdvözli: — Föméltósagú Kormányzó Ur! Magyar Testvéreim 1 — Kassán vagyunk, Kassa; a legendás történelmi hely, Felvidékünk gyöngyszeme ismét magyar. Szent csodálkozással nézünk körül: igaz-e az annyiszor megálmodott álom, hogy itt áll a históriától terhes falak között a büszke magyar hadsereg és élén a Hadúr (percekig tartó ünneplés és taps), hogy itt tündököl az ország Borsának annyi intézője, Vitéz Imrédy Béla miniszterelnök kíséri a diszemelvényre a főméltóságú asszonyt, aki József királyi herceg mellett foglal helyet. A diszcmelvlnycn vannak ekkor már az ország főméltóságai, a kormány valamennyi tagja, Széchényi Bertalan gróf felsőházi elnök és Kornis Gyula, a kép­viselőház elnökének vezetésével a felsőház, illetőleg a képviselcház „díszküldöttsége, míg a többi törvényhozó az előkelőségek részére fentartott helyen állt fel. A dísz­emelvényen foglal még helyet Rothermere lord, akit a közönség meleg ünnepléssel fogad; ott vannak a felvidéki magyarság vezérei, Jaross Andor, gróf Esterházy Já­nos és Szüllö Géza és ott állanak a buda­pesti diplomáciai testület képviselői is. Tizenegy óra után a Fő-utca felől min­dent felülmúló éljenzés hallatszik, már feltűnt csapatai élén vitéz nagy­bányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója. Az ujjongó tömeg virá­gokat szór eléje mindenütt, a zászló, kát lobogtatják s a főmcltóeágú úr meghatottam mosolyogva fogadja az ünneplést. Nemesvérű paripáján lassan a Dóm-térre ér. ahol egy pillanatra megáll, amikor ki­robban az ujjongás. A díszcmelvény felé megy, ott megáll, leszáll lováról és az 5t fogadó fcrszágnagyok kíséretében a dísz­emelvényre megy, ahol a főméltóságú asz- szony mellet foglal helyet. hogy a kassai dómból tör fel egek felé a háláíma, a Gondviselés Szent István-évi ajándékáért. Itt ölelkezik ma a Felvidék ezernyi próbát becsülettel kiállött népe, a trianoni börtönráccsal tőle húsz éven át elválasztott kilencmilliónyi magyarral. Ma itt van lélekben velünk az egész ország: — Szívdobogva és könnyes szemmel hall­gatja a kassai harangok zúgását és velünk együtt éli ennek a nagy magyar ünnepnek minden pillanatát. Óh. hogy tudunk mi ma­gyarok örülni egymásnak. Hogy tudunk örülni ennek a vérva-várt percnek, amikor nincs különbség magyar és ma­gyar között, amikor nem a közös ve­szély félelme, hanem a találkozás kö­zös, felülmúlhatatlan gyönyör iísége terel össze minden magyart, a—fltar tehámllk a telkekről minden más és a magyar lelkek az Istenadta, Istenakarata megértésben feledkeznek egymásb. őh, bár feledtetne ez az ünnep, ez az egymásra- találás mindent, ami széthúz, ami szétfor-' gácscl, erőílenít és pusztít, bár döbbentene rá e pillanat nagyszerűsége, hogy meg­találjuk egymás lelkében mindazt, ami egyesít, ami összetart, ami erősít és gya- rapít. (Úgy van! Úgy van! Hosszantartó éljenzés.) •—.Ma az újonnan rajzolt határok között 10 millió lélek él, dolgozik, küzd és ha kell, vérzik a hazáért. (Ügy van! Ügy van! Szűnni nem akaró éljenzés.) Ennek a tíz­millió magyar léleknek a köszöntését tol­mácsolom, tízmillió lélek hűségét, hódolatát nyújtom át Főméltóságú Kormányzó I Urunknak! (A tömeg percekig éljenzi a | Utána Tost László, Kassa agyar pol­gármestere mondott beszédet. —• Főméltóságú Kormányzó Ür! Főmél­tóságú Asszonyunk! Magyar Testvéreink! — Ebben a magasztos pillanatban, ami­kor itt Főméltóságotok előtt bemutatha­tom Kassa őslakos polgársága névében hó­dolatunkat, köszönöm Főméltóságodnak hogy lehetővé tette nekünk a mai napon azt, hogy az ősi város falai között üdvözöl hessük. (Hosszaútartó éljenzés.) — Hosszú, nagyon hosszú volt ez a húsz esztendő és még ezelőtt félévvel réméin sem mertük, hogy ma már olyan ünnepünk lesz Kassán, amilyen ünnepe Kassának ta­lán csak 1706-ban volt, amikor a Nagy­ságos Fejedelem vonult be ide az első országgyűlésre. (Hosszantartó és lelkes éljenzés). — Mély hódolattal jelenthetem Főméltó Ságodnak, hogy ez alatt a húsz év alatt Kassa őslakos polgárságából egyetlen­Csarszky Jápos püspöki vikárius a kö­vetkező beszédet mondotta: — Főméltóságú Kormányzó Ur! Fő. méltóságú Asszony! (Horthy Miklós kor­mányzót sokáig ütemesen éljsnzik.) ■—- A magyar nemzőinek maii nagy örömüimepán mint az anyaországhoz v'sz- szakerült ’-■’to'ikus hívők főpásztora. pap eágunk és mindannyiunk nevében hódo. latteljes tisztelettel teszem le Föméltósá-g. kormányzót, majd felhangzik az ütemes ,JMndent vissza /'’-kiáltás). — Köszönjük Főméltóságodnak inindazt, amit értünk tett, köszönjük a húsz eszten­dőt, köszönjük a mai napot és kérjük az Egek Urát, áldja meg és ajándékozza meg továbbra is egészséggel, bölcses­séggel, éleslátással, fajtájának jöven­dőjébe vetett törhetetlen hittel és bi­zalommal, hogy még hosszú-hosszú éveken át vezessen minket a magyar becsület és magyar igazság keresésé­nek útján. — Nagybányai Horthy Miklós, Magyar­I ország Foméltóságú Kormányzója éljen! A tömeg hosszaséin éltette a kormányzót egy sem akadt, áld a magyar szellem hitében megingott volna. (A tömeg a polgármesternek ezeket a szavait fre­netikus, viharos lelkesedéssel fogadta.) — Mi magyarok voltunk, magyarok va­gyunk és magyarok is maradunk. (Üjabb perceken át tartó tomboló éljenzés szakí­totta félbe a beszédet.) Mély hálával és hódolattal köszönjük Főméi tóságtoknak (Éljen Kassa) ezt a nagyon kiváló meg­tiszteltetést és arra kérem a város minden akosa nevében, méltóztassanak bennünket továbbra is nagyrabecsült szeretetükben megtartani. (Hosszantartó éljenzés.) — Az egész polgárságunk nevében arra kérem az Úristent, hogy vitéz nagybányai Horthy Mik!Ó3, Magyarország kormány­zója (Percekig tartó lelkes ünneplés.), a Főméltóságú Asszony (Nagy é'jenzés.) és a kormány sokáig éljen. (Sokáig tartó lel­kes éljenzés.) tok lábai elé mély tiszteletünknek és őszinte szeretetünknsk és tántoríthatat­lan jaszkodásúnknák érzelmeit a mai nap alkalmából úgy Főméi''■'ágatok magas ’’emé'ye, mint a haza iránt. (Lelkes és ho&eza'■’tartó éV^-zés.) — Az egyház mindenkor kötelességének ’smetre, de ismeri különösen most a nem­zeti feltámadás idejében, hogy a Mvek IcUcéban ápolja és megszilárdítsa a vallás Imrédy Béla: Köszönfiik a mai napot Csárszky püspök: Szlovák testvéreink nevében Tosl László: Magyarok voltunk, magyarok maradunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom